Think Outside The Box

Transindex rovatok


Urban Heroes | 1.9.2010

Tika, aki iskolát alapított egy malawi menekülttáborban

Kolumbán Katalin (Tika) 24 éves, több mint három hónapja Afrikában önkénteskedik. Novemberben jön haza majdnem két év távollét után. Míg mások a külföldi munkavállalással saját anyagi helyzetüket próbálják egyenesbe lendíteni, a fiatal erdővidéki lány azért dolgozott másfél évig Angliában, illetve Európa más államaiban, hogy eljusson Malawiba.

Bakk-Dávid Tímea

Angliában féléves önkéntes-képzésen vett részt a College for International Cooperation and Development programon keresztül, ám mivel maga a képzés sokba került, a működtetők kitaláltak egy előzetes programot (GAIA), ahol különböző munkákkal a jelöltek összegyűjthetik a tréning ideje alatt felhalmozódó ellátási és elszállásolási költséget. Brazil, litván, koreai, olasz vagy éppen román fiatalokkal közösen együtt dolgozva kell megoldani a feladatokat: pl. egy AIDS-ellenes nap levezetését, egy dániai koncertsorozat megszervezését stb. Emellett a féléves afrikai tartózkodás, repülőjegyek költségeit is ki kellett keresni, így 2010. május 21-én indulhatott el a voltaképpeni célországba: Malawiba. Indulása előtt úgy gondolta, még mindig felkészületlen, de hiszi, hogy eljut Afrikáig és ott legalább tíz ember életét megváltoztathatja.

“Ha most visszagondolok arra a lányra, aki egy évvel ezelőtt az internetet böngészte, hogy valami értelmet nyerjen az élete, nagyon büszke vagyok a döntésemre. Úgy érzem, egy év alatt egy új ember született meg bennem. Nem bölcsebb vagy értékesebb, de mindenképp tapasztaltabb és erősebb. Hogy mit hoz Afrika? Azt biztosra tudom, hat hónap alatt valami újra megváltozik bennem” – írta tavasszal. Még a képzés alatt is százszor úgy érezte, nem bírja, nem akarja tovább csinálni. Mindig az fordította vissza a reménytelenségből, hogy másképp talán soha nem ismeri meg a saját határait.

Az afrikai valóság azonban elképzelhetetlenül keményebb és durvább volt, mint amire bárki számíthatott.

A MENEKÜLTTÁBORBAN

Eleinte egy menekülttáborban dolgozott az ország közepén, ahol a helyi földműveseket kellett volna segítenie tanácsokkal. „Eredeti tervem, hogy a menekülttáborban fogok lakni, képtelenség volt. Röviddel érkezésünk előtt botrányos gyilkosság zaklatta fel a tábor életét. Egy burundiai férfi felkereste hat menekült társát és végzett velük. A tényekről nem lehetett nagyon sokat megtudni…”

Feladata a farmerek információval való ellátása lett volna az angliai képzésen tanultak alapján. El kellett volna mondania nekik, milyen új módszereket kell bevezessenek, hogy jobb termésük legyen, hogyan építsék meg az öntözőcsatornákat, és hogyan bánjanak a pénzükkel. „Ez viszont eléggé lehetetlen volt. Ők nem beszéltek angolul, én pedig nem álltam olyan szinten a chichewával, hogy tanácsokat adjak nekik. Az egyetlen lehetőség tanítani őket a példamutatás volt. Velük együtt dolgoztam és megpróbáltam megmutatni, hogyan dolgozzanak. Két hétig minden nap kimentem a földjeikre, és megmutattam, hogyan kell ápolni a paradicsompalántákat, milyen hajtásokat kell elcsípni, hogy a paradicsom gyorsan fejlődjék és nagyra nőjön. Sajnos egy hónap munka után rá kellett jönnöm, hogy az emberek 5%-a követi csak a tanácsaim. Ezután kicsit kiábrándultam, és megpróbáltam más területen elfoglaltságot találni.”

A farmerek látogatása közben észrevette, hogy a gyerekek nem járnak iskolába. Segíteniük kellett a szülőknek, vagy túl messze, akár 20 km-re laktak az állami iskolától. Tika így elhatározta, iskolát nyit. A terv nehezen valósult meg: a projektvezetői, akiknek tulajdonképpen segíteniük kellett volna, nem támogatták. Púp volt a hátukon egy újabb terv. „Aztán egy nap farmerkonferencia volt, és megjöttek a nagy dániai főnökök is. Egy óriási vita után végül elértem, hogy a főnökeim támogassanak, és nekifogjanak az iskola reklámozásához. A falvak törzsfőnökei a gyűlésen egyöntetűen támogattak, segítettek helyet találni az iskolának. Az eredeti létszám, 140 gyerek, pár nap múlva 800-ra nőtt. A törzsfőnökök ugyanakkor segítettek három önkéntest találni, akik a falvakban laktak és valamilyen szinten tudtak angolul. Ők segítettek nekem tanítani a gyerekeket, akik nagyon sokan voltak és nem tudtak angolul” – mesélte Tika.

Az iskolaalapító nagygyűlés

Az oktatás Malawiban nagyon rossz, a gyerekek sokan vannak és szegények. A tanítási módszer, hogy hangosan ismételik, amit a tanár mond. Sokan csak azért járatják iskolába a gyerekeiket, mert ott napi egyszer kapnak ételt; a gyerekek maximum 20 percet tudnak koncentrálni, sokan ülve elalszanak.

„A legkedvesebb élményem az iskolanyitó nap volt. Amikor két órán belül 500 ember ült körülöttem, és támogattak, bíztak bennem, és örültek az ötletemnek. A gyerekek szép ruhába voltak öltöztetve, és úgy néztek rám, mint aki nagyon jót akart tenni velük. Most, amikor így gondolok az ittlétemre, kicsit elérzékenyülök. Mert habár szinte semmi se valósult meg az eredeti terveimből, megnyitottam egy iskolát, ami tudom, sok gyereknek ad lehetőséget tanulni… és elértem, hogy egy teljes évig nem hiába dolgoztam azért, hogy eljussak Afrikába.”

Első nap az iskolában: Tika várja a gyerekeket

MÉLYSZEGÉNYSÉG

Az emberek nagyon szegények, volt olyan 8 fős család, hogy évi 800 lejnek megfelelő pénzből gazdálkodtak. „Sajnos rá kellett jönnöm, hogy a nagy tervem, hogy változtatni fogok az életükön, szinte lehetetlen pénz nélkül. Néha nagyon úgy érezzük, púp vagyunk a hátukon. Sokan örülnek is nekünk, de itt főként a pénzről szól minden. Ha adsz pénzt nekik, szeretnek és jó vagy, ha csak egy szegény önkéntes vagy, akkor nem igazán vesznek figyelembe.”

Tika Malawiban tapasztalt először ekkora különbséget szegények és gazdagok között. „Szinte nem létezik középosztály. Ha szegény vagy, akkor nagyon szegény vagy, ha gazdag vagy, akkor rettentően gazdag vagy. Én egy eléggé szegény területen éltem. A menekülttábor nem messze, egy kis városkában volt. Az ott lakóknak még kenyérre sem volt pénzük, azt ették, amit megtermeltek.”

Malawiban a hagyományos étel a nsima (olyan, mint nálunk a puliszka, csak só nélkül). Ezt eszik minden nap az emberek, ha gazdagabbak, néha hússal, ha szegények, akkor csak zöldséggel. Egy személy megél 6 zsák kukoricalisztből egy évig. Ha nincs meg személyenként a hat zsák liszt, pánikba esnek. Nehéz változatosan táplálkozni, a boltban kapható kenyér, tea, kávé, földimogyorókrém és margarin, illetve ha szerencséd van, akad néha halkonzerv is. „Ha meg szerencsésebb vagy, a falvakban meg tudjak termelni a paradicsomot, hagymát, borsot, babot és kukoricát. Gyümölcs: maximum citrom, mandarin, papaya és banán. Húst nem igazán vettünk. Az állatokat ugyanis az út szélén vágják le, és egész nap a porban és legyekkel ellepve áll a hús. Sokan lettek betegek, miután ilyen húst ettek” – meséli Tika.

AIDS-árvákat is tanított. Ebéd az árvaház kertjében

Ő szerencsés volt, hiszen ahol lakott, volt víz, áram, plusz egy őr, aki vigyázott rájuk. „Mivel a házat egy gyógyszerésztől béreltük, az ő családjával kellett egy udvarban laknunk. A helyiek sajnos nem voltak szokva a fehér ember jelenlétéhez, szóval nagyon nehéz volt az életünk… Afrikában a fehér ember vagy amerikai vagy kínai. Ha amerikai, nagyon sok pénze van, és mindenkinek tud pénzt adni. Ha kínai, nem szeretik és lenézik. A mi kis városkánkban mi amerikaiak voltunk. Azt hiszem, rögtön az első hét után megértettem, soha nem akarok sztár lenni. Minden pillanatban odajöttek hozzánk és különböző történetekkel pénzt akartak kicsikarni. A gyerekeket a szülők megtanították a híres mondatra: GIVE ME MY MONEY! Emellett volt két őrült nő és egy férfi, akik egyfolytában követtek, megragadták a kezedet és hajtogatták: GIVE MONEY! A ház, ahol laktunk, körbe volt kerítve, de a szomszéd gyerekek felmásztak a falra és egyfolytában kiáltották: Azungu! Fehér ember! A gyógyszerész gyerekei beleskelődtek az ablakon, és ha nyitva hagytuk az ajtót, bejöttek kérdezés nélkül. Szinte lehetetlenség volt a privát szféra fenntartása.”

Az önkéntesek élete nagyban függ attól, hogy milyen helyen laknak, és hogy vannak-e a közelben más önkéntesek. Malawiban az élet hajnali 5-kor kezdődik és délután 5-kor végződik. Ilyenkor kezd sötétedni, és veszélyes kint járni. Nem egyszer történt meg, hogy kiraboltak járókelőket vagy éppen aprópénzért megöltek valakit. Így Tika se járt ki, szinte semmi szórakozási lehetősége nem volt.

AKI SZEGÉNY, MEGHAL

Július elején megbetegedett, így „első kézből” szerzett tapasztalatokat a katasztrofális egészségügyi ellátásról. „Malawiban ha beteg leszel, és szegény vagy, meghalhatsz, bármilyen kis egészségügyi probléma miatt. A kórházi ellátás nagyon rossz, és az orvosok nagyon drágák. Egy vizsgálat több mint 20 lejnek megfelelő összeg, plusz az orvosságok.”

Tikáról ránézésre megállapították, gyulladása van, egy hétre rendeltek neki penicillint és lázcsillapítót. Mikor egy hét után rosszabbodott az állapota, elmentek egy fővárosi kórházba (70 lejbe került itt a vizsgálat), és annak ellenére, hogy a teszt negatív volt, a doktor bizonygatta, maláriás. „Eléggé szkeptikus voltam, de mivel nagyon drága kórház volt, gondoltam, ő mégiscsak jobban tudja.” Több hét penicillin- és maláriakezelés után teljesen legyengült.

„Elszakadtam a külvilágtól, nem tudtam enni, és nem reagáltam, ha beszéltek velem. Rángatóztam, teljesen magamon kívül voltam. Bevittek egy magánklinikára, ahol volt sürgősség esetén helikopter, hogy Kenyába szállítsanak. Itt újabb maláriateszt után kiderült, soha nem voltam maláriás, és már több mint egy hónapja súlyos fertőzésem van. Három napig kaptam glükózinfúziót és antibiotikumot. Lassan kezdtem jobban lenni, és már erősebb voltam. Amikor kijöttem a kórházból, nagyon lehangolt voltam, és teljesen ki voltam ábrándulva mindenből.” Szerencse a szervezet, ahol önkénteskedik, utólag kifizette az 1000 euróra rúgó kórházi költségeket. Tika közben kérvényezte, hogy a legjobb malawi kórház közelébe helyezzék el, így újabb projektet kapott Blantyre-ben. Most egy könyvesboltot kell újraszerveznie és reklámoznia, illetve menedzsmentet tanít.

„14 éves koromtól mindig utazom, és eddig soha nem volt honvágyam. Malawiban röviddel megérkezésünk után éreztem, hogy nagyon haza akarok menni. Valószínűleg a kultúrsokk miatt. És hogy túlságosan veszélyes egy olyan helyen lakni, ahol az emberi élet nem sokat ér, és minden hiba és baleset természetes.” Novemberben hazamegy, befejezi az államvizsgáját, és megpróbálja rendberakni a nyelvtudását franciából, németből és románból. Közben pedig szeretne megtanulni olaszul és spanyolul, és írni afrikai tapasztalatairól. Reméli, végzettsége (nemzetközi és európai tanulmányok) és nyelvtudása révén sikerül munkát találnia egy nagyobb szervezetnél, mint például UNICEF vagy Amnesty International.

“Tanártréning” Malawiban: a helyieket Tika képezte ki

>> Afrikai fotók a Facebookon >>
>> Tika a hi5-on >>
>> bankszámlaszám: RO21RNCB0125009014650001 >>

Címkék: , , , , ,

29 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: PL
    Közzétéve: 1.9.2010, 3:58 pm

    Ertekelendo tett, de talan a Gyimesekben magyar tanarkent nagyobb hasznat vettek volna:).

    • A hozzászólás szerzője: Ferde
      Közzétéve: 1.9.2010, 5:55 pm

      Egyesek egy kicsit tavolabb latnak az orruknal. Nem mindenkinek az a fontos hogy a Gyimesekbe budapesti akcentussal beszeljek a magyar nyelvet hanem az hogy peldaul egy nagyon szegeny afrikai orszagba ahol szo szerint ehenhalsz ha nincs 6 zsak liszted egy evre, az embereknek tobb eselyuk legyen tulelesre azzal hogy egy kicsit tanitod oket hogy lehet okosabban kihasznalni a rendelkezesukre allo szukos energiaforrasokat. Nem minden a magyarsagon fordul meg hanem inkabb az embersegen.

      • A hozzászólás szerzője: Zsolt
        Közzétéve: 5.9.2010, 5:10 pm

        Ferde: Mibol gondolod, hogy az erdovideki Tika budapesti akcentusu magyarra tanitotta volna a csangokat? Amugy nem minden a magyarsagon mulik, de a magyarsag jovoje igen, azon, hogy egymast mennyire segitjuk. S, hogy gonosz legyek es mathusianus: Ha megtanitod ezen afrikaiakat az eroforrasok jobb kihasznalasara, akkor meg nagyobb szaporulatot produkalnak (ami tekinteteben a magyarokkal ellentetben amugy is jol allnak barmilyen nyomorban is eljenek) es meg tobben elik fel ugynazokat a veges eroforrasokat.

    • A hozzászólás szerzője: kongó
      Közzétéve: 1.9.2010, 6:43 pm

      Kedves PL, nem is tudom, minek nevezzem a hozzászólásod: cinizmusnak, bunkóságnak vagy idétlen jópofizásnak…

    • A hozzászólás szerzője: GA
      Közzétéve: 1.9.2010, 7:18 pm

      Éredekes, hogy valakinek erről a gyimesiek jutnak eszébe. Ha Afrikában akart valamit tenni ez a lány, ott tette. Miért zárkozzunk be mindig a nemzeti hagyományba? Izgalmas történet, egy szusszra olvastam el. Gratula Tikának!

    • A hozzászólás szerzője: Zita86
      Közzétéve: 15.9.2010, 3:31 pm

      …..PL. nagyon kegyetlen és cinikus vagy !!!!
      …..kicsi tesókám Tika nagyon hiányzól!!!!zokogás közbe tudtam csak végig olvasni ezt az oldalt,annyira hiányzól!!!Nagyon büszke vagyok rád!!!Mill.puszit küldünk neked Drága tesókám!!:*

  2. A hozzászólás szerzője: Anyonymus
    Közzétéve: 1.9.2010, 10:31 pm

    Nem keves batorsag es elszantsag kell ennek a veghezvitelehez, es konnyu kommenteket irni ra, de megcsinalni, vegigelni az mar egeszen mas lehetett. Le a kalappal elotte. Az a nagyon szomoru amit leir hogy a tanitas ellenere 5% ha koveti a jo peldat … ezek az emberek nem biznak abban hogy jobb lesz, nincs remenyuk nem ertik meg hogy tenyleg jobb lesz ha maskepp allnak hozza, ezt nagyon szomoru es kiabrandito lehetett latni. De legalabb valaki megprobalt valamit tenni, es ez tobb minden filozofalgatasnal innen a tavolbol.

  3. A hozzászólás szerzője: vilagutazo
    Közzétéve: 2.9.2010, 12:00 am

    en mar tobb mint ket eve del amerikaban elek es igazatt adok Tikanak . Hagyd a magyarokat es inkabb foglalkoz az emberriseggel. Tobb ertelme van igy az eletnek mint a nacionalizmus. Gratulalok neki hogy sikerult legyoznie onmagat. O egy igazi emeber.Sok tovabbi sikert neki az eletben. Egy vilagutazo az Andok csucsirol.

    • A hozzászólás szerzője: PL
      Közzétéve: 2.9.2010, 3:08 pm

      Le az osszes kalappal Tika elott. Az biztos, hogy bator tett volt elmenni a vilag negyedik legszegenyebb orszagaba, ahol az eletnek nincs erteke, torzsi viszonyok uralkodnak, a HIV fertozottek aranya 8-9% az osszlakosagbol, plusz meg ott van a sok tropusi fertozes lehetosege. Ezen dolgok tudataban megis elmenni, ott elni egy modernkori amazon tettevel er fel. Gratulalok.
      @vilagutazo: ha te a csangok tanitasaban nacionalizmust latsz, az csak teged minosit.

      • A hozzászólás szerzője: vilagutazo
        Közzétéve: 5.9.2010, 1:35 am

        milyen erdekes lehetsz te PL….mig a tobbiek szepszavuan lehordtak teged a csangok miatt , akkor te most ram szoksz, es maris minositesz engem. De hat ezzel te csak ervenyesited a tobbiek igazat es en ajanlom hogy egy kicsit utaz es nezz korul a vilagban ,mert csak ugy lehet igazan eszrevenni az emberiseg bajat. Ami a csangokat illeti , nem kell oket felteni , ugyis napponta tobb auto fat vagnak ki es hordjak el…tonkreteve az Isten adta termeszetett….es akkor csodalkoznak , hogy milyert van arviz???? Legy oszinte onmagadhoz….Tikanak a tette tobbet er mint az osszes magyar elit egy helyen.

  4. A hozzászólás szerzője: Mesi
    Közzétéve: 2.9.2010, 6:53 am

    Minden lépés számít, a gyakorlati példamutatás főleg. Az oktatás alapvető közösségi pillér, igazán büszke lehetsz magadra, hogy megnyitottad az iskolát! Gondolom ezek után a suli fenntarthatósága sem lesz probléma (?). Őszinte gratula!

  5. A hozzászólás szerzője: Tika
    Közzétéve: 2.9.2010, 9:19 am

    Sziasztok! Csak szeretnelek figyelmeztetni titeket, ha hasonlo kalandra vagytok, ne valasszatok az angliai es daniai humana people to people iskolakat!

    UI: Koszonom a biztatasokat!

  6. A hozzászólás szerzője: BéeM
    Közzétéve: 2.9.2010, 12:26 pm

    Nagyon megsértenétek a gyimesieket, ha odamennétek magyartanárnak. Gyimesben ugyanis bőven van magyar tanár. Ha a moldvai csángókról van szó, az egy másik megye. Ugye kedves jószándékú, de tájékozatlan hozzászólók!?
    Tika, itthon lehet szó élménybeszámolóró szervezéséről? Motiváló lenne jónéhány fiatalnak.
    Minden jót!

  7. A hozzászólás szerzője: Tika
    Közzétéve: 2.9.2010, 1:39 pm

    Szivesen! November vegen mar otthon leszek:)

  8. A hozzászólás szerzője: Kolumbán András
    Közzétéve: 2.9.2010, 4:48 pm

    Már nagyon várlak apad aki nagyon szeret híányzol

  9. A hozzászólás szerzője: Noémi
    Közzétéve: 2.9.2010, 11:32 pm

    Hát Tika!!!
    Én felnézek rád, soha nem jött volna az ötlet, hogy ezuton keressem meg önmagam, a határaimat. De megmondom őszintén ha 2 éve olvasoma cikkedet, lehet neki indulok a példádat követni. Ami meg a magyarságos kommenteket illeti…azt mondom, nincs is szebb dolog, mint példát mutatni, hogy erős akarat és kitartás milyen eredményeket hoz. Legyen az itthon megvalósítva vagy a világ bármely pontján. A tapasztalatod, a kitartásod mindenkinek adhat hitet, erőt, energiát megkeresni az önön céljait…Talán ez a legtöbb ami ma adhatunk, a babérjain ülő, színes házakat építő és mell veregető székelyeknek. Akik elfelejtetették, hogy voltak gyönyörü tornácos házaink, inox csövek nélkül, akik elfelejtették, hogy szerénység és kitartás a legtöbb eredmény szűlője. Még egyszer gratulálok neked, sé sok sok sikert.

  10. A hozzászólás szerzője: Noemi
    Közzétéve: 4.9.2010, 3:15 pm

    Sziooo te csaj!!!! Nagyon bevallalos vagy hallode, de nagyon buszke lehetsz magadra az biztos. Orulok hogy tobbe-kevesbe sikerult megtenned amit szerettel volna, varlak haza es remelem talakozunk mert egy szeker esztendeje nem lattalak mar. Keszulodik a hazunk es varlak majd egy hosszu hetevegere ide Gyergyoba. Puszi Noemi; u.i. nagyon vigyazz magadra mert van meg ido novemberig.

  11. A hozzászólás szerzője: ez igen
    Közzétéve: 4.9.2010, 11:07 pm

    te tenyleg bevallalos csaj lehetsz……ha nem nosultem volna meg 2 evvel ezzelot , teged valasztanalak felesegnek…….imadom a bator noket

    • A hozzászólás szerzője: ez nem
      Közzétéve: 16.9.2010, 4:03 pm

      Persze.. en meg Shakirat. Nem gondolod, hogy ket emberen all a vasar?
      Egybekent nagyra ertekelheti a feleseged a megjegyzesedet.

  12. A hozzászólás szerzője: Kolumbán András
    Közzétéve: 5.9.2010, 4:52 pm

    Koppányka nagy7on vár

  13. A hozzászólás szerzője: Kolumbán András
    Közzétéve: 5.9.2010, 4:57 pm

    katika mitcsinász várúnk álmos és koppány

  14. A hozzászólás szerzője: Tika
    Közzétéve: 10.9.2010, 11:59 am

    Ha barmi kerdesetek lenne irjatok a tikacska7@yahoo.fr -ra! Megprobalok valaszolni, amint internetkozelben leszek!

  15. A hozzászólás szerzője: Zsuzsa
    Közzétéve: 14.9.2010, 2:39 pm

    Végre egy hiteles, okos, korszerű és bátor életstratégia! Tika rulez! És gratulák a szerkesztőknek, akik figyelnek ezekre a dolgokra.

  16. A hozzászólás szerzője: Zita86
    Közzétéve: 20.9.2010, 1:59 pm

    Szia drága tesokám!!
    Mi van veled ??remélem,hogy még az idén láthatlak!!Nagyon hiányzól!!Mill.puszit küldünk neked!

  17. A hozzászólás szerzője: Zita86
    Közzétéve: 1.11.2010, 5:11 pm

    Szia tesókám!!!
    Már nagyon nagyon várlak te elveszett!!!Siess haza drága tesókám!!!sok sok puszi

  18. A hozzászólás szerzője: Zita86
    Közzétéve: 10.11.2010, 12:19 pm

    Kicsi tesókám!!!mikor indulsz haza???sok sok puszit küldök

  19. A hozzászólás szerzője: “Önkéntes voltam Afrikában”: Tika interaktív beszámolója Kézdivásárhelyen » Think Outside The Box
    Közzétéve: 6.12.2010, 9:06 am

    […] egy hősünk mesél Afrikában töltött hónapjairól: Kolumbán Katalin önkéntes volt az afrikai Malawiban. […]

  20. A hozzászólás szerzője: Mit olvastatok legszívesebben 2010-ben? » Think Outside The Box
    Közzétéve: 29.12.2010, 9:48 am

    […] Urban Hero rovatból Kolumbán Katalinra, azaz Tikára voltatok legkíváncsibbak. Az erdővidéki lány Malawiban önkénteskedett 6 hónapig, iskolát […]

  21. A hozzászólás szerzője: Gábor, aki Afrika helyett Nagykárolyban segített az utcagyerekeken » Think Outside The Box
    Közzétéve: 20.7.2011, 12:40 pm

    […] sok negatív dolgot tapasztaltam első kézből és hallomásból egyaránt. Tikával (Kolumbán Katalin, korábbi Urban Hero) beszélgetve rájöttem, hogy nem döntöttem rosszul. Az iskolában is olyan dolgok történtek, […]

Szólj hozzá!