Think Outside The Box

Transindex rovatok


Címke: «medvetámadás»

Már infografika is készült a “medvebűnözésről”

01 Medvek helyzete - letszam

“Hargita megyében az optimálisnál négyszer több medve él” – újabban infografikákon is terjeszti saját verzióját a medvepopuláció helyzetéről a Hargita Megyei Tanács.

Olvasd el a teljes sztorit

Csibi Magor: tévedünk, ha a természetet baltával és puskával írjuk felül

P1420854

A medvepopuláció évente néhány száz, sőt ezer példánnyal nő; “Románia Európa állatkertje”, a medvevédők szava pedig többet ér a jogalkotáskor, mint a gazdáké és a helyi közigazgatásé. Többek között ezek voltak Tánczos Barna RMDSZ-es szenátor sajtóban tett kijelentései abból az alkalomból, hogy a nagyragadozók okozta károk ügyében petíciót nyújtott be Korodi Attila Hargita megyei képviselővel közösen.

B.D.T.

A petíció egyébként nem tartalmaz a fent szemlézett sajtónyilatkozatokhoz hasonló kijelentéseket. A dokumentumot 70 székelyföldi polgármester, a Hargita és Kovászna megyei tanácsok elnökei, illetve a két megye parlamenti képviselői és szenátorai jegyzik. A kártérítések kérdésének megoldását, az ember-állat konfliktusok megelőzésének fontosságát hangsúlyozzák, valamint arra mutatnak rá, Hargita és Kovászna megyében egyre gyakoribbak a medvetámadások, vadkárok, amelyek elsősorban a kistermelőket sújtják. Emellett hivatalos statisztikákra is hivatkoznak, melyek szerint a medvepopuláció évről évre nő.

>> Tavalyi, kétrészes cikkünk a “medvebűnözésről”: 1., 2.

Mindezzel van egy kis gond: a medvék túlszaporodásának tézisét jelen pillanatban semmiféle komolyan vehető tudományos kutatás nem támasztja alá. Mégis nap mint nap erről beszélnek a közéletben, és így növekedik a nyomás, hogy az illetékes hatóságok a kilövési kvótákat följebb srófolják. Ezért ökológusokat, biológusokat, természetvédőket, természetfilmeseket kértünk fel, szakmai érvekkel ellensúlyozzák a medveellenes retorikát. A beérkezett véleményeket sorozatban közöljük (korábbi cikkünk itt elérhető). Olvasd el a teljes sztorit

Vadkárok, medvék: ne a tünetet kezeljük, hanem a kiváltó okokat!

Fotó: Gál László

Fotó: Gál László

Ismét forró téma lett a sajtóban a székelyföldi medvekérdés annak kapcsán, hogy Tánczos Barna RMDSZ-es szenátor petíciót nyújtott be a környezetvédelmi minisztériumnak. A szenátor a sajtóban azt nyilatkozta, megítélése szerint a medvék elszaporodtak és egyre több kárt okoznak.

B.D.T.

A petíciót 70 székelyföldi polgármester, a Hargita és Kovászna megyei tanácsok elnökei, illetve a két megye parlamenti képviselői és szenátorai jegyzik. A kártérítések kérdésének megoldását sürgető dokumentumban szerepel: 2014-ben 527, medvék által okozott vadkárt jelentettek, ezekből csupán 99 után fizettek kártérítést, 197 esetben nem találták megfelelőnek a dokumentációt, 231 esetben pedig még nem született döntés.

A petíció szövegében az ember-állat konfliktusok megelőzésének fontosságát hangsúlyozzák, valamint arra mutatnak rá, Hargita és Kovászna megyében egyre gyakoribbak a medvetámadások, vadkárok, amelyek elsősorban a kistermelőket sújtják. Emellett hivatalos statisztikákra is hivatkoznak, melyek szerint a medvepopuláció évről évre nő.

>> Tavalyi, kétrészes cikkünk a “medvebűnözésről”: 1., 2.

A kártérítések rendezetlensége (késnek a kifizetések, az ügyintézés egyesek számára hozzáférhetetlen és roppant bürokratikus stb.), a nagyragadozó-ember konfliktusok hatékony megelőzésének kérdése nagyon fontos téma, csak kár, hogy az a kontextus és retorika, amellyel a közéletben erről kommunikálnak, ismét és új erővel a medvék ellen hangolja a közvéleményt. Egyáltalán nem arról van szó, hogy a helyi közösségek, gazdák, termelők érdekeit a természetvédők semmibe vennék, vagy nem fordítanának rá kellő figyelmet. A kompenzációk, kártérítések rendezését legalább ennyire fontosnak tartják, és régóta lobbiznak érte. Viszont a medvék túlszaporodásának tézisét jelen pillanatban semmiféle komolyan vehető tudományos kutatás nem támasztja alá, mégis nap mint nap erről beszélnek a közéletben, és így növekedik a nyomás, hogy az illetékes hatóságok a kilövési kvótákat följebb srófolják.

Az empirikus megfigyelés, hogy “sok a medve” – azaz olyan helyeken is látni a nyomát vagy őt magát, ahol korábban nem, és megszaporodtak a medvék által okozott károk – még nem bizonyítja, hogy többen lennének. (Lásd részletesebben az alábbi idézetet és a belinkelt régebbi cikket.)

A medvéknek nincs „flotantjuk”: sokukról azt sem mondhatjuk, hogy pl. „Hargita megyei”, hiszen rendszeresen vagy időszakosan megfordul több megyében is (mert a vadászterületek határaihoz hasonlóan a medvék az emberi megyehatárokról sem voltak felvilágosítva). Ergo érvényüket veszítik az olyan jellegű kijelentések is, miszerint x megyében elszaporodtak a medvék, ezért növelni kellene a kilövési kvótát.

A mérési módszer pontatlanságával jó esetben maguk a vadászegyesületek is tisztában vannak, ám a terület bérleti szerződése kötelezettségekkel jár: ki kell tölteni az adatlapot valamilyen adatokkal, és le kell jelenteni a számokat. Ezeket megyei, majd országos szinten összesítik. Így jött ki pl. 2011-ben egy 5630-6380 példányos becslés.

A számolási módszer mellett a bürokrácia is keresztbe tesz azoknak, akik lelkiismeretesen szeretnének eljárni. Tételezzük fel, hogy a vadásztársaság maximálisan jóhiszemű és professzionális munkát akar végezni adott keretek között. Vagyis nem pumpálja föl mesterségesen a számokat a kilövési kvóta megnövelése érdekében, sőt valahogyan még a duplázásokat is kiszűrné. Ha ezt tenné, és az előző évben lejelentett számhoz képest reálisan sokkal kevesebb jön ki (mert pl. pont a számláláskor nem jártak arra medvék, különböző okokból: számukra megfelelő élelem hiánya, zavarás hatása miatt stb.), akkor a terület bérleti szerződésének felbontását kockáztatja. Ugyanis a szabályok sincsenek tekintettel a medvék nagytávú mozgásaira, és úgy értelmezik a korábbi évinél kisebb számot, hogy a vadásztársaság nem gazdálkodott megfelelően a területen.

Tehát ördögi kör alakul ki, ami a hivatalos adatokban szereplő számokat egyre feljebb és feljebb srófolja. >>Tovább

A székelyföldi sajtó nagy része jópár éve a politikusok, vadásztársaságok nyilatkozatait visszhangozza a témában, de szinte soha nem esik szó a jelenség hátterében álló okokról. Mi több, aki az okokról próbál beszélni, az azonnal megkapja a “sötétzöld” címkét, és azt, hogy fontosabb neki a medve, mint az ember élete. Ez a leegyszerűsítő és az indulatokra apelláló retorika lassan mindent behálóz, és egyre nehezebb ebből a diskurzusból kilépve racionális érveket felsorakoztatni.

Mégis (ismét) kísérletet teszünk erre, ezért ökológusokat, biológusokat, természetvédőket, természetfilmeseket kértünk fel, vázolják szempontjaikat, és szakmai hírnevüket, tekintélyüket latba vetve erősítsék azt a tábort, amely a medveellenes retorikát károsnak tartja, és érveket próbál bevinni a közbeszédbe. A beérkezett véleményeket sorozatban közöljük. Olvasd el a teljes sztorit

Kilőnék a visszatelepített medvék egy részét Észak-Olaszországban

P1420854

Engedélyezni akarja a veszélyesnek tartott barnamedvék elfogását és elpusztítását az észak-olasz Trentino tartomány elnöke, miután a térségben túlzottan elszaporodtak a mackók.

Olvasd el a teljes sztorit

“Medvebűnözés”: handabandák, féligazságok és tények 2.

10733491_10152905697988081_902261919_n
Árván maradt testvérpár (hím és nőstény). Anyjukat vonat ütötte el

Az utóbbi időszakban valóságos lejárató hadjárat indult a medve, e karizmatikus nagyragadozó ellen. A természetvédelmi szakemberek véleménye mindeddig – ebben a kérdésben is – háttérbe szorult, sokkal kevesebb teret kapott a sajtócikkekben, mint a politikusoké és más megmondóembereké. A „Medvebűnözés”: handabandák, féligazságok és tények című előző cikkünk folytatásában további csúsztatások, félinformációk és hajmeresztő ostobaságok tételes cáfolata következik. Elmagyarázzuk, miért alaptalanok ezek a sajtóban megjelent állítások; ha mégsem teljesen kielégítőek a válaszok, kommentben lehet további felvetéseket megfogalmazni, kérdéseket feltenni.

Bakk-Dávid Tímea, Domokos Csaba

„Sokkal több medve van, mint amennyit a megmaradt élőhelyek el tudnak tartani, tehát túlszaporodtak a medvék.”

Ahhoz, hogy az élőhelyek eltartóképességéről egyáltalán el tudjunk (érdemben) töprengeni, több, megbízható adatra is szükségünk volna:

1. Ezen adatok közül az első és magától értetődő: kellene tudnunk azt, hogy Romániában melyek a medve számára megfelelő (természetes) élőhelyek. Hogy ezt jelenleg nem tudjuk, annak bizonyítására elég az is, ha egy pillantást vetünk a faj hivatalos elterjedési térképére (Kárpátok és a hegyeket övező dombvidék nagyon kis hányada). A Milvus Csoport medvekutatási és -védelmi projektének a dombvidéki célterülete (Nyárád és Kis-Küküllő felső vízgyűjtő medencéi) 85,7 %-ban (!) a hivatalos elterjedési területen kívül található. Ezen a területen a projekt keretén belül mozgásérzékelős kamerás felvételek, nyakörvezett felnőtt barnamedvék, több éve monitorozott medvebarlangok, genetikai minták, parazitológiai minták, többéves transzektes felmérések stb. bizonyítják a faj állandó jelenlétét (és jólétét). De ettől jóval nyugatabbra (tehát a hivatalos elterjedéstől – vagyis az optimális élőhelytől messzebbről) is rendelkezik a Milvus adatokkal. A csúcs az, hogy itt (ahol hivatalosan nincs is medve) évek óta kapitális medvéket is lelőnek (hivatalosan), kapitális medvéket is mentettek ki a Milvus-os projekt keretében vadorzó hurkokból stb. Egyszóval minden jel arra vall, hogy a medvék még nem értesültek arról, hogy hol van a határa az ember által számukra jónak ítélt élőhelynek. Illetve arra, hogy a medvéknek reálisan megfelelő élőhely sokkal nagyobb, mint ahogy hittük volna – ergo, az eltartóképesség csakis nagyobb lehet (még ha nem is ismerjük, pontosan mekkora). Olvasd el a teljes sztorit

Az ACCENT GeoÖkológiai Szervezet álláspontja a medveátkelő beépítéséről

Tusnád község Általános Területrendezési Terve több pontban érinti az Alcsíki-medence Natura 2000 területet, viszont a dokumentáció figyelembe vette a terület Kezelési Tervében és Belső Szabályzatában megfogalmazott előírásokat, így csak apró átfedő területek vannak. A szóban forgó zöldövezet, amely Tusnádfürdőtől északra található, és teljes mértékben beépíthető területként jelölték be, csak indirekt módon érinti a Gondnokságot, hiszen a Tusnádi-szorostól keletre fekszik, a Natura 2000-es terület határán kívül.

>> A medveátkelőre építkeznének Tusnádon >>

Miről van szó?
Az Olt völgye Sepsibükszádtól Tusnádig medvék és más emlősök migrációs útvonalába esik, átkelőhelynek használják egyik hegységből a másikba. A települések terjeszkedése miatt eddig is egyre szűkült az a tér, ahol átjárhattak az állatok, most egy új területrendezési terv viszont Tusnádfürdő és Tusnád között csak egy 650 méteres sávot hagyna, ami „ökológiai folyosóként” funkcionálhatna a medvék és más állatok számára. A medve-ember konfliktusok így sem ritkák a térségben, viszont az élőhely további fragmentációjával várhatóan súlyosbodna a helyzet. A LIFE Ursus projekt keretében született szakértői tanulmányokban többek közt javasolják, hogy a további fejlesztéseket szigorúan alá kell rendelni a védett nagyragadozó élőhelyei és átkelőhelyei megőrzésének, és ahelyett, hogy újabb akadályokat építünk ki a térségben, inkább a meglévő infrastruktúrát kellene olyan irányban átalakítani, hogy kedvező legyen: például a medvék számára alagutakat létrehozni utak, vasutak alatt.

Természetesen a Tusnádi-szoros – mint fontos átkelőhely nagyragadozók számára – nem működik, ha a körülötte lévő, vele kapcsolatos folyosók beépülnek, elszakadnak tőle. Emiatt aggodalmunkat fejeztük ki, miszerint nemcsak kezelési meggondolásból, hanem a tusnádfürdői lakosságra való figyelemmel kellene kezelnünk a témát. Ám a terv első változatában a „medve” szó nem is jelent meg. Ez furcsa volt számunkra, hiszen annak ellenére, hogy 2 jelentősebb pályázat (az Alcsíki-medence N2000 terület Kezelési Terve és egy medvékre koncentráló LIFEURSUS nevű projekt) is bizonyította, hogy a Tusnádfürdőtől északra és délre fekvő fás, zöld területek a Keleti-Kárpátok egyik legfontosabb átkelőhelyét jelentik a medvék számára a Hargita-hegység és a Csíki-havasok (Csomád-hegység) között. Persze ez egy olyan információ, melynek ismeretéhez semmiféle projektre nincs szükség, elég egyszerűen a térképet megvizsgálni. Olvasd el a teljes sztorit

Medvetámadások: már nem vagyunk hajlandóak vámot fizetni a természetnek

A focihoz, a mezőgazdasághoz és a medvéhez mindenki ért Romániában, ez bebizonyosodott a szeptemberi medvetámadások kapcsán is – véli Domokos Csaba, a Milvus Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársa, aki a Maros megyei medvemonitorizálási Life projektben is részt vesz. Domokos a kolozsvári BBTE Biológia és geológia karán tartotta meg annak az előadássorozatnak az első állomását, amelynek keretében szakembereket hívnak el, hogy különféle ökológiai témákról kezdeményezzenek beszélgetést.

A természetvédő megerősítette: továbbra sem tudjuk, pontosan hány medve él Romániában, és a számukat nagyon nehezen fogjuk a közeljövőben megállapítani. A különféle becslések átlagolása 6000 példányt eredményez, ez is a hivatalos szám, viszont ez nem más, mint az Unióba való belépéskor leadott jelentés, amellyel ugyanakkor azt is vállalta Románia, hogy ennyi medvét képes megóvni is.
Olvasd el a teljes sztorit

Kilövési engedély… orvvadászokra is!


Fotó: © dr. Peter Lengyel

Mindenhol jelen vannak az orvvadászok Romániában, még a természetvédelmi területeken, nemzeti parkokban is, és az ő érdekeiket képviselők ülnek a parlamentben – írja blogbejegyzésében Lengyel Péter biológus.

A zergék, szarvasok, őzek, nyulak populációja csökken, valóságos genocídium folyik ellenük. A vadászok és orvvadászok – akik gyakran tartoznak egyazon csapatba, csak hol legálisan, hol illegálisan használják ki a természetet – végzik a „terepmegfigyelést” is, az általuk szolgáltatott „hivatalos adatok” irrelevánsak, hiszen az érdekük az, hogy minél nagyobb vadászati kvótát lehessen megszabni. Olvasd el a teljes sztorit