Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 22.12.2015

De akkor mit is jelent konkrétan a párizsi klímaegyezmény?

parizs
photo by Ryan Rodrick Beiler via shutterstock.com

Több mint egy hete fogadták el azt a klímaegyezményt, amiről azóta is megoszlanak a szakértők és a jobb közbeszéden pallérozott nyugati civilek véleményei: vannak, akik a nagyvállalatok elsöprő győzelmét vizionálják a természet felett, mások meg egy nagy civilizációs győzelemnek értékelik: az emberiség végre fölnőtt a feladathoz, hogy a nemzeteken túl elsajátítsa a globális gondolkodást, s fellépjen egy valóban globális veszély ellen. Cikkünkben szeretnénk megtalálni a skála középértékeit, és összefoglalni, tulajdonképpen mit is fog jelenteni az emberiség, az egyének számára ez a (történelmi vagy nem történelmi) megállapodás.

A 2006-ban a klímaváltozásról készült híres Stern-jelentés szerzője, a világ egyik legtöbbet idézett klímatudósa és a Brit Tudományos Akadémia elnöke, Nicholas Stern úgy fogalmazott: „ez egy történelmi pillanat nem csak a mai világnak […] de a jövő generációinak is. A párizsi megállapodás fordulópont a világ harcában a klímaváltozás ellen, amely a szegény és gazdag országok jólétét egyaránt fenyegeti. A megállapodás hatalmas lehetőségeket teremt az országoknak egy alacsony széndioxid-kibocsátású fejlődés és növekedés felé vezető úton.” A résztvevő államok önkéntes vállalásai összesen csak valahol 2,7 és 3,5 fok között engednék tetőzni az átlaghőmérséklet-emelkedést. Stern optimizmusára az szolgálhatott, hogy a nemzetek először 2023-ban, majd utána ötévenként kötelező felülvizsgálatot írnak elő a célok pontosítására, erősítésére, és csak a meglévőnél ambiciózusabb vállalásokat lehetne ezekben elfogadni. A rendszer előkészítésére az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) 2018-ra egy, a 1,5 fokos pálya hatásait modellező jelentést kell prezentálnia.

Ehhez a vizsgálati rendszerhez egy nagyon erős átláthatósági rendszert alakítanak ki. Egy olyan beszámolási, monitorizálási és utókövetési rendszerről van szó, amely országokra szabott. Ezt a rendszert a fejlett nyugati országok erőltették, cserében borsos összegeket fognak kifizetni a fejlődő államoknak, amely pénzt ezeknek a szénalapú gazdaságról való áttérésre kell felhasználjanak. Ez 2020-ra akár 100 milliárd dolláros összeg is lehet, amit azonban még nem tudni, honnan fognak pontosan átcsoportosítani.

Fontos lépés, hogy a katasztrófa sújtotta országok támogatást kaphatnak a gazdagabbaktól, amolyan kárpótlásként, ezt a tárgyalásokon nagyon nehezen vitték át, és csak az elve van meg, semmi konkrét előírás, így majdani alkalmazásának módjai még kérdésesek.

A civilek nagy félelme az egyezménnyel kapcsolatban az volt, hogy meg fogja ismételni a 2009-es koppenhágait, ahol nem sikerült semmilyen kötelező érvényű szabályt meghozni, csupán egybefoglalni önkéntes vállalásokat. Ebben egy leheletnyi előrelépés történt: az aláíró országok vállalásai nem részei a szövegnek, azok továbbra is önkéntes alapúak lesznek, viszont a közös célok elérése érdekében vállalják a Föld államai, hogy közösen tesznek és fokozatosan tovább erősítik majd a célokat a következő évtizedek során.

A klímaváltozás végső célja sok szakértő szerint úgy kellett volna hangozzon, hogy szén-dioxid semlegesség következzen be a század közepére. A szén-dioxid semlegesség azt jelenti, hogy nem juttathatunk a légkörbe több szén-dioxidot, mint amennyit az erdők természetes úton le tudnak bontani. A végső szöveg ezzel szemben úgy fogalmaz, hogy az emberiség által okozott kibocsátás kerüljön egyensúlyba a Föld természetes abszorpciós kapacitásával 2050 utánra. Ez a megfogalmazás vélhetően a kőolajfüggő gazdaságok meggyőzésére jött létre a szakértők szerint. Ez akár azt is jelentheti, hogy jelentős kőolaj- és földgázkészletek maradhatnak az altalajban, illetve a nagyvállalatok hatalma és a politikumra helyeződő nyomása csökkenni fog. Ez azonban nem szül majd munkanélküliséget, ugyanis az előrevetítések szerint jóval több embert foglalkoztat majd az új gazdasági szegmens.

Vannak olyan vélemények (az egyre népszerűbb antikapitalista öko-aktivista, Naomi Klein többször is hangoztatta), hogy a jelenlegi kormányok nem csupán pénzügyi kieséstől tartanak, hanem egyfajta állampolgári függetlenség kialakulásától is, ugyanis az energiaellátás decentralizálódása (ami a megújuló források használatával szükségszerűen végbemegy) az energiaspekuláció kártyáját kiüti a politikum kezéből. Ez csak egy elméleti változás, sokkal több jótékony lesz, gondoljunk csak a városok szmogjára, a légzési megbetegedések statisztikai csökkenésére. De hogy csúcs-e a klímacsúcs? Újabb évek kellenek, míg megítélhető, a mostani vállalások mire elegendők, a mostani vállalások hiányáért milyen árakat fizetünk fajként.

via the guardian/huffingtonpost

Címkék: ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!