Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 26.7.2011

A Duna-delta, repülőből

A Duna-Delta – hatalmas terület a folyó torkolatánál – nemzetközi szinten kiváló természeti értékként elismert hely. Felemelkedni és felülről nézni, látni a roppant nádast, amelyet füzessel szegélyezett, csillogó vízfolyások, patakok és deltaágak szelnek át… látni az iszapos tavakat és a többi állóvizet még járatlan szigeteikkel… látni a tengerparti homokot, vagy a vízen áttetsző üledéket… mi lehet érdekesebb egy természetbúvár számára?

Lengyel Péter

Fantasztikusan szép pelikáncsapatok ülnek itt-ott a partokon vagy lebegnek a vízen, mint valami fehér gyöngyszemek. A teleobjektív nagyítóján keresztül nézem őket, tisztán ki tudok venni minden formát és színt. Milyen lenyűgözőek ezek a madarak! Ásórécék és sirályok buknak alá, mint megannyi ragyogó nyílvessző, hattyúk úsznak magányosan – fehér pontok a távolban.

A kék Duna, a legeurópaibb folyónk összegyűjti a kontinens legtöbb folyóvizét, ősidők óta, amikor még nem léteztek emberek és határok, képzeletbeli körvonalak a térképen.

A Danubius hegyeket és dombokat erodál és a hordalékot a Fekete-tengerbe ömlésének helyén ülepíti le. Vajon hány rövid életű deltát épített még egy ősi, a “manelizált” emberiség érdekei által nem befolyásolt tájban?

Egyszerű: ez az üledékes kőzetek felhalmozódása. Így formálódik a jelenlegi Duna-delta, amely még fiatal földnek számít. Úgy vélik, a Duna évente 67 millió tonna hordalékot hozott, amely ezt a lapos és nagy kiterjedésű gyűjtőhelyet alakította. A mocsarakkal és tavakkal borított táj látványa… amelyben még a folyó ágai is semmiségnek tűnnek a nádas rengetegében. A Razelm-Sinoe lagúnarendszerben mocsaras vizek, amíg a szem ellát.

A “Gura Portitei” – a lagúnák vize és a tenger között

A Szent György-ág meanderei

A Sacalin-sziget, a Szent György-ágtól délre található keskeny szárazföld egy másodlagos delta kezdetét jelenti.

Innen fentről alig észlelhető az emberi jelenlét: egy-egy hajó követi valamely ág kanyargós útvonalát, egy halászcsónak lebeg valamelyik lagúnában; néha a homokvonulatokon megjelenik egy-egy levágott nádköteg, néha az utakon felbukkan egy lovasszekér, amely a lét elhanyagolható poénjának tűnik. Az úr a hatalmas nádas, és a madarak által belakott vad vizek, valóságos paradicsom a lápi és tavi élőlények számára.

Histria, évezredes göröd és római falaival a táj örök változására emlékeztet: valamikor idáig ért a tengerpart. Ma egy lagúna partja, messze a tengertől; sokáig elfedte a homok, de most felszínre került. A vár mellett látom a helyet ahol régen a neves Peter Weber által szervezett madárgyűrűzéseken találkoztunk… ó, idők, ó, emberek.
Histria vára

Amikor felülről nézed a roppant deltai tájat, talán az egyik legfontosabb vizes helyet Európából, könnyen elképzelheted, hány százezer szitakötő és béka, viza és teknős, vidra és madár függ ettől a félig szárazföldi, félig tengeri paradicsomtól. Persze szitakötőből nagyon sok van, vidrából és pelikánból meg viszonylag kevés, de még így is többezer. Vannak emblematikus állatok, másokat figyelembe sem veszünk; meg talán sok olyan élőlény is, amelyeket még nem ismer a tudomány. Vannak állandó fajok és vándorlók is, de mindegyik részét képezi ennek az ökoszisztémának, sőt, a bioszférának, amelynek működésétől függenek, és amelynek működése tőlük is függ.

Mindemellett a csodálatos, és sajnos sebezhető Delta védett területként is sokat szenved a helyi emberi agressziótól: gátak, túlhalászás, vadászat, építkezés, sőt távolabbi tényezők is. A folyókon épített gátak, köztük a Vaskapu is visszatartják az üledéket, vagyis a delta fejlődésének nyersanyagát.

Az európai – vagyis a Duna vízgyűjtőjében történő – gyógyszerfogyasztás miatt aktív biológiai anyagok kerülnek a folyó vizébe, olyan összetételben, amelynek hatásait nem tudjuk kiszámolni, csak sejteni: alig látható, de alattomos, és az ökoszisztémák ilyen jellegű interferenciái a biológiai lét alapjait is veszélyeztethetik.

A nyugati “performens” mezőgazdaság nagy méretű műtrágyahasználatával szintén befolyásolja a Delta vizeit és földjét, eutrofizációt okozva (a vizek gazdagabbak lesznek nitrogénben és foszforban) és a rovarirtók is felgyűlnek, drámai hatásokkal bírva az élőlényekre, végül pedig azokat is veszélyeztetik, akik a tápláléklánc teteje körül állnak. Egy ilyen mértékű emberi agresszió után meglepő, hogy a természet még képes ellenálni, kitartani, és még mindig teli van élettel a delta.

© dr. Peter Lengyel

Az anyag a TOTB.ro-n megjelent cikk egy része, a teljes szöveg itt olvasható, amely a maga során Peter Lengyel biológus honlapjáról származik. A Duna-deltáról további fotókat ide kattintva lehet megtekinteni.

Peter Lengyel 1973-ban született Máramarosszigeten, a kolozsvári BBTE-n végezte el a biológia szakot. Jelenleg biológus, a biodiverzitás megőrzésének szakértője, természetfotós, a Valea Verde egyesület tagja, az UNESCO Pro Natura civil szervezet tudományos titkára és az IUCN tagja.

Egy hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Emőke
    Közzétéve: 26.7.2011, 1:46 pm

    Csodálatos!

Szólj hozzá!