Think Outside The Box

Transindex rovatok


Címke: «Sós Tibor»

A kígyókat a tudatlanok megölik

Kigyok 1

A kígyó nagyon ellentétes jelentéstartalmakkal felruházott állat. Számos kultúrában az alvilág és a hallottak birodalmának szimbóluma, a Paradicsomban a gonosz megtestesítője.
A Noé Projekt Kulturális Egyesület azonban elsősorban a kígyók természeti értékére, veszélyeztetettségére szerette volna felhívni a figyelmet, amikor a Milvus Csoporttal közösen Kígyók bűvöletében címmel képzőművészeti kiállítást hirdetett meg.

Olvasd el a teljes sztorit

Ne zavard a pocsolyákat! Ritka kétéltűek násza Sos Tibor vízalatti fotóin

A pocsolyák fontosságáról kevesen tudnak, holott meglehetősen egyedi és fontos részeit képezik a helyi ökoszisztémáknak. Száz meg száz évig képesek fennmaradni, úgy, hogy nem szűnnek meg, hanem időszakos pocsolyává válnak.

Olvasd el a teljes sztorit

A hazai média esete a “fekete viperával”

Egy vâlceai hegymászóklub tagjai éppen a Parâng-hegységben túráztak, a helyi tájat vették hobbiból kamerára, számol be a digi24 híradója. Egyszer csak egy kígyóra lettek figyelmesek, hát lefilmezték azt is. Aztán valahogyan, valakik kiderítették róla, hogy ez a „fekete vipera”, és hogy a fajt 41 éve nem látták már Romániában. A hír természetesen mások is átvették, például a Yahoo News.

k. á. Olvasd el a teljes sztorit

Egy óriáskígyófaj is él Romániában

Kifejlett nőstény, Sos Tibor felvétele

Kifejlett nőstény, Sos Tibor felvétele

Romániában majdhogynem 80 éve nem látott kígyóra találtak. Bár elütött állatot még találtak, a nyugati homokiboa (Eryx jaculus) élő példányát utoljára 1935-ben jelezték. Most azonban egy Duna-mentén élő lakos látott egyet…

Ez a faj igazi szent grál a herpetológusok számára, egy olyan faj, amit mindenki kihaltnak hitt a hazai fauna területéről, és amelyet most újra megtaláltak. Már 1935 óta nem láttak élő példányt.

A fotót látva lázba jöttek a herpetológusok is, egy csapat el is indult rögtön a helyszínre: Vlad és Corina Cioflec, Doru Panaitescu és Sos Tibor kiérkezésükkor még további tizenegy példányt találtak az állatból.

„Egy nőstényt és hat kicsit találtunk, mindegyik példány a megtalálási helyen volt elengedve, egyiket sem bántották, vagy sebesítették meg” – írja a Román Ornitológiai Társaság közleménye.

A nyugati homokiboát a helyiek kétfejű kígyónak hívják, mivel a farka nagyon hasonlít a fejére, így képes megtéveszteni a rá vadászó ragadozókat. Hossza 80 cm, méregfogai nincsenek. Többnyire éjszaka vadászik, a szeme is ehhez igazodik, ugyanis függőleges pupillája van. Elsősorban rágcsálókkal táplálkozik, amelyeket a föld alatt ejt el. A száraz éghajlatot kedveli, de mindenhol nagyon ritka állatnak számít. Utolsó előfordulását 1937-ben Cochirleni településen jegyezték. Ez az egyetlen európai óriáskígyó, kontinensünkön csak a Balkán területén honos, továbbá előfordul a Kaukázusban, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. A homokpuszták és sivatagok lakója.

Egy fiatal példány, Sos Tibor felvétele

Egy fiatal példány, Sos Tibor felvétele

A Román Ornitológiai Társaság szakemberei attól félnek, hogy trófeavadászat áldozatául esnek majd az állatok, ezért nem árulják el azon település nevét, amely közelében most megtalálták. Sos Tibor, aki tagja volt annak a csapatnak, akik a bejelentés alapján a helyszínre utaztak, megkeresésünkre elmondta, a titoktartásra azért van szükség, mert Románia Európai unióba való felvétele, és a határok kevésbé szigorú ellenőrzése óta számos különféle hüllőfaj került a törvénytelen állatkereskedelem célpontjába, ez leginkább a teknősöket érinti, de számos olyan kígyófajta él az ország déli részén, amely számot tarthat az érdeklődésre.

A szakértőtől megtudtuk, hogy a Román Ornitológiai Társaság azért emeli ki, hogy élő példányokat nem találtak, mert a kígyó jelenlétét eddig is sejteni lehetett, ugyanis a múltban voltak elhullt példányokról szóló bejelentések, erről Krecsák László és Alexandru Iftime biológusuk jelentetettek meg tanulmányt. Ugyanakkor néhány évvel ezelőtt találtak egy elütött példányt egy mezőgazdasági terület közepén, de nem tudták pontosan meghatározni a faj élőhelyét. A mostani jelzés azért rendkívül fontos, mert kiderült, hogy hol élnek a példányok.

Sos azt is elmondta, Romániában nagy a terület, de kevés a herpetológus, így sok fehér folt van még, hüllőszakértők leginkább a Vaskapu környékét és Dobrudzsát szokták tanulmányozni. Innen nagyon sok adat származik, de vannak olyan területek az országban, ahonnan egyáltalán nincs.

„A boával az is a baj, hogy rejtőzködő életmódot folytat, alakja ásásra van felépítve, ideje nagy részét a laza homoktalajban tölti, sokszor a rágcsálóüregekbe bújik be, és ott vadászik áldozataira. A másik, ami megnehezíti a megfigyelését, az az, hogy éjszaka aktívabb. Ehhez még hozzájön, hogy ritka és szubmediterrán faj, itt van az elterjeszkedése északi határa, ha ezeket összeadjuk, kiderül, hogy miért olyan fontos a mostani észlelés”.

Íme egy hazai példány, Doru Panaitescu felvétele:

Állami támogatást sürgetnek a Natura 2000 területek kezelésére a civilek

Hajnal a Mohosban. Fotók: Szász Péter

Romániának az uniós csatlakozása előtt csupán 8%-a volt védett terület. Hogyan sikerült ezt az arányt feltornászni a mai 23,2%-ra, és mi volt a civil szervezetek szerepe ebben a folyamatban? Többek közt erről beszélt múlt heti előadásában Kolozsváron a Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület két képviselője, Papp Tamás és Sos Tibor.

Moldovai Rita

A 2007-es EU-csatlakozást megelőzően még a kommunista rendszerből öröklött nemzeti parkok számítottak védett területnek, ezeknek a kiválasztása pedig gyakran nem szakmai érvek alapján történt. A védett területek kijelölésében határkő az EU-csatlakozás, hiszen a tagállamok gyakorlatba kellett ültessék az uniós környezetvédelmi jogszabályokat. Ilyen a Natura 2000 területek kijelölése, amely a Madárvédelmi és Élőhelyvédelmi irányelvek alapján egy összefüggő európai ökológiai hálózatot próbál kialakítani a biodiverzitás elve alapján (ott kell kijelölni a védett területet, ahol a védendő faj élőhelye van). Olvasd el a teljes sztorit

Ékszer, árucikk? Ökológiai probléma

Vörösfülű ékszerteknős

Eleinte érdeklődéssel, aztán később annál nagyobb szomorúsággal figyeltem a ’89-es év utáni díszállat-kereskedés felvirágzását. A változás előtt ritkán lehetett díszhalakon kívül más egzotikus állatot is vásárolni a kevés kisállat-kereskedésekben, de annál gyakrabban árultak hazai fajokat.

Sós Tibor Olvasd el a teljes sztorit