Think Outside The Box

Transindex rovatok


Invazív fajok | 18.3.2011

Sárga inváziók 2.: a csicsóka

Tetszetős sárga virágzatai, melyek apró napraforgó-fejekre emlékeztetnek, már messziről vonzzák a tekintetet. Kiváló takarmánynövény, inulin tartalma magas, így alkoholt, gyümölcscukrot és szirupot készítenek belőle. Nyersen a mogyoróra, főzve az articsókára emlékeztet a gumó íze, cukorbetegek és fogynivágyók is nyugodtan ehetik. A csicsóka szép és tápláló, de minden éremnek két oldala van: veszélyes özönnövény is egyben.

Fenesi Annamária és Filep Rita

Az Amerikából származó Helianthus nemzetség (Fészekvirágzatúak családja) sok faját termesztik világszerte dísznövényként, de gumójuk inulin- és kaszattermésük olajtartalma miatt is. Ebbe a nemzetségbe tartozik a jól ismert napraforgó (Helianthus annuus) és a csicsóka (Helianthus tuberosus) is.

>> Sárga inváziók 1.: az aranyvesszők >>

A csicsóka Észak-Amerika középső részén őshonos, de mára már sok helyen megtelepedett, Európa legtöbb országában megtalálható (lásd az alábbi térképen). Több hasonló napraforgófajt hoztak be Európába, de természetvédelmi szempontból nem a ritka kerti szökevényekre kell figyelnünk – pl. a merevlevelű napraforgóra (H. pauciflorus), a kései napraforgóra (H. × laetiflorus) vagy a nagylevelű napraforgóra (H. strumosus) -, hanem a csicsókára, mert gyorsan és spontán módon tejeszkedik, jókora szeleteket hasítva ki magának a meghódított területekből. Jogosan szerepel a faj az Európában a legnagyobb veszélyt jelentő, 34 inváziós fajt felsoroló növények listáján (Európai és Mediterrán Növényvédelmi Szervezet – EPPO).


A faj elterjedési térképe a DAISIE (Delivering Alien Invasive Species Inventories for Europe) adatbázis adatai alapján

A fajt 1616-ban hurcolták be először Európába. Az első romániai herbáriumi adatok 1845-ben Szászvárosból (Orăștie), 1889-ben Aradról, 1903-ban Kolozsvárról jelzik a csicsókát. 1948-ban már tömeges előfordulásáról írnak a Nagy-Küküllő mentén. Magyarországi kutatók valószínűsítik, hogy az ott előforduló inváziós állományok nem a termesztett csicsóka kivadult állományai, hanem Nyugat-Európa felől terjedő kivadult populációk utódai. Ez azért nagyon fontos információ, mert a vadcsicsóka tarackjai nem vastagodnak meg annyira, mint a termesztett csicsókáé, így fogyasztásra kevésbé alkalmasak.

Magas termetű (akár 4 m), évelő lágyszárú fajról van szó. A földben vékony tarackokat növeszt, ezek végei vastagodnak meg és alkotnak körte alakú, barna színű gumókat.

A szár és az egyszerű levelek is érdesszőrösek. A sátorozó virágzat sok fészekből épül fel, a fészektányér élénk citromsárga.

A csicsóka fontos tulajdonsága, hogy sűrű, egynemű állományokat képes alkotni erőteljes vegetatív szaporodásának köszönhetően. A térfoglalása, tápanyag-elvonása és árnyékolása olyan jelentős, hogy kevés faj tud megélni mellette.

Ugyancsak az egyeddominanciáját segíti elő a gyökereik által kibocsájtott allelopatikus anyagok, melyekkel más fajok fejlődését és a magvaik csírázását gátolja.

<< A csicsóka (Săvulescu és Nyárády 1964 után)


4 m magas virágzó csicsókák a Szamos mentén

Az elözönlött területeken elsősorban folyóvizek ártereiben találkozunk vele, részben mert igényli a nedvesebb talajokat, másrészt a víz a terjesztő közege szaporító képleteinek (főleg a gumóknak és tarackoknak). Terjesztésében a csicsókagumót fogyasztó kisemlősöknek is jelentős szerepük lehet, melyek nagy távolságra hurcolják a földbeli növényi részeket, melyek aztán könnyűszerrel kihajtanak.

A csicsóka előfordulásával és terjedésével több hazai vizsgálat is foglalkozott. Filep és munkatársai Marosvásárhelyen és a környező falvakban vizsgálták az évelő napraforgó fajok előfordulását. A megtalált fajok közül egyértelműen a csicsóka (H. tuberosus) fordult elő a legtömegesebben a vizsgált területen (főleg a Maros folyó mentén), további rokon fajokat kizárólag termesztett állományokban találtak. A szerzők megfigyelései alapján elmondható, hogy a házikertekben a csicsóka ültetése fellendült az utóbbi években, főleg olyan családoknál, ahol diabétesz-betegségek fordulnak elő.


Ártéri invázió a Szamos mentén. Beszántott ártéren terjedni a legjobb!

Egy másik felmérés, mely a Szamos felső folyása (Meleg-, Kis- és Nagy Szamos Désig) mentén tanulmányozta az inváziós fajokat arra a következtetésre jutott, hogy a csicsóka e folyószakaszok legjellemzőbb és legveszélyesebb inváziós faja, mert a legtöbb vizsgált helyszínen jelen volt és sok helyen tömegesen. A vizsgált ártereken a degradált, átalakított helyeken gyakori a faj, ahol az emberi tevékenység tönkretette az eredeti vegetációt, így lecsökkentve az őshonos növényzet ellenállását az özöngyomok betörése ellen. A legkiterjedtebb állományok olyan folyószakaszokon fordultak elő, ahol az árteret beszántották és különböző haszonnövények művelésére – főleg kapás kultúrák – használják. A műtrágyázás, a talajlazítás és a növényzet eltávolítása egyaránt lehetőséget kínálnak e szívós gyom megtelepedésének.

Mivel a vadcsicsóka kevésbé értékes élelem, mint a termesztett csicsóka (kóstoltuk, és sem a csicsókapüré, sem a szalmacsicsóka nem győzött meg mindket), ráadásul egy agresszíven terjedő inváziós faj, mely kiszorítja az őshonos fajokat és hosszú időre elfoglal ártéri élőhelyeket, csak a szépsége marad, ami miatt kedvelhetjük. De ez nem elég, úgyhogy le vele!

Fenesi Annamária a Babeș-Bolyai Tudományegyetem tudományos segédmunkatársa, Filep Rita a Pécsi Tudományegyetem Környezettudomány Szakának magiszteri hallgatója

Felhasznált irodalom:
Balogh L. (2006): Napraforgófajok (Helianthus spp.). In Botta-Dukát Z., Mihály B.: (szerk.), Biológiai inváziók Magyarországon. Özönnövények II. – A KvVM Természetvédelmi Hivatalának tanulmánykötetei 10, Budapest, pp. 247-305.
Fenesi A., Ruprecht E., Vincze E. (2009): Aggressively spreading exotic plant species in Romania. In Rákosy, L., Momeu, L. (eds.), Neobiota din Romania, Presa Universitara Clujeana, Cluj-Napoca, pp. 50-65.
Filep R., Balogh L., Csergő A.-M. (2010): Perennial Helianthus taxa in Târgu-Mureș City and its surroundings. Journal of Plant Development 17: 69 – 74
Săvulescu T. (szerk., 1945-1973): Flora Republicii Romîne. Vol. IX. (Nyárády E. I. szerk., 1964). Editura Academiei Republicii Populara Romîne, Bucureşti, pp. 317-323.

Címkék: , , , , ,

3 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Bela
    Közzétéve: 19.3.2011, 9:53 am

    Segítség !
    A kertemben annyira elvadult, hogy már a termesztett növényeimet elnyomta. Mivel védekezzek, mert már nagyon elterjedt, tehát a kézi gyomirtás már nem lehetséges.

  2. A hozzászólás szerzője: Filep Rita
    Közzétéve: 20.3.2011, 10:33 am

    Kedves Béla,

    Sajnos nem lehet egyik évről a másikra megszabadulni a csicsókától (gondolom ezt tapasztalja Ön is), de két visszaszorítási módot tudok ajánlani:
    1. A megfelelő időpontokban (június végén és augusztus végén) elvégzett évi kétszeri kaszálással a növény fokozatosan visszaszorítható.
    2. A vegyszeres védekezés: ez a virágzás előtti állapotban a leghatékonyabb (mert gátolja a hajtás- és gumóképződést).

    Amit mindenképpen kerüljön: ne szántsa fel a csicsókás területet, mert a gumók felaprozódásával csak elősegíti a csicsókás terjedését.

    Megkérném, hogy jelezzen vissza a későbbiekben, hogy milyen módszerrel sikerült visszaszorítania a csicsókát.

    Üdvözlettel,
    F. R.

  3. A hozzászólás szerzője: Demeter László
    Közzétéve: 10.4.2011, 7:57 pm

    Egy disznó talán ki tudná enni a kertből. Máshonnan pedig egy-egy konda? az, hogy egy ehető faj invazívvá tud válni, azt mutatja, hogy nem vagyunk elég éhesek.

Szólj hozzá!