Think Outside The Box

Transindex rovatok


The Borat Project | 16.8.2010

The Borat Project: A kaland mindig ránk talál

Meleg, tolakodás, víz alig, ellenben van pontosság. A helyiekkel továbbra sem tudnak kommunikálni. És nem utolsó sorban, egy előre nem látható apróság miatt az útitervet is meg kellett változtatni. A TOTB-riporterek kalandos útja folytatódik.

Írta: Csibi Magor, fotók: Mircea Struteanu

Amikor az ezelőtti bejegyzést írtam, még a légkondi hiánya is szimpatikusnak tűnt. Úgy gondoltam, ez része a kalandnak. Most így 40 óra utazással mögöttünk a lelkesedésem kezd lohadni. Mindenhol rekordhőmérsékletekre kell számítani; Ukrajnában és Oroszországban pedig ez extremitást jelent.

30-40 fokos melegben, három másik utassal bezsúfolva egy vonatfülkébe, órákig tartó várakozás, hogy végre elalhass – csak leírva tűnik kalandosnak. A való életben nagyon kellemetlen tud lenni.

Viszont bármilyen nehéz is legyen utazni az ukrán-orosz-kazah vonaton, a kifüggesztett menetrendet pontosan betartják. Ha azt írja, hogy 16:13-kor érkezik egy városba, 16:10-kor lehet készülődni. A vonat egész utazás alatt nagyon pontos volt, és ez kellemesen meglepett.


Leégett erdő Oroszországban

A kommunikációban azonban továbbra sem járunk sikerrel. Eddig egyetlen emberrel találkoztunk, akivel két különböző nyelven is lehetett beszélni, de ez nem csoda, hiszen német volt. Ezenkívül még egy személy próbált lépést tenni a nemzetközi kommunikáció irányába, éspedig egy elárusítónő, aki megpróbálta elmagyarázni, hogy a fagyim 20 rubelbe kerül, de ő is megakadt a 2-es számnál.

A határoknál meglepő módon nem történt semmi. Úgy tűnik, ha nem reagálunk sehogyan az orosz nyelvre, ez megvéd a vámosoktól, akik így azt hiszik, nem érdemes számba venni minket. Főleg amikor észreveszik az útlevelünket, és csalódniuk kell, hogy csak „rumunski”-k vagyunk.

Találkoztunk egy kitartó „kollégával”, aki úgy gondolta, hogy jó ötlet beülni a fülkébe és hosszasan mesélni mindenféle dologról, hátha összebarátkozunk. Az egészből annyit értettünk, hogy inni akar velünk, mert kérdezgette, hogy van-e italunk. 🙂 utána néhányszor felemlegette Ceausescu nevét; biztosan ő is csalódott az utóbbi kormányok dilettantizmusában. Azt is mondta, hogy „Nicolaescu cinema”, de nem reagáltunk a lelkesedésére, mivel nem vagyunk feltétlen hívei Sergiu Nicolaescu mesternek. Talán ha Mungiut mondott volna, másképp reagálunk 🙂 Így tehát emberünk félóra után feladta, és egy gesztussal a tudtunkra adta, hogy csak az idejét vesztegette velünk.

„Jókedvünket” az is fokozza, hogy a vonat vécéjében nincs víz, és a vízmelegítő sem működik. Oda jutottunk, hogy naponta egyszer tisztálkodtunk nedves zsebkendővel, mármint ha nem vesszük figyelembe a napi néhány liter izzadságot. A meleg vízzel szerencsénk volt, mivel Mircea hozott magával egy forralót Indiából. Így beillünk a képbe, amikor a folyosón főzzük a levest, az egyetlen konnektornál, amelyet első nap lefoglaltam a laptopnak.

A zene továbbra is elbűvöl. Egy autómagnón – amelyet a vonat igényeihez alakítottak – a kalauz befog egy orosz rádiót; helyi „Gabi Cotabita”-jellegű zene szól. Mit mondjak, „zene füleinknek”.

Viszont tegnap reggel örömmel és büszkén ébredtem egy Zdob si Zdub-számra. Még az se zavart, hogy oroszul szólt, annyira meg akartam mutatni a többieknek, hogy ezek a mieink.

A pontosságon kívül ezek a vonatok sem nyújtanak semmi jót. Az ellenőrök pont annyira „jólneveltek és civilizáltak”, mint az itteniek. Minden további nélkül ellöknek, ha útban állsz, nem magyaráznak meg semmit, és nem törődnek a vonat hiányosságaival, lásd víz. A légkondiról nem is szólva. Lehet hallottak a Caveman Projectről, és nem akarnak elkényeztetni 🙂

A kedvességnél maradva, az emberek, akikkel eddig találkoztunk, valahogy türelmetlenebbek, mint már országokban, ahol jártam. Egyszer-kétszer megpróbálnak elmagyarázni valamit, nyilván oroszul, aztán ha nem reagálsz, vagy nem törődnek veled, vagy feldühödnek. Például a kasszásnő elkezd üvöltözni, vagy az elárusítónő elkezdi kiszolgálni a többieket, mintha ott sem lennél.

Azonban a tapintatlanság nem általános. Az új német barátunk elmesélte, hogy bár semmi ennivalót nem hozott magával, a fülketársai mindig megkínálják, amikor esznek. És annak ellenére, hogy nem beszélnek egy nyelvet, mindent megpróbálnak. Mi is azt reméljük, hogy Kazahsztánban nagyobb nyitottságot találunk. Ott, ahová éppen készülünk belépni (pénteken – szerk.megj.), most várjuk a vámellenőrzést.

Tegnap még azt is megtanultuk, hogy miért nem jó előzetes terv nélkül utazni ebbe az irányba. Mircea meg akart viccelni azzal, hogy még néhányszor átmegyünk a határon az ukrán-orosz után, én meg reflexből kinyitottam a Lonely planet útikönyvet. És kiderült, hogy igaza volt. Az Orenburgba tartó vonat átmegy és visszajön a kazah határon. Nekünk azonban egyetlen tranzit-vízumunk van Oroszországba, és egy turistavízumunk Kazahsztánba.

Eldöntöttük tehát, hogy nem kockáztatunk, nehogy ne engedjenek kétszer belépni, és így füstbe menjen az egész projekt. Megszakítottuk a vonatozást, és leszálltunk Uralszkban. Innen nincs vonat Aralszk felé, és az utak is rosszabbak, de inkább ezt, mint hogy ne mehessünk be egyáltalán. Úgy tűnik, a Kaland csak ránk talál. Túl könnyű lett volna néhány óra várakozással bevonatozni Aralszkba.

A kazah vámosok éppen megjelentek, elkérték a jegyeket, és énekelni kezdtek. Érzem a levegőben, hogy szükség lesz egy kis ajándékra… A következő bejegyzésből kiderül, hogy mi történt.

Címkék: , , , ,

5 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Levi
    Közzétéve: 16.8.2010, 11:24 am

    Nagyon tetszik a beszámoló! 🙂 Én is emnnék veletek. Esetleg ha kérhetem, hogy több képet rakjatok fel, az valószinűleg még jobban átélhetővé tenné. Jó utat kivánok és köszi a jó kis beszámolót.

    Üdv, Levi

  2. A hozzászólás szerzője: kuzma kuzmics
    Közzétéve: 16.8.2010, 12:26 pm

    Pár orosz szót induláskor megtanulhattatok volna, nem olyan nehéz, mégis csak a Birodalomban utaztok, ahol Kisinyovtól Vlagyivosztokig az orosz a linqua franca – nem az angol. Kazahsztánban igyatok kumízt, ha kínálnak vele, akkor is, ha nem kedves az íze, becsülni fognak érte, mert az európaiak általában nem szeretik, röhögnek ezen az őslakók egész Belső-Ázsiában. És mondjátok el nyugodtan, hogy magyarok vagytok, ott már nem kell szégyenkezni miatta. Ha nem jut eszetekbe, hogy vengerszkij, akkor Puskás…

  3. A hozzászólás szerzője: frodo
    Közzétéve: 16.8.2010, 1:59 pm

    Vonatban konnektor. No komment.

    • A hozzászólás szerzője: Margit
      Közzétéve: 16.8.2010, 2:10 pm

      Ezzel mi a baj? 1. Ott a képen. 2. Pl a Koronán is van, de az újabb román gyártású vagonokban is…

  4. A hozzászólás szerzője: Barni
    Közzétéve: 16.8.2010, 2:17 pm

    A román-ukrán határon lezajló vonatkerék csere, valamint Kijevnél a Volgán atnyúló vonathíd is megér pár sort.
    Jó kalandozást ott keleten, posztoljatok több fotót is ha lehet…

Szólj hozzá!