Think Outside The Box

Transindex rovatok


Invazív fajok | 4.5.2015

Didimó: parányi ellenség terjeszkedik az erdélyi folyókban is

kovamoszatok
Kovamoszatok csodálatos változatossága (szerző: Szigyártó Lídia)

Manapság egyre többet hallunk az étrend-kiegészítőként használt Spirulina algákról (amelyet valójában két cianobaktérium fajból készítenek), a „piros hó” jelenségért felelős zöldmoszatokról, a levegőben jelen lévő pikoalgákról, vagy a természetvédelemben sokat emlegetett vízvirágzásról, amelyet cianobaktériumok (fotoszintetizáló baktériumok) vagy zöldalga fajok túlszaporodása okoz. A kovamoszatok között is akad egy faj, amely gondoskodik arról, hogy megjegyezzük nevét: egy gyorsan terjedő inváziós fajról van szó.

Bakos Anikó

Az algák vagy más néven moszatok rendszertani szempontból nem alkotnak egységes csoportot, vannak képviselők, melyek egysejtű fajok, míg mások többsejtű telepekkel rendelkeznek. Bár hihetetlen változatosságot mutatnak alakban, színben és élőhely tekintetében, ami közös bennük, hogy képesek fotoszintézisre és alapvetően vízi szervezetek. A méretüket tekintve a pár mikrométeres fajoktól a 45 méteres barna algákig minden nagyságban megtalálhatók.

Az algák egyik nagyon érdekes csoportját a kovamoszatok (diatómák) képezik. Nevüket szilárd kovavázukról kapták, amely olyan, mint egy szappantartó: két szimmetrikus, egymásba illeszkedő részből áll. A szabályos alakú kovavázon barázdákat, pórusokat, tüskéket találunk, melyek nagyon látványossá teszik ezeket a mikroszkopikus algákat. Olyan aprók, hogy az elhalt kovamoszatok vázát a szél könnyen elszállítja nagyon nagy távolságokra is. Tavaly Európa több részéről jelezték, hogy vörös színű por lepte el a településeket, kirakódva házakra, autókra. Kiderült, hogy a vörös színű por afrikai eredetű és elhalt kovamoszatok vázának tömegét tartalmazta. Kiszáradt tavakból kapta fel őket a szél és szállította át a mi kontinensünkre.

Egy inváziós algafaj

Az egyik leghírhedtebb kovamoszat faj a didimó (Didymosphenia geminata). Európa, Ázsia, illetve Észak-Amerika boreális részein, a tiszta és hideg vizű folyókban őshonos. Érdekessége, hogy a mindössze 60-140 µm hosszúságú algasejt egy 2-5 cm hosszú, kocsonyás nyéllel rögzül a kövek vagy más szilárd tárgyak felszínéhez a vízben. Főként folyókban, de édesvizű tavakban is előfordul.

didimo
Apró, egysejtű algák tömege, melyek hosszú nyéllel rögzülnek kövekhez, növényekhez és nyálkás, puha biomasszát hoznak létre. Forrás és még több fotó: www.biosecurity.govt.nz

Az 1980-as évektől kezdődően a didimó természetes elterjedési területén kívül is egyre gyakrabban tűnt fel. Megtelepedése első szakaszában apró, barna, kavicsokra emlékeztető telepeket képez, melyek nagyon gyorsan növekednek. Invázióját legtöbb esetben csak akkor veszik észre, amikor már nagyon elterjedt, és nyálkás, barnás algatömegek már mindent beborítanak.

Inváziós viselkedésére először Nagy-Britanniában figyeltek fel 1981-ben. Később egyre több országból érkeztek megfigyelések a faj robbanásszerű terjedéséről (Oroszország, Csehország, Norvégia, Törökország stb.). Romániában több folyóban is megtalálták már a didimót: legelőször a Prutban (1963), majd a Besztercében, a Békásban, a Nagy-Szamosban, a Meleg-Szamosban. A 2000-es évektől újabb folyókból jelezték, ezúttal már tömegesen: a Hideg-Szamosból, a Sebes-Körösből, az Aranyosból, a Marosból és az Oltból is.

Miért terjed és milyen károkat okoz?

Az 1980-as évektől kezdődően folyamatosan terjeszkedik a faj. Olyan helyeken, ahol korábban is előfordult, egyre nagyobb tömegben jelenik meg. Feltételezik, hogy a faj inváziós térhódításának oka a globális klímaváltozás. Szemben a természetes ellenségeivel, a didimó sokkal ellenállóbb az erős UV sugárzásra, ezzel magyarázható, hogy a melegebb nyarakon jelentősen el tud szaporodni. Ilyenkor vízvirágzást okoz, mely negatívan érinti a halállományt, a növényeket és a gerinctelen szervezeteket egyaránt. Megakadályozza vagy nehezíti a vonuló halfajok migrációját. Bizonyították, hogy kiszorítja az őshonos algafajokat is. Negatívan hat a turizmusra, mert nyálkás, barna telepeivel kellemetlen látványt nyújt. Nem változtatja meg az ivóvíz szagát, ízét, az eddigi ismereteink alapján nem termel toxinokat, viszont elképzelhető, hogy egyeseknél allergiás tüneteket válthat ki, a szem körül irritációt okozhat.

Mit tehetünk ellene?

Próbáljuk megőrizni folyóink tisztaságát, és próbáljuk megakadályozni, hogy a didimó megtelepedjen. Ez elég nehéz, mert az állatok testére vagy akár az emberek ruházatára tapadva az algasejtek könnyen jutnak egyik víztestből a másikba. Mivel nagyon apró algáról van szó, szabad szemmel nagyon nehéz idejében felfedezni a faj jelenlétét. Ehhez rendszeres florisztikai monitorozó vizsgálatok szükségesek, melyek során az algaközösségekben zajló időbeli változások kimutathatók. Ha túrázás, séta közben találkozunk már felismerhető didimó invázióval, akkor mindenképp értesítsük a legközelebbi természetvédelmi hatóságot.

Hivatkozások, olvasnivalók:

Werner D (1977): The Biology of Diatoms University of California Press
Momeu L (2009): Problems concerning the invasive species from continental aquatic ecosystems. Case study: Didymosphenia geminata. Neobiota in Romania. Ed. Presa Universitara Cluj-Napoca
http://mttmuzeum.blog.hu/2014/03/02/kovaalgak_az_afrikai_porbol
http://genicap.com/category/genicapart/digital-diatoms/
http://www.algaebase.org/search/species/detail/?species_id=C7d7294c1563cfb25&sk=0&from=results
http://katrinaadams480.weebly.com/intro.html
http://cisr.ucr.edu/didymo_rock_snot.html

Köszönet Szigyáró Lídiának (EMTE Sapientia) a képekért és a lektorálásért.
A szerző a BBTE Biológia és Geológia Kara Ökológia és Természetvédelem szakának III. éves hallgatója

Címkék: , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!