Think Outside The Box

Transindex rovatok


Címke: «felfedezés»

Új, disznóorrú patkányfajt fedeztek fel

patkany2

Új, malacorrú patkányfajt fedezett fel egy nemzetközi kutatócsoport Indonéziában, Celebesz (Sulawesi) szigetén.

A különös rágcsáló nagyjából akkora, mint a többi patkány, ám fülei nagyok, rózsaszín orra lapos, kerek orrlyukai, mint a malacé, lábán karmok helyett lapos köröm nő, szája apró, benne hosszú metszőfogak – jelentette be keddi közleményében a melbourne-i Természettudományi Múzeum.

A múzeum Facebook-oldalára videót is töltött fel a Celebesz egy elszigetelt hegyvidékén fellelt állatról, mely a Hyorhinomys stuempkei rendszertani nevet kapta. Az ausztrál, indonéz és amerikai tudósokból álló kutatócsoport által felfedezett rágcsáló húsevő, valószínűleg földigilisztán és rovarlárván él.

Hog-nosed Rat

Meet the new species of mammal: the Hog-nosed rat and the team of scientists who discovered it in Sulawesi, Indonesia.

Posted by Museum Victoria on 2015. október 6.

mti

A világ legkisebb csigáit találta meg egy Japánban dolgozó székely kutató

Fotó: Takahasi Miki

Páll-Gergely Barna. Fotó: Takahasi Miki

Hét apró szárazföldi csigafajt fedezett fel egy nemzetközi (japán, magyar és svájci szakértőkből álló) kutatócsoport Kínában. Az egyik legkisebb fajból akár tíz példány is elférne egy tű fokán: héjuk magassága 0,86 milliméter. A mikrocsigák a világ eddig ismert legkisebb földi csigái közé tartoznak – írták a szakértők a ZooKeys című szaklapban. A Dr. Páll-Gergely Barna, a japán Macumotóban lévő Sinsu Egyetem munkatársa vezetésével dolgozó kutatócsoport a Kína déli részén lévő Kuanghszi tartomány talajmintáinak átszitálása során fedezte fel az állatok maradványait. A TOTB a gyergyószentmiklósi születésű Páll-Gergely Barnával beszélgetett, akit egyik barátja álszékelynek hív, mert messze csöppent Gyergyótól, és nem is ott nőtt fel. Ennek ellenére nagyon büszke származására, és Japánban is mindenkinek elmondja, hogy kik azok a székelyek.

kérdezett: Sólyom István

Gyergyószentmiklóson születtél, Pécsen jártál egyetemre, Japánban élsz és kutatsz, Kínában fedeztétek fel a világ legapróbb csigafaját. Miért épp a csigákkal kezdtél el foglalkozni?

Erre azt szoktam mondani, hogy ez olyan, mint a szerelem. Meg lehet magyarázni, hogy miért érdemes és izgalmas a csigákat kutatni, de elsősorban azért csinálom, mert imádom. Nagyjából 5 éves korom óta gyűjtök tengeri csigaházakat, mert azok szép színesek, és nem utolsósorban általában jó nagyok. Gimnazista koromban találkoztam egy nagynevű budapesti csigakutatóval, Erőss Zoltán Péterrel, aki rábírt, hogy kezdjek el szárazföldi csigákat is gyűjteni. Nem igazán volt nehéz dolga. Ez a szenvedély hamar tudományos érdeklődéssé változott. Olvasd el a teljes sztorit

Új vírust fedeztek fel az óceánban

ocean
photo by Ethan Daniels via shutterstock.com

Új vírust találtak az óceán mélyén amerikai kutatók, a felfedezést ismertető tanulmányt a Nature Communications legújabb számában tették közzé a Santa Barbara-i Kaliforniai Egyetem (UCSB) tudósai.

A kutatócsoport a kaliforniai partvidéken, Santa Monica térségében vett mintákat a tengerfenék üledékéből. Az így szerzett anyagot a laboratóriumban metángázzal “kezelték”, hogy elősegítsék a mintákban lévő ősi mikroorganizmusok, az úgynevezett archeák növekedését – olvasható az egyetem honlapján.

Az archeák (Archaea, Archaebacteria) egysejtű, mag nélküli szervezetek. Élőhelyeik szerint három nagy csoportjukat különböztetik meg: a halofilok az extrém sós környezetet kedvelik, a metanogén fajok az oxigénmentes (anaerob) közegben fejlődnek, üledékben, vagy állatok bélrendszerében találhatók, a termofilek pedig a viszonylag magas hőmérsékletű, sokszor 100 Celsius-foknál melegebb élőhelyeken, gejzírekben vagy az óceán fenekén található hőforrásokban tenyésznek.

Amikor a kutatók a mintákat vírusfertőzöttség szempontjából elemezték, egy új kórokozót fedeztek fel, amely a jelek szerint az üledékben élő metanogén archeák “vendégszeretetét” élvezte.

A vírus vizsgálata során kiderült, hogy a kórokozó képes volt célzottan megváltoztatni az egyik saját génjét, ugyanis genetikai állományában olyan úgynevezett retroelemet azonosítottak, amely jelentős mértékben felgyorsítja a genom specifikus szakaszainak a mutációját. Mi több, az irányított mutagenezis képességének a gazdaszervezet, az archea is birtokában volt. Ezeket az apró genetikai elemeket korábban már baktériumokban és ezek vírusaiban azonosították, de sohasem észlelték az archeákban, sem az őket megfertőző vírusokban.

“A gyors genetikai mutáció képessége létfontosságú lehet az extrém körülményekhez való alkalmazkodás és a túlélés szempontjából. Ezek az egysejtűek meg tudják változtatni bizonyos fehérjéiket, de nekünk fogalmunk sincs, hogy e proteineknek mi a funkciója” – fogalmazott David Valentine professzor, aki kifejezte reményét, hogy a fehérjék tanulmányozásával nemcsak e mikroorganizmusokról, de élőhelyeikről is többet megtudhatnak.

mti

Új békafajt fedeztek fel – New Yorkban

Új békafajt azonosítottak kutatók New York vizenyős területein. A New Jersey állambeli Rutgers Egyetem munkatársaként dolgozó Jeremy Feinberg két évvel ezelőtt számolt be először felfedezéséről, miután a New York-i Staten Islanden végzett kutatás során felfigyelt a farkatlan kétéltűek egy csoportjának “rendkívül különös” karénekére.

“A békáknak nagyon jellegzetes hangjuk van egy-egy fajon belül, ezért tudtam, hogy ezúttal valami újat hallok” – mondta a területen élő ismert békafajok szakértője, akinek két évébe telt, hogy genetikai szakértők bevonásával megerősítse a felfedezést. A PLoS ONE nyílt hozzáférésű tudományos folyóiratban közölt eredmények szerint majdnem harminc éve ez az első új békafaj, amelyet a térségben felfedeztek.
Feinberg szerint a Rana kauffeldi névre keresztelt kétéltű, amelyet a leopárdbékák közé sorolnak, egykor egész Manhattan területén elterjedt lehetett. A békát már korábban is látták a környéken, ám mostanáig a területen élő hasonló külsejű, már ismert leopárdbéka fajba sorolták. Olvasd el a teljes sztorit

Ilyen állat nincs is, de megmutatjuk

A kutatók is nagyot néztek, amikor videón rögzítették az eddig ismeretlen élőlényt.

Még a tengerek és óceánok állatvilágát jól ismerő, tapasztalt kutatók is kétkedve fogadták azokat a felvételeket, amiket a Nautilus Live expedíció távirányítható robot-tengeralattjárója rögzített. A videón látható élőlény bármelyik sci-fi-ben jól mutatna, de Hollywood helyett az óceánok mélyén lakik.

Az IFL Science szerint bár az élőlény egyetlen állatnak tűnik, valószínűsíthetően egy tulajdonképpen több egyed szoros kolóniájaként működő telepes élőlényről van szó. A siphonophora mint kolónia összetartóereje annyira erős, hogy bár az állatok mindegyike külön élettani funkcióval rendelkezik, önmagukban nem lennének életképesek, csak egy szervezetként élve.

via hvg.hu

Romániában eddig nem ismert növényt talált Dobrudzsában Mátis Attila biológus

holoparazita

Egy növénnyel több van most hivatalosan Romániában, mint tegnap. Mátis Attila nagy formában van: nemrég egy 102 éve kihaltnak hitt növényt talált, most meg egy mindeddig Romániában nem ismert növényt Dobrudzsában.

A felfedezésről a Román Madártani Társaság számol be közleményében. A vajvirágfélék családjába tartozó, Orobanche pubescens hazai lelőhelye nem volt eddig ismert, mivel ez egy mediterrán éghajlatot kedvelő növény, Görögországban, Egyiptomban, Líbiában, Szíriában stb. honos. Olvasd el a teljes sztorit

112 éve kihaltnak hitt növényt találtak a Radnai-havasokban

porci
fotó: molbiol.ru

Egy utoljára 1902-ben látott fészkesvirágzatú féle újra bizonyítottan létezik a Radnai-havasok Nemzeti Parkban. A felfedezésről a védett terület adminisztrációja számolt be, a siker pedig Mátis Attila botanikushoz és csapatához fűződik.

A hivatalosan Saussurea porcii-nak nevezett növénynek kékeslila virága van, annak idején egy helyi botanikus és akadémikus, Florian Porcius hívta fel rá a figyelmet. „Ő a Korongyos-kapunak nevezett térségből szedett egy példányt, a saját kertjében kezdte el termeszteni, és aztán jelentkezett néhány préselt példánnyal a kolozsvári Alexandru Borza Botanikus Kert szakembereinél, ezek most a botanikus kert múzeumának gyűjteményében vannak. Ez a növény már az 1900-as évektől eltűnőfélben van a túlzott legeltetéseknek köszönhetően, már a Porcius által begyűjtött példányt is lelegelték, virágja nem volt” – mondták el az adminisztráció képviselői az Agerpres hírügynökségnek.

A túllegeltetés miatt az a néhány példány is, amit megtaláltunk, végveszélyben van, csak azonnali intézkedéssel, szigorú védettség biztosításával lehetne megmenteni – mondta el a TOTB-nek Mátis Attila.

A növényt endemikus ritkaságnak, azaz csak a Radnai-havasokban előforduló ritka fajnak gondolták, de később megtalálták az Északkeleti-Kárpátokban is, Ukrajnában, ahol napjainkban is jelentős számban van jelen. A napokban felfedezett példány jelentős felfedezés, hiszen 112 éve nem azonosították Romániában a növényt. Az elkövetkező időszakban a helyet, ahol megtalálták, szigorúan védett területté fogják nyilvánítani, hogy megőrizzék az állományt.

A Radnai-havasok Nemzeti Park az ország második legnagyobb biorezervátuma.

yahoo news

Egy múzeumban fedeztek fel új fajt

Bolíviai aranydenevér néven különálló fajként azonosították egy már ismert egérfülű dél-afrikai denevérféle néhány, múzeumokban talált példányát. Az elnevezését bundájának különleges, aranysárga színéről kapta.

A most külön fajként elismert aranydenevért, amelynek latin neve (Myotis midastactus) az érintésével mindent arannyá változtató görög mondabeli Midász királyra utal, korábban egy másik, Dél-Amerikában fellelhető denevérfaj, a Myotis simus példányai közé sorolták.

Egy új kutatás szerint, amely brazil és amerikai múzeumok gyűjteményében őrzött 27 példány vizsgálatán és osztályozásán alapult, az aranydenevér önálló denevérfajt alkot. A kizárólag Bolíviában fellelhető aranydenevért külsőre leginkább jellegzetes aranysárga színű rövid és gyapjas bundája különbözteti meg a többi denevérfajtól. Az állat kisebb rovarokkal táplálkozik, nappal üreges fatörzsekben, szalmatetők alatt és lyukakban rejtőzik.

A faj teljes leírását Ricardo Moratelli, a brazil Oswaldo Cruz Alapítvány tudósa és Don Wilson, a washingtoni Smithsonian Intézet kutatója végezte el a Journal of Mammalogy-ban megjelent tanulmányukban.

Moratelli szerint két hónapon keresztül sikertelenül próbált élő aranydenevér-példányra bukkanni Bolíviában. Ennek ellenére nincsenek kétségei afelől, hogy a múzeumi példányok vizsgálata elegendő új fajok tudományos leírásához. A kutató hangsúlyozta az ilyen jellegű tudományos munka fontosságát: „magabiztosan mondhatom, hogy számos faj vár a múzeumok gyűjteményeiben elismerésre és formális leírásra”.

„Az új fajok felfedezése a kutatás legérdekesebb része és néhány esetben az új fajok leírása lehet az első lépés más fajok megőrzésében” – tette hozzá Moratelli, aki az aranydenevérrel együtt eddig öt új denevérfajt fedezett fel. A BBC-nek képe is van róla.

mti

Új barlangrendszert fedeztek fel a Királyerdőben

Új barlangrendszert fedeztek fel az erdélyi Királyerdő-hegységben a Román Akadémia Emil Racovita Barlangkutató intézetének a kolozsvári barlangi búvárjai – írja keddi számában a Krónika napilap.

A Rajka Géza barlangkutató búvár vezette csapat azt követően kezdett vizsgálódni egy, már ismert barlangrendszerben, hogy megcsappant a Kolozsvártól mintegy 20 kilométerre északra fekvő Esküllő (Aschileu) község ivóvízkészlete. A község ivóvízhálózatába két környékbeli barlangból fogták be korábban a vizet.

E barlangok egyikébe eddig csak mintegy 350 méterig tudtak bejutni a búvárok. A mostani apadás azonban lehetővé tette, hogy egy kilométernyit tovább haladjanak a barlangrendszerben. A bejárattól mintegy 700 méterre találták meg a vízhozam csökkenésének az okát: a föld alatti patak épp új barlangot mos ki magának egy szinttel a jelenlegi meder alatt. A víz mennyisége tehát nem változott, csak egy része más irányba folyik.

Rajka Géza a Krónikának elmondta, hogy az újonnan felfedezett szakaszon teljesen megváltozott a barlang jellege: az eddig ismert, vízzel elárasztott szakaszon túl magas, nagyméretű járatokat találtak. Ezek azonban csak szakképzett barlangi búvárok által megközelíthetők, ugyanis a látogatónak öt – egyenként 20–30 méter hosszú –, vízzel elárasztott szakaszon kell átverekednie magát.

A barlangkutató búvár szerint a felfedezésnek azért nagy a tudományos jelentősége, mert nem amatőrök, hanem a kutatók fedezték fel az ember által még nem látott járatokat. Ez a körülmény pedig elősegíti, hogy megbízható információkhoz jussanak. Rajka Géza azt sem tartotta kizártnak, hogy akár új rovarfajokat fedezzenek fel a barlangrendszerben.

mti

14 új táncoló béka fajt fedeztek fel, de ki fognak halni

beka

Tizennégy új, táncoló békafajt fedezett föl Dél-India hegyi őserdejében egy biológuscsoport. A csütörtökön megjelent tanulmány szerint az indiai táncoló békák fajainak száma ezzel 24-re emelkedett. A kutatók szerint még épp időben fedezték fel a békákat, mielőtt kihaltak volna: az élőhelyüket egyre nagyobb szárazság sújtja.

A táncoló békák a szokatlan, rugdosó mozdulataikról kapták a nevüket, amikkel a hímek a nőstények figyelmét próbálják felkelteni párzás idején. A kis táncoló békák az évenkénti monszun után szaporodnak a gyors vizű patakokban, de az élőhelyeik egyre szárazabbak lesznek. Míg a tudósok a populációkat vizsgálták, az erdei talaj veszített a nedvességéből, és az állandó vízfolyások megmagyarázhatatlanul kiszáradtak.

Táncoló békák (Micrixalidae) élnek Közép-Amerikában és Délkelet-Ázsiában is, de az indiai családjuk tőlük függetlenül, nagyjából 85 millió éve fejlődött ki. Az állatkák szaporodása igen érzékeny az időjárás változásaira: csak akkor rakják le a petéket, ha a monszun után a vízfolyások már az eredeti szintjükre húzódtak vissza; akkorára, hogy a köveken átbukdácsolva folyjanak. Ha a patakban kevesebb a víz, vagy túl korán húzódik vissza, az állatok már nem tudnak szaporodni.

2006-ban a peterakás idején akár 400-500 béka is ugrált egy-egy helyen, de a számuk évről évre csökkent; sok munka kell ahhoz, hogy akár százat megfigyelhessenek.

Az indiai táncoló békák kizárólag a Nyugati-Ghátok hegyvonulatának őserdeiben élnek. A Himalájánál is idősebb hegylánc élővilága igen gazdag, itt él az összes indiai faj legalább egynegyede. A régió ökoszisztémáját viszont évtizedek óta sújtja a vas- és bauxitbányászat, a vízszennyezés, a szabályozatlan földművelés és az emberi lakóhelyek terjeszkedése. A hegység a világ több mint 300 veszélyeztetett növényének, madarának, kétéltűjének, hüllőjének és halának ad otthont.

Forrás: MTI

előző »