Think Outside The Box

Transindex rovatok


Címke: «hiedelem»

Téves minden, amit a hipnózisról hiszünk?

Illusztráció: Danomyte via Shutterstock.com

A hipnózis egyike azoknak a fogalmaknak, amelyek még mindig nagyon sok kérdést vetnek fel bennünk, félelmet és kíváncsiságot keltve, a mai napig rengeteg misztikum övezi. A “felvilágosultabbak” gyakran egyenesen szélhámosságként tartják számon, míg a laikusokban nagyon sok tévhit él ezzel kapcsolatban.

Pedig a hipnózis nem más, mint egyike a legtermészetesebb állapotunknak. Álmodozás, meditálás vagy éppen a szerelem ugyanolyan transzállapot, mint a hipnózis, sőt, egyes vélemények szerint, gyerekkorban szinte folyamatosan egy ehhez hasonló állapotban élünk.
Olvasd el a teljes sztorit

Néhány mítosz a férfi és női szexualitásról

A populáris kultúrában és az evoulcionista elméletekben létezik néhány, szentnek és sérthetetlennek tartott elképzelés a nők és férfiak eltérő viszonyulásáról a szexualitáshoz. A férfiak állítólag többet gondolnak a szexre, mint a nők, többet kívánják a szexuális érintkezést és könnyebben bocsátkoznak egyéjszakás kalandokba. Kevesebbet válogatnak ezek megválasztásában, de úgy általában is.

Azonban azoknak a kutatásoknak a többsége, amelyek igazolták ezeket a sztereotípiákat, az ideálokhoz való viszonyulásra alapoztak, vagyis arra, hogy mit várnának el a szexuális életüktől. A Michigani Egyetem kutatói ezzel szemben azt vizsgálták meg, hogy mi történik a valódi élethelyzetekben.

Igaz-e, hogy a nőknek kevesebb parnerük van, mint a férfiaknak, és ezt így is szeretnék?

Amikor az alanyokat arról kérdezték, hogy szeretnének-e több partnert életük során, több férfi válaszolt igennel, mint nemmel. Amikor ugyanezt a tesztet nem a kívánságokra, hanem a valós élmények elmesélésére hegyezték ki, a különbség jelentősen csökkent. A kutatás minőségének javításához a pszichológusok egy trükkhöz is folyamodtak: egy gépezethez kapcsolták a tesztalanyokat, amelyről azt állították, hogy hazuságvizsgáló. A bogus pipeline néven is ismert technika arra kényszeríti az alanyokat, hogy szigorúbb elvek mentén gondolják át a válaszakiat, amelyeket gyakran befolyásol, hogy mit szeretnének. A hamis hazugságvizsgálós kísérleten kiderült, hogy a partnerek számát illetően a nők és a férfiak szexuális élete közötti különbség elenyésző.

Többet gondolnak-e a férfiak a szexre, mint a nők?

Ennek a sztereotípiának a korábbi vizsgálataiban a kutatás csak és kizárólag a szexualitásra vonatkozott. A kérdést egyszerűen úgy tették fel, hogy hányszor gondolnak a szexre, és ebből azt a következtetést vonták le, hogy a férfiak agya exrémen a szexualitásra összpontosít.

A michigani kutatók másképp közelítették meg a kérdést: nemcsak azt kérdezték meg, hogy milyen gyakran gondolnak a szexre, hanem az ételre és az alvásra is, és az derült ki, hogy a férfiak általában többet foglalkoznak a saját fiziológiai szükségleteikkel, mint a nők, és mindegyikkel nagyjából egyformán gyakran. Ennek nem valami természetes irányultság, hanem inkább a társadalmi berendezkedés lehet az oka: a nőket arra nevelik, hogy jobban figyeljenek oda másokra és kevésbé a saját szükségleteikre, illetve ezek kifejezésére. A következtetés: igen, a férfiak többet gondolnak a szexre, de ez azért van, mert saját magukra is többet gondolnak.

A nők ritkábban élnek meg orgazmust?

Erre a válasz egyértelműen igen, és igencsak nagy mértékben. A valódi kérdés viszont az, hogy ez biológiai meghatározottság miatt történik-e így, vagy a társadalmi kontextus függvényében változhat?
A kutatás azt mutatta ki, hogy a nőknek ritkábban van orgazmusuk az egyéjszakás kalandok során, gyakrabban az ugyanazzal a partnerrel megismételt együttlétekben, a hosszútávú kapcsolatban pedig a különbség a férfiakhoz képest jelentősen csökken, csupán 79%-ra.

A magyarázat nem más, mint hogy a kapcsolatokban a férfi inkább odafigyel a közösülésen kívüli elemekre is, pl. az előjátékra. Az orgazmus elérése tehát nem a biológiai különbségektől, hanem a szexuális praktikáktól függ.

A férfiak könnyebben belemennek kompromisszumok nélküli szexuális kapcsolatokba?

A sztereotípiák és a kutatások azt igazolják, hogy a férfiak inkább belemennek azokba a kapcsolatokba, amelyeket casual sexnek is nevezünk. Amikor ezeket a vizsgálatokat újra elvégezték, olyan formában, hogy a potenciális partnerek szexuális képességeiről is kérdezték az alanyokat, a különbségek eltűntek. A nők is szívesen bocsátkoznak alkalmi szexbe, ha a partner ért a testi szerelemhez. A nők tartózkodásának egy része a társadalmi megbélyegzettségből is adódik, félnek, hogy lenézik őket, ha ilyen jellegű szexuális életet folytatnak.

Válogatósabbak-e a nők, mint a férfiak?

Az evolúcióelmélet azt mondja, hogy a nők jobban odafigyelnek szexuális partnerük megválasztására, mert az utódnemzést is belekalkulálják az együttlétbe. De gondoljunk csak arra, hogy ma hányféle fogamzásgátló eszköz áll a nők rendelkezésére, az emberek pedig nem valamiféle evolúciós mechanizmusok által beprogramozott automaták, hanem dönthetnek ezek ellenében is.

Az olyan helyzetekben, amikor egy nő nagyobb népszerűségnek örvend a férfiak körében, nyilván válogatósabb. A pszichológusok viszont azokat a helyzeteket is elemezték, amikor egy férfit több nő “környékez meg.” Az eredmény várható volt: a férfi jobban válogatott. A nők pedig “csábító üzemmódba” helyezkedtek, többször próbálkoztak többféle férfiakkal, lazább kritériumok alapján. A szelekció tehát nem feltétlenül a biológiától, hanem a társadalmi szereptől is függ.

Ugyanitt tesztelték azt a hipotézist is, amely szerint a nőknek egy férfiban fontosabb a státus, mint a vonzerő. Azokban a tesztekben, ahol a nők óhajait mérték, be is igazolódott, viszont amikor a valóságot nézték, nem. Mind a nők, mind a férfiak vagy a társadalmi pozíció, vagy a vonzerő, vagy mindkettő alapján választottak párt – a valódi életben ezek a kritériumok messze nem szigorúak.

A cikk a TOTB-n megjelent írás fordítása. Az angol nyelvű tanulmány .pdf formátumban ide kattintva tekinthető meg.

Dobrin Mexikóban, öngóllal nyerő focicsapat: futball és urban legendek

Mindjárt itt a futball Európa-bajnokság döntője, ennek apropóján a focival kapcsolatos sztorik, pletykák, városi legendák is előkerülnek. „Az új szájhagyomány” semmilyen területnek nem kegyelmez – miért pont a foci menekülne meg?

R.T.

Néhány klasszikust az Urbanlegends.hu is feldolgozott, például azt, hogy 1992-ben az akkori Európa–bajnok dánok utolsó pillanatban, a strandról utaztak el a kizárt Jugoszlávia helyett, vagy hogy mondta-e Puskás Ferenc, hogy „kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci”? (A verdiktum bizonytalan.) Sőt, az egyik legfrissebb, hazai vonatkozású pletykával is foglalkozott, amely szerint az idei, Bukarestben tartott Európa Liga döntőre tartó 400 Bilbao-szurkoló tévedésből Budapesten kötött ki. Aznap az egész világsajtó ezen nevetett, de aztán kiderült, hogy nem túl életszerű történet, a mellékelt kép digitálisan manipulált, és a budapesti repülőtér sem tud ilyen helyzetről.
Olvasd el a teljes sztorit

Félreértett szomszédok: hiedelmek és valóság a denevérekről


Szürke hosszúfülű denevérek (Plecotus austriacus) egy épület padlásán (fotó: Szodoray-Parádi Farkas).

„A padláson olyan zajok hallatszanak, mintha valaki bútorokat mozgatna. Irtózattal másztam fel, de nem láttam semmi változást.” (Margareta, Kolozs megye)
„Nem akarom megölni őket, de ha önök nem tudnak valamit tenni, akkor másokat fogok megkérni, intézzék el, akárhogy… Tudom, hogy védett állatok, de inkább a bírságokat vállalom.” (Amalia, Kolozs megye)

A fenti idézetek csupán egy apró részét képezik a 2011-es év során a Romániai Denevérvédelmi Egyesület munkatársaihoz érkezett elektronikus leveleknek. A levelek íróinak nyilvánvalóan van egy közös problémája: közvetlen környezetükben denevérek találhatók. Annak ellenére, hogy az esetek túlnyomó részében konkrét kár nem keletkezik a denevérek jelenlétéből, mégis zavarják a lakókat.

Bücs Szilárd

Ami ennél is aggasztóbb, hogy feltehetően a beérkezett levelek számához képest sokkal több esetben oldják meg az érintettek saját maguk, saját módszerekkel a „problémát”. Sok ember ösztönösen fél a denevérektől, és e félelem nem megfelelő és eltúlzott, a denevérek számára drasztikus megoldásokat szülhet. A régi korokban a denevérektől való félelem nyilvánvalóan hiedelmekből és tudáshiányból származott. Olvasd el a teljes sztorit

Vágjuk, mossuk, fésüljük? Vagy épp ellenkezőleg? Haj és hiedelmek

Fotó: mil8/flickr.com

A haj öntisztulásáról megosztó véleményeket ismertettünk majdnem két évvel ezelőtti cikkünkben, de a hajunkhoz számos egyéb hiedelem is kapcsolódik. Vágjuk, fessük, ne fessük – nagyon sok tanács van egyik vagy másik mellett. A leggyakoribbaknak próbáltunk utánajárni.

Az egyik gyakori tévhit, hogy minél gyakrabban és minél rövidebbre vágjuk a hajat, annál gyorsabban és dúsabban nő. A teljes leborotválás pedig végképp hozzásegít a hajkorona majdani dúsításához. Az egyik ellenérv, hogy a haj a gyökerétől nő, ezért semmi köze az amúgy halott hajvégnek a növekedéshez. A hiedelem támogatói sokszor azzal érvelnek, hogy ez igaz, de a rövid, ápolt haj alatt jobban “lélegzik” a fejbőr, és emiatt nő gyorsabban. Olvasd el a teljes sztorit

A piknik rasszista szó, a shit rövidítés: szavak és hiedelmek

Az egyes szavak etimológiájának kutatása a nyelvészek feladata – legalábbis ezt gondolnánk. Mégis némely kifejezés eredetével kapcsolatban számos olyan hiedelem jelenik meg, amelyet nyelvészek folyamatosan cáfolni próbálnak, de lánclevelekben, körüzenetekben vagy akár irodalmi művekben is előfordulhatnak. Ezekből válogattunk.

Rasszista angol kifejezések

A Snopes.com időnként nemcsak felkutatja a legendák eredetét, hanem magyarázatot ad arra is, hogy miért terjedhetett el. Így egyik rasszista eredetűnek titulált szó magyarázatánál ezt írja: “manapság divatos lett mindenféle fajgyűlölő eredetet tulajdonítani egyszerű szavaknak (mintha kitörölhetnénk a történelmünk nemkívánatos elemeit néhány szó megszüntetésével)”. Olvasd el a teljes sztorit

Nyolc tévhit a cukorbetegségről

Segítjük egymást! Fotó a Yuppi táborból

Világszerte több, mint 300 millió cukorbeteg él, Romániában a számuk 700 ezer és 1 millió közé tehető. Nem ritka betegség, és viszonylag könnyen felügyelet alatt tartható, mégis számos tévhit kapcsolódik hozzá. A leggyakoribbakat gyűjtöttük össze, és Tóth Krisztina dietetikust, a Yuppi tábor dokimanóját kértük meg, foglalja össze az igazságot ezekkel kapcsolatban.

Ha sok édességet (cukrot) eszünk, cukorbeteggé válunk.

– Az I.típusú diabétesz egy autoimmun betegség. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor a szervezet saját anyagait is – jelen esetben az inzulint – idegenként érzékeli, és megtámadja azt. Ez független az egyén étkezési szokásaitól.

A II. típusú diabéteszben abban az esetben van leginkább összefüggés az étkezés és a diabetes között, ha valakinek a rossz étkezési szokásai túlsúlyhoz vezetnek. A túlsúly pedig az egyik rizikótényezője a cukorbetegségnek. Azonban a rossz étkezési szokás(ok) alatt nem csak a sok édesség fogyasztását kell érteni, hanem összességében a tápanyagok túlzott bevitelét (fehérje, zsír, szénhidrát).

A cukorbetegek nem vezethetnek autót.

– A diabéteszesek ugyanúgy vezethetnek autót, mint bárki más. Arra azonban mindenképpen figyelni kell, ha bármilyen akut probléma lép fel a vezetés során, pl. a sofőr érzi, hogy esik a vércukorszintje, akkor azonnal álljon félre, egyen-igyon-mérjen, és csak akkor folytassa a vezetést, ha a vércukorszintje normalizálódott.

A cukorbetegek sohasem ehetnek édességet.

– Egyre szélesebb a választék az ún. diabetikus termékek között pl. csokoládé, nápolyi, fagylalt. Ezeknek azonban szintén van szénhidráttartalma, ezért csak úgy szabad őket fogyasztani, ha a napi elfogyasztható szénhidrátmennyiségbe beleszámoljuk őket. Ugyanakkor nagyon sok süteményt el lehet készíteni házilag, édesítőszerrel.

A cukorbeteg diéta sok húst és nulla szénhidrátot tartalmaz.

– Ez egy nagyon régi tévhit. Habár a húsnak önmagában nincsen szénhidráttartalma, az még nem azt jelenti, hogy húst hússal kell enni, mert a túlzott fehérje, illetve zsír bevitele (ezek a tápanyagok viszont nagyobb mennyiségben elfordulnak a húsokban) sem kedvező a diabéteszesek számára a hosszú távú szövődmények miatt. A nulla szénhidrát az azért eléggé meghökkentő lenne, egyrészt eléggé leszűkíteni az elfogyasztható ételek lehetőségeit, másrészt a szervezetnek szüksége van a szénhidrátokra, mindamellett, hogy nulla szénhidráttal sem lehetne jó vércukoreredményeket elérni. Meghatározott mennyiségű szénhidrátot kell fogyasztania egy diabéteszesnek, amit mindig a kezelőorvos állapít meg.

A cukorbetegség fertőző.

– Nem igaz. Ha a családban volt cukorbeteg, akkor nagyobb az esély a hajlam kialakulására, de egyik ember a másikról nem kaphatja el a diabéteszt, az első kérdésnél említett okokból kifolyólag.

A cukorbetegek érzik, ha vércukor-szintjük magas vagy alacsony.

– Ha a megfogalmazás nem is pontos, de mind az alacsony vércukorszintnek, mind a magasnak vannak tünetei, amiket érzékel egy diabéteszes, esetleg egy másik ember (pl. gyerekek esetében az anyukának sokszor figyelmeztető jel az, ha a gyermeknek hirtelen megváltozik a hangulata, ok nélkül elkezd síni stb). Az alacsony VC tünetei “ijesztőbbek” ilyenek: pl. hirtelen verejtékezés, remegés, ájulásérzés. A magas VC-nek a tünetei a nagy fokú szomjúságérzet, a fokozott vizelés. Ha a diabéteszes tudja mind két akut történés figyelmeztető jeleit és figyel rá, akkor azzal elkerülheti a nagyobb bajt.

Inzulinnal gyógyítható a cukorbetegség.

– Nem, az inzulinnal csupán kezelhető és karbantartható a diabétesz.

A gyerekek kinőhetik a cukorbetegséget.

– Nem, a diabétesz mind gyerekeknél, mind felnőtteknél élethosszig tartó kezelést igényel.

Gondolkodom, tehát képzelgek: az agy mítoszai

Hála az agyunknak, ennek a komplex szervnek – amely kábé százmilliárd neuronnak nevezett teknősbéka tart fenn – tudunk járni, lélegezni, gondolkozni. Ez a komplexitás viszont melegágya lehet az úgynevezett neuro-mítoszoknak, de a tudomány különböző ágai is foglalkoznak vele. Egyik közülük a pszichológia és a pszichiátria mellett az idegtudomány, amely az agy működésének módjait tanulmányozza, és amely szakértői eloszlattak néhány központi idegrendszerrel kapcsolatos mítoszt. Valóban a nők a Vénuszról, a férfiak pedig a Marsról érkeztek? Ha nem brillírozunk születésünktől kezdve, bután is kell meghalnunk? Okosabbak leszünk Mozart zenéjétől? Lássuk, mit mondanak a szakértők.

Szerző: Camelia Moga és Ionuţ Dulămiţă, fordította Rácz Tímea

„Ami az erőforrások kezelését illeti, az agy egy számítógéphez, és nem egy autómotorhoz hasonlóan működik” – mondja Dragoş Cîrneci pszichológus és az idegtudomány szakértője. Ez utóbbi fiatal tudományág, amely az orvostudomány, a biológia és a pszichológia határain helyezkedik el, és olyan eszközökkel, mint például a mágneses magrezonancia, nyers adatokat gyűjt az agy egyes területeiről. Ezek az adatok többek között arra is szolgálnak, hogy néhány gyakori, agyműködéssel kapcsolatos mítoszt eloszlassunk: például azt, hogy az ember csak egy nagyon kis részét használja fel az agyának, és az egészet aktiválnia kellene ahhoz, hogy zseni legyen. Olvasd el a teljes sztorit