Think Outside The Box

Transindex rovatok


Wélemény | 23.12.2010

Természetvédelmi kezelés. Ki fog holdvilágnál kaszálni a 21. században?

Természetvédelmi kezelés centiről centire. Fotó: Molnár Ábel

Újabban mindent vagy kezelünk, vagy menedzselünk (pl. magunkat is). A természetvédelmi területeket is, ez az uniós előírás. A román állam maroknyi személyzettel rendelkező civil szervezetekre bízza több tíz-száz négyzetkilométeres területek kezelését. Tudjuk, hogy mit jelent pl. a gyepkezelés? Ki fog ma több ezer hektár fajgazdag kaszálót művelni, ha a csángó vagy móc bácsi leteszi a kaszát? (A székely már letette.)

Demeter László

A romániai természetvédelem óriási változáson ment keresztül az utóbbi pár évben. Az EU-csatlakozás eredményeképpen létrejött a Natura 2000 Hálózat, amely az ország területének majdnem egyötödét teszi ki, és még valamennyit bővülni fog.

Szintén újdonságként bejött egy jó hír: az emberi jelenlét nem feltétlenül káros a természet állapotára. A hagyományos, nem gépesített/vegyszerezett mezőgazdálkodás kifejezetten jó számos, természetvédelmi szempontból értékes élőhely és faj számára.

Az ipari forradalomig Európa „vidéki” része esztétikus, nagy biodiverzitású kultúrtáj volt. Jellegzetes ember által fenntartott, ökológiailag értékes élőhelyek például a hagyományosan művelt kaszálók és legelők (utóbbiak legszebb példái a hagyásfás legelők). Ennek több oka van: a legeltetés és a kaszálás imitálja az Európában az ember dominanciája előtt uralkodó nagytestű növényevők hatását (bölény, őstulok), megakadályozza a tápanyagok felhalmozódását a talajban, csökkenti a növények közötti versengést, és egy mozaikos tájszerkezetet tart fenn. A mozaikosság ebben az esetben azt jelenti, hogy a tájban sokféle folt van, ami logikus, hogy kedvez az élőlények sokféleségének. Mozaikosság adódhat a domborzatból (pl. domb és hegyvidéken völgyek, különböző kitettségű és meredekségű lejtők), a kisléptékű emberi beavatkozásokból (pl. legelők, kaszálók, szántóföldek, erdők, vizes területek jelenléte a tájban) és a birtokszerkezetből (sok kis földparcellát eltérő módon használnak különböző tulajdonosok).

Nagy biodiverzitású kultúrtáj: kaszált agrárteraszok (muzsdák) egy domboldalban (Bogát, Csíkrákos). Fotó: DL

Ezek az élőhelyek a hagyományos tájhasználat megszűnésével nagymértékben visszaszorulnak. Európában két trend tapasztalható, az egyik az intenzívvé válás, a másik a felhagyás. Erdélyben sajnos nagyon sok helyen a hagyományos mezőgazdasági területek felhagyása a jellemző, aminek az eredménye a területek beerdősülése. Kérdezhetnénk, hogy mi ezzel a probléma? A mi klímánkon a természetes növényzet amúgy is erdő lenne. Nem mindegy azonban, hogy milyen erdő. Természetvédelmi szempontból az igazi az őserdő lenne, de kialakulása évszázadokba kerülne, ugyanakkor sok helyen fennáll az a veszély, hogy őserdő helyett új, behurcolt fajok lepik el a tájat. Kicsit egoistább megközelítésben, ember agyunknak is szüksége van a nyílt területekre. Állítólag szépérzékünknek ezt a részét még a szavannákról hoztuk magunkkal.

Szavanna? Nem: hagyásfás legelő Alsórákos határában. Fotó: DL

Nyugat-Európa nagy részében a 20. század során a táj ökológiai szempontból „binarizálódott” a mezőgazdaság intenzívvé válása és az erős urbanizáció miatt: vannak a jó ökológiai állapotú területek, ezek általában védettek, és vannak az intenzív használat alatt levő területek, amelyen csak az nő, amit a gazda, bocsánat, a befektető eltervez. Vagyis mezőgazdasági monokultúra, a biodiverzitás skáláján nullához közelítő rendszer. Európa keleti részében, különösen a hegyvidéken, gyakran a nem védett területek is jó ökológiai állapotban vannak, emiatt sokszor nehéz elhatárolni a védendő területeket a nem védendőktől.

Iparosított mezőgazdaság, mezőgazdasági monokultúra (búzaföldek, amíg a repülő ellát)
Forrás: http://environment.nationalgeographic.com/environment/photos/sustainable-agriculture-general

És most kanyarodjunk vissza a természetvédelemhez. Nálunk az állam a népre bízta a természetvédelmi területek jó részének a sorsát. A kezelési jogot pályázati úton magánszemélyek és civil szervezetek nyerhetik el öt évre. A rendszer gyengéje, hogy a természetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek kevesen vannak és kicsik. Kérdés, hogyan tud egy természetvédelmi vagy környezetvédelmi civil szervezet, a maga maroknyi alkalmazottjával, kezelni egy több száz vagy ezer hektáras természetvédelmi területet?

Fajgazdag kaszáló a Csíki-havasokban. Fotó: DL

De mi is a természetvédelmi kezelés? A hivatalos magyarországi meghatározás szerint „védett természeti érték, továbbá védett természeti terület felmérése, nyilvántartása, megóvása, őrzése, fenntartása, bemutatása és helyreállítása érdekében végzett tevékenység”. Vegyük most a szó szoros értelmében vett kezelést, a fenntartást és egy kiemelt élőhelyet: a fajgazdag domb és hegyvidéki gyepeket (mondjuk, hogy egy kisebb Natura 2000 terület boldog kezelői lettünk öt évre).

Kezdjük a kezelési tervvel. Elmegyünk a könyvtárba/beírjuk a Google-be, és megtudjuk, hogy ezeket a területeket kaszálták. Van/volt egy olyan szerszám, amit úgy hívtak, hogy kasza: egy görbe penge, amit hosszú nyélre erősítettek, balra húztak, néha megfentek. Utána a füvet elterítették, hagyták a napon száradni, megforgatták, majd mikor megszáradt, összegyűjtötték és elszállították.

Álljunk meg, és jegyzeteljünk: mi is kell a kezeléshez? 1-2 kasza, gereblye, villa per kezelő, 1-2 ló vagy tehén, 1 szekér, 1 munkatárs felpakolja a szalonnát, és jó lenne meleg ebéd is. Beleírtuk a kezelési tervbe. Mikor is kell kaszálni? Június-júliusban. Hánykor kezdjük a munkát? 8-ra járunk az irodába. De valahol azt írták, hogy hajnalban kell kimenni, mert harmaton vág jól a kasza. Nem jó, nem vagyunk fakírok. Biztos van olyan kaszálógép a piacon, amelynek a kése állítható magasságú, és el van látva vadriasztóval, hogy ne okozzunk kárt a földön tartózkodó kis állatokban. S akkor mit csinálunk a fűvel? Komposztáljuk? Google…

Élőhelykezelés fejőstehenekkel Csíkdelne határában. Fotó: DL

Egy másik megközelítés: nem biztos, hogy a kaszálás az egyetlen megoldás. Kutassuk a különböző kezelési eljárások hatását a gyep élővilágára. Vegyünk pár kísérleti területet. Lesz kontroll terület, ahol nem csinálunk semmit, csak információkat gyűjtünk. Egy helyen levágjuk a növényzetet. Egy helyen össze is gyűjtjük. Egy helyen tehénnel tapossuk, legeljük (bérelünk egy tehénszimulátort). A projekt fut. Matematikailag modellezzük az adatokat. Kijön, hogy a legjobb az, amikor levágjuk és eltakarítjuk a növényzetet, vagy táji szinten még jobb, ha az összesnek a kombinációját csináljuk több területen. Vagyis nagyjából az, amit a bennszülöttek már évszázadok óta csinálnak. Beírjuk a kezelési tervbe.

Lassan már az ország elmaradottabb vidékein is csak az idősebbek fogják tudni, hogy is volt a kaszálógépek előtti természetvédelmi gyepkezelés. Először is kell hozzá egy család, mert ez nem egyemberes munka. A füvet nem komposztáljuk, hanem a teheneknek, juhoknak adjuk, abból lesz a tej, hús, és ha a turkálók bebuknak, ruha is. A trágyát nem vesszük, hanem a tehenek szintetizálják. A serdülő fiúnak a kezébe adjuk a kaszát. Az kínlódik, elvágja a kezét, lábát. Amikor meg tudja verni a kaszát, akkor a kiképzés véget ért, kész van a természetvédelmi asszisztens, folytatódhat a nyári hajnali négy-ötkori munkakezdés. Egy nap egy jó „asszisztens” 3-4000 négyzetmétert vág le. Mi is legyen a mértékegység a kezelési tervben? Hold, ár, véka féreje? A négyzetkilométer nem a kezelés mértékegysége, ezt egy napi szénacsinálás után mindenki megtanulhatja.

A dolog azért nem olyan brutális, mint amilyennek tűnik. Adatok vannak rá, hogy a kaszálás terapeutikus hatású is lehet, igaz, nem hazai mintát vizsgáltak. A mezei munkák közül régebb a szénacsinálás volt a legkedveltebb. Egy forrás szerint még a szoptatós menyecskék is szívesen vettek részt benne. Vajon a mai természetvédelmi kezelők is? Illetve mekkora lesz az órabérük, ha igen?

Egy tapasztalt gyimesi kaszás egy szezonban úgy 10 hektárnyi területet képes megkaszálni. Ha az általunk kezelt természetvédelmi területen van mondjuk 1000 hektár kaszáló, akkor nyugodt lélekkel tudunk foglalkoztatni 100-200 személyt egy nyáron (ha van miből).

Szénahúzatás Jávárdipatakán. Fotó: DL

Hogy mekkora a hagyományos kultúrtáj megőrzéséért folytatott lobbi, illetve a kelet-európai kisgazdatársadalom jelentette probléma, az mutatja, hogy a hagyományos mezőgazdálkodást újabban támogatják. Nem is csoda, ha figyelembe vesszük, hogy Romániában majdnem négymillió mezőgazdasági birtok van, és több mint hatmillió személy dolgozik családi gazdaságokban. (Ugyebár ha teljesen megfojtjuk a kisgazdát, az pár millió munkanélkülit is jelent pluszba, és nem szeretnénk újabb parasztlázadásokat.) Magas természeti értékű gyepek művelését hektáranként 124 euróval, a nem gépesített mezőgazdálkodást további 58 euróval jutalmazza az állam agrárkörnyezetvédelmi támogatások formájában, kijelölt területeken (Magas Természeti Értékű Mezőgazdasági Területek, High Nature Value Farmland), bár az eredeti elképzelés az volt, hogy minden, bizonyos feltételeket teljesítő terület támogatandó.

A kétféle támogatásnak az arányával van egy kis baj, mert nagyon nem mindegy, hogy kézi kaszával vagy géppel történik a kaszálás. Felmerül a kérdés, hogy az árlistát készítő személyek láttak-e életükben kézi kaszát, illetve kaszálást.

Figyelem, kedves döntéshozók. Még egyetlen magyar népcsoport él a Földön, ahol a kézi kaszálást rendszeresen, nagy területeken folytatják. Ez a gyimesi csángók. Nem kéne valamit tenni, hogy jutalmazzuk ezt, mint kulturális örökséget?

Tavaszi tarlóégetés a Csíki-medencében. Az előtérben mocsári békák egy kaszálón

Ha gyepkezelésről van szó, meg kell említsük a tarlóégetést. A gazdálkodás hanyatlásával az utóbbi években vált gyakorivá az őszi-tavaszi tarlóégetés, ami tilos is, füstös is, de csinálják. Nem szórakozásból gyújtják fel a száraz gyepet, hanem azért, hogy a fű hamarabb sarjadjon, a kaszálás könnyebb legyen, a széna pedig ne vegyüljön a tavalyival.

Ökológiai szempontból a megfelelően időzített avartüzek nem károsak, sőt használják is őket a természetvédelmi kezelésre Európában is. A nem jól időzített tüzeknek, túl kései tavaszi tüzeknek lehet káros hatása egyes élőlényekre, pl. kétéltűekre, hüllőkre. Sajátos klímájú területeken, mint a székelyföldi medencék, a füst légszennyezési problémát okoz, úgyhogy nagy területen valóban nem javasolt. Természetvédelmi szempontból a lényeg, hogy (nagyon) kora tavasszal történjen, amikor még – mondjuk úgy – nem indult be az élet. A legjobb megoldás az lenne, hogy ne maradjanak műveletlenül a természetvédelmi szempontból értékes gyepek.

Ezzel elérkeztünk a probléma gyökeréhez, a hagyományos falusi családi gazdálkodás életképességének megőrzéséhez. Vagyis, hogy úgy tudjuk a legjobban védeni a tájat, ha biztosítjuk annak az életformának a gazdasági feltételeit, amely kialakította és évszázadokon keresztül fenntartotta. Szociológusok és közgazdászok, ne röhögjetek, hanem vásároljatok a termelőtől. Természetvédők, ti pedig tanuljatok meg kaszálni, és csináljatok szénát.

Irodalom:
Clearing House Mechanism Romania. The Convention on Biological Diversity 2010. Managementul Ariilor Naturale protejate. Letöltve: 2010.12.21.
Coalitia ONG Natura2000 Romania 2010. Natura2000 in Romania. Letöltve: 2010.12.21.
European Commission – Environment 2010. Natura 2000 Network. What is Natura 2000? Letöltve: 2010.12.21.
European Forum on Nature Conservation and Pastoralism 2010. Farming intensity and biodiversity. Letöltve: 2010.12.22.
Fonduri Structurale Europene 2008-2010. Masura Plati de Agro-mediu – PNDR. Letöltve: 2010.12.21.
Hartel, T. 2010. A táj szerkezetének hatása a biodiverzitásra
Hochkirch, A., Adorf, F. 2007. Effects of prescribed burning and wildfires on Orthoptera in Central European peat bogs. Environmental Conservation 34: 225-235.
Knowles, B. H. 2010. Mountain hay meadows – hot spots of traditional culture and biodiversity. Kézirat.
Magyar Néprajzi Lexikon 1977-1982. Kasza. Akadémiai Kiadó, Budapest. Online: http://mek.niif.hu/02100/02115/html/3-162.html. Letöltve: 2010.12.21.
Pons, P., Lambert, B., Rigolot, E., Prodon, R. 2003. The effects of grassland management using fire on habitat occupancy and conservation of birds in a mosaic landscape. Biodiversity and Conservation 12(9): 1843-1860.
Pykälä, J. 2000. Mitigating human effects on European biodiversity through traditional animal husbandry. Conservation Biology 14: 705-712.
Pykälä, J. 2007. Maintaining plant species richness by cattle grazing: mesic semi-natural grasslands as focal habitats. Academic Dissertation, University of Helsinki. Letöltve: 2010.12.22.
Ruprecht, E., Enyedi, M.Z., Eckstein, R.L., Donath, T.W. 2010. Restorative removal of plant litter and vegetation 40 years after abandonment enhances re-emergence of steppe grassland vegetation. Biological Conservation 143: 449-456.
Scythe Connection 2007. Biomechanics and Hand Mowing. Letöltve: 2010.12.21.
Vidékfejlesztési Minisztérium 2010. Általános információk a természetvédelmi kezelési tervekről. Letöltve: 2010.12.21.

A szerző természetvédelmi biológus, a Sapientia EMTE tanára
www.tocsa.eu
www.mountainhaymeadows.eu

Címkék: , , , , , , , ,

11 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: peter pal
    Közzétéve: 24.12.2010, 2:57 pm

    szia Laci,
    van néhány kommentem, inkább csak a kritikákat irom, a többivel természetesen egyetértek:
    – az ember jelenléte nem új a természetvédelmi elméletben (és gyakorlatban sem), a területfedő természetvédelem megjelenésével egyidős (elmúlt négy évtized)
    – a tarlóégetésről azt írod, hogy lehet pozitív – kutatások egyaránt vannak arra vonatkozóan hogy negatív és pozitív, azonban a gyakorlat azt mutatja,hogy mindig negatív (kicsit olyan ez a kérdés, mint Verespatak, egyesek aszongyák, hogy vannak pozitív oldalai is – valóban, de minket a holisztikus szemléletünkkel inkább a nagy egész érdekel, mert a “természet” mindig több, mint az alkotórészek összege)
    kellemes ünnepeket mindeninek…

    • A hozzászólás szerzője: Demeter László
      Közzétéve: 25.12.2010, 12:00 am

      szia Pali

      köszönöm a kommenteket.

      az a négy évtized attól számítva, hogy egyáltalán megjelent a gondolat? Európában a 90-es években kezdett felkapott téma lenni (Bignal, McCracken, Beaufoy), nálunk pedig az utóbbi pár évben, a Natura 2000-el és a magas természeti értékű mezőgazdasági területekkel, gyepekkel kapcsolatban terjedt el. John Ackeroyd szokta mondogatni, hogy amikor idejött kb.1o éve, meg kellett győzze a román kutatókat arról hogy nálunk természetvédelmi szempontból mennyire érdekesek értékesek a mezőgazdasági tájak. Nekünk az egyetemen a 90-es évek végén még nem tanították.

      a tarlóégetéshez idéztem két cikket, egyik pókokat másik sáskákat vizsgált, és úgy fogalmaztam, hogy a megfelelően időzített tarlóégetés nem káros, és egyes területeken rendszeresen használják gyepkezelésre (az egyik példa amit láttam a Pireneusokból van, a másik pedig lápok esetében). saját tapasztalatom tócsák esetében azt mutatja, hogy a korán szaporodó békák kedvelik azokat a helyeket, ahol a tócsát borító sás fel van égetve, illetve azok a tócsák, ahol megmarad a sás, nagyon későre olvadnak ki, és ezért a békák nem használják őket.

      nem is említettem az észak-amerikai előírt vegetációégetéseket (prescribed fires) , amelyek egyértelműen szükségesek a miénknél szárazabb klímán a vegetáció karbantartásához.

      én úgy láttam, hogy azért nem annyira egyértelmű a dolog, mint Verespatak esetében.

      történelmi/kulturális szempontból is érdekes lenne nézni a témát, mert ha egy hagyományos mezőgazdasági tevékenység, akkor ez is mellette szól. Kérdezgettem itt a gazdákat, azt mondták, hogy azért nem volt divat régebb az égetés, mert nem maradt ott annyi fű. a gazdák és a juhászok szempontjából teljesen logikus az égetés, mert gyorsabban újul a fű (ez ugyanaz a jelenség, amit fennebb írtam a tócsák növényzetéről).

      amúgy nem vagyok szaki a témában, küldjél légyszives irodalmat ha van kéznél.

      kellemes ünnepeket

  2. A hozzászólás szerzője: Hartel Tibor
    Közzétéve: 25.12.2010, 10:08 pm

    Szia Laci – gratula a cikkhez! Tobb erdekes pontot felvet, szerintem nagyon realisan. Varom egyszer dumaljunk egy pohar bornal. En pro (hagyomanyos) egetes vagyok. A szaszok itt egettek a legeloket hagyomanyosan es attol meg van Maculinea, Sanguisorba es egy csomo orchidea is.

  3. A hozzászólás szerzője: Hartel Tibor
    Közzétéve: 25.12.2010, 10:41 pm

    ps: a vilag valtozik, es valoban nem sokat tehetunk ellene. ebben a valtozasban az is benne van, hogy a keleti nepek lesik a nyugati nepek fejlodeset, eletszinvonalat es azt kivanjak ok is. a kenyelmet, elmenyekben gazdag eletet, szepek akarnak lenni, vilagot akarnak jarni, tisztak akarnak lenni… stb. ma voltam pipen mamam szomoruan mondta hogy hamarosan elmegy az orvos nadasrol…egy orvos van egy faluba es egy kozsegbe. itt olyan falvakat ismerek ahol 3-4 telepulesnek van egy orvosa. ne beszeljunk az utakrol (par eve meg mielott aszfaltoztak volna az almakerekhez vezeto utat, szinte meghalt egy kislany vakbelgyuladasba mert a saros uton alig tudtak megtenni azt a ~10 kmt a foutig…), iskolarol, kulturalis eletrol, vagy akar mobiltelefonrol, laptoprol…nem atraktiv mara a ruralis elet, tetszik vagy sem, ez van. mar hagyomanyosnak se neveznem. nem letezik hogy a hagyomany eppen ilyen nymorusagos eletet jelentsen. es teljesen megertem azt, aki nem eleg eros (hogy ugy mondjam…vagy esetleg nem mondjak mast:D) hogy azt felvallalja ugy ahogy van.

    a termeszetvedo szo szerintem definiciora szorul. ennek fuggvenyeben esetleg el lehet donteni hogy egy igazan jo termeszetvedo utan hogy “profital” tobbet a termeszet: azaltal hogy odatesszuk farmingolni egesz eleteben vagy pedig hagyjuk megnyilvanulni termeszetvedokent?

    • A hozzászólás szerzője: Demeter László
      Közzétéve: 26.12.2010, 1:32 am

      én inkább arra gondoltam, hogy a természetvédő, aki ilyen típusú élőhelyekkel foglalkozik, kéne ismerje (jól) a hagyományos technikákat, és az ideje egy részében gyakorolhatja/éltetheti/továbbadhatja azokat.

      köszi, a bor várja hogy megigyuk 🙂

  4. A hozzászólás szerzője: Baranyi Tamás
    Közzétéve: 26.12.2010, 12:36 pm

    Tisztelt Szerző!
    Nem csak Erdélyben vannak ilyen próbálkozások!! Álmosd külterületén, a határtól alig 5 km-re (a magyarországi oldalon), a Kék-Kálló völgy Natura 2000 területének egy részét (mintegy 10 ha-t) bérli egy helyi természetvédelmi egyesület (Dél-Nyírség-Bihari Tájvédelmi Egyesület) a magyar államtól. Itt szó szerint mindent kipróbálunk a kézi kaszálástól (tényleg holdvilágban, s a terhes feleségem szénagyűjtése is megvalósult), a motoros kézikaszán meg a alternáló kaszán keresztül a traktoros kaszán keresztül mindenféle gyepkezelési “módszert”. A lényeg szerintem a mozaikos tájhasználaton van, megfelelő időben, megfelelő eszközzel, megfelelő gyepfoltot kell kaszálni, megfelelő kaszálatlan rész hagyásával. Ehhez viszont már nem elég a gazdák ismerete, ismerni kell a terület növény- és állatvilágát is. Technikailag egyébként a szénagyűjtés megszervezését tartom a legnehezebb feladatnak, mert éppen azzal árthatunk a legtöbbet, ha rossz eszközzel (traktor, rendsodró, bálázó, pótkocsi…) rossz időben gyűjtjük össze a szénát. Hagyományos módon pedig már senki nem gyűjti, hacsak nem mi…

    • A hozzászólás szerzője: Demeter László
      Közzétéve: 26.12.2010, 8:56 pm

      Köszönöm a hozzászólást. A Székelyföldön az a szép, hogy sok helyen még egész falvak gazdálkodnak, úgyhogy a rendszer még az eredeti formájában működik, amikor azért múveli a tájat az ember, hogy legyen amit egyen. A mozaikosság abból is ered, hogy sokan, sokféle időzítéssel dolgoznak, ugyanakkor megvan a hagyományos tudás is, ami növeli az egésznek az eszmei értékét. Túlzottan gépesíteni itt sokszor nem éri meg a domborzat miatt, de az utóbbi években sok helyen nagymértékben gépesítettek a gazdálkodók, nyugati használt gépek behozatalával és EU-s támogatások segítségével.

      A jó az, hogy a gazdák anélkül, hogy tudnák, hogy milyen ritka növény és állatfajok élnek egy adott területen, természetvédelmi kezelést folytatnak.

      Azt mondhatom, hogy nálunk kimondottan természetvédelmi célú gazdálkodás nincs, és szerintem nem is lehetséges akkora területeken, mint amiket jelenleg használnak. Ezt próbáltam illusztrálni azzal, hogy egy profi kézi kaszás max. 1o hektárat tud lekaszálni egy egész nyár alatt (persze fel is takarják a szénát, nem csak kaszálnak).

      Véleményem szerint, ha kizárólag természetvédelmi célú a gyepkezelés, akkor minimális gépesítéssel kellene dolgozni.

      szerintem tartsuk a kapcsolatot, (domedve kukac gmail pont com)

  5. A hozzászólás szerzője: peter pal
    Közzétéve: 26.12.2010, 3:53 pm

    sziasztok,
    szomorúan hallom az orvossal kapcsolatos híreket, de nem csodálkozok…
    az elmúlt években figyeltem egy olyan folyamatra udvarhely környékén, hogy menyire urbanizálódnak a falvak (még a távoli, kis falvak is), azonban ami a legszomorúbb, hogy attól eltekintve, hogy vezetnek internetet és egyéb civilizációs “vívmányok” is felütik a fejüket, a helyiek aránya egyre kisebb – márpedig a földeket a hazatelepedők és a városról kiköltözők nem művelik meg… ami természetesen nem biztos, hogy előnyt jelent a tájstruktúrának és az élővilágnak.
    ezért van az is, hogy a falusi boltok nagyon sok száraz paszulyt és hagymát, krumplit és zöldséget adnak el, ami ezelőtt néhány évvel szinte elképzelhetetlen volt…

    • A hozzászólás szerzője: Demeter László
      Közzétéve: 26.12.2010, 9:06 pm

      érdekes mennyire eltér a Csík és Udvarhely környéke ebből a szempontból is. itt még talán nem urbanizálódtak annyira a falvak, kivéve a városhoz nagyon közeliek.

      szerintem az urbanizáció okozta változás kulturális téren még nagyobb kár, mint a természet állapota szempontjából. nem azt mondom hogy mindenki fakerekű szekérrel, tehénfogattal járjon, de nem kéne egészen elfelejteni azt sem. valahol a norvégok identitástudata, a székely önellátó filozófia, szívósság és tudás és az internet közötti háromszögben látok lehetőséget. a szemünk láttára tűnik el az a generáció, aki képes volt a földből gépek nélkül megélni.

  6. A hozzászólás szerzője: Hartel Tibor
    Közzétéve: 27.12.2010, 1:02 pm

    Sziasztok – 2 provokativ hozzaszolasom lenne:
    (i) A hagyomany (mint csomag…vallasostul stb…) lehet rossz. Sokmindenben gatolhat. Plane ha figyelembe vesszuk mi megy vegbe a nagyvilagban es milyen utemben.
    (ii) Nem artana felgyorsitani a hagyomanyoktol valo elszakadast, par hagyomanyosnak nevezheto viselkedesforma es normarol valo lemondast es azok ujakkal valo helyettesiteset. Segiteni a tarsadalmakat adaptalodni az ujhoz. Beleertve azt is, hogy identitastudat formalasa.

    Ami kell tehat: egy okos “change management”. (a szociologusok, pszichologusok tudjak mi az).

    A vilag valtozik. Jo ha ezt felismerjuk. Nemcsak tarsadalmak valtoznak meg (lasd romania) hanem okoszisztemak is (lasd a “novel ecosystems” koncepciot amit nem hiaba vezettek be…).

    Ami tehat egy jo conservationist feladata – es ezert nem kuldenem farmingolni… -: felismerni a valtozas okait, iranyat, es ugy menedzselni a szocio okologiai rendszereket hogy maximalis rezilienciat tartsanak meg evven a valtozo vilagban.

    a sajat blogomon neha okoskodom ezekrol, most meg igyekszunk figyelmunket egyre inkabb erre koncentralni szaszfoldon.

    http://tiborhartel.blogspot.com/

    Kellemes napot,
    Tibi

    • A hozzászólás szerzője: Demeter László
      Közzétéve: 27.12.2010, 3:40 pm

      szerintem hiba a vallást elvetni, jobb lenne koalizálni vele. pár pozitív oldala a közösség összefogása, erkölcsi nevelés és potenciálisan a természet-ember kapcsolat “építése”, a természettiszteletre nevelés. csak annyi kellene, hogy a teológián tanítsanak természetismeretet és természetvédelmet. az Isten-kérdés, ami fölött össze szoktak csapni az indulatok, nem releváns. talán azt is merem mondani, hogy isten nélkül az ember hajlamos azt gondolni, hogy képes megérteni és működtetni a természetet.
      egy természetben élő ember tudja, hogy mi a reális a vallásból és mi nem. Tánczos Vilmos apja az Elejtett szavakban nagyon jó példa arra, hogy a vallási dogmákat és elméleteket a parasztember mennyire vette komolyan, pl. amit a feltámadásról mond.
      A farmingolásnak meg van az az edukatív előnye, hogy megmutatja az illetőnek, hogy mi az emberi skála, és hogy mennyire ki vagy téve a természet működésének. Az egyetemen modelleket tanítanak, a kutatók pedig modelleznek, és a skálákat tetszés szerint változtatják. az is kell persze.

Szólj hozzá!