Think Outside The Box

Transindex rovatok


Címke: «domokos csaba»

Emberek és medvék: három erdélyi rövidfilm

k

Hurokba szorult medvék kiszabadítása, függőágyban alvás a téli erdőn, (igaz, szelíd) medvével birkózó székely szamuráj: Juhász Ágota, Gál László és Murányi Sándor Olivér négypercesei a Green Go Short Film Competition versenyre. A három film ugyan nem került be az október közepén kihirdetett győztesek közé, de minden medvegyűlölőnek jó szívvel ajánljuk.

Olvasd el a teljes sztorit

“Medvebűnözés”: handabandák, féligazságok és tények 2.

10733491_10152905697988081_902261919_n
Árván maradt testvérpár (hím és nőstény). Anyjukat vonat ütötte el

Az utóbbi időszakban valóságos lejárató hadjárat indult a medve, e karizmatikus nagyragadozó ellen. A természetvédelmi szakemberek véleménye mindeddig – ebben a kérdésben is – háttérbe szorult, sokkal kevesebb teret kapott a sajtócikkekben, mint a politikusoké és más megmondóembereké. A „Medvebűnözés”: handabandák, féligazságok és tények című előző cikkünk folytatásában további csúsztatások, félinformációk és hajmeresztő ostobaságok tételes cáfolata következik. Elmagyarázzuk, miért alaptalanok ezek a sajtóban megjelent állítások; ha mégsem teljesen kielégítőek a válaszok, kommentben lehet további felvetéseket megfogalmazni, kérdéseket feltenni.

Bakk-Dávid Tímea, Domokos Csaba

„Sokkal több medve van, mint amennyit a megmaradt élőhelyek el tudnak tartani, tehát túlszaporodtak a medvék.”

Ahhoz, hogy az élőhelyek eltartóképességéről egyáltalán el tudjunk (érdemben) töprengeni, több, megbízható adatra is szükségünk volna:

1. Ezen adatok közül az első és magától értetődő: kellene tudnunk azt, hogy Romániában melyek a medve számára megfelelő (természetes) élőhelyek. Hogy ezt jelenleg nem tudjuk, annak bizonyítására elég az is, ha egy pillantást vetünk a faj hivatalos elterjedési térképére (Kárpátok és a hegyeket övező dombvidék nagyon kis hányada). A Milvus Csoport medvekutatási és -védelmi projektének a dombvidéki célterülete (Nyárád és Kis-Küküllő felső vízgyűjtő medencéi) 85,7 %-ban (!) a hivatalos elterjedési területen kívül található. Ezen a területen a projekt keretén belül mozgásérzékelős kamerás felvételek, nyakörvezett felnőtt barnamedvék, több éve monitorozott medvebarlangok, genetikai minták, parazitológiai minták, többéves transzektes felmérések stb. bizonyítják a faj állandó jelenlétét (és jólétét). De ettől jóval nyugatabbra (tehát a hivatalos elterjedéstől – vagyis az optimális élőhelytől messzebbről) is rendelkezik a Milvus adatokkal. A csúcs az, hogy itt (ahol hivatalosan nincs is medve) évek óta kapitális medvéket is lelőnek (hivatalosan), kapitális medvéket is mentettek ki a Milvus-os projekt keretében vadorzó hurkokból stb. Egyszóval minden jel arra vall, hogy a medvék még nem értesültek arról, hogy hol van a határa az ember által számukra jónak ítélt élőhelynek. Illetve arra, hogy a medvéknek reálisan megfelelő élőhely sokkal nagyobb, mint ahogy hittük volna – ergo, az eltartóképesség csakis nagyobb lehet (még ha nem is ismerjük, pontosan mekkora). Olvasd el a teljes sztorit

“Medvebűnözés”: handabandák, féligazságok és tények

P1420854

Az utóbbi időszakban valóságos lejárató hadjárat indult e karizmatikus nagyragadozó ellen. A medvekérdés is lassan olyan, mint az oktatás vagy a foci, mindenki érteni vél hozzá, vagy legalábbis széles körben hangoztat különböző véleményeket – sajnos anélkül, hogy e kijelentések valóságtartalmát ellenőrizné. A terepkutatók, természetvédelmi szakemberek véleménye mindeddig – ebben a kérdésben is – háttérbe szorult, sokkal kevesebb teret kapott a sajtócikkekben, mint a politikusoké és más megmondóembereké.

Az alábbiakban összegyűjtöttük azokat a csúsztatásokat, félinformációkat vagy egyenesen hajmeresztő ostobaságokat, amit nyilatkozat címén lehozott a sajtó. Ezeket tételesen cáfoljuk, és elmagyarázzuk, miért alaptalanok. Reményeink szerint közérthetően és logikusan. Ha bármit kihagytunk volna, kommentben lehet további felvetéseket megfogalmazni, kérdéseket feltenni.

„Senki nem kutatta, miért szaporodtak el a medvék”

Az állítás ahhoz az érvelési hibához hasonlít, amit az „Ön még mindig veri a feleségét?” példamondattal szokás illusztrálni a logikatankönyvekben. Magában rejti azt a megkérdőjelezetlenül maradt feltételezést, miszerint a medvék elszaporodtak. Voltaképpen ezt – megnövekedett vizibilitásukon túl – semmi nem igazolja. Olvasd el a teljes sztorit

Medvetámadások: már nem vagyunk hajlandóak vámot fizetni a természetnek

A focihoz, a mezőgazdasághoz és a medvéhez mindenki ért Romániában, ez bebizonyosodott a szeptemberi medvetámadások kapcsán is – véli Domokos Csaba, a Milvus Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársa, aki a Maros megyei medvemonitorizálási Life projektben is részt vesz. Domokos a kolozsvári BBTE Biológia és geológia karán tartotta meg annak az előadássorozatnak az első állomását, amelynek keretében szakembereket hívnak el, hogy különféle ökológiai témákról kezdeményezzenek beszélgetést.

A természetvédő megerősítette: továbbra sem tudjuk, pontosan hány medve él Romániában, és a számukat nagyon nehezen fogjuk a közeljövőben megállapítani. A különféle becslések átlagolása 6000 példányt eredményez, ez is a hivatalos szám, viszont ez nem más, mint az Unióba való belépéskor leadott jelentés, amellyel ugyanakkor azt is vállalta Románia, hogy ennyi medvét képes megóvni is.
Olvasd el a teljes sztorit

Terítéken a medvék: kerekasztal-beszélgetés Kolozsváron

Természetvédelmi Kerekasztal, első rész: merre tart a medvék sorsa? Valóban ők számítanak az első számú ellenségnek? Beszélgetés a medvékről és a nemrégiben kialakult helyzetről.

Október 29-én 18 órától a BBTE Magyar Biológiai és Ökológiai Intézet szervezésében Domokos Csaba, a Milvus Csoport szakértője tart előadást a medvékről. Olvasd el a teljes sztorit

Az erdők rejtőzködő óriása

Egyesek szerint kedves, bohém óriások, mások szerint vérengző fenevadak. Egyesekben a gyerekkori mesék, rajzfilmek, játékok bájos világát idézi fel, és vannak, akik csak az éj folyamán a háziállatokat elrabló, termőföldeket megdézsmáló, esetenként akár az ember számára is veszélyes erdei fenevadat látják benne.

Domokos Csaba

A barnamedve (Ursus arctos) a medvék (Ursidae) családjának legelterjedtebb képviselője. Valamikor az északi félteke nagy részét benépesítette: Észak-Amerikát (a Jeges-tengertől Közép-Mexikóig), Európát, Észak-Afrikát, Közép és Észak-Ázsiát, illetve
Japánt. A különböző emberi tevékenységek és a célzott üldözés miatt mára egykori élőhelyének töredékére szorult vissza. A mai Európában is a barnamedvének meg kellett tanulnia az emberek közelében megélni-túlélni, hiszen más hely nemigen maradt e nagy területigényű faj számára. Olvasd el a teljes sztorit