Think Outside The Box

Transindex rovatok


Címke: «rák»

A rák elleni harc szimbóluma lett egy vágóhídtól megmenekült ökör

Két hónappal ezelőtt Manequim még tagja volt annak az ökörcsordának, amelyet éppen egy Sao Paolo-i vágóhídra szállítottak – ma pedig híresség, és a rák elleni harc egyik jelképe. Május végén az állatokat szállító autó felborult, Manequimnek pedig sikerült lemenekülnie az autópályáról, és egy ruhaboltban kötött ki, innen kapta a nevét is.

Brazíliában évente több millió szarvasmarha születik rögtön arra ítélve, hogy hamburgerként végezze. Manequim ettől menekült meg, amikor a sofőr és több állat életét követelő baleset bekövetkezett. Az ökör a baleset helyszínétől mintegy három kilométerre levő kisvárosban rohant bele egy boltba, és majdnem egy órán keresztül álldogált a kirakatbábuk között – nevét is innen kapta.

Amikor az önkéntesek el akarták fogni, az ökör kiugrott a kirakatüvegen keresztül. Végül sikerült annyira lecsillapítani, hogy feltereljék egy kamionra. Mostanra Manequim Brazília legnagyobb szarvasmarha-sztárja lett, akit nyilván nem lehetett már visszavinni a vágóhídra, miután az emberek megkedvelték a történtek után. Ezért árverésre bocsátották, és az ökörért felajánlott összeggel egy közeli rákos betegeket gyógyító kórházat támogatták.

Manequim körülbelül 10 ezer dollárért kelt el, a vásárlója pedig azt nyilatkozta, esze ágában sincs vágóhídra küldeni; ehelyett farmján élheti le majd az életét, nemzeti hírességként.

Forrás: TreeHugger

Rizviék és a Little People: kicsi emberek, akik megélik az álmaikat

Katie Rizvi nem nevezhető éppen hétköznapi hősnek. Neve lassan egy évtizede ismert a rákos gyerekeket támogató Little People alapítvánnyal összefüggésben. Férjével, Shajjaddal és sok-sok önkéntessel együtt táborokat, programokat szerveznek, Beyoncét és egyéb hírességeket hívnak el, hogy a kicsikkel énekeljenek, találkozzanak. Mindazt a segítséget nyújtják, amelyet csupán pénzadománnyal nem lehetne megoldani. Ahogyan Shajjad mondja: “everybody loves a hero”, vagyis a hősöket mindenki szereti.

Rácz Tímea

Katie és Shajjad még Budapesten találkoztak, később együtt dolgoztak az ENSZ megbízásából, és már akkor kiderült az, aminek mentén ma is szervezik a Little People-t: Katie a rendszeres, struktúrákban gondolkodó, ismeri a határokat, míg Shajjad spontánabb, és feszegeti azokat. Erre a kettősségre tudták később a szervezetet is felépíteni. Önkénteseik mindenféle nemzetiségűek. “Nálunk a diverzitás tényleg megvalósul, és nem valamiféle európai, politikai süket duma. Nem, a diverzitás csak úgy lehet igaz, ha minden egyes emberre, gyerekre külön-külön, a maga lényének teljességében tekintünk és úgy is foglalkozunk velük.”

Katie és Shajjad Bóly mellett egy, a boszniai háború menekültjeivel dolgoztak együtt, mint az ENSZ alkalmazottai. Egyszer egy drámapedagógiával foglalkozó csapat került oda, akikkel nagyon szerettek együttműködni. Amikor lejárt a munkaszerződésük, eldöntötték, hogy velük közösen egy rövid projektet írnak ki Romániába – tehát mintegy véletlenül kötöttek éppen itt ki.

„Egyszer egy késő este, ahogy forró csokit kortyolgattunk egy nagyon pici szobában, elkezdtünk gondolkodni azon, hogy kik vagyunk mi, mi az identitásunk? Így született meg a Little People – mi is kicsi emberek vagyunk, akik valami nagyot akarnak csinálni” – meséli Katie. Az 1996-ban indult, eredetileg rövid távú projektet komoly elhatározás követte: a kolozsvári rákkutató intézetben töltött délutáni foglalkozások rádöbbentették, hogy amit csinál, az jó ugyan, de nem elég. A menekülttáborban élő és a rákos gyerekek között is megdöbbentő hasonlóságokat is felfedeztek: ugyanazt látták az arcukon, ugyanazokat a reakciókat mutatták.

Katie pedig úgy gondolta, ez nem igazságos, ők is ugyanolyan gyerekek, mint bárki. A rákos gyermek elsősorban gyermek – senkit sem lehet az egészségi állapota vagy egy diagnózis alapján meghatározni. Ezért ezt a munkát nem lehet és nem is szabad határozott idő után abbahagyni, annyira szembeötlő a szükségessége. Mára már az egész szervezet felfogását ez jellemzi: rendszerváltoztató programokat szeretnének működtetni. „Ádáz ellenségünk a felületes munka” – mosolyog Katie.

A Little People azon dolgozik, hogy megtanítsa a beteg gyerekeknek és fiataloknak: mennyire értékesek és fontosak egyenként. És gyakran azok, akiknek egy adott ponton jövőjük sem volt, most családos emberek, megtanulták, hogy van gyógyulás, van kiút.

„Nevezzünk meg egy különleges esetet? De hát mindegyik különleges!” – mondják mindketten. „Egy közelmúltbeli eseményt talán mégis kiemelhetünk: az idei Temerarii-tábor. Egy kergetőzős-elrablós játékba úgy belemelegedett mindenki, hogy azonnal meglátszott: a játék annyira, de annyira elemi igény… És amikor láttuk, hogy a nemrégiben gyakorlatilag halottnak kinevezett fiatal arca piros a játék hevétől, és gyorsabban szalad bármelyikünknél, hatalmas csodaként éltük meg.”

Shajjad Beyoncé látogatását is elmeséli. Amikor meghívták, a menedzsere megkérdezte: jelen lesz-e sajtó is. Arra, hogy nem szeretnék a gyerekek figyelmét elvonni, így válaszolt: ezt szerettük volna hallani, jövünk. Az énekesnő pedig egyből nagyon természetesen foglalkozott a kicsikkel, és egy, a kötelezettségei között szereplő sajtótájékoztatóra sem akart elmenni, csak hogy velük maradhasson. “Én nem vagyok rajongója egy hírességnek sem, én csak a másik emberi lényt tudom látni bennük” – mondja Katie. De nagyon örülök annak, hogy a gyerekek ilyenkor egy időre maguk is híresnek érzik magukat, és az ilyen látogatások boldoggá teszik őket.” Ugyanakkor egy rákos gyermek számára a legnagyobb hős egy másik fiatal lehet, aki legyőzte a rákot. Meg tudja mutatni nekik, hogy valóban lehetséges.

A Rizvi házaspár minden átlagos napja egyben nem átlagos. Folyton elérhetőek on-line, naponta több tucat e-mailt váltanak, szervezkednek. A család együtt legalább öt éve nem volt nyaralni, kivéve, hogy az idei tábor helyszínét egy közös kiránduláson mérték fel. A nagyobb gyerekek maguk is aktív önkéntesek, de különben is önállóságra, felelősségteljes életre nevelik őket. Folyamatosan megfordulnak náluk vacsoravendégek, az ilyesmit nem hagyják pusztán különleges alkalmakra. Hiszen folyton munkával telik az idő, minden napra kell valami apróságot, kikapcsolódást találni… „Mi csak megéljük az álmainkat” – teszi hozzá Shajjad.

LiveStrong Day: a rák ellen harcolók és túlélők napja


A Temerarii (Vakmerők) klubja

Október 2. a rákot túlélt emberek napja. A Livestrong Day elsősorban a világon élő 28 millió rákos beteget szólítja meg, és a hétszeres Tour de France-győztes Lance Armstrong “újjászületése”, 1996. október 2. óta ünneplik. A Livestrong Day üzenete, hogy erő, bátorság és méltóság révén sikerülhet szembeszállni a halálos kórral, és túlélni a rákot. A romániai Little People Egyesület és a Temerarii (Vakmerők) klub (a rákot túlélő fiatalok közössége) a világnap alkalmából különböző rendezvényeket szervez Kolozsváron és Bukarestben.

Olvasd el a teljes sztorit

Mobiltelefon és rák: talán már nem kell félni?

Fotó: Alain Bachellier/flickr.com

A Nemzetközi Rákkutató Hivatal (IARC) több, mint tízezer emberen végzett vizsgálatából kiderül, hogy nem található összefüggés a mobiltelefonok használatának időtartama és a rákos agydaganat kialakulásának kockázata között. Annak ellenére, hogy eddig sem létezett ismert biológiai oka a lehetséges veszélynek, széles körben elterjedt az a vélemény, miszerint a mobiltelefon növeli a rák kockázatát.

Olvasd el a teljes sztorit

Bioétkezéssel a rák ellen: Jean-Paul Jaud dokumentumfilmje Kolozsváron

Gyermeksereg futkos a cévennesi-hegyek vidékén: ők már nem vádolnak. Franciaország e táján nemet mondtak a vegyszereknek, és közvetve a ráknak. A Nos enfants nous accuseront című filmet pénteken vetítették a Victoria moziban. A tények sokkolnak és meggyőznek, a film maga kevésbé.

Rácz Tímea

Jean-Paul Jaud filmje egyszerre akarta a megdöbbentő tényeket és a megoldást bemutatni. Az ENSZ-gyűlésen felszólalók és a dokumentumfilm szereplői a vegyszerek kezelte élelmiszerek fogyasztásából következő betegségeket emelték ki, a puszta statisztikai adatokon túl emberközeli helyzetekben. A gyűlésen jelentkeznek mindazok, akinek családjában előfordult nem örökletes rákbetegség, cukorbetegség vagy meddőség – szinte mindenki legalább egyszer felemeli a kezét. Olvasd el a teljes sztorit

« következő