Think Outside The Box

Transindex rovatok


Invazív fajok | 11.3.2011

A kiirthatatlan krumplizabáló

A kolorádóbogár, más néven krumplibogár – Leptinotarsa decemlineata (Say) – a legismertebb és legjelentősebb kártevője a burgonyának. Bár sombrerót igen ritkán hord, sziesztázás helyett is inkább szünet nélkül eszik, mexikói származásához nem fér kétség. Ellentétben európai táplálkozási szokásaival, eredeti élőhelyén vad ebszőlőn és a burgonyafélék családjába tartozó más növényfajokon él és táplálkozik.

Czekes Zsolt

A kolorádóbogár nemcsak a burgonya, hanem a paradicsom és padlizsán termésében is jelentős károkat okoz. Egy rovar lárva stádiumban átlagosan napi 40 cm2 burgonyalevelet fogyaszt el, kifejlett állapotban 9-10 cm2 a napi fogyasztása. Kártékonyságát növeli a rendkívüli szaporodóképessége, nőstényei képesek akár 300-800 petét is létrehozni. Sikerességét nagymértékben növeli azon tulajdonsága, hogy ellenálló képességet alakított ki minden rovarirtó szer ellen, amit hosszabb ideig használtak ellene.

Az Észak-Amerika délnyugati részén élő őshonos populációi a termesztett burgonyafélék megjelenésével rendkívül gyorsan átváltottak az eredeti tápnövényükről a gyorsabban fejlődő és nagyobb hozamú nemesített növényekre. Ezután elterjedt az észak-amerikai kontinens egészén, utána Eurázsiában is. Jelenleg kb. 8 millió km2-es az észak-amerikai és kb. 6 millió km2-es az eurázsiai elterjedési területe. Nemrég megjelent Nyugat-Kínában és Iránban is.


Fotó: Stanislav Krejcik

Európában először 1922-ben jelent meg Franciaországban, Bordeaux-ban, ahonnan 30 év alatt Európa nagy részén elterjedt. Behurcolása valószínűleg kereskedelem révén történt, a fertőzött területekről szállított zöldséggel, ugyanakkor terjedését a szél is elősegíthette, vagy bármely más szállítási úton eljuthatott újabb területekre. A második világháború során több ország tervezte bevetni a krumplibogarat, mint biológiai fegyvert, mert úgy gondolták, hogy egyes országok rendkívül sebezhetőek lennének egy krumplibogár-támadással szemben, hiszen a burgonya alapvető népélelmezési cikknek számított.

Magyarországon sokan úgy vélték, hogy megjelenése amerikai repülőgépekről való krumplibogáresőnek köszönhető, mások szerint az oroszok „ajándékozták” meg vele az országot a háború után. A sok összeesküvés-elmélet ellenére semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy a krumplibogár valaha is biológiai fegyverként használatos lett volna.

Magyarországon 1947. július 19-én találták meg először Héderváron, ahol 1997-ben szobrot emeltek a „tiszteletére”, ugyanakkor megjelent a Leptinotarsa, avagy privát nyomozati anyag a krumplibogár titokzatos feltűnéséről Magyarországon című áldokumentumfilm, amely a krumplibogár megjelenésének történetét dolgozza fel.


A hédervári szobrot Maráczy Manuela, Zsédely Teréz és Csáki László készítette

Romániában először Szaploncán jelezték 1952-ben, vélhetően termékszállítás útján jelent meg. Napjainkra általánosan elterjedtté vált. Európában a következő országokban számít invazív fajnak: Albánia, Andorra, Ausztria, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Csehország, Észtország, Fehéroroszország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Lettország, Liechtenstein, Litvánia, Luxemburg, Macedónia, Magyarország, Moldova Köztársaság, Montenegró, Németország, Olaszország, Oroszország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Svájc, Ukrajna. Dániában, Írországban, Nagy-Britanniában és Svédországban is jelen van, de nem invazív.

A kolorádóbogár fejlődési ciklusa bonyolult és változatos. A kifejlett egyedek a talajban telelnek át, többségük olyan fás területeken, amely szomszédos azzal a területtel, ahol az előző nyarat töltötték. Megjelenésük többé-kevésbé összehangolt a burgonya fejlődésével. Ha a szomszédos termőföldeken a következő évben is burgonyát termesztenek, a kolorádóbogarak ezeket foglalják el, ha nem, akkor képesek több kilométer távolságra repülni új területek keresése érdekében. A területen való megjelenés után előbb táplálkoznak, majd a hőmérséklettől függően öt-hat napon belül lerakják petéiket. A petéket általában a levélfonákra helyezik.

A lárvák a kikeléstől számítva 24 órán belül elkezdenek táplálkozni. A tápnövényen kistávú helyváltoztatásra képesek, ezáltal keresve a számukra megfelelő körülményeket. A tápnövény mellett, a talajban bábozódnak be. Évente egy-három átfedő generáció fejlődhet ki, a bábból frissen kikelt kifejtett rovaroknak néhány napra van szükségük szaporodó szerveik és a repülőizmaik kifejlődésére. Ezután a kifejlett egyedek párzanak és elkezdik a peték rakását.

A szaporodás a rövid nappali periódusok által kiváltott áttelelési időszakig tart, amikor többnyire repülve az áttelelési területeikre vándorolnak, és a talajba ássák magukat. Ez az életműködés teszi lehetővé a túlélésüket a változó művelésnek alávetett mezőgazdasági területeken, ezért nehéz megfékezni őket. Vándorlásaiknak, áttelelési, táplálkozási és szaporodási viselkedésüknek köszönhetően képesek utódaikat térben és időben is eredményesen terjeszteni, ami csökkenti a nagymértékű utódpusztulást.

Megfékezésére rovarirtó szerek százait próbálták ki 1864 óta, és napjainkban is a megfékezési kísérletek rovarirtó alapúak, ezek a szerek viszont csak helyenként hatékonyak. A kolorádóbogár ellenállási képessége rendkívüli, nagyon gyorsan ellenállóvá válhat az ellene használt szerekkel szemben. Az ellenálló képességének első feljegyzett kialakulása a DDT-vel szemben történt 1952-ben, ezt követte számos, tág körben használt rovarirtó szerrel szembeni rezisztencia kialakulása. Az újabb rovarirtó szerek kifejlesztése és a kolorádóbogár ellenálló képessége közötti versenyfutás tehát ma is tart, nem sikerült egyetlen olyan szert kifejleszteni, amelyre néhány év alatt ne jelentkeztek volna ellenálló populációk. A szintetikus rovarirtó szerek mellett a kolorádóbogár bakteriális méreganyagra is kialakított ellenálló képességet.

A kolorádóbogarak kártételének csökkentésére más módszereket is alkalmaznak kisebb-nagyobb sikerrel. A termésforgó bevezetése, a vetési idő változtatása és különféle burgonyafajták ültetése hozzájárulhat a kártétel mértékének csökkentéséhez. Olyan módszerekkel is próbálták a kárt csökkenteni, mint a termőföldek körülárkolása, vagy vákuumos gyűjtőgépek alkalmazása.

A kolorádóbogár termékenységének köszönhetően általában képes ellenállni a természetes ellenségeinek, bár rovarirtók használatának hiányában, egyes esetekben a természetes ellenségei képesek megfelelő nyomást gyakorolni a populációira. Az ellene használt biológiai szabályozó tényezők közé tartozik egy patogén gombafaj (Beauveria bassiana), amely sok más rovar mellett a kolorádóbogarat is képes megfertőzni. Emellett egy, a petéket és lárvákat fogyasztó katicabogár faj (Coleomegilla maculata) és más ragadozó rovarfajok is képesek a kolorádóbogár-populációkat szabályozni. Mivel a burgonya képes elviselni a részleges levélveszteségeket, ezek a módszerek hatékonyak lehetnek. Az igazán hatékony védekezésre úgy tűnik, csak a faj életvitelének intenzív tanulmányozásával és megfelelően változatos és rugalmas módszerek alkalmazása által van lehetőség.

A szerző biológus, doktorandusz a BBTE-en

Címkék: , , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!