Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 28.7.2015

Tönkretesszük a Dunát a kőolajjal, lecsapolásokkal és vízerőművekkel

P1450052

A kőolajszennyezés jelenti a legnagyobb veszélyforrást az emberek és az élővilág egészségére egyaránt a Duna mentén – nyilatkozta Marie Jeanne Adler, a Hidrológiai és Vízgazdálkodási Országos Intézet tudományos igazgatója, a határokon átívelő “A Duna folyam integrált kezelése” projekt menedzsere. A romániai, bulgáriai és szerbiai kőolajfinomítókból időnként balesetek következtében szennyezés kerül a Dunába, ugyanakkor a kőolajat szállító járművek is veszélyforrást jelentenek.

Egyes Duna-menti településeken az ivóvizet is a folyamból veszik, nem beszélve a csernavodai vagy kozlodui atomerőművekről, amelyek szintén nem használhatnak szennyezett vizet a hűtésre.

Nemcsak a kőolajszennyezés, hanem a jelentős mennyiségű műanyag hulladék is veszélyes. A helyzet olyannyira súlyos, hogy az apró műanyagszemét mennyisége már meghaladta a halivadékokét. Osztrák tudósok két éven keresztül nagy hálókkal vettek mintát a Duna vizéből Bécs és Pozsony között, összesen 951-et, és azt találták, hogy miután szétválasztják a halivadékokat a műanyagdarabkáktól, utóbbiak száma meghaladja az előbbiekét. Becslések szerint naponta 4,2 tonna műanyag kerül a Dunába és a Fekete-tengerbe. A tanulmány során nem vették figyelembe a nagyobb műanyag tárgyakat, amelyek a háló lyukain már nem fértek át, mint például a még egészben lévő PET-palackokat.

A WWF Románia adatai szerint az Alsó-Duna Vaskapu és delta közti szakasza az utolsó, ahol a víz még szabadon folyhat, ezért itt még sok a mellékág, a természetes erdőfolt, a finom homokos part. De ez a szakasz is súlyos veszteségeket szenvedett a mocsaras területek, holtágak lecsapolása miatt, amelyek révén új mezőgazdasági területeket nyertek az emberek. Pedig ezek a vizes területek nélkülözhetetlenek sok hal- és madárfaj szaporodása szempontjából. Ezek az emberek számára is fontos természeti erőforrás-tartalékok. A lecsapolt árterületeket töltések védik, de így már elveszett jellegzetességük, hogy megfelelő élőhelyet biztosítanak a fajoknak, ugyanakkor az árvizek során felgyűlt vízfölösleget sem képesek már tárolni.

A Dunán épített több mint 60 vízerőmű az ökoszisztémák leromlásához vezetett, és az általuk nyújtott ingyenes szolgáltatások megcsappanásához. A legnagyobb erőmű a Vaskapu 1., a gát miatt a viza – a legnagyobb édesvízi halfaj a világon – már nem tud felúszni a vízáramlat ellenében, hogy feljebb rakja le ikráit. Ráadásul az értékes ikra miatti illegális halászat a faj csaknem teljes eltűnését okozta.

Paradox módon az árvízvédelmi munkálatok mind súlyosabb árvizekhez vezetnek egyes dunamenti településeken. A vízfölösleg ugyanis nem oszlik szét az egykori ágak, holtágak, mocsarak mentén, hanem a főágakba ömlik. A kavics- és homokkitermelés is módosítja a partszakaszokat. Sok hal- és rovarfaj a homokban telepszik meg, ott rakja le ikráit, petéit. A folyam ágai mélyülnek, a partjain a talajvíz szintje viszont csökken, ami az erdők kiszáradásához vezet, ugyanakkor a mezőgazdasági termelés költségei is növekednek, hiszen öntözni kell a termést.

A rengeteg fajnak otthont adó partmenti erdőket masszívan irtották, hogy helyüket ültetvények és mezőgazdasági területek válthassák fel. Az erdők nélkül viszont több száz madár-, kétéltű-, lepkefaj és vízi élőlény eltűnik.

Forrás: Green Report

Címkék: , , , , , , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!