Think Outside The Box

Transindex rovatok


Címke: «titkosszolgálat»

Más baj is van az egészségügyi kártyával, mint a sátáni anagramma?

fotó: radiotimisoara.ro

fotó: radiotimisoara.ro

Az egészségügyi kártyák rendszerének bevezetése nem megy simán Romániában, és nem csak az adminisztratív okok miatt. A tulajdonos összes orvosi ellátásáról, valamint az őt megillető egészségügyi támogatásról szóló adatait tartalmazó kártya célja, hogy így könnyebben lehessen ellenőrizni, hogy milyen gyógyszeres kezelésben részesült egy beteg, mikor és ki írt fel neki ingyenes gyógyszereket stb.

k.á.

A kártyáról az is kiderül majd, hogy egy beteget mikor engedtek ki a kórházból. Megakadályozhatóak lesznek ezáltal az olyan esetek, mint például egy másik kórházba való beutalás közvetlenül az előzőből való kiengedés után. Ennek köszönhetően az egészségügyi  minisztérium azt reméli, hogy 10-15%-ot is spórolhat a CNAS. Az ország összes egészségügyi bázisát kártyaleolvasó készülékekkel látják majd el, a hatékony munka érdekében. De ez nem mindenkinek tetszik.

Nem tudni, végül is mikortól lesz kötelező Romániában az egészségügyi kártya használata (a legutóbbi hírek szerint április 1-től, de az időpontot többször odébb tolták már), azonban még mindig sok körülötte az ellentmondás: a legmeredekebb elméletek, amelyek bejárták a sajtót, éppen arról szóltak, hogy az egészségügyi kártya az ördögtől való, mivel a card szóból anagrammikusan kirakható a drac (ördög) szó. És ezt nem holmi megőrült pópa találta ki, hanem a Román Ortodox Egyház Szent Zsinata tavaly decemberben.

A kártyát ugyanakkor nem kötelező átvenni, nyugodtan vissza lehet utasítani, ennek csupán annyi lesz a hátránya, hogy minden orvosi ellátást fizetnie kell a páciensnek. Ugyanez van az orvosokkal is: senkinek nem kötelező beszerezni a kártyaolvasót, ez azonban azt fogja jelenteni, hogy a családorvosnak megszűnik a szerződése az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral, az általa nyújtott egészségügyi szolgáltatásokat pedig teljes mértékben a páciensnek kell fedeznie, ami súlyosan csökkentheti a klienskört. Visszautasítani azonban nem úgy kell a kártyát, hogy nem vesszük át postán, hanem hivatalos visszautasítási kérelmet kell eljuttatni az Országos Egészségbiztosítási Pénztárhoz (CNAS). Eddig kb. háromezren már meg is tették ezt, ezzel jelezve, hogy nem kérnek a mikrochipes kártyából.

Sokan vannak, akik nem akarják beszerezni a kártyaleolvasót, mások meg nem akarják átvenni a kártyát. Mik lehetnek ennek az okai, amennyiben elfogadjuk, hogy a sátáni anagramma nem szolgáltat elégséges indokot?

A Facebookon az át nem vétel érdekében még tavaly szerveződött egy mozgalom. Az ezzel a céllal indított Facebook-eseménynek azóta vége lett, most már csak egy csoport őrzi az emlékét, de akkor több ezren voltak, akik jelezték, postafordultával visszaküldik a kártyát az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak. Erre számos okot soroltak fel.

card

1. A tiltakozók félnek: az egészségügyi kártya, és a mögé épített informatikai struktúra nagyon labilis: adatainkat egy valamirevaló hacker ellophatja, azokat különböző bűn- és terrorcselekményekre használhatja fel. Kártyaolvasót szinte bárki vásárolhat, a PIN-kód feltörése pedig egy profinak nem valami nehéz feladat – mondják.

A történet nem ilyen egyszerű, a négy számjegyű pinkód  10 000 kombinációjú, a rendszer pedig három próbálkozás után letiltja a kártyát. Amennyiben mégis sikerülne valakinek kitalálni a kódot, akkor sem szerezhetne más információt, minthogy a tulajdonos biztosítva van-e, és hogy egy bizonyos szolgáltatásban részesülhet-e ezáltal ingyenesen. Csak az elektronikus kórlapot kezelő orvosnak lesz hozzáférése a páciens kórtörténetéhez, ehhez pedig nekik is be kell lépniük egy rendszerbe, amely ugyanilyen szigorú intézkedésekkel védett. Minden, a dossziét érintő bejelentkezés utólag is visszakövethető, az adatok bizalmasságának megőrzése pedig a bejelentkezők felelőssége, ők pedig baj esetén felelősségre is vonhatóak. Azonban mindenképpen tudni kell, hogy jelenleg technikailag a chipes kártyák a legbiztonságosabbak adattárolás céljára, a bankok sem véletlenül váltották le a mágneses szalagokkal rendelkező kártyákat ilyenekre. A tiltakozók másik nagy félelme, hogy ha valaki illegálisan belép, ezzel vonzó adatokat kap a szervkereskedésre nézve. Azonkívül, hogy egy átlag szervkereskedőnek iszonyú nehéz lenne megszerezni az adatokat, teljes képtelenség az állítás: jó esetben az utcán sétáló, egészségesnek látszó emberek közül bárki potenciális alkalmas donor lehetne.

2. Az állampolgár kiszolgáltatottá válik a biztosítócégekkel szemben, így azok nem fognak biztosítást kötni azokkal, akikről az elektronikus rendszerből megtudják, hogy súlyos betegségben szenvednek. A munkaadók ugyanakkor diszkriminálhatják a betegeket.

Az állami biztosítást nyújtó CNAS adatbázisa nem lesz elérhető sem magánbiztosítók, sem munkaadók számára, az adatok megszerzése részükről csak illegálisan történhetne meg. A magán életbiztosításokhoz azonban valóban kell egy igazolás az egészségügyi állapotról, ez azonban idáig is szükséges volt. Másrészt pedig immorális, és csalásnak minősülő cselekedet mind úgy kötni biztosítást, hogy közben eltitkoljuk súlyos betegségeinket, mind úgy jelentkezni egy meghirdetett munkahelyre.

3. A rendszerbe feltöltött adatokhoz hozzáférése lesz a titkosszolgálatoknak, ez súlyos visszaélésekre ad okot, főleg ha antidemokratikus erők jutnak hatalomra.

A titkosszolgálat nem férhet hozzá az adatokhoz. Romániában egyetlen integrált elektronikus biztosítórendszer működik, ez a SIUI, az azonban valóban igaz, hogy ennek védelméért a SRI és a STS felel, a SRI működését pedig sokak szerint nem szabályozza megfelelően a parlament. Ők azonban az internetet és az adatforgalmat figyelik, és elvileg külső támadásoktól védik meg az adatokat, amelyekhez konkrétan csak Mihai Bejatnak, a CAS rendszer-információs igazgatójának és beosztottjainak van hozzáférése, őket a Számvevőszék bármikor ellenőrizheti, ha pedig személyes adatokkal való visszaélésről lenne szó, akkor a SRI.

Más kérdés, hogy a CNAS-nak maximum ötven embere van az informatikai rendszer üzemeltetésére, az egészségügyi minisztériumnak pedig tíz. Ez nem biztos, hogy elégséges, összevetve például az Egyesült Államokban három különböző szervezet biztosítja egy ugyanilyen rendszer biztonságát, beleértve az FBI egyik alosztályát is. Németországban csak a legnagyobb biztosítótársaság 30 000 embert foglalkoztat azért, hogy az adatkontroll megfelelő legyen. Romániában erre maximum 150 ember van.

Összeesküvés-elméletek a Charlie Hebdo merénylet kapcsán

hebdo1

Nem múlhat el egy olyan esemény, amelyre az egész világ figyel úgy, hogy összeesküvés-elméletek sora ne gyártódna hozzá. Nincs ez másképp a Charlie Hebdo szatirikus lap elleni merénylettel sem. Az interneten (de nem csak, hanem vezető orosz lapokban stb.) felkapott történetekben különböző országok titkosszolgálatairól, de alakváltókról is szó van. Természetesen vallási szélsőségesekről nincs.

Lássuk először, mi gyanús a hívők ezreinek:.

1. Az egyik rendőr, aki a merényletet vizsgálta szolgálati fegyverével vetett véget az életének még szerda este, nem sokkal azután, hogy találkozott a Charlie Hebdo szerkesztőség meggyilkolt tagjainak hozzátartozóival. Helric Fredou negyvenöt éves volt, nem hagyott búcsúlevelet, és 1997-től látott el szolgálatot. Életét jelentéskészítés közben oltotta ki.

2. Gyanúsnak tartják azt is, hogy a merényletet követen mennyire gyorsan adott körözést a rendőrség a Kouachi-testvérek ellen. Állítólag azért ilyen gyorsan, mert a helyszínen megtalálták egyikük jogosítványát. Miután a merényletet követő rövid időn belül az elemzők arról beszéltek, mennyire profi volt a terroristák mozgása, kivégzési módszere, sokan furcsának találtak egy ilyen amatőr hibát. Ha valaki ölni megy, egyáltalán minek visz magával személyazonosságit? A szerkesztőség tagjai különben is többnyire otthonról dolgoztak, honnan tudhatták a terroristák a szerkesztőségi ülés időpontját?

3. Mindkét Kouachi a a francia titkosszolgálat látószögében volt: Saïdról tudták, hogy a Jemenben kiképezte őt az Al-Kaida, Chérif pedig börtönben is ült másfél évet terrorizmus vétke miatt. Ráadásul azt is tudták róluk, hogy a 2008-ban terrorista szervezettel való kapcsolattartás miatt bebörtönzött Farid Benyettou imám előadásait hallgatták rendszeresen. Hogy nem tudtak akkor a készülődő merényletről?

4. A legnagyobb kérdés azonban Ahmed Berabet rendőrhöz kapcsolódik. Ő volt a helyszínre egyik először kiérkező rendőr, akit az egyik terrorista fejbe lőtt „Ha valakit közvetlen közelről egy 7,62 × 39 mm-es karabély lőszerrel fejbe lőnek, akkor amellett a föld nemcsak porzani kezd, hanem gyakorlatilag az történik, mintha egy dinnyét ejtenénk le egy háztetőről” -mondják. A videón azonban nem látszik, hogy vérfolt lenne Berabet teste körül. Még egy gyanúra ad okot a terrorista és a rendőr között lezajlott párbeszéd

– Te meg akartál bennünket ölni?!

– Nem, főnök!

A Kouachi-testvérek

A kouachi-testvérek

Ki tehette tehát, ha nem a fivérek? Az összeesküvés-elmélet hívők első válasza: A zsidók voltak! Szerintük a titkosszolgálatisok szépen bementek, lelőtték a szerkesztőket, és hamis igazolványokat hagytak hátra, így, a Kouachi-fivérek, amint a híradóban meglátták, hogy ők tették, kénytelenek voltak menekülni. Persze arra nincs magyarázat, hogy a Kouachi-fívérek miért nem próbálták tisztázni magukat a vádak alól. A Daily Beast párizsi szélsőséges muzulmán riportalanyai még ezt is meg tudják magyarázni: az alakváltók öltek, s mivel mesterien manipulálnak, így tulajdonképpen meg sem haltak, hanem átvették az muzulmán fivérek szerepét, és dolguk végeztével ott hagyták a hullájukat. Így persze könnyű.

Az izraeli titkosszolgálatot, a Moszadot sejti a múlt heti párizsi merénylet mögött Melih Gökçek, a török főváros, Ankara kormánypárti főpolgármestere. Gökçek szerint a palesztin függetlenség elismerése felé tett nyugati lépések miatt Izrael iszlámellenességet akar szítani a világban. A főpolgármester emlékeztetett arra is, hogy a merénylet óta közel ötven alkalommal támadtak muszlimokra, vagy muszlim imahelyekre.

Orosz források, és a népszerű francia összeesküvés-elmélet gyártó Thierry Meysan szerint azonban Washington áll az események mögött. Egy vezető orosz lap arról írt cikket, hogy ez azért logikus nekik, mivel Franciaország hezitál az oroszok elleni szankciók megszavazásánál.

A másik népszerű elmélet szerint a nyugati titkosszolgálatok együttműködtek az ügyben, a cél pedig az volt, hogy zsidók és keresztények közös háborút indíthassanak a muzulmánok ellen, ezzel (fél)világméretű konfliktus alakuljon ki. Ezt még Jean-Marie le Pen is magáévá tette.

De lássuk, meg lehet-e cáfolni a cikk elején felsorolt tényeket? Az összeesküvés-elmélet hívők azt hiszik, az öngyilkosságot elkövezett rendőr valami olyasmit talált a nyomozás során, ami azt igazolná, hogy a merénylőket felfogadta valamelyik titkosszolgálat (CIA, Moszad stb.). A rendőr így nem öngyilkos lett, hanem természetesen meggyilkolták, és eltussolták az ügyet. Erre különösebben semmit sem lehet mondani. Hogy egy ember mikor és miért lesz öngyilkos, annak számtalan oka lehet.

A személyazonossági kérdése: az elkövetők valószínűleg nem feketébe öltözve érkeztek, egyik felvételen például látszik, hogy kiesik az autóból egy tornacipő. A rendőrség sejtései szerint az eset után visszaöltöztek volna, és úgy hagyták volna el a helyszínt, csakhogy közben kiérkezett a rendőrség, így menekülni kellett. Ilyen körülmények között simán elképzelhető, hogy valamelyiküknek kiesett a ruhájából az igazolványa. Ráadásul egyáltalán nem voltak annyira profi elkövetők, az épületet például eltévesztették, később sikerült őket más emeletre irányítani.

A Kouachi-fívéreknek valóban akadt már dolguk a titkosszolgálattal, csakhogy most nem folyt ellenük semmilyen nyomozás, ügyészségi vizsgálat, amely a megfigyelésüket indokolta volna. Nincs arra vonatkozó jogszabály, hogy ha valakit terrorizmusért elítélnének, azt utána folyamatos megfigyelésnek kellene alávetni.

Leginkább ellentmondásos az Ahmed Berabet rendőr halálát rögzítő videó. Hogyhogy nem folyik a vér? A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy Berabet már több lövést is kapott azelőtt, jelentős volt a vérvesztesége. Így nem meglepő, ha az utolsó lövedék már csak befúródik a testbe. A „főnök” megszólításban pedig semmi meglepő nincs: a rendőrrel a félelem és a remény mondathatta, tekintve, hogy nagyon kiszolgáltatott helyzetben volt, egy magát alárendelő hangnemet üthetett meg. Sajnos sikertelenül.

A Charlie Hebdo merénylet után megjelent számában maga is közölt egy kis összefoglalót a keringő elméletekről. Az összeesküvés keselyűi című írásban Jean-Yves Camus felsorolja, hogy a zsidók, a Moszád, a CIA és az Egyesült Államok is „hibásak” voltak már, és azt mondja, ezek „mindenki mindenki ellen”-hangulatot keltenek az országban. Camus a cikk végén kihangsúlyozza, hogy az összeesküvés-elméletek gyártói kollektíven felmentik az iszlámot, miközben mások meg kollektíven elítélik.

Lehallgatási mítoszok: mi történik, ha felhívod az 544-et?

Illusztráció: Albiberon via Shutterstock.com

Néhány hete az egész világ lehallgatási lázban él, amióta kiderült, hogy az AP újságíróit hónapokon keresztül lehallgatta az amerikai igazságügyi minisztérium. Azóta előkerült, majd eltűnt a szivárogtató is, akit a lehallgatások által elcsípni akartak, és egyre-másra buknak ki hasonló esetek más országokból.

Moldovai Rita, Rácz Tímea

Ennek kapcsán a közbeszédben ismét felerősödik az a hit, amit Romániában a kommunizmus óta nem felejtenek el: bármikor, bárkit lehallgathatnak, illetve meg is teszik. Sokszor hallhattuk azt is, hogy a mobiltelefonon keresztül a normál beszélgetés is egy gombnyomással lehallgatható, és ez ellen csak úgy lehet védekezni, hogy ha kivesszük az akkumulátort. Itt rögtön hét tuti módszert találhatunk arról, hogy hogyan hallgatnak le, ami laikusoknak eléggé érthetetlen és misztikus, de az is kiderül, hogy még az akku kivevése sem teljesen biztonságos (kérdés, hogy áram nélkül hogyan működik.) Mások tuti tippeket osztanak meg arról, hogy hogyan ellenőrizd, vajon téged lehallgatnak-e, viszont ezeket a maguk során pont annyira lehetetlen leellenőrizni, mint a lehallgatás tényét.

Vajon mennyire paranoia és mennyire van rá lehetőség, illetve kideríthető-e, hogy minket éppen lehallgat-e valaki? „Kétfajta lehallgatás létezik, a közönséges és a nemzetbiztonsági okokból végzett. Mindkét esetben az ügyészség kérvényezi a lehallgatás engedélyezését, azt jóváhagyja a bíróság, az utóbbi esetben a legfelsőbb bíróság. Ezt követően 30-120 napos időintervallumon belül végezhető a lehallgatás, és erre az egyetlen hivatalos szerv a titkosszolgálat, a SRI – mondja Iakob Attila, a BBTE Nemzetközi Kapcsolatok es Biztonságtanulmányok doktori hallgatója, akit a lehallgatásokkal kapcsolatos szóbeszédekről kérdeztünk.

Olvasd el a teljes sztorit