Think Outside The Box

Transindex rovatok


Címke: «luxusotthon»

Klíma-apartheid: zöld luxuserődök épülnek a gazdagoknak

The center-piece of the Marina District of Eko Atlantic
Forrás: ekoatlantic.com

Zöld, környezetbarát, fenntartható építészet: az valami trendi dolog, ezt már mindenki tudja. De nyilván nem mindegy, hogy méregdrága, extravagáns, bár alternatív energiával működő luxusnegyedet építünk, vagy az erőforrásokat arra fordítjuk, hogy a szegények számára is elérhető, olcsó és innovatív megoldásokkal operáló ingatlanok épüljenek. A klímaváltozás hatásai ellen úgy védekezni, hogy a gazdagok vagyona és tulajdona előbbre való legyen, mint a szegények alapvető életlehetőségei: ez a “climate apartheid”.

A fogalmat még 2011-ben a durbani klímacsúcson vágta a fejlett országok képviselőinek arcába a bolíviai Pablo Solón volt ENSZ-nagykövet és a nigériai Nnimmo Bassey környezetvédő aktivista. Az akkori kontextus – a fejlett országok felelősség- és kötelezettségvállalásának elmaradása a klímaváltozás megállítását célzó törekvések tekintetében – ugyanakkor nem az egyetlen aspektusa a klíma-apartheid jelenségének. Ugyanebbe a kategóriába tartozik az is, amikor egy fejlődő, szegényebb ország dúsgazdag elitje olyan intézkedéseket eszközöl, amelyekkel saját pozícióját erősíti meg, és nincs tekintettel a legszegényebb, legsérülékenyebb rétegeket sújtó következményekre.

A Greenpeace dél-afrikai származású igazgatója is klíma-apartheidről beszél egy friss interjúban. A dél-afrikai apartheid ellen harcoló aktivista egy idő után ráébredt arra, hogy a szegénység és egyenlőtlenség szorosan összekapcsolódik a környezeti problémákkal, kölcsönösen erősíthetik egymást. Például a más opció nélkül hagyott helyiek fűtésre, főzésre kivágják az erdőt, tehát a szegénység súlyosbíthatja a környezeti problémát, ugyanakkor az sem mellékes, hogy a környezeti károk nagy részét nem a szegények okozzák, hanem elszenvedik azok következményeit.

Zöld luxus a falak mögött

Lagos mellett, Nigéria tengerpartján mesterséges sziget emelkedik ki a tengerből, tíz kilométer hosszan. 250.000 ember számára tervezett luxusnegyed épül itt, Afrika jövőbeni Hongkongja, Eko Atlantic néven – írja a The Guardian egy tavalyi cikkében. Nigériát is érinti a tengerszint-emelkedés, több ezer ember otthona esett már a tenger áldozatául a partmenti területeken. Hogy megvédjék a luxusszigetet az eróziótól, falat terveznek köréje húzni: a Lagosi Nagy Falat, melynek megépítéséhez 100.000 darab öttonnás betonelemet használnak föl. A magánbefektető szerint Eko Atlantic “fenntartható város lesz, tiszta és energiahatékony, minimális széndioxid-kibocsátással”, ahol munkahelyek, fejlődés és új föld vár a nigériaiakra.

Nigériában hivatalosan nagyon kevés a munkahellyel rendelkező személy, Lagosban – Afrika legnagyobb városában – milliók dolgoznak viszont az informális gazdaságban. Az ország 170 millió lakosának 60%-a kevesebb mint egy dollárból él egy nap. Megelőzhető betegségek pusztítanak, az áram és a tiszta víz nehezen hozzáférhető. Lagostól néhány kilométerre terül el egy vízre épült slum, Makoko.

slum

A hasonló nyomortanyákat a kormány rendszeresen ledózerolja, mint a bűnözés melegágyait, és ezreket lakoltat ki. Nem ők azok, akik majd Eko Atlantic városában megengedhetnek maguknak egy lakást.

A befektetés mögött egy politikai befolyással rendelkező libanoni testvérpár cége, a Chagoury Group, valamint afrikai és nemzetközi bankok állnak. Gilbert Chaougry a kilencvenes években a hírhedt nigériai diktátor tanácsadója volt, a rendkívül korrupt Sani Abacha generálisé, aki több milliárdot sikkasztott közpénzekből – írja a brit lap. Abacha több száz tüntetőt gyilkoltatott le, és kivégeztette Ken Saro-Wiwa környezetvédőt, aki a Shell és más olajvállalatok Nigériát és lakóit kiszipolyozó ténykedése elleni tüntetésekről vált híressé. Eko Atlanticban az első 15 emeletes irodaház is egy brit olajvállalat számára épül: a magát környezetbarátnak beállító luxusnegyedben azok telepednek meg, akik a környezet pusztításáért leginkább felelősek.

Nem fejlődés, hanem az egyenlőtlenségek elmélyítése

A “zöld” luxusváros projektjét a neoliberális kapitalizmus ihlette. Nigériában az erőforrások kiaknázása nem hozott össztársadalmi fejlődést, az olajból elsősorban a katnai elit gazdagodott meg, hatalmasak az egyenlőtlenségek. A The Guardian cikke szerint az IMF “neoliberális diktátumai” alatt a helyzet csak rosszabbodott: az oktatást és az egészségügyet kizsigerelték, az ipart privatizálták, a helyi termelőket tönkretették a piacot elözönlő nyugati termékekkel. A Világbank dicsérte Nigériát, eközben a mélyszegények száma megduplázódott. A gazdagok érdekeiért hozott notórius intézkedések között az egyik legfelháborítóbb volt, amikor 1990-ben Lagos egy teljes negyedét, 300.000 lakást ledózeroltak, hogy a helyén nagy értékű ingatlanfejlesztés kezdődhessen. A nigériai elitek is úgy tekintenek ezekre az egyenlőtlenségekre, mint a fejlődés motorjára; eközben azonban újratermelték a gyarmati idők szegregációját és a védettséget élvező luxuséletformákat.

Nnimmo Bassey környezetvédő aktivista szerint a partmenti közösségek attól tartanak, az új luxusváros sem fejlődést, hanem kilakoltatásokat hoz számukra. Eko Atlantic megépítése pontosan az ellenkezője annak, amit a klímaváltozást és az erőforrásfelhasználást komolyan vevő kormánynak tennie kellene – véli az aktivista. A befektetés mögött álló érdekcsoportok ürügyként használják a klímaváltozást, hogy megépítsék a gazdagok álomvárosát, amely egyenesen “építészeti inzultus” a nyomorban élő nigériaiak számára; a luxust őrző falakon pedig kívül rekedtek a kriminalizált szegények. Ez a jövő egyik arca: privatizált, biztonságos zöld enklávék a leggazdagabbaknak, akiket fegyveres őrök és falak védenek a vízhez és áramhoz sem hozzáférő nyomortanyák gyűrűjében. Amikor a gazdagok egy globális válságot arra használnak föl, hogy még inkább elmélyítsék a létező egyenlőtlenségeket, és közben elbarikádozzák magukat annak következményeitől: ez a klíma-apartheid.

Felkészülhetünk arra, hogy az elitek a világon mindenhol eddig példátlan módon elkezdik átalakítani a negyedeket, városokat, sőt országokat, hogy számukra megfelelő védelmet biztosító erődökként védjék őket a klímaváltozás következményeitől – érvel a lap szerzője. Afganisztántól Arizonáig, Kínától Kairóig ugyanez a séma érvényesül: aki megengedheti magának, jobb környékre költözik, ahol jobban és zöldebben élhet, ahol jó a tömegközlekedés, ahol hozzáférhetőek a zöld energiaforrások, környezetbarát módon megépített épületek.

A jövő másik arca

terv

Vannak mégis alternatívák: egy nigériai építész, Kunle Adeyemi megoldást javasol a Lagos melletti Makoko slum lakóinak helyzetére.

Negyedmillió ember lakik ebben a nyomornegyedben. Olyan vízen lebegő lakóstruktúrákat tervezett számukra, amelyek olcsó fából, újrahasznosított műanyag hordókból készülnek, napelemmel és komposztáló mellékhelyiséggel ellátottak, és a tetőkön összegyűjtik az esővizet. A slumban mindeddig működő első iskola mellé nemrég megépült a második iskola e terv szerint.

A tervet bármilyen nigériai partmenti településen gyakorlatba lehet ültetni, a konstrukciókat könnyű megépíteni, és a tengerszint-emelkedéshez is alkalmazkodni tudnak. Viszont teljesen másfajta víziót feltételez: a felhalmozás helyett a megosztást, az egyenlőtlenségek mélyítése helyett azok csökkentését, a kivételezett kevesek megmenekülése helyett pedig mindenki ellenállóképességének a növelését tartja szem előtt. És azt, hogy a klímaválság elleni bármilyen lépésnek a kiindulópontjában nem a leggazdagabbak, hanem a legsérülékenyebbek igényeire kellene figyelni – áll a The Guardian cikkében.

Luxus minimális energiafogyasztással?

A szingapúri Cluny House luxusotthon megálmodója a ház minden kis zugában felhasználta a természet adta lehetőségeket és az építkezésben egy sor zöld technológiát hasznosított. Az eredmény: energiatakarékos luxus, a fenntartható építkezés, természet és magasfokú tervezés harmóniája.

A luxusotthon szíve a nyílt terekkel és zöld tetőkkel övezett medence, pontosabban tavacska. Ez nemcsak dekoratív, hanem a ház hűtéséhez, szellőzéséhez is hozzájárul, akárcsak a növények, amelyekkel a tetőket teleültették. Olvasd el a teljes sztorit