Think Outside The Box

Transindex rovatok


Invazív fajok | 1.10.2010

Kínai invázió Európában: egy csepp tinta a pohár vízben

A történelem beszél rettenetes hódítókról, melyek nagy területeket vettek uralmuk alá, de előbb-utóbb hatalmuk megtört. Nagy Sándor rövid idő alatt Ázsiától Európáig és Afrikáig foglalta el a területeket, de korai halála és örökös hiányában birodalma szertefoszlott. Bonaparte Napóleon uralma alá vonta a kontinentális Európa nagy részét, de uralkodása a waterlooi csatával végleg megtört. A távolkeleten őshonos, pontyfélék (Cypridinae) családjába tartozó kínai razbóra (Pseudorasbora parva) 10-12 cm-es méretével néhány évtized alatt meghódította szinte teljes Európát. Rohamos terjeszkedését látszólag semmi nem állíthatja meg.

Imecs István

A razbóra inváziójának sikeréhez nagyban hozzájárult ez emberi beavatkozás is, hiszen általa jutott távoli vidékekre, bekerült az ottani vízrendszerekbe és megfelelő táplálkozási és szaporodási körülmények mellett hihetetlen mértékben elszaporodott, kiszorítva őshonos fajokat, illetve gazdasági károkat okozva.

Eredeti előfordulási helye Kelet-Ázsia, az Amur folyó vízrendszerétől Kína déli részéig, valamint Korea, Japán és Tajvan szigete. Innen gazdaságilag fontos halfajok (amur, fehér busa, pettyes busa) ivadékaival került be véletlenül, telepítések során számára idegen tájak vizeibe. Először mesterséges vizekbe (horgásztavak), majd innen kiszabadulva természetes vízhálózatokba is, ahol rohamos ütemben kezdett szaporodni. Sikerének titkai biológiai sajátosságaiban keresendő, viszont idegen tájakra való kerülése az emberi hiba szüleménye, mellyel rávilágított a halgazdálkodási és a halhonosítási gyakorlat általános hibáira. Sajnos már késő volt, amikor ráébredtek a témában illetékes halgazdaságok, hogy az érintett területek halfaunája olyan (mára már közönséges) elemmel gyarapodott, mely az esetleges gazdasági károk mellett az őshonos állomány védelmét veszélyezteti.

Mérete nem riaszt vissza senkit, de viselkedése annál inkább

A nőstényeknél kicsivel nagyobb hímek már kora tavasszal viselik a nászruhájukat, mely a testoldalukon, de különösen a fejen, a szemek alatt látható tüskeszerű nászkiütések formájában. Ez a jelleg feltételezhetően ijesztőbbé teszi más halak számára viselőjüket.

Szaporodásuk április-május időszakra tehető. Ilyenkor a hím jól felmelegedő, sekély, csendes vízterületet, és ívóaljzatként követ, kagylóhéjat vagy már fenéken lévő tárgyat választ. Ezt és ennek környékét folyamatosan tisztogatja minden üledéktől, majd ívik – különböző nőstényekkel – minden reggel. Majd gondos családapa módjára minden idejét az ikrák tisztogatásának és védelmének szenteli, jelentősen megnövelve azok kikelési arányát és a razbóra szaporodási rátáját. Mindez számokban kifejezve is messze felülmúlja az őshonos pontyfélék teljesítményeit.

Egy hím egy fészekben 50-600 ikrát védelmez, melyek kikelési aránya nagyon magas. Egy nőstény egy alkalommal átlagosan 30-40 ikrát rak le, viszont az ívási időszak 60 napnál hosszabb időre is kitolódhat, időjárás függvényében, ami nagyjából egy 5 ezres abszolút termékenységet jelent. Összegezve egy nőstény egy szaporodási periódus alatt akár ötezer ezer ikrát is lerakhat, melyeket a hím véd és gondoz, jelentősen megnövelve azok kikelési rátáját. Figyelembe véve, hogy a pontyfélék családjában (több mint 1500 képviselő) elenyésző faj ikragondozó (nálunk őshonos fajok közül csak a kurta baing – Leucaspius delineatus -, bár nála csak az ikrák gondozásáról és nem védelméről beszélhetünk az alacsony ikraszám ellensúlyozása érdekében), egyértelmű e szaporodási mintázatnak a faj sikerességére kifejtett hatása.

A lassú folyású, gyorsan felmelegedő vizek ideális szaporodó helyek

A dinamikus állomány-utánpótlásnak egyik jellegzetessége a hosszú embrionális fejlődés. A lárvák nagyon fejletten kelnek ki az ikrákból, hőmérséklet függvényében már akár 5-7 nap után. Már második napon önállóan táplálkoznak. A razbóra szinte bármilyen eredetű táplálékot elfogyaszt, és nagyon gyorsan tud váltani a különböző táplálékforrások között. Növekedésének arányait tekintve, az egyik leggyorsabb a pontyfélék között. Egyéves korban már 6,5-7,5 cm (max. 12 cm) és már ivarérett, de megfigyeltek már 3 cm-es razbórat is szaporodni.

Kifejlett egyed, többszáz utódot tudhat maga mögött

A razbóra viselkedése akváriumi körülmények között könnyen megfigyelhető. Crăciun (2004) vizsgálta különböző táplálkozási hálózatokban a razbóra táplálkozási és védekezési mintázatait. Amikor táplálékkompetitorokkal (őshonos pontyfélék) volt összezárva, falánk módon viselkedett, igyekezett kiszorítani a hasonló méretű fajokat. A nagyobb méretűekkel szemben agresszíven viselkedett, harapdálta őket, elűzte a táplálékforrástól. A ragadozókkal szemben félrevezető viselkedést tanúsított, “cikk-cakkos” tánccal terelte el a ragadozó figyelmét, majd elmenekült. Gyorsan váltott a táplálékforrások között, és ezzel a táplálékspecifikus fajokat hátrányba szorította. Nagy tűrőképességet mutatott a víz hőmérsékletével és oxigéntartalmával szemben. Ennek is köszönhető, hogy a hegyi patakoktól az alföldi nagy folyókig bárhol előfordul.
Ezek a viselkedési mintázatok az őshonos fajok számára „ismeretlenek”, nem tudnak alkalmazkodni hozzájuk, viszont a razbóra terjeszkedésének kulcselemei.

Jellegzetes felső állású száj, lapos fej és magasodó hát

Gavriloaie és Falka (2008) összesítette a razbóra európai terjeszkedésének útvonalát, miszerint 2 nagy inváziós ciklus játszódott le néhány évtized alatt. A razbóra európai terjeszkedésének egyik bölcsője Románia volt, ahova 1961-ben a nuceti halastavakhoz (Staţiunea de Cercetări pentru Piscicultură Nucet) került be, U-han régióból (Kína) gazdaságilag értékes halak ivadékaival, melyektől nehéz elkülöníteni. Innen az Iflov folyóba került és terjeszkedett. Egy évre rá hasonló módon a cséfai (Cefa) halastavakhoz került be (Staţiunea Piscicolă Cefa), ahonnan a Kőrös, Tisza, majd a Duna vízrendszere következett: Magyarország (1967), Szlovákia (1974), Franciaország (1978), Ausztria (1982), Csehország (1983), Németország (1984), Olaszország (1987), Lengyelország (1990), Belgium és Hollandia (1992), Svájc (2001) és Dánia (2002).

A másik invázió kiindulópontja Albánia volt, ahová 1960-ban vitték be takarmányhalként, süllőknek. Talán egyetlen pozitív haszna a razbórának a süllők takarmányozása volt, mivel azok növekedése fellendült a razbóra megjelenésével. Albániából Bulgáriába (1975) került, majd Szerbia és Montenegró (1977), Görögország ( 70’-es évek vége), Törökország (1982), Macedónia (1988), Ukrajna és Litvánia (1984), Szlovénia (1986), Horvátország (1992), Spanyolország (2001) és Anglia (2002) következett.

Nagyon kevés razbóramentes hely maradt Európában, és egyelőre semmilyen módszer nem áll rendelkezésre a megfékezéséhez. A fent említett biológiai jellemvonások invazív, gyors terjeszkedésű és kártékony fajjá tették. Jelenlétét és terjeszkedését egy pohár vízbe ejtett tintacsepphez hasonlíthatjuk.

A halgazdaságokban nagy károkat okoz, mert a gazdaságilag értékes fajokkal táplálékkompetícióban győztesként kerül ki, és ezek zsenge ivadékait is fogyasztja. Leeresztett tavak iszapjában képes áttelelni, és néhány egyed elég egy újabb populáció kialakulásához. Természetvédelmi szempontból talán legnagyobb probléma, hogy hasonló gyorsasággal terjeszti a betegségeket is, melyek még jobban megnehezítik az őshonos fajok védelmét.

Védekezésre indokolt lenne őshonos ragadozók (csuka, fogassüllő, kősüllő, balin) folyamatos pótlása, bár nagy elterjedése miatt nehéz lenne visszaszorítani állományát. Természetvédelmi szempontból jelentős probléma, hogy hibridizál őshonos fajokkal, rontva azok genetikai állományát. Gozlan és Beyer (2006) kimutatták, hogy szaporodik a kurta bainggal, viszont a hibridek nem fejlődnek tovább az első lárvastádiumnál. Ezzel a razbóra állománya nem gyengül, viszont a baing állománya, melynél amúgy is alacsony az ikraszám, megtizedelődik.

Ebben a holtágmaradványban hemzsegnek a razbórák, és a víztest egy folyóba van lecsapolva, szabad utat adva a terjeszkedésnek

A szerző a BBTE Biológia-Geológia karán a Szárazföldi és Vízi Ökológia magiszteri képzés II. éves hallgatója

Ajánlott irodalom:
Crăciun, N. (2004). Impactul ecologic al speciilor invazive de peşti asupra speciilor şi asociaţiilor inchtiocenotice din ecosistemele acvatice dulcicole ale Romanâniei. Studia Univ. Vasile Goldiş, 14: 113-117
Gavriloaie, I. C., Angyalosi, R. (2004). Observaţii cu privire la comportamentul reproductiv al speciei Pseudorasbora parva Temmnick & Schlegel 1846 (Pisces, Cyprinidae). Studia Univ. Vasile Goldiş, 14: 145-150
Gavriloaie, I. C., Falka, I.(2008). Consideraţii asupra răspândirii actuale a murgoiului bălţat – Pseudorasbora parva – în Europa. Brukenthal. Acta Musei, I. 3: 145-149
Gozlan, R., Beyer, K. (2006). Hybridisation between Pseudorasbora parva and Leucaspius delimneatus. Folia Zool. – 55 (1): 53–60
Pintér, K. (2002). Magyarország halai. Akadémiai Kiadó, Budapest

Címkék: , , , ,

6 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Marton Attila
    Közzétéve: 1.10.2010, 7:06 pm

    Gratulálok a szerzőnek! Alapos, lényegretörő, informatív és nem utolsó sorban, lebilincselő olvasmány. Elképesztő sebességgel terjedő kis ördög, szinte évente meghódította egy ország vízrendszerét. Kissé közhelyes, de elég irónikus, hogy importáltak egy fajt gazdasági célokból, és vele együtt véletlenül bekerül egy olyan faj is, ami kicsit késöbb gazdasági károkat okoz. Jobb lett volna nem belekezdeni…
    Ugyanezen elv alapján, ha mesterségesen növelnénk a természetes ragadozóinak állományát, mennyire esélyes, hogy ezzel részben felgyorsítsuk a többi, razbóra által már fenyegetett, faj populációinak összeomlását? S ezután a ragadozók populációinak összeomlását?
    A “tüskeszerű nászkiütések” nem esélyesebbek arra, hogy szignál-szerepet töltsenek be a szaporodásban, mint más halak ijesztegetésére? Vagy egyszerűen a nászruha része, minimális szignál-szereppel? Valahogy nem tudom elképzelni, hogy nagyon látszanak a tüskék a csökkentett vizibilitású, szaporodási időszakban amúgy is piszkos vizekben.

    Mindenképp, gratulálok!

  2. A hozzászólás szerzője: Tibor Hartel
    Közzétéve: 1.10.2010, 9:44 pm

    Gratula a cikkhez! Eggggyetemista koromban a “Kioszk toban” tobb 10 razbora territoriumat “terkepeztem fel” es figyelgettem oket heteken at. Etologiai szempontbol szerintem nagyon erdekes faj. Erosen konnyu tanulmanyozni a teritorialitasat (bedobtam egy kovet a vizbe es maris ott termett par him es elkezdtek a “harcot” a potencialis territoriumert) es a dear enemy effektet is. Territorialis himek territoriumait nyomtam kozel egymashoz es szamoltam az “osszeutkozesek” szamat a tavolsag fuggvenyeben – kb 18 cm nel az erosebb him elhajtotta a gyenget. Ilyen szempontbol a bekak nem annyira erdekesek:)))

  3. A hozzászólás szerzője: Imecs Istvan
    Közzétéve: 2.10.2010, 2:51 pm

    @Marton: köszönöm. Valóban jobb lett volna bele se kezdeni..és talán ha előre tudták volna az emberek másképp értékelik a gazdasági jelentőségét a távolkeleti halaknak. De pl. a Nucet-i halastavakhoz bekerült ivadékok esetében, utólag 13 más fajt is meghatároztak, amelyek véletlenül kerültek be a gazdasági halak ivadékaival….és ebből csak 1 élt meg és szaporodott hazai vizekben. Szóval kényes téma bár azóta valamivel jobban ellenőrzik és szabályozzák a gazdaságokat.
    Ha a természetes ragadozók állományát mesterségesen növelnénk (és bár ezt nehéz lenne még elképzelni is mivel annyira nagy az ellenőrzetlen túlhalászás a vizeinkben, hogy ezzel csak a húshorgászoknak tennének jót), akkor se tudnánk rávenni a süllőket, csukákat, balinokat, hogy márpedig csak razbórát szabad fogyasztani. Értékes hazai állomány is megsínylené…és nem csak ők hanem a vízi táplálékláncok minden alkotója. Zárt víztestekben, ahol a gazdasági károk hangsúlyosabbak ott próbálkoznak süllők, csukák általi visszaszorításra, de az eljárás sokszor sikertelen mivel egyrészt nagy befektetés (el kell távolítani a ponty, busa, dévér stb. gazdasági fajokat a víztesből, hisz ők is potenciális táplálék) és a razbóra a leeresztett tavak iszapjában is áttelel…néhány egyed pedig elég egy újabb generációhoz.
    Biológiai védekezés (elméletileg) az lenne, ha találnának egy ragadozót a razbóra őshazájában, amelynek csak a razbóra a táplálékforrása és azt betelepítve visszaszorítná a razbórát…(hasonló biológiai kontroll az állat- vagy növényvilágban már létezik, igaz több sikertelen, mint sikeres)…viszont egyrészt ilyen halfajról nem tudni egyelőre és másrészt még ha lenne is, semmi nem biztosítja, hogy egy új környezetbe kerülve nem vált táplálékforrást és akkor nem csináltunk semmit…legalábbis semmi jót.
    A nászkiütésekről annyit, hogy első sorban a szaporodásban tölt be szignál szerepet viszont nem kizárt az se, hogy betölthet “ijesztő” szerepet táplálékkompetícióban szaporodási időszak alatt (ami relatív hosszú idő)…persze itt nálunk, valószínű “nála otthon” ennek nincs alternatív szerepe. A szaporodásra a hímek nagy pontossággal választanak területet és folyamatosan tisztítják azt. Nem kicsi a vizibilitás, sőt igyekeznek nagyon tiszta vizet keresni, ahol mindel kevesebb az üledék vagy bármi, az ikrákra káros tényező. Egyes kutatók szerint a meg nem termékenyített ikrák száma 1:1500 – hoz és a kikelési arány messze 90 % fölött van, így valójában egy alapossan kiválasztott és tiszta környezetben vannak szaporodáskor.Egyébként nagyon változatos a színvilága, több fajta színezetű nászruhás hím lehet jelen egyszerre, a víz hőmérsékletétől, az egyed minőségétől függően és mindeniknek megvan a maga szerepe.
    @Hartel: :)) köszönöm. Valóban a razbóra viselkedése nagyon összetett és erdekes is lehet, meg hát könnyű is figyelemmel kísérni. Az általad említett tóban már tobb invazív fajról szóló etológiai kutatás született. Valójában az a tó egy nagy akvárium tele invazív fajjal. Razbóra, törpeharcsa, naphal…nekem személy szerint a naphal násztánca tetszik a legjobban, tavasszal szoktam en is figyelni őket, ahogy az aljnövényzettől megtisztított kavicsos, homokos aljzaton a díszes hímek várjak az ikrásokat aztán eltáncolgatnak velük majd…mindenképp érdekes ilyen szempontból valóban. Minden jót

  4. A hozzászólás szerzője: Ho-ho-horgász
    Közzétéve: 4.10.2010, 11:14 am

    A Marosban évek óta fogom a razbórát (nem célzottan), legutóbb egy, a második fotóhoz hasonló kis eutrofizálódott tavacskában bosszantottak, több centis gilisztát próbált bekapni a 3 centis (!) razbóra, rá is akadt valahogy a horogra a mikroszkopikus szájával. A tó alig pár évvel korábban keletkezett, mégis tele van már razbival.

  5. A hozzászólás szerzője: Csajok a csúcson: a nők, akik leigázták Európát » Think Outside The Box
    Közzétéve: 29.10.2010, 3:37 pm

    […] Akváriumi megfigyelések során észlelték, hogy ha összezárták az ezüstkárászt a kínai razbórával (Pseudorasbora parva – egy ugyancsak távolkeletről származó invazív halfajunk), akkor […]

  6. A hozzászólás szerzője: Barta Csaba
    Közzétéve: 6.11.2010, 9:29 pm

    Tavaly megfigyeltem, hogy azért elég mutatós hal egy akváriumban, igy aztán kb. 6-7 db került egy 80 literes közös akváriumba.
    Nagyon jól mutattak. Aztán egy szép napon körbeálltak egy felnőtt vitorláshalat (ami óriás mellettük), és órák alatt halálra csipkedték.
    Azt hittem, utolér az idegbaj. Rögtön beleeresztettem őket a klotyóba.
    E cikk olvasása után bánom, hogy előbb nem kezeltem őket a turmixgéppel.

Szólj hozzá!