Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 24.11.2015

Hogyan lehetne csökkenteni a kóbor kutyák számát?

shutterstock_275254040
Hogyan kerül az utcára a kutya? Hogyan segíthetünk nekik és a menhelyeknek? Hogyan előzhetjük meg a bajt? Mi az a foster, és hogy válhatok azzá? Összeállítás a helyzetről és a lehetőségekről.

Gergely Borbála

Számos szervezet és Facebook-oldal szakosodott arra, hogy a gazdátlan, talált kutyáknak igyekezzen befogadót vagy gazdát találni. Ez nem csoda, mert a Romániától nyugatabbra eső országokhoz képest megdöbbentő mennyiségű eb kóborol az erdélyi városokban (településenként nagyjából 200-250), Bukaresten és környékén pedig sokezres ez a szám.

A menhelyek színvonala pedig számos esetben sokkolóan alacsony, egy-egy kisebb városban pedig egyáltalán nincs. Kutyát láncon tartani az erre vonatkozó törvények ellenére is teljesen általános szokás (Kolozsvár belvárosában is látni erre számos példát), ahogy az is elfogadott mentalitás, hogy agyon kell ütni őket, ha öregszenek vagy „rosszak”. A kutyaiskola szó pedig a legtöbb esetben vagy egekig szökő szemöldököket, vagy nevetést, vagy dühös, mióta fontosabb az állat az embernél-típusú reakciókat vált ki – pedig sok esetben megelőzné a bajt.

Mi az oka ennek a helyzetnek és mi lehetne a megoldás? Kolozsváron, de Románia-szerte is több módszer közül is választhat az, aki segítene a kutyákon, vagy a menhelyek dolgozóinak (akár egyszerűen azzal, ha nem tesz semmit, nem vállal kutyát). Azonban ezekről kevés szó esik, ezért összegyűjtöttük azokat a lehetőségeket, amelyek bárki számára elérhetőek, rávilágítva közben néhány olyan tényezőre, amelyek a megoldandó szituációt előidézik.

Ne vásárolj, fogadj be – akár ideiglenesen, költségek nélkül! Ki az a foster?

Rengeteg kutya kerül az utcára azért, mert hirtelen döntés által vezérelve megvásárolják őket, akár maguknak, akár ajándékba. Ezzel az a nagy probléma, hogy ha nem átgondolt a döntés, akkor minden félnek számos kellemetlenséget okozhat, ami sokszor odáig fajul, hogy az eb elszökik, „hirtelen elpusztul” vagy „elvész”. Erre a problémára hívja fel a figyelmet a népszerű magyar kisfilm:

Dósa Gerő kolozsvári kutyapszichológus pedig egy korábbi interjúban így fogalmaz ezzel kapcsolatban: „Például, ha egy túlsúlyos házaspár vesz magának egy agarat, aminek nagy a mozgásigénye, akkor figyelmeztetni kell őket, hogy nem passzol az életvitelük a kutyafajtához. Ha nem fogadják meg a tanácsot, és megveszik az állatot, az pár hónapon belül szétveri a lakást, pusztán azért, mert nem volt eléggé megmozgatva. Valahogy meg kellene értetni az emberekkel, hogy nem való minden kutya mindenkinek, vagy minden környezetbe. Van, akinek egyáltalán nem alkalmas a személyisége kutyatartásra, és ha ez összeadódik egy agresszióra hajlamos, domináns fajtával, akkor súlyos balesetek is előfordulhatnak. Kellene egy szaktanácsadás, amely keretén belül meg lehetne mutatni, hogy mit jelent egyáltalán egy kutya, és a bizonyos kutyafajták.

Akinek nincsen állata, de hirtelen vágyat érez arra, hogy ezen változtasson, jobb, ha nem egy bernáthegyi vásárlásával kezdi. A fosterkedés – ideiglenes befogadás – nem csupán azoknak lehet megfelelő, akiknek nincs nagy tapasztalatuk a kutyatartásban, és olyan kezdetet szeretnének, ami a lehető legkevesebb stresszel jár, de azoknak is, akiknek éppen bizonytalan az életük. Ők például az egyetemisták, vagy a friss diplomás fiatalok, akik sokat váltanak munkahelyet, ezért esetleg költöznek is, egyik albérletből a másikba cuccolnak, és nem vállalhatnak be egy kutyát úgy, hogy az egy életre szóljon. Ha ez pusztán azért van így, mert kiszámíthatatlan a jövőjük, és könnyen megszűnhet a kutyatartásra alkalmas körülmény, akkor a fosterkedés megfelelő nekik. De abban az esetben is szerencsés választás, ha valakinek egyszerűen sok helye vagy szabadideje van, és az önkéntességnek ezt a formáját választaná, illetve egy állandó, saját kutya mellé játszótársként is érdemes egy, vagy akár több ebet ideiglenesen befogadni. De így is ki lehet tapasztalni, hogy milyen típusú (méretű, temperamentumú, mozgásigényű stb.) eb illik az adott emberhez. Ráadásul ha valaki foster, akkor bármilyen felmerülő probléma esetén konzultálhat a kutyát adó szervezet munkatársaival, így a felmerülő nevelésbeli akadályokat könnyebben veheti.

A fosterkedés nem kerül semmibe. Ha valaki menhelyről ideiglenesen fogad be kutyát, akkor az adott szervezet minden felmerülő költséget áll: egészségügyi ellátás, kutyaeledel, kellékek, játékok, kutyaágy stb. Tehát az önkéntesnek pusztán idő kell hozzá, és elég hely. Ez egy hatalmas pozitívum – mert a menhelyeken pont ebből a kettőből van folyamatosan hiány –, azonban a legnagyobb mellette szóló érv az, hogy ezzel hatalmas segítséget lehet nyújtani a menhely dolgozóinak és a kutyáknak egyaránt. Nem csak az adott ebnek lesz sokkal jobb társaságban, a menhelyen kívül, hanem annak is, amelyiket a felszabadult helyre a menhely el tudja helyezni. Tulajdonképpen az történik, hogy a menhely dolgozói megmentik a kutyát, állják az összes költségét a tartásának, pusztán helyre és emberre van szükségük, amíg valaki jelentkezik adoptálásra – mert az ideiglenesen befogadott eb továbbra is adoptálható.

shutterstock_224468704
photo by a katz via Shutterstock

Ezt a típusú befogadást is dokumentálják, szerződést írnak róla alá a felek, így nem kell attól tartani, hogy „az ember nyakán marad a kutya”, vagy mégsem fedezi a menhely a költségeket stb. És ha a befogadó megszereti az állatot, minden további nélkül adoptálhatja. Ha pedig nem működik a dolog, nem tudja kezelni, megváltoznak a körülmények, bármi közbeszól, szerződést lehet bontani, és a menhely visszaveszi az ebet. Ami előfordul.

A menhelyről nem mintakutyák kerülnek ki, általában van valamilyen fizikai és/vagy viselkedésbeli problémájuk. Nem szabad úgy elképzelni a dolgot, hogy pihepuha, bújós, bájos kiskutyákat osztogatnak a menhelyeken – bár ez sem példa nélküli. Fel kell rá készülni, hogy az esetek túlnyomó többségében nem lesz minden rózsaszín és gördülékeny. Ráadásul, amikor már minden megy, összecsiszolódott a kutya és a befogadó, egyszer csak valaki adoptálja, és volt kutya, nincs kutya. Egyszóval vannak hátrányai is az ideiglenes befogadásnak, de ha arra gondolunk közben, hogy egyel kevesebb kutya alszik menhelyen, és ezért egyel kevesebb az utcán, azért az érzésért megéri. És mindeközben egyre kevésbé kell az embereknek a kóbor kutyák és az esetleges támadások miatt aggódniuk.

Egy megfelelően tartott kutya nagy eséllyel megkerül – mikrochip

Annak ellenére, hogy kötelező a kutyák mikrochippel való ellátása a beazonosíthatóság – és adott esetben a gazda felelősségre vonásának – érdekében, még mindig számos olyan kutyát fognak be a menhelyek dolgozói, amely nincs vele ellátva. Hiába szabható ki pénzbírság azokra a felelőtlen gazdákra, akiknek az utcán kóborol a kutyájuk, ha nem tudják a szakemberek beazonosítani, hogy kinek kell a büntetést kifizetnie. Ha működne a rendszer, minden kutya el lenne látva mikrochippel, az visszatartó erőként hatna, az esetleges pénzbírság ha egy kicsit is, de gátolná az embereket, kevesebben tennék utcára a kutyájukat.

Ivartalanítás

A szélnek eresztett, nem sterilizált kutyák az utcákon falkába verődnek, kölykeznek, így szép lassan növekszik a kóbor kutyák száma. De az is előfordul, hogy a nem kívánt kölyköket teszik ki a gazdák az utcára. Mindez egészen könnyen megelőzhető lenne egy egyszerű műtéttel – ami nem mellesleg a kutyákat sok esetben kezelhetőbbé teszi. Szimpla felelőtlenség ennek az elmulasztása. Ráadásul vannak ingyenes ivartalanítási akciók, pont azért, hogy azoknak, akik anyagi okokból söprik a szőnyeg alá a problémát, segítséget nyújtsanak a szakemberek. A gond ezzel az, hogy van, akihez ennek nem jut el a híre, egyszerűen nem tud a lehetőségről. Pedig egy egyszerű internetes keresés, vagy állatorvosi konzultáció után könnyű élni vele.

Ne a kölykökből akarj meggazdagodni!

Sokan „tenyésztenek” otthon, engedély, papírok nélkül kutyákat. A fajtiszta kölyköket áron alul el lehet így adni, és a gazda még így is jól jár. 100-200 eurót kérhet egy kölyökért, ami egy egész alom esetében már jó kis pénz. Azonban ez a folyamat csökkenti a menhelyen várakozó kutyák esélyeit. Ami ennél is rosszabb, hogy sok esetben nem megfelelő kezekbe kerülnek az ebek. Ha valaki csak nagyon olcsón tud hozzájutni egy állathoz, akkor kérdéses, hogy később tudja-e majd finanszírozni a tartását, vagy az utcára kerül – ismét a felelős állattartás kérdéséhez jutunk. A nagytestű kutyák esetében ráadásul gondolni kell arra, hogy kutyaviadalokhoz akarnak egyesek így szert tenni a négylábúakra – tenyésztőtől, normális áron vásárolni rontana a bizniszen.

shutterstock_275914259
photo by Rita Kochmarjova via Shuttertock

Azt, hogy kinek adjuk el fű alatt a kiskutyákat, nem tudjuk ellenőrizni. Nem mehetünk el megnézni a jövőbeli helyét, nem konzultálhatunk a vásárlókkal komolyabban. Nagyon rizikós ez az eljárás, és a kis zsebpénzen kívül nem jár pozitívummal.

Kutyaiskola, kutyapszichológus – Miért nem alapvető szándék a kutya helyes nevelése?

Sokszor kerül utcára kutya azért, mert viselkedési problémái vannak, ezt pedig 90 %-ban a megfelelő nevelés hiánya okozza. A nagyobb városokban azonban vannak szakemberek és iskolák, amelyek könnyebben segítenek a problémán, mint a legtöbben hinnék. Ideális esetben egy gazda már akkor iskolába viszi a kutyáját, amikor az betölti a három hónapot (mert ekkor kap veszettség elleni védőoltást, ami a foglalkozások alapfeltétele). De ettől fényévekre van a jelenlegi helyzet. Nem, hogy iskolába nem hordják a kutyáikat a gazdák, de például Kolozsvár környéki falvakban egyszerűen agyonütik őket, ha nem viselkednek jól – milyen a jól? – vagy ha öregszenek. De a legáltalánosabb megoldás az, hogy szélnek eresztik őket.

shutterstock_303282893 (1)photo by PAKULA PIOTR via Shutterstock

Kérdés, hogy miért nem élnek a képzés/kiképzés lehetőségével a gazdák? Ugyanaz lehet az egyik ok, mint az ivartalanítással kapcsolatban: egyszerűen nem tudnak róla, hogy ezt kellene tenniük. A kutyákat a falvakban továbbra is leginkább házőrzésre vagy terelésre tartják, mellőzve az olyan “nyugati” gondolatokat, mint például hogy a kutya a család tagja. Így nem olyan meglepő, hogy a problémás, vagy nem elég hasznos, esetleg túl sok költséggel járó ebet egyszerűen eltávolítják. Tehát a hozzáállás megváltoztatása nélkül valószínűleg nem lehet hatalmas változást elérni. A képzések és kezelések ráadásul pénzbe kerülnek (adoptált kutyák esetében sok helyen kedvezmény jár az órák árából), így ez is egy visszatartó erő lehet – ha valakinek döntenie kell a gázszámla és a kutyaiskola kifizetése között, egyértelmű, hogy az előbbit fogja választani. És itt ismét visszaérünk az átgondolt kutyavállalás kérdéséhez: akinek nincs/nem biztos, hogy lesz elég pénze a kutya helyes nevelésére, az ne vásároljon kutyát.

A hozzáálláson kell változtatni

Vannak olyan akciók, amelyek igyekeznek változást hozni, népszerűsíteni az örökbefogadás lehetőségét, megmutatni az embereknek, hogy hogyan kellene a kutyákhoz viszonyulni. Ilyen volt a NUCA Állatvédő Egyesület által szervezett kolozsvári kutyavásár, ahol sok kutyát adoptáltak. Ezek az ebek pár napra való élelmet is kaptak az új életük kezdetéhez, rendelkeztek a kötelező oltásokkal, egészségesek voltak és az ivartalanításon is átestek ekkorra (ahogy az összes adoptálható kutya). Ráadásul a Joker K9 Kutyaiskola három ingyenes alkalmat ajánlott fel számukra.

Ezen kívül az olyan lépések is javíthatnak a kutyák és az emberek kapcsolatán, mint az, hogy engedélyezték Kolozsváron az ebek tömegközlekedési eszközökön való utaztatását. (Habár ez még nem minden esetben jön össze.) De Dr. Madaras Péter kolozsvári állatorvos által évente megrendezett Alternatív Kutyatár is ezt erősíti.

Nyitókép: photo by via Stefan Schurr Shutterstock

Címkék: , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!