Think Outside The Box

Transindex rovatok


Címke: «gyerekkor»

Lehet, hogy allergiát okoz gyerekeknél a mosogatógép

fotó: hir24

fotó: hir24

Csökkentheti a gyermekkorban kialakuló allergia lehetőségét, ha a családban nem géppel, hanem hagyományosan, vagyis kézzel mosogatják az edényeket – derült ki egy svéd kutatásból.

Azokban a családokban, ahol kézzel mosogatják az edényeket, a gyerekek 40 százalékkal kisebb valószínűséggel lesznek allergiásak, mint a mosogatógépet használó családokban – idézte a LiveScience tudományos-ismeretterjesztő portál a Pediatrics aktuális számában megjelent tanulmányt.

A Bill Hesselmar, a Göteborgi Egyetem gyermekosztályának allergológusa és munkatársai szerint a kézzel mosott edények nem lesznek annyira tiszták, a családtagok így több baktérium hatásának vannak kitéve.

A szakértők az úgynevezett higiéniai hipotézis elvére hivatkozva úgy vélik, a korai életszakaszban több mikrobának kitett gyermeki szervezet immunrendszerét erősítik a baktériumok és ezáltal csökkentik az allergia kialakulásának kockázatát.

A vizsgálatban a kutatók ezer gyermek szüleit kérdezték ki az allergiával, mindennapi életükkel, táplálkozási szokásaikkal kapcsolatban.

Hesselmar szerint a kézi mosogatás kapcsolatban áll más életmódbeli jellemzőkkel, melyek szintén ezt a hatást erősítik. Korábbi tanulmányok feltételezése szerint például az alacsonyabb jövedelem, a zsúfolt élettér és a bevándorlói státusz is összefügg az allergia alacsony kockázatával, illetve ez a három tényező is összekapcsolható a mosogatási szokásokkal.

Bár Hesselmar úgy véli, eredményeik „érdekes megfigyelések”, véleménye szerint túl korai a kézi mosogatást allergiaellenes stratégiaként ajánlani.

A kételkedők szerint is túl korai gyakorlati hasznát keresni a kutatás eredményeinek. Rávilágítottak arra is, hogy a higiéniai hipotézis szerint a baktériumoknak és bacilusoknak az igen korai szakaszban, elsősorban a gyerek életének első hat hónapjában van kiemelkedő hatásuk az immunrendszer megerősítésében. Egy hat hónapos csecsemő pedig nagyon ritkán ér kézzel mosott edényekhez és evőeszközökhöz.

mti

Három nap alatt 26 millióan látták az ugandai terrorista elleni kampányfilmet

Biztosan megosztottad, de ha nem, láttál valakit, aki megosztotta. Egy harmincperces YouTube-videó, amely kísérőszövege egyszerű szokott lenni: oszd meg, hogy megállítsuk ezt a szörnyeteget. És éppen erre alapozott a kampányfilm: a több mint 800 millió Facebook-felhasználóra, akik által már tényleg az egész világ hallhat róla. De kiről is és miért?

Joseph Kony (ejtsd: Koni) ugandai terrorista, aki a Lord’s Resistance Army, szélsőséges vallási szervezetet vezeti, miközben – a film kiemelése szerint – semmiért sem harcol kimondottan. Kony ellen a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) is elfogatóparancsot adott ki, az Egyesült Államok pedig szakértőket küldött a helyszínre, hogy a helyi hadsereg munkáját segítsék Kony kézre kerítésében. Olvasd el a teljes sztorit

A válás a jó megoldás a rossz házasságra?

A Házasság hetében járunk, amikor kerekasztal-beszélgetések és mindenféle rendezvények buzdítanak a házasságkötésre, a “kötelék” megtartására, az intézményesített kapcsolat előnyeire. Társadalmunkban nem túl magas a házasulandó kedv, és a válások is folyton szaporodnak.

Nem muszáj lehangoló statisztikák után böngészni, mert ezekből igazából nem derül ki, hogy miért több a válás, mint korábban – kevésbé tabu, többen merik felvállalni, esetleg többen kötnek meggondolatlan házasságokat? A válás, amely mondjuk száz évvel ezelőtt alig jöhetett szóba, mára “divattá vált” – hajlamosak fogalmazni az idősebbek. Csakhogy egy “jó válás” jobb lehet egy rossz házasságnál, ugyanakkor az is igaz, hogy a válásba ugyanúgy nem jó fejest ugrani, mint ahogy a házasságba sem. Olvasd el a teljes sztorit

Kis séta az elmúlt szerelmek múzeumában

Ionuţ Dulămiţă, a TOTB.ro szerkesztője írt nemrégiben egy cikket, Elmúlt szerelmek múzeuma címmel, és a végét nyitva hagyta. Saját múzeumi sétám ehhez kapcsolódik, mert ezt olvasva gondolkodtam el: hogy vajon szenvedélyes tárgygyűjtőként tudnék-e régi személyeknek kiállítást nyitni olyan tárgyakból, amelyek őket jellemzik? Előbányásztam tinikorom örökké viszonzatlan szerelmeit – igen, ennyi volt a nagy tragédiám, amelynek múzeumot próbálok most berendezni. Nem valami extra, kissé szappanoperás, de én csináltam saját magamnak, részben pont azáltal, hogy már akkor is élettelen dolgokkal barikádoztam körbe magam a valóság elől.

Rácz Tímea

Nehezemre esik olyan tárgyakat asszociálni az emberekhez, amelyekben én is benne lennék (mint ezt az eredeti felvetés megkövetelné). A futó, és mindig csak plátói szerelmek már eléggé távol vannak időben ahhoz, hogy önmagukban múzeumi értéket jelentsenek. A konkrét tárgyak is egy klasszikus, tipikus múzeumban kerülhetnének kiállításra, ahol csak nézni szabad, de megérinteni nem; értékesek, fűz hozzájuk valamilyen érzelmi, szinte szentimentális viszony, de mások tulajdonai, és a jelenhez sincs semmilyen közük. Olvasd el a teljes sztorit

Szüzességi fogadalom Istennek és apámnak

„Minden lánynak szüksége van arra, hogy az apja nap, mint nap tudatosítsa benne: szép, értékes, fontos. Az apa nagyon fontos személy egy fiatal lány életében, ő minden.” Randy Wilson „önjelölt” prédikátor mondja ezt, aki az Egyesült Államokbeli Colorado Springs városban rendezi az úgynevezett tisztasági bálokat, amelyeken apák és lányok vesznek részt, a lányok pedig szüzességet fogadnak egészen az esküvőjükig – az apjuknak, aki megfogadja, hogy vigyáz erre.

Rácz Tímea

Mindez most történik, a 20. század végén és a 21. elején, amikor is az Egyesült Államokban minden hatodik lány szüzességi fogadalmat tesz (2008-as adatok szerint). A mozgalmat a baptista egyház indította, de arról nincsenek adatok, hogy milyen felekezetek követői csatlakoztak még hozzá. Mindenképpen az egyházzal és az istenhittel van kapcsolatban, a lányoknak tisztának kell maradniuk, „mert Istennek az kedves”. Olvasd el a teljes sztorit

Reklámfogyasztó gyerekek vagy gyerekfogyasztó reklámok? Dokumentumfilm a gyermekkor kereskedelmi oldalairól

Rajzfilmfigura adja el a “trendi” ruhadarabot. A cikk illusztrálására képernyőfotókat használtunk a filmből.

Kevés idegesítőbb mondat van annál, hogy “bezzeg az én időmben”. Nagyszülőktől, szülőktől, idősebb tanároktól szokás ezt hallani. Mégis azon kapom magam, hogy egyre fiatalabbak mondják ezt hat-hét évvel idősebbek – sőt, mi magunk is mondhatjuk nálunk hat-hét évvel fiatalabbaknak. A következő generáció közhelyszerűen mindig “rosszabb”, de a generációk közötti korkülönbség mintha egyre kisebb lenne. Mi köze ennek a jelenségnek a marketinghez?

Rácz Tímea

A Consuming Kids című 2009-es dokumentumfilm címe két jelentéssel bír: fogyasztó gyerekek, avagy ahogyan a gyermekek felemésztődnek. A reklámok és a fogyasztói társadalom, amelynek a marketing a gyerekeket néhány hónapos koruk óta részévé neveli, valójában “elfogyasztják” a gyereket, azaz elveszik tőle mindazt a kreativitást, amely ennek a kornak természetes része kellene, hogy legyen. Kihasználja azt, hogy a gyermek nem tudja kellően felmérni és megítélni, amit lát, és az ebben rejlő vásárlói potenciált: a kicsi addig képes nyaggatni a szülőt a legújabb játékért vagy müzliért, míg az el nem unja – figyelmeztet a film. Olvasd el a teljes sztorit