Think Outside The Box

Transindex rovatok


Invazív fajok | 11.2.2011

A bajszos amerikai törpe


Törpeharcsa csapat. Fotó: Imecs István

Az európai öreg halász igencsak meglepődhetett a múlt évszázad hajnalán, amikor mázsás harcsára fájt a foga, de egyik napról a másikra 20-30 cm-es példányoknál nagyobbat nem fogott. Aztán rájött, hogy nem a halász kollégák akarták megtréfálni, hanem egy új, addig nem ismert halfaj akadt a horogra, mely a távoli Amerikából érkezett. A törpeharcsát (Ameiurus nebulosus) fogta ki, amely az Észak-Amerika mérsékelt égövi és szubtrópusi édesvizeiben elterjedt törpeharcsafélék (Ictaluridae) családjába tartozik.

Imecs István

Eredeti előfordulási területe Észak-Amerika keleti része Kanadától egészen a Mexikói-öbölig húzódik. Európában először 1880-ban mutatták be egy horgászkiállításon Berlinben. 5 évvel később bekerült Németországba, mint akvarsztikai halfaj, aztán Franciaország, Belgium és Közép-Európa következett. A honosítás két erős vonalon haladt: akvarisztika és haltenyészdék. Annyira sikeres volt, hogy néhány évtized alatt eljutott Európa szinte valamennyi országába. Mára közönséges halfajként van nyilvántartva a Brit-szigetektől Oroszországig és Olaszországtól Norvégiáig.

Románia területére 1908-ban került be, teljesen pontosan a Tusnádfürdő melletti Szent Anna-krátertóba telepítették be repülőgépből ledobálva. Ezt követően természetes úton került be a Tiszába 1934-ben, majd következett a Szamos, a Kőrösök, a Maros, Béga, Temes, a Beregszó, a Temeskenéz lápok, illetve a Nagyvárad melletti Peca patak. A legtöbb víztestet elfoglalta rövid idő alatt az ország nyugati részén. Ezzel párhuzamosan betelepítették a Cséfai és a Mezőházi tavakba, de megtalálható volt már a Dunában is, Brăila környékén. Napjainkban két közeli rokona is teret hódít Romániában: pettyes harcsa (Ictalurus punctatus) és fekete törpeharcsa (Ictalurus melas), mindketten Észak-Amerikából jöttek.

A törpeharcsának csupasz, pikkely nélküli teste van, amely a fejnél hát-hasi irányban, a hátsó résznél pedig oldalról lapított. A mellúszók és a hátúszó első sugara kemény tüskét alkot, mely a belső oldalán erősen fogazott. Ez a fontos bélyeg a ragadozók elriasztására is szolgál. A pisztrángfélékhez hasonlóan a hátúszó után, a farokúszó előtt, egy zsírúszó található. Színezete vízterületenként és a kor függvényében sokat változik, illetve hamar változtatja színezetét, alkalmazkodva az új környezethez.


Jellegzetes a csupasz, oldalról lapított test, a nagy fej és a zsírúszó. Fotó: Nagy András-Attila

Élőhelyigényét a gyorsan felmelegedő, lassú folyású iszapos vagy homokos aljzatú tavak, folyók vagy holtágak elégítik ki. Nagyszerűen érzi magát a csatornákban és víztározókban is. Szerencsére a hegyi, gyors folyású vizeket elkerülte, bár azokon kívül szinte bárhol megtalálható.

Sikerének titka a szaporodási és táplálkozási stratégiájában keresendő, emellett nagyon ritka az európai vizekben a ragadozója. Sokan vizsgálták a törpeharcsa viselkedését, agresszióját és szaporodását. Minden vizsgálat eredménye ugyanazt mutatta: a törpeharcsa nagyon sikeres és megfékezhetetlen invazív halfaj lett nálunk.

A csapatosan, rajokban előforduló halfajok esetében megfigyelhetjük, hogy mindig egy bizonyos távolságot tartanak egymás között, ezt nevezzük egyedi távolságnak. A törpeharcsa ez alól kivételt képez: nem távolságtartó, hanem épp ellenkezőleg, érintkező (a testi kontaktust is eltűri). Sőt mi több, egyenesen keresi az érintkezést. Fő érintkezési pontjai az orr, a bajusszálak, a páros úszók hegye és a faroknyél. Ez a magatartás legfőképp a fiatal, még nem ivarérett egyedekre jellemző, idősebb korban jobban ragaszkodnak egy vízben lévő tárgy közelségéhez, vagy épp az akvárium falához.


Csapatba összeverődött törpeharcsák a víz felszínén várják a táplálékot. Fotó: Imecs István

Fiatal korban viszont pont ez a szoros összetartás biztosítja a sikeres csapatos táplálkozást, az ellenség elijesztését és a gyors táplálékfelvételt. Kimutatták azt is, hogy az egyedül lévő törpeharcsa sokkal kevesebbet fogyaszt, mint a csapatban levő.

Táplálkozási vizsgálatai során fény derült arra, hogy nagyon gyors a táplálékfelvétele, és nagyon hamar adaptálódik számára ismeretlen fajokhoz, agresszív táplálékkompetíciót mutatva. Akváriumi megfigyelések szerint a vízbe behullatott táplálékot a víz felszínéről fogyasszák, nem hagyják, hogy az lehulljon az aljzatra, ezzel teljesen kiszorítva azokat a fajokat, melyek az aljzaton várják a táplálékot. Agresszív viselkedésük az idegen fajhoz tartozó egyedek harapdálásában mutatkozik meg, illetve ha a táplálékkonkurens kisebb méretű volt, akkor azt is elfogyasztották.

Nem figyeltek meg semmiféle konkurenciát a törpeharcsa csapatban, sőt egy olyan mértékű önzetlenséget figyeltek meg, amely ritkaságnak számít a halak között: a csapatban a dominancia sorrend kémiai úton tudatosul, viszont ha veszély közeleg, akkor a domináns egyedek felismerve a csapatban a rokonokat, átadják, illetve megosztják az alárendeltekkel a búvóhelyeket. Ezzel is maximalizálják a csapat életben maradását. A kolozsvári sétatéri tó partjáról meg lehet figyelni a csapatokba verődött, a vízfelszín közelében táplálkozó törpeharcsákat.


A kolozsvári sétatéri tóban lévő törpeharcsák csapata. Fotó: Imecs István

Összegezve tehát a táplálkozás során a gyorsaság (már a víz felszínéről táplálkoznak), az agresszió (kisebb kompetítorokat megeszik, nagyobbakat harapdálnak) és az összetartás (csapateffektus) vezetnek eredményre. Ilyen körülmények között a gazdasági halfajok tenyészete törpeharcsa jelenlétében szinte lehetetlen.

Sikerének másik titka a szaporodási stratégiájának köszönhető, hiszen ikragondozó lévén nagyban hozzájárul a sikeres szaporodáshoz. A nőstény törpeharcsa farkcsapásaival ássa ívógödrét vízinövények által jól elrejtett aljzaton és tartja azt tisztán az iszaptól. Ennek nagy a jelentősége, mivel az áradásos években, amikor eliszaposodnak az ívóhelyek, azt az egész állomány megsínyli. Ezzel magyarázható az, hogy a törpeharcsa állományában többéves periodicitás észlelhető: a néhány évente fellépő nagy árvizek megtizedelik az állományt.

Egy szaporodási periódusra kiterjedő monogám szaporodása van, azaz egy hím egy nősténnyel párosul május környékén. A termelt ikrák száma 1-5 ezer között változik, melyeknek 3 mm az átmérője. Sok esetben a megtermékenyített ikrákat mindkét szülő őrzi és tisztogatja. Ennek köszönhető, hogy a relatív alacsony ikraszám ellenére nagyon magas a kikelési arány. A kikelő törpeharcsalárvák még egy hétig a fészekben vannak, természetesen szülői felügyelettel. Aztán önálló táplálkozást kezdenek el, viszont a szülők még mindig velük vannak, terelgetik és védelmezik őket.

A táplálék-összetételük nagyon változó. Többségében növényi eredetű táplálékot fogyasztanak, gyorsan alkalmazkodnak a takarmányokhoz, és nagyon kevés halat fogyasztanak. Javarészt csak a táplálékkompetíció váltja ki azt, hogy halat fogyasszanak, így elmondható, hogy mindenevő halfaj.


Az erőteljes bajuszszálak és a nagy száj elől a táplálék nem menekülhet (forrás: http://www.luontoportti.com)

Növekedése nem túl gyors, illetve nem egy nagyra növő halfaj (magyarországi rekord 650 g). Ivarérettségét 3. évében éri el, ekkor 14-19 cm között mozog a hossza. Nem az egyedi méret, hanem a csapat mérete és a csapatmunka határozza meg e halfaj negatív impaktját. Mellesleg húsa ízletes, kiváló minőségű, de ennek ellenére a halgazdaságokban egyre csökken a fellelhető állomány. Ez valószínű a faj negatív hatásainak köszönhető, melyet a nagyra növő, értékes gazdasági fajokra gyakorol.

A szerző a BBTE Biológia-Geológia karán a Szárazföldi és Vízi Ökológia magiszteri képzés II. éves hallgatója

Irodalom

Gavriloaie, I.-C. (2007). Survey on the allien freshwater fish species entered into Romania’s fauna. Acta Ichtiologica Romanica II: 107-118
Gyurkó, I. (1983). A halak világa. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest
Petrescu, R., Mag, V. (2006). Non-native biological invaders: Ictalurus (Ameiurus) nebulosus (Lesueur, 1819). Acta Ichtiologica Romanica I: 221-234
Petrescu, R., Mag, V. (2007). Non-native ornamental fish in Romanian freshwaters. Acta Ichtiologica Romanica II: 189-196
Pintér, K. (2002). Magyarország halai. Akadémiai Kiadó, Budapest
Wilhelm, S. (1990). Mint a hal a vízben – a halak viselkedése. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest

Címkék: , , ,

10 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Ho-ho-horgász
    Közzétéve: 11.2.2011, 11:36 am

    A középső fotók a kolozsvári sétatéri tónál készültek? Ott láttam harcsarajokat. Vannak még benne több kilós pontyok, amúrok, compók, domolykók és közepes csukák is.

  2. A hozzászólás szerzője: dinnye
    Közzétéve: 11.2.2011, 11:41 am

    K0szi a cikket. ügyes!

  3. A hozzászólás szerzője: Imecs Istvan
    Közzétéve: 11.2.2011, 10:04 pm

    Koszi, igen ott keszultek a harcsacsapatos fotok

  4. A hozzászólás szerzője: Laikus
    Közzétéve: 12.2.2011, 12:16 pm

    Gratulálok a cikkhez! Igényes, olvasmányos laikusoknak is. El is küldtem a horgász ismerősömnek!
    Ha jól tudom, előnye még a fajnak, hogy nem sok szálka van benne, igaz ez?
    A bajai halászlébe szoktak tenni a ponty mellé, ha jól láttam fekete színű törpeharcsát, más halakat is, ha van. Jól ízesíti a halászlét!
    Köszönöm a cikket!

  5. A hozzászólás szerzője: Imecs Istvan
    Közzétéve: 13.2.2011, 5:48 pm

    @Laikus: köszönöm szépen. Valóban fogyasztásra első osztályú, rengeteg halászlébe használják, nagyon ízletes hal. Viszont úgy néz ki tenyészetekben csökkent a jelenléte, kártékonysága több kárt eredményez, mind a forgalmazása, meg hát nem is lehet borsos áron eladni, mert hát gyomhalként tartják számon, nem nő nagyra…egyszóval, úgy néz ki a haltenyészetek észre kezdték venni, hogy nem éri meg törpeharcsába fektetni, mert több a kár, mint a haszon. Minden jót és köszönöm még 1x

    • A hozzászólás szerzője: Nagy András Attila
      Közzétéve: 14.2.2011, 2:14 am

      Ho-ho-horgász: compót körülbelül mikor láttál a sétatéri tóban? Mióta fent vagyok Kolozsváron, én is figyelgetem a halakat a tóban, de compót sosem láttam. Érdekes (és egyben jó) adat lenne, legalábbis számomra, ugyanis a compó elég sok helyről eltűnt az utóbbi években. úgy, hogy minden egyes compós adatnak örülünk. Természetesen a tóból nem hiányzik a három “sztár” faj sem: ezüstkárász, kínai razbóra és naphal.

      • A hozzászólás szerzője: Ho-ho-ho-horgász
        Közzétéve: 15.2.2011, 12:42 pm

        Compót a tavaly nyáron, ősszel láttam utoljára, a vízben úszkálva is, és a vendéglő felőli stégen kocahorgászgatott a csónakos, vagy az őr, vagy ki, és ő is fogott, igaz, kicsiket, 10 centiseket. Nagyokat nem láttam, de ha kicsik vannak, akkor nagyok is vannak.

      • A hozzászólás szerzője: Nagy András Attila
        Közzétéve: 16.2.2011, 3:29 pm

        Hálás köszönetem!

  6. A hozzászólás szerzője: dombi csaba arpad
    Közzétéve: 24.7.2011, 12:34 pm

    Ha compot akarsz,a Szeki toban van eleg sok.

  7. A hozzászólás szerzője: Gyuri
    Közzétéve: 21.3.2016, 5:45 pm

    Szia! Nagyon tetszett a cikk, rendkívül kimerítő volt. Egy kérdés merült fel bennem amire sehol nem találok választ. Mivel nagyon részletesnek ítélem a cikked, így Tőled szeretném megkérdezni. Milyen külső jegyi eltérések vannak a hím és a nőstény törpeharcsa között, hogyan tudok különbséget tenni a nemek között? Válaszod előre is köszönöm.

Szólj hozzá!