Think Outside The Box

Transindex rovatok


Címke: «szivárgás»

Kell nekünk ciános aranybánya? Csak augusztusban három komoly baleset történt

mexiko

Két kénes és ciános szivárgás egy hét alatt, mintegy 20 000 ember ivóvíz nélkül. Ez Mexikóban történt augusztus 6 – 13. között, egy arany- és rézbánya zagytározója miatt. Azóta a mexikói parlament szenátusa el is fogadott egy tervezetet, amelyben a bányászati engedélyek felfüggesztését kérte.

Augusztus 6-án helyi idő szerint 10:00 órakor több mint 40 millió liternyi kénsavas oldat és más, zagytározóból származó folyadék ömlött a Bacanuchi folyóba, amely az észak-mexikói Sonora folyóba torkollik. A zagytározó a világ egyik legnagyobb felszíni réz- és aranybányájához tartozik, a Buenavista nevű település közelében található és a Grupo Mexico nevű vállalat üzemelteti.

A katasztrófát az ő hozzáállásuk is súlyosbítja, hiszen a szivárgást több mint 24 órás késéssel jelentették be (augusztus 8-án), miután a helyiek értesítették a hatóságokat, hogy kezdenek hullani az állatok. A vállalat szóvivői kijelentették, hogy az ivóvízbe jutott dózis nem halálos, mert mésszel semlegesítették. Ugyanakkor azt mondták, a baleset a szokatlanul sok eső miatt következett be. Az előzetes vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy építési hiba miatt szakadt át a zagytározó fala.

Denuncian pobladores que los desbordes de agua sulfuradas por parte de la mina ya  han estado sucediendo en años anteriores.

A környéken több mint 20 000 ember maradt iható víz nélkül, most palackozott vízzel látják el őket, továbbá 88 iskolásban függesztették fel a tanítást. Augusztus 18-án a Mexikói Szövetségi Környezetvédelmi Ügyészség a Mexikói Törvénykönyv 44. cikkelyének megsértése miatt feljelentést tett. A törvény értelmében akár kilenc év szabadságvesztés is kiszabható abban az esetben, ha valaki nem veszi figyelembe a biztonsági előírásokat és ezzel erőforrásokat, élővilágot, a víz vagy a környezet minőségét károsítja.

A feljelentés szövege szerint a 40 millió liternyi folyadék példátlan környezeti pusztítást okozott a térségben a folyó mintegy 90 kilométernyi szakaszán. A folyónál többnyire marhatenyésztők élnek, számukra szintén hatalmas veszteség keletkezett, naponta kb. 28 000 liternyi tejet kell elönteniük, mivel az alkalmatlan az árusításra.

A múlt hét közepén az ország szenátusa elfogadott egy határozatot (nem kötelező érvényű), amelyben azt kérik a kormánytól, vonják vissza a bányászati engedélyt. A vállalat is kiadott egy közleményt, amelyben arról írnak, hogy egy ilyen lépés részrehajló és igazságtalan lenne, és nem venné figyelembe a baleset előreláthatatlanságát. A szakértők azonban azt állítják, a vállalat hazudik a baleset okairól és a megelőzéséért tett lépéseiről. Szerintük nem az esők, hanem a felügyelet hiánya és az építési hibák vezettek a balesethez.

mexiko3

Augusztus 10-én egy újabb baleset következett be egy másik észak-mexikói bányában, amelyet a Magistral vállalat üzemeltet. A heves esőzéseket a gátak ugyan kibírták, de azok tetején 2 millió liternyi csapott át. A ciánt is tartalmazó folyadék a közeli folyóba folyt. A Környezetvédelmi Szövetségi Ügyészség megállapította, hogy a gátakat nem a megfelelő magasságra voltak építve.

Ugyancsak e hónap elején történt még egy hasonló baleset, csak Kanadában, egy ugyancsak egy arany- és rézbánya mellett. A zagytározó ott átszakadt, felmérhetetlen környezeti károkat okozva. Az eset pikantériája, hogy a zagytározót azok építették, akiket a Gabriel Resources kért fel tanácsadónak a Verespatakra tervezett beruházáshoz. Nem akarunk következtetéseket levonni, de egy hónap alatt három baleset jól szemlélteti, miért aggódik a civil szféra, ha beindul az aranyláz.

Ilyen ha átszakad egy zagytározó. A kanadai Mount Polley augusztus elején történt balesetének légi felvétele:

forrás: romaniacurata.ro

Veszélyben a Fukusima-környéki gyerekek?

Fukusimába lassan vissza szeretnék telepíteni a lakosokat. A kormány azt akarja, hogy 48 leállított reaktor lépjen újra működésbe. Azonban a gyerekek pajzsmirigyrákban való elhalálozása a környéken 40-szer gyakoribb az átlagosnál – állítják orvosok.

A számok magukért beszélnek: „120 rákos megbetegedést észleltünk a Fukusimából kitelepített gyerekeknél, holott az elfogadott szám 3 lenne” – állítja Joseph Mangano, a Radioaktivitás és Közegészség Projekt igazgatója.

A nukleáris ipar és támogatói próbálnak nem beszélni erről, sőt, olyan közszereplő is volt (és csak egy példa az atomfizikus Kelvin Klemm), aki kijelentette, egyetlen emberre sem volt káros hatással a fukusimai masszív sugárzás. Ennek ellenére a környezetvédelmi aktivisták szerint néhány izotóp mennyisége 29-szer meghaladja a hiroshimait. Ráadásul a gyerekmegbetegedések arányát tekintve a japán katasztrófa ugyanolyan méretűnek mutatkozhat, mint az 1979-es Three Mile Island-i, vagy az 1986-os csernobili.

Annak valószínűségét, hogy egy ilyen méretű katasztrófa során növekszik a pajzsmirigyrák kockázata, sok szervezet elismeri, köztük a Kanadai Nukleáris Biztonsági Bizottság is. Nemrégiben az észak-amerikai országban is felmerült egy új reaktort építésének terve, a bizottság pedig úgy számolt, hogy baleset esetén a reaktor 12 km-es körzetében a megbetegedési ráta 0,3%-kal fog emelkedni. Ez azonban csak abban az esetben lenne igaz, ha az evakuálás teljesen sikeres lenne, illetve a védelemre szolgáló jódtabletták is megfelelően lennének elosztva.

Ezeket a számokat elemezte Mangano is, aki az 1980-as évektől kezdve tanulmányozza a radioaktív sugárzások emberi egészségre gyakorolt hatását. Kutatásait a legendás radiológussal, Dr. Ernest Sternglas-szel és a neves statisztikussal, Jay Goulddal kezdte.

Mangano nemrég a frn.fm műsorában is megerősítette, hogy a reaktorok közelében a lakosság egészsége jelentősen javul, amennyiben bezárják azokat, és szignifikáns romlás tapasztalható, amikor (újra)nyitnak egyet.

De nem csupán a gyerekek az áldozatok: közismert eset, hogy a reaktor egyik üzemeltetője, Masao Yosida a vészhelyzet során nem volt hajlandó elhagyni a helyét, és ezzel talán milliók életét mentette meg. Yosida azonban azóta nyelőcsőrákban meghalt, 58 éves volt. Ismert tény, hogy a fukusimai munkások, akiket független közvetítő cégek alkalmaztak – többükről kiderült azóta, hogy a szervezett bűnözéshez is köthetőek – sokszor hosszú időn keresztül nem ellenőrizték a sugárzási szintet.

A lakossági harag a kormányzattal szemben egyre nő, hiszen Tokióban úgy döntöttek, elmúlt a veszély, és erőszakkal telepítenék vissza a (sok esetben kisgyerekes) családokat. Ennek következményeit azonban még nem lehet teljes bizonyossággal megjósolni.

A Three Miles Island-i baleset során pl. a reaktor tulajdonosai tagadták, hogy az megolvadt volna, később nyilvánosságra került egy azt bizonyító felvétel, amit már nem lehetett letagadni. Pennsylvania állam pedig azt állította, senkire sem volt hatással a baleset, de rejtélyes módon eltűntek a daganatos megbetegedésekről szóló hivatalos statisztikák. Ennek ellenére számos független tanulmány született, amelyekből kitűnt a megugrott csecsemő- és gyerekhalálozási arány. A helyi újságírók és a Pennsylvania-i Mezőgazdasági Ügynökség szakemberi haláleseteket, mutációkat és különböző betegségeket fedeztek fel a helyi állatállományban is. 1980-ban egy szövetségi bíró, Sylvia Rambo, megszüntette a vállalat elleni keresetet, azt állítva, a vizsgálatok nem mutatnak ki az átlagosnál nagyobb sugárzást. Csak éppen azóta sem derült ki, ebben a kontextusban mit jelent az “átlagos sugárzás”. Azt viszont tudjuk, hogy a vállalat peren kívüli megegyezésekben több millió dollárt fizetett a helyi lakosoknak. Csernobilról viszont már 5000-nél több tanulmány is született, ezek általában a halálos áldozatok számát 1 000 000 körülire teszik.

Mindeközben úgy tűnik, hogy az ENSZ Atomsugárzási Tudományos Bizottsága (UNSCEAR) is lebecsüli a radioaktivitás emberekre kifejtett hatását. Az atomenergia elleni aktivisták szerint ez azonban korántsem meglepő, mivel a bizottság szoros munkakapcsolatban áll az ENSZ Atomenergiai Ügynökségével, amelynek elsődleges feladata éppen az atomenergetikai beruházások elősegítése.

Az Orvosok a Társadalmi Felelősségvállalásért és a Orvosok Nemzetközi Szövetsége az Atomháború Megelőzéséért nevű szervezet német ága kiadott egy tízpontos közleményt, amelyben az ENSZ hitelességét cáfolják, és figyelmeztetni kívánják a lakosságot, ugyanakkor követelik a sugárzás nyomon követését: „a dolgok könnyen rosszabbra fordulhatnak, amennyiben a szél Tokió, vagy az amerikai kontinens felé sodorja a radioaktív felhőket” – írják.

Az orvosok ugyanakkor azt állítják, az UNSCEAR vizsgálatai is teljesen pontatlanok, hiszen a háttérsugárzás hatásainak vizsgálatai közben egyáltalán nem veszik figyelembe a sugárzásbak a nem-daganatos betegségekre gyakorolt hatását. Úgy vélik, az ENSZ álláspontja, miszerint „a sugárzásnak nem figyelhető meg közvetlen egészségügyi hatása” cinikus és súlyos állítás, aminek következtében például a helyiek nem kaptak jódtablettákat, amely viszonylagos védelmet biztosíthatott volna a számukra.

Összességében az Ecowatch szerint is aggasztó a helyzet: a három megrongálódott fukusimai reaktormagból még mindig radioaktív folyadék szivárog a Csendes-óceánba, a reaktor elemei szétszórtan hevernek, és ezek önmagukban is hatalmas veszélyt jelentenek.

A Shinzo Abe által vezetett japán kormány azonban erőteljesen nukleáris energiapárti, és szeretné újranyitni a 48 működőképes japán reaktort. Ennek érdekében minden eszközzel próbálja meggyőzni a Fukusima mellett lakókat, hogy költözzenek vissza a szerintük már teljesen biztonságos otthonaikba.

Félő azonban, hogy a korábbi szerencsétlenségek itt is bekövetkezhetnek, és ha a döntést nem az emberi életek fontosságára alapozzák, ennek először a gyerekek fognak áldozatául esni.