Think Outside The Box

Transindex rovatok


Címke: «radioaktív»

A férfi, aki visszament az atomkatasztrófa után az elhagyott állatokhoz

matsumara

Naoto Matsumara Fukusima „utolsó embere”. Amikor megtörtént a baleset, a többi lakossal együtt őt is evakuálták. Később azonban nagyon aggódott, hogy mi lett a hátramaradt kutyájával, így visszatért. És ekkor látta, hogy rengeteg állat maradt gazdátlanul.

A lakosság evakuálása után az udvarokban, kertekben sok állat maradt gazdátlanul: macskák, kutyák, kacsák, disznók, tehenek, még egy póni, egy őz és néhány strucc is. Matsumura elkezdte etetni őket, és lassan-lassan minden állat megszokta, hogy ő az egyetlen, aki élelmet adhat nekik. „Mindig, amikor hallották az autómat, összegyűltek, és nagy zajt csaptak. Akárhová mentem, mindig hangzavar járt velem. Mintha azt mondanák, hogy nagyon szomjasak, vagy nincs mit enniük. Ezért hát elkezdtem látogatni őket” – mondja Matsumara.

matsumara1

matsumara2

Négy év múltán az 55 éves férfi még mindig ugyanazt csinálja, közben sikerült az ellátmányra adományokat gyűjtenie. Fukusimában nem jó az étel, sem a víz, a hatóságok veszélyesnek nyilvánították ezeket, ezért mindent máshonnan kell ide szállítani, Japán biztonságos részeiből. Matsumarának van egy két éves fia, akinek az anyjával egy nukleáris energia ellenes utazáson találkozott, miután már elkezdett az állatokon segíteni. Ők a veszélyes zónán kívül élnek, nem tudják, alkotnak-e majd valaha igazi családot.

matsumara3

Matsumaráról a Vice készített egy remek riportot Fukusima utolsó farmere címmel:

via distractifity

Nem tudnak radioaktív vaddisznókról a román hatóságok

426979_335517076484227_1850553091_n
Fotó: Gál László (TWP)

Szeptember elején járta be a világsajtót a hír, hogy a szászországi vaddisznók húsa sugárszennyezett: háromból egy elejtett vaddisznó húsa fogyaszthatatlan emiatt. Az ok az 1986-os csernobili katasztrófa, melynek következtében az állatok kedvenc táplálékában, a gombákban még mindig jelen van a radioaktív szennyeződés. A német média augusztus végén írt erről, de 3 éve is téma volt a sugárszennyezett vaddisznók esete. Az utóbbi évben 752 mintából 297 esetében haladta meg az egészségügyi határértéket (600 Bq) a hús szennyezettsége Németországban. A vadászoknak Szászföldön két éve kötelező bevizsgáltatni az elejtett vaddisznókat.

B.D.T.

A csernobili katasztrófa hatásai térségünkben is érezhetőek voltak, ezért felmerül a kérdés: vajon mi a helyzet a romániai vaddisznókkal (és gombákkal)? Az Országos Állat-egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Hivatalhoz (ANSVSA) fordultunk, tájékoztatást kérve a romániai helyzetről. Olvasd el a teljes sztorit

Nem közérdekű adat Romániában, hogy mekkora a radioaktív sugárzás?

signs-the-sign-of-radiation-564219

A Greenpeace romániai szervezete a radioaktivitási szintekre vonatkozó közérdekű információk elhallgatásával vádolja az Országos Környezetvédelmi Ügynökséget (ANPM).

A szervezet adatigénylést adott le az ügynökséghez, amelyben kérték, adják ki nekik az utóbbi tíz évben végzett, radioaktivitási értékeket vizsgáló mérések eredményeit, különös tekintettel a határértékek fölötti adatokra a gamma- és betasugárzás esetében; valamint a levegő, víz, talaj vagy növényzet sugárzásnak való kitettségét különböző periódusokban. Az ügynökség azonban azzal utasította el az adatközlést, hogy a radioaktív sugárzás figyelmeztetési határértékét elérő vagy meghaladó szintjének mérési adatai nem jelentenek veszélyt a lakosságra és a környezetre, így nem minősülnek közérdekű adatnak. Olvasd el a teljes sztorit

Veszélyben a Fukusima-környéki gyerekek?

Fukusimába lassan vissza szeretnék telepíteni a lakosokat. A kormány azt akarja, hogy 48 leállított reaktor lépjen újra működésbe. Azonban a gyerekek pajzsmirigyrákban való elhalálozása a környéken 40-szer gyakoribb az átlagosnál – állítják orvosok.

A számok magukért beszélnek: „120 rákos megbetegedést észleltünk a Fukusimából kitelepített gyerekeknél, holott az elfogadott szám 3 lenne” – állítja Joseph Mangano, a Radioaktivitás és Közegészség Projekt igazgatója.

A nukleáris ipar és támogatói próbálnak nem beszélni erről, sőt, olyan közszereplő is volt (és csak egy példa az atomfizikus Kelvin Klemm), aki kijelentette, egyetlen emberre sem volt káros hatással a fukusimai masszív sugárzás. Ennek ellenére a környezetvédelmi aktivisták szerint néhány izotóp mennyisége 29-szer meghaladja a hiroshimait. Ráadásul a gyerekmegbetegedések arányát tekintve a japán katasztrófa ugyanolyan méretűnek mutatkozhat, mint az 1979-es Three Mile Island-i, vagy az 1986-os csernobili.

Annak valószínűségét, hogy egy ilyen méretű katasztrófa során növekszik a pajzsmirigyrák kockázata, sok szervezet elismeri, köztük a Kanadai Nukleáris Biztonsági Bizottság is. Nemrégiben az észak-amerikai országban is felmerült egy új reaktort építésének terve, a bizottság pedig úgy számolt, hogy baleset esetén a reaktor 12 km-es körzetében a megbetegedési ráta 0,3%-kal fog emelkedni. Ez azonban csak abban az esetben lenne igaz, ha az evakuálás teljesen sikeres lenne, illetve a védelemre szolgáló jódtabletták is megfelelően lennének elosztva.

Ezeket a számokat elemezte Mangano is, aki az 1980-as évektől kezdve tanulmányozza a radioaktív sugárzások emberi egészségre gyakorolt hatását. Kutatásait a legendás radiológussal, Dr. Ernest Sternglas-szel és a neves statisztikussal, Jay Goulddal kezdte.

Mangano nemrég a frn.fm műsorában is megerősítette, hogy a reaktorok közelében a lakosság egészsége jelentősen javul, amennyiben bezárják azokat, és szignifikáns romlás tapasztalható, amikor (újra)nyitnak egyet.

De nem csupán a gyerekek az áldozatok: közismert eset, hogy a reaktor egyik üzemeltetője, Masao Yosida a vészhelyzet során nem volt hajlandó elhagyni a helyét, és ezzel talán milliók életét mentette meg. Yosida azonban azóta nyelőcsőrákban meghalt, 58 éves volt. Ismert tény, hogy a fukusimai munkások, akiket független közvetítő cégek alkalmaztak – többükről kiderült azóta, hogy a szervezett bűnözéshez is köthetőek – sokszor hosszú időn keresztül nem ellenőrizték a sugárzási szintet.

A lakossági harag a kormányzattal szemben egyre nő, hiszen Tokióban úgy döntöttek, elmúlt a veszély, és erőszakkal telepítenék vissza a (sok esetben kisgyerekes) családokat. Ennek következményeit azonban még nem lehet teljes bizonyossággal megjósolni.

A Three Miles Island-i baleset során pl. a reaktor tulajdonosai tagadták, hogy az megolvadt volna, később nyilvánosságra került egy azt bizonyító felvétel, amit már nem lehetett letagadni. Pennsylvania állam pedig azt állította, senkire sem volt hatással a baleset, de rejtélyes módon eltűntek a daganatos megbetegedésekről szóló hivatalos statisztikák. Ennek ellenére számos független tanulmány született, amelyekből kitűnt a megugrott csecsemő- és gyerekhalálozási arány. A helyi újságírók és a Pennsylvania-i Mezőgazdasági Ügynökség szakemberi haláleseteket, mutációkat és különböző betegségeket fedeztek fel a helyi állatállományban is. 1980-ban egy szövetségi bíró, Sylvia Rambo, megszüntette a vállalat elleni keresetet, azt állítva, a vizsgálatok nem mutatnak ki az átlagosnál nagyobb sugárzást. Csak éppen azóta sem derült ki, ebben a kontextusban mit jelent az “átlagos sugárzás”. Azt viszont tudjuk, hogy a vállalat peren kívüli megegyezésekben több millió dollárt fizetett a helyi lakosoknak. Csernobilról viszont már 5000-nél több tanulmány is született, ezek általában a halálos áldozatok számát 1 000 000 körülire teszik.

Mindeközben úgy tűnik, hogy az ENSZ Atomsugárzási Tudományos Bizottsága (UNSCEAR) is lebecsüli a radioaktivitás emberekre kifejtett hatását. Az atomenergia elleni aktivisták szerint ez azonban korántsem meglepő, mivel a bizottság szoros munkakapcsolatban áll az ENSZ Atomenergiai Ügynökségével, amelynek elsődleges feladata éppen az atomenergetikai beruházások elősegítése.

Az Orvosok a Társadalmi Felelősségvállalásért és a Orvosok Nemzetközi Szövetsége az Atomháború Megelőzéséért nevű szervezet német ága kiadott egy tízpontos közleményt, amelyben az ENSZ hitelességét cáfolják, és figyelmeztetni kívánják a lakosságot, ugyanakkor követelik a sugárzás nyomon követését: „a dolgok könnyen rosszabbra fordulhatnak, amennyiben a szél Tokió, vagy az amerikai kontinens felé sodorja a radioaktív felhőket” – írják.

Az orvosok ugyanakkor azt állítják, az UNSCEAR vizsgálatai is teljesen pontatlanok, hiszen a háttérsugárzás hatásainak vizsgálatai közben egyáltalán nem veszik figyelembe a sugárzásbak a nem-daganatos betegségekre gyakorolt hatását. Úgy vélik, az ENSZ álláspontja, miszerint „a sugárzásnak nem figyelhető meg közvetlen egészségügyi hatása” cinikus és súlyos állítás, aminek következtében például a helyiek nem kaptak jódtablettákat, amely viszonylagos védelmet biztosíthatott volna a számukra.

Összességében az Ecowatch szerint is aggasztó a helyzet: a három megrongálódott fukusimai reaktormagból még mindig radioaktív folyadék szivárog a Csendes-óceánba, a reaktor elemei szétszórtan hevernek, és ezek önmagukban is hatalmas veszélyt jelentenek.

A Shinzo Abe által vezetett japán kormány azonban erőteljesen nukleáris energiapárti, és szeretné újranyitni a 48 működőképes japán reaktort. Ennek érdekében minden eszközzel próbálja meggyőzni a Fukusima mellett lakókat, hogy költözzenek vissza a szerintük már teljesen biztonságos otthonaikba.

Félő azonban, hogy a korábbi szerencsétlenségek itt is bekövetkezhetnek, és ha a döntést nem az emberi életek fontosságára alapozzák, ennek először a gyerekek fognak áldozatául esni.

Selyem Zsuzsa: Csernobil radioaktív farkasai

a totb-nek

Ukrajnában egyre jobb az élet
nem mintha itt nem lenne egyre jobb
Ukrajnában is egyre jobb
például nincs hidegháború
csak lőnek és robbantanak
nincsenek golyóálló mellények
vannak tankok
vannak szakadárok és vannak terroristák
nincsenek civilek
mindenki szakadár vagy terrorista
annyira jó ilyen tisztán látni
ott megy egy gyerek és rugdos egy labdát
a gyerek szakadár, a labda terrorista
jön a tank, kilövi a labdát, megmenti a gyereket
lesz belőle tank

a donyecki szakadárok sem vicceltek
kivégeztek a téren két rendőrtisztet
a terrorista labdák okulására
és Donyeckben hazaküldték a gyerekeket az iskolából
ez is milyen kúl, pont mint a Sorstalanságban
és az is annyira oké
hogy Csernobilban megint van élet
végülis eltelt huszonnyolc év
mindig eltelik huszonnyolc
s a győztes kis vadállat elmereng
a két halál megérte-e

mit értene bárki is,
atomreaktort, pogromot,
valaha több mint tízezren lakták a várost
de voltak igazhitűek és voltak tisztavérűek
és voltak rendszerváltók is
ma kábé ötszázan várják hogy kiszolgálhassák a katasztrófaturistákat

mit értene bárki is,
Radnóti Miklóst, Abdát,
a hiába élni előjogát
a tápláléklánc csúcsán lévő állatok
is mennyire jól élnek Csernobilban
mondjuk az egér-embriók a robbanáskor egyszerűen feloldódtak
s a lovak is elpusztultak, szétmállott a pajzsmirigyük
de az mennyire csúcsszuper, hogy eltelt huszonnyolc és a természet virul
mekkora ötlet az is, hogy a dzsungelbe pakolni az atomhulladékot
mert akkor egy ideig ember oda be nem teszi a lábát
hogy kivágja a fákat és bevesse géntechnológiával
hogy benyomja a ciánt és szétfraktálja a földet
hogy lefotózza és levadássza a tápláléklánc csúcsát
ki és be
be és szét
le és le
eltelt huszonnyolc év
a csernobili radioaktív farkasok meglelték nyugalmukat
nincs köztük szakadár, nincs köztük terrorista
eltelt huszonnyolc év
és a rendszerváltók megépítik Putyinnak a paksi atomerőművet
a gyerek szakadár
labdája terrorista

a versnek (többek közt) ez az apropója.

Csernobil radioaktív farkasai

wolf

A csernobili robbanás után százötven településről kellett végleg távozniuk az emberi közösségeknek a lakhatatlanná vált területről. A radioaktív szennyezések beépültek a csernobili tiltott övezetben maradt élőlények szöveteibe, csontjaiba. Azt gondolnánk, az atomkatasztrófa pusztasággá változtatta a környéket, de nem: a vadon visszafoglalta, és az emberi zavarás megszűnte után megjelent az egyik csúcsragadozó is, a farkas.

B.D.T.

Évekig híresztelések terjedtek arról, hogy a farkasok száma eléri a több százat az Ukrajna és Fehéroroszország közt fekvő területen, ami azt jelentené, a világon a legmagasabb az arányuk. Biológusok kutatni kezdték, mi is a helyzet a csernobili farkasokkal: mekkora a számuk, és miben különböznek a más, nem ilyen extrém körülmények között élő populációktól? Erről szól a Radioactive Wolves című, a katasztrófa 25 éves évfordulójára készített amerikai dokumentumfilm, amelyet most a YouTube-on ingyenesen meg lehet tekinteni.

A farkasok állapota sokat elárul a teljes ökoszisztémáról, a tápláléklánc csúcsán lévő állatok vizsgálatával a teljes élőlényközösség helyzetére következtetni lehet, ezért is fontos volt megtudni, mi történik velük az atomkatasztrófa által sújtott területen. Olvasd el a teljes sztorit

Mi okoz radioaktív sugárzást a palagáz-kitermelés során?

Arról rengeteg szó esik, hogy a palagáz-kitermelés mennyiben szennyezheti a talajvizet, a talaj minőségét, hogy milyen gázok kerülhetnek a légkörbe, és ezek hogyan hathatnak az emberi egészségre. Ahogy azt is kiderítették, hogy közvetlen összefüggés van az egyes térségekben történő kitermelés és a földrengések között. De viszonylag kevés szó esik a hidraulikus repesztés során használt bizonyos anyagok radioaktivitásáról. Ugyanakkor a közelmúlt néhány tapasztalata indokolttá tesz egy áttekintést.

A hidraulikus repesztés során használt folyadékok radioaktivitása a radionuklidok típusaitól függ, ezek lehetnek mesterségesek vagy természetesek.

A mesterséges radionuklidokat azért fecskendezik be, hogy feltérképezzék a repesztéshez szükséges terepet. Tulajdonképpen úgy működik, mint egy röntgen. A nyomjelző folyadék azt mutatja meg a szakembereknek, hogy hány repesztést sikerült már véghezvinni, illetve hol is helyezkednek el ezek tulajdonképpen, így jóval hatékonyabbá lehet tenni a kitermelést.

A sugárzás mennyiségét nemzetközi előírások szabályozzák, orvosi közegben például 50–100 mSv (millisievert) lehet a megengedett sugárzási mennyiség öt éves periódusban, a nem orvosi közegben dolgozók számára ez a szám jóval kisebb, évente 1 mSv-nyi mennyiség megengedett. Például a Capitoliumban dolgozókat évente 0,85 mSv-nyi sugárzás éri, a falakban kis mennyiségben megtalálható urániummennyiségnek köszönhetően, ez nagyjából azt jelenti, hogy ha 20 évig vagy hivatalban ott, akkor 1 az 1000-hez az esélyed, hogy a sugárzás rákot okoz.

A mesterséges radionuklidok többfélék lehetnek: szilárdak, légneműek és folyékonyak. A palagáz-kitermelés során való használatukat az Egyesült Államok kormánya egy törvényben szigorúan szabályozza, és az engedélyek kibocsátásánál a cég garanciát vállal arra, hogy a lakosságot nem éri 1 mSv-nél nagyobb dózis, továbbá, hogy a munkaterület bármely részén nem fogja meghaladni a 0,02 mSv-t. Természetesen azt is biztosítani kell, hogy a radioaktív anyagok ne kerülhessenek illetéktelen kezekbe, vagy ne szivárogjanak el.

A hidraulikus repesztés során használt leggyakoribb anyagok a jód (131), folyadék formában 50 mCi (millicurie), azaz 3,7 GBq (gigabequerel) (használatonként maximum 10 mCi) sugárzással, jód (131) légnemű formában 100 mCi, azaz 1.9 GBq, (használatonként 20 mCi) sugárzással, az irídium (192) a repesztéshez használt homokban 200 mCi, azaz 7.4 GBq (használatonként 10 mCi) sugárzással, és folyékony ezüst (110m) 200 mCi, azaz 7.4 GBq (használatonként 10 mCi) sugárzással.

A természetes sugárzás a talajban már eleve megtalálható (N.O.R.M.) anyagokból származhat, olyanokból, mint az uránium-, rádium-, tórium- és radonizotópok, és amelyek „aktiválódhatnak”, ha a kitermelés során elmozdulnak a kőzetek, és ezek a vízbe kerülnek. Ezek kis mértékű, de állandó kibocsátóforrások, a felezési idejük hosszabb, mint a mesterségeseké, tovább maradnak meg a természetben. Bár az Egyesült Államokban elindult a Marcellus Shale-ben (Marcellus pala) történt nagyméretű termelések után, és Új-Zélandon is azt mutatták ki, hogy gyakorlatilag nem nőtt a víz radioaktivitása, rendszerint megjegyzik, hogy nagyon elővigyázatosan kell eljárni.

Ennek ellenére történtek elővigyázatlanságok is, az Európai Parlament Belső Politikák Főigazgatósága által készített, palagáz-kitermeléséről szóló 2011-es jelentésében pl. a szerzők két egyesült államokbeli esetet is megemlítenek. A New York állambeli Onondaga megyében 210 lakás alagsorában mutatták ki a radioaktív radon (222Rn) jelenlétét a beltéri levegőben. A Marcellus pala felett található házakban a beltéri levegőben a 222Rn szintje minden esetben meghaladta a 148 Bq/m³ értéket, sőt, az átlagos koncentráció ezekben a lakásokban 326 Bq/m³ volt, ami több mint kétszerese az amerikai környezetvédelmi hatóság (EPA) 148 Bq/m³-ben megállapított „intézkedési szintjének” (azaz annak a szintnek, amikor a háztulajdonosoknak javasolják, hogy próbálják meg csökkenteni a radon koncentrációját). Az átlagos beltéri radonszint az USA-ban 48 Bq/m³. Amennyiben ez a levegőben 100 Bq/m³-el nő, 10%-kal növeli meg a tüdőrák kockázatát.

A Marcellus Shale területén folyó palagáz-kitermelésből származó kőzetdarabok nagymértékben radioaktívak (a felszíni háttérsugárzásnál 25-ször jobban). A hulladékot részben eloszlatták a talajon. Az 1999-ben végzett talajmérések azt mutatták, hogy a 137Cs (radioaktív céziumizotóp) koncentrációja 74 Bq volt 1 kg talajban. A 137Cs-ot a geológiai formáció elemzésére használják a palagáz feltárása során.

A természetben előforduló radioaktív anyagok Európában is jelen vannak. A N.O.R.M. anyagokkal kapcsolatban ezért ugyanezek a problémák Európában is előfordulhatnak. A N.O.R.M. anyagok mennyisége ugyanakkor helyszínenként változó. Ezért minden egyes pala és beágyazott gáz medence esetében egyénileg kell értékelni a radioaktív részecskék jelentőségét.

A repesztő folyadék jellemzően körülbelül 98%-ban vizet és homokot tartalmaz, 2%-ban pedig kémiai adalékanyagokat. A kémiai adalékanyagok között mérgező, allergén, mutagén és rákkeltő anyagok is vannak. Jellemző, hogy a kereskedelmi titok miatt az adalékanyagok összetételét nem hozzák teljes mértékben nyilvánosságra. New York állam egy 260 anyagból álló listán végzett elemzést, amiből többek közt a következő eredmények derültek ki:

– A 260, injektálásra használt anyag közül 58-nak van egy vagy több veszélyes tulajdonsága.

– Az akrimalidot, a benzolt, az etil-benzolt, az izopropil-benzolt, a naftalint és a tetranátrium-etilén-diamin-tetraacetátot mind megtalálhatjuk a négyrészes lista első felében, amelyet az Európai Bizottság az emberre vagy környezetre gyakorolt potenciális hatásaik miatt azonnali figyelmet igénylő anyagokról készíttetett.

– 38 anyagot akut (az emberi egészségre veszélyes) toxinként soroltak be, köztük a 2-butoxi-etanolt.

 

Egyetlen kapszulával tisztíthatunk sugárszennyezett folyadékokat?

Amerikai kutatók elállítottak egy különleges kapszulát, amely képes kivonni a veszélyes anyagokat a nehézfémek által szennyezett vízből, tejből, gyümölcsléből vagy más folyadékból. Az új találmányt az Amerikai Kémiai Társaság San Diegóban megtartott kongresszusán mutatták be.

Allen Apblett, az Oklahomai Állami Egyetem kémiaprofesszora és munkatársai azon dolgoznak, hogy az engedélyezési folyamat gyorsaságától függően egy éven belül a szaküzletekbe juttassák azt a kapszulát, amely radioaktív anyagokkal szennyezett folyadékokba dobva azokat gyorsan ihatóvá teszi. Eddigi kísérleteik szerint a kapszula vízbe, tejbe vagy gyümölcslébe helyezve tucatnál többféle radioaktív elemet eltávolít. Olvasd el a teljes sztorit

Nyolc hely, ahol nem szeretnél élni

Folyó, amelyben alig látszik a víz a szeméttől; város, ahol évente több mint húszszor esik savas eső. Elrettentő példák a világ minden tájáról – bár Európa egyelőre még jól áll. Nyolc hely, ahová nem szeretnél költözni.

A The Blacksmith Institute 2006-os adatai (ólom a talajban, mérgező anyagok a vizekben, radioaktivitás, légszennyezés) alapján a Time magazin felállította a tíz legszennyezettebb hely toplistáját. Ebből és más blogok listáiból válogattunk, sorrend meghatározása nélkül. Olvasd el a teljes sztorit