Think Outside The Box

Transindex rovatok


Címke: «hajléktalan»

Hűtő az utcán: akinek túl sok van, beteszi a kaját, aki éhes, kiveszi

Galdakao egy spanyolországi, baszkföldi város. Központjában hatalmas hűtőszekrényt helyeztek el, ahová a vendéglők és magánszemélyek is betehetik a fölöslegessé vált, de még fogyasztható élelmiszert. Ez nem egy jótékonysági projekt, nemcsak rászorulók vehetnek ki a hűtőből, hanem bárki, még akár Iulio Iglesias is – mondták a projekt kezdeményezői.

Olvasd el a teljes sztorit

Valódi, egyszerű és pragmatikus segítség hajléktalan embereknek: a mozgó mosoda

10649451_1542012962681486_85348358308694064_n

Két húszéves srác, Lucas Patchett és Nicholas Marchesi segíteni akart a hajléktalan embereknek. Úgy értve, valóban tenni akartak valamit, hogy konkrétan jobb legyen azoknak az élete, akik az utcán élnek. Tehát adományokból kisteherszállítókat, mosógépeket és szárítókat vásároltak, és beindították mozgó mosodájukat.

Olvasd el a teljes sztorit

Hajléktalanok és kutyáik (fotósorozat)

Fotósorozat, amely magáért beszél.

A Pets of the Homeless nevű amerikai szervezet ingyenes állatorvosi szolgáltatásokat, valamint élelmet nyújt a hajléktalan emberek kutyáinak, macskáinak. 3,5 millió amerikai hajléktalan, 5-10%-uknak van kutyája és/vagy macskája. Nagyon fontos számukra is az a kötelék, amely állataikhoz – sokszor egyetlen társukhoz, barátjukhoz – fűzi őket. A szervezet célja segíteni azoknak, akik korlátozott erőforrásaikkal nehezen tudják eltartani, etetni és kezelni állataikat.

Egy fotóválogatást a szervezet számára készült képekből itt lehet megtekinteni.

Forrás: petsofthehomeless.org

Hajléktalanok egy mondata önmagukról

Mindannyian naponta elmegyünk mellettük, de nem kérdezünk semmit tőlük. Általában ők kérdik meg, nincs-e egy fölösleges lejünk, egy cigink. Jó esetben adunk. A Rethink Homelessness csoport akciója azonban egyszerű és hatásos: adtak egy kartont orlandó-i hajléktalanoknak, és megkérték őket, írják le azt a mondatot, amit a leginkább el szeretnének mondani önmagukról.

A válaszok pedig megdöbbentőek. Annyira, hogy nincs is mit mondani. Csak annyit talán, hogy tényleg gondold át, amit eddig gondoltál róluk.

Ökodizájn hajléktalanoknak: hordozható fekhely egy magyar tervezőtől

terminijuli1

Laczkó Juli dizájner, a Magyar Képzőművészeti Egyetem doktorandusza. Először néhány éve hívta fel magára a figyelmet, amikor létrehozta az UTOPLAST nevű nejlonanyagot, amelyből Plastenka néven táskákat gyárt. Nemrégiben olyan ötlettel állt elő, amely jelentős segítséget nyújthatna a hajléktalanok számára: terMINI néven olyan hordozható fekhelyet tervezett, amely vízálló, remekül megtartja a hőt, illetve egyszerű összeszerelni, és továbbállni vele.

A terMINI cipzárok segítségével összeszerelhető, bélésének köszönhetően betonon is kényelmes. Két személy is elfér benne – vagy egy ember és egy kutya. Ugyanakkor újrahasznosított anyagból készült, üdítő-márkák címkéi tarkítják. A miértekről Laczkó Julit kérdeztük.

Adódik a kérdés, hogy dizájnerként miért érdekelnek ennyire a progresszív (ha lehet így nevezni) témák? Gondolok itt az újrahasznosítás és hajléktalanság kérdésére, amelyek mind szociális tartalmúak.

Laczkó Juli: Újrahasznosítással 2009 óta foglalkozom, 2010-ben alapítottam saját eco-design márkát (Plastenka), 2011-ben az egyik voltam a reOnion öt alkotója közül. Az eco-design a szakmai oldala ennek a projektnek, az a játékos kísérletezés, ami mellett művészként képes vagyok elköteleződni. Szerintem ezek nem annyira progresszív témák, inkább problémának vélem, hogy még mindig progresszívnak számítanak. A tervezés része legalább annyira mozgat, mint a társadalmi provokáció lehetősége. Ami igazán érdekel, hogy a design, vagy, ha úgy tetszik, a művészet címkéje képes-e ebben az esetben a fizikai védőburkon felül jogszabályi, szimbolikus védőréteget biztosítani az intézkedő végrehajtókkal, önkormányzattal, közterületesekkel, rendőrséggel szemben. És ez szerintem, legalábbis nekem, létkérdés. Hogy van-e a vizuális alkotómunkának valódi társadalmi létjogosultsága. Szóval, számomra adódik a kérdés, hogy a többi dizájnert miért nem érdeklik progresszív témák?

terminisiman

Van-e egy ilyen trend a magyar képzőművészeti közegben?

L.J: Nem érzem magam feljogosítva arra, hogy “magyar képzőművészeti közeg”-ről beszéljek. Sőt, lehet-e egyáltalán ilyenről beszélni? A hivatalos, jól fizetett, állami képzőművészekről? Vagy az ellenzéki közegről? És az apolitikusok? Mitől közeg a közeg? Szakmán belül, vagy a nyilvánossággal KÖZ-ösen? Trendekről beszélni szerintem ebben a helyzetben luxus. Felelősségről talán már kevésbé. Az én személyes látóteremben vannak a felelősség kérdésével foglalkozó alkotók és projektek, de ez pont nem reprezentatív minta. Ahhoz képest, amit személyesen kívánatosnak vagy elvárhatónak tartanék, vagy trendnek mernék titulálni, az én csekély és szubjektív látóterem kevesebb ilyet fog be, mint amennyit szeretne.

Mi történik a termék forgalmazásával, van-e esély rá, hogy széles körű (akár állami) megrendelések történjenek?

L.J.:Egyelőre az állami megrendelés az, amitől a “legkevésbé félek”. De mégis azt gondolom, a lehető legnagyobb elismerés lenne, ha a főváros önkormányzata engedné a hajléktalan embereket a művészet türelmi zónájában várni a jobb napokra. Erre nem számítok. Viszont kereskedelmi forgalmazással kapcsolatban érkeztek már hozzám megkeresések. Optimális esetben egy hónapon belül elindulhat a “pilot” fázis, a kísérleti gyártási szakasz, amiben nem csak magát a terméket tesztelem majd, hanem az általam tervezett manufakturális, hajléktalanokat bevonó gyártási módszert is.

Egyáltalán mennyibe kerül a terMini?

L.J.:A terMINI jelenleg nem “kerül semennyibe”, nem megvásárolható. Az egy darabra eső gyártási költség tartalmazza a műhely üzemeltetését, és a benne működő gépek árát, anyagszállítást, kellékeket, és a képzett munkaerőt, napi egy késztermék előállításához szükséges dimenzióban ez kb. 25.000 Ft/db.

A gyártás elindulása esetén hajléktalan emberek számára ingyenes lesz, és a kereskedelmi forgalomban fesztiválokon lehet majd kibérelni a szintén hajléktalanok bevonásával készült, de még használatlan példányokat. Hosszútávon ez a bevétel fedezné a gyártás költségeit.

terminimakett

A kilátás kérdése. Nem izolál, gubóz be a terMini?

L.J.:Az első és legfontosabb szükséges fejlesztendő kérdés a kilátás kérdése, valamint, hogy egyértelmű legyen, hogy fekszik benne valaki, hogy a gubózás és izolálás csak pozitív értelemben lehessen a terMINI funkciója.

Ha valaki ebben alszik el, nem kerül veszélybe?

L.J.:Aki az utcán elalszik, a jólétben élők nézőpontjából elképzelhetetlen számú veszélynek van kitéve. Az ötlet fázisban én a fagy, eső, hó, szél, tolvaj, rendőr veszélyekkel számoltam, ami, ahogy az néhány hajléktalanokkal folytatott beszélgetésből kiderül, messze nem kimerítő számítás.

A Magyarországot sújtó társadalmi elszigetelődés riasztóan szélsőséges méreteket ölt, ami sok más mellett a hajléktalanokkal szembeni civil gyűlöletben is megmutatkozik. Az én naiv lényem számára tehát fontos kritika, hogy veszély (pl. benzinnel lelocsolva meggyújtás) esetén azonnal meg lehessen a terMINItől szabadulni. Mindenképp szükség van minimális tréningre a felelős használathoz. Természetesen a terMINI ettől még nem lesz atombunker, de az az intenzív médiafigyelem, amit kiváltott, önmagában fantasztikus esély a közös gondolkozásra.

Nem tartod esetleg “tájidegennek”?

L.J.:Milyen tájhoz képest, illetve pozitívan vagy negatívan? Az egész projekt kissé futurisztikus, filmdíszlet-szerű, hogy az emberek reciklált, áttetsző, lepkebáb-szerű design-objektumokban alszanak az utcán. Nem áll távol tőlem az apokaliptikus utópiák látványvilága, sőt, véleményem szerint a világunk sem áll már tőlük olyan messze, mint amennyire azt sokan hinni szeretnék.

Alamizsnaosztás helyett zöldségtermesztést tanít hajléktalanoknak

A társadalom lecsúszott rétegeinek a mindennapi élelem beszerzése is véget nem érő harcot jelent. Egy alabamai férfi ahelyett, hogy pénzt, ételmaradékot vagy élelmiszersegélyt adományozna a hajléktalanoknak, kertészkedni és növényeket termeszteni tanítja őket.

Olvasd el a teljes sztorit

Egy bukaresti squatting furcsa története

Carol 53 – ez a címe és az ideiglenes neve is annak a kortárs művészeti központnak, amely éppen alakulóban van Bukarestben. Nyolc fiatal másfél hónappal ezelőtt foglalta el a Károly sugárút 53. alatt található elhagyatott házat, két hete pedig rendre ott is laknak, a művészeti tevékenységek mellett. Kiderült azonban, hogy beköltözésükkel egy hajléktalan családot “költöztettek ki”, miközben a squatting eredetileg pont azt jelentené, amit ők műveltek.

A zömmel építészekből álló csoport egyik tagja azt mondta a TOTB.ro-nak adott interjújában, hogy “szerencsés véletlen” folytán találták meg a házat, különben régóta keresnek egy helyet, amelyet önálló művészeti központtá alakíthatnak át. A Carol 53-at korábban sokszor látták, figyelték, és sikerült kapcsolatba lépni a tulajdonossal, akivel ugyan tárgyaltak, de az elfoglalás “gerillamódon” történt. A fiatalok bevallása szerint egy hónapon keresztül takarították a szeméthegyeket, ahová patkányok fészkelték be magukat.
Olvasd el a teljes sztorit

Futurisztikus hajléktalanszálló – újrahasznosított felhőkarcolóban

Fotó via Architizer.com

Hajléktalanoknak is otthont adó, hulladékfeldolgozó felhőkarcolót tervezett egy brazil építészcsapat. A különleges épületet Sao Paulóba álmodták meg.

A Scrap Skyscraper terve az idei eVolo Skyscraper pályázatára érkezett a brazil Projeto Coletivo tervezőcsapatától. A helyszín a 20 millió lakosú Sao Paulo, a tervezők szerint az épülettípussal a metropolisz két problémáját is orvosolhatnák egyszerre.

A felhőkarcoló alsó részén helyeznék el az újrahasznosító-üzemet, ahol a felső szinten kialakított hajléktalanszálló lakói dolgoznának – írta az Octogon építészeti magazin online kiadása.

A tervezők koncepciója szerint Sao Paulo két folyója, a Tiete és Pinheiros partján tucatnyi helyen épülne fel a magasháztípus. A hulladékot nem közúton, hanem hajóval juttatnák el a külvárosba, és ezzel csökkenthetnék a belvárosi teherautó-forgalmat is.

Forrás: MTI

Internet-hotspottá “alakított” hajléktalanokat egy reklámcég

A “hotspotokat” Google Maps-en is lehetett követni

Meghökkentő ötlettel állt elő a Bartle Bogle Hegarty brit reklámcég egy texasi fesztiválon: 13 hajléktalant wifi-hotspottá “alakítottak” át. A hajkéktalanok egy-egy 4G-s drótnélküli routert kaptak, közelükben pedig 2 dollárért bárki negyedóráig netezhetett.

Az ötletet egyaránt érte dicséret és támadás. A pártolók úgy vélik, ez végre a hajléktalanok és a társadalom többi része közötti pozitív interakcióhoz vezethet, a támadók viszont károsnak és öncélúnak nevezte a kezdeményezést. Olvasd el a teljes sztorit