Think Outside The Box

Transindex rovatok


Védett fajok | 28.3.2014

Az arany láprózsa: végveszélyben a felégetett alcsíki Borsáros-láp kincse

Lukács 12:27
„Nézzétek a mezei virágokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik.”

Él a Csíki-medencében és a Hargita-hegységben egy csudálatos, apró vadvirág, a mocsári kőtörőfű vagy szebbik nevén arany láprózsa. Ritkább, mint a fehér turulmadár, mindössze egy maréknyi van belőle, akárcsak a székelyekből, akik közt él, ezért azt gondolná az ember, hogy nagy a becsülete, óvják és babusgatják. De nem, inkább elevenen elégetik.

Mátis Attila

A taxonómia atyja, Carl Linnaeus a Saxifraga hirculus tudományos névvel illette, de a pajzán botanikusok szexifrágának becézik, s joggal, mert ha az ember hajlandó letérdelni elébe s közelebbről szemügyre venni, akkor bizony elámul kecses fomatervezésén.

Nézzétek, milyen bájos:

10154669_10202660885455677_726003690_n
Fotók: Szabó Anna

A mocsári kőtörőfű (vagy láprózsa, román nevén ochii șoricelului, angolul Yellow marsh saxifrage) a kőtörőfűfélék (Saxifragaceae) nagyobb családjának különc tagja, mert rokonaival ellentétben, akik a sziklagyepeket kedvelik és szirtek hasadékaiban telepednek meg (gyökérzetük feszegető hatására aprózódnak a sziklák, innen a nevük – s milyen jó lenne, ha a székelyek kőszívét is ily módon lágyítaná meg egy gyenge virág), ez a növény az ásványvizes lápok rejtett zugaiban húzódik meg.

Közép-Ázsiai eredetű, cirkumpoláris, arktikus-boreális faj, nálunk hidegidőszaki maradványnövény, amely az Alcsíki-medence és a Hargita-hegység hideg mikroklímájú eu- és mezotróf tőzegmohalápjaiban talált menedéket. Ezek a lápok a hegyvidéki borvizes források körül alakulnak ki (jellegzetes limonitkúpokkal), ásványi anyagokban és szén-dioxidban gazdag vízzel, limonittal keveredett tőzeggel rendelkeznek.

10152140_10202660894335899_1554263760_o

Apró termetű, alig 4-20 (ritkán 40) cm magas, magányosan vagy kisebb csoportokban fellelhető, évelő lágyszárú növény. Hosszú gyöktörzse a lápok mohapárnáiban kúszik, ebből erednek narancssárga-barna szőrös, felálló szárai. A szár alján több, 10-30 mm hosszú és 3-5 mm széles levél tömörül, de nem alkotnak kifejezett tőlevélrózsát. A szárat dúsan borítják visszás-lándzsás vagy lapát alakú levelek, szórt levélállásban. A levéllemez 5-13 mm hosszú, 2-4 mm széles, alapja felé elkeskenyedő, ép szélű, kopasz, levélerei nem kiemelkedőek. Az alsó levelek szélesebbek, a felsők majdnem szálasak.

Júliustól szeptemberig virágzik, virága legtöbbször magányosan áll a szár csúcsán, ritkán 2-5 virágú füzérvirágzat fejlődik ki. A virág 5-15 mm átmérőjű. Csészelevelei (5 van belőlük) szabadon állnak, 2,5-5,5 mm hosszúak és 1,5-2,5 mm szélesek, zöldek vagy bíborszínűek, barna mirigyszőrök borítják és szélükön pillásszőrűek. 5 szabadon álló sziromlevél (elliptikus alakúak, 6-14 mm hosszúak és 2,5/3-4 mm szélesek) alkotja az élénksárga pártát, ezek sokszor apró, piros-narancs pontokkal sűrűn tarkázottak (ezért is olyan szexi).

10151657_10202660893935889_132108933_n

A virágok kétivarúak, 10 darab porzószállal és 2 darab, a bibeszál tövéig összeforrt termőlevélből fejlődő, felső állású magházzal. Termése 6-9 mm hosszú, 4-6,5 mm széles, barna vagy bíborszínű, két kopáccsal nyíló tok, ebben 50-100 darab, 0,5-1,2 mm hosszú, fekete vagy barna színű, fényes és bibircses felületű mag fejlődik ki a rovarok általi megporzás után. Vegetatív úton is szaporodhat, sarjhagymácskák képzésével vagy legyökerező fekvőhajtásokkal.

A romániai flóra igazán szenzációs ritkasága, kizárólag Hargita megyében fordul elő, ott is csak négy termőhelye ismert: a lövétei Hargitaligetben, a csíkszentkirályi Borsárosban, a csíkverebesi Benesben, illetve az újtusnádi Középpatak-lápban találták meg eddig. Sajnos, ezek közül a Benes- és a Középpatak-lápból a kommunizmus idején lezajlott folyószabályozás óta végleg eltűnt. Rendkívüli ritkasága miatt szerepel az Európai Közösség Élőhely Irányelvében (ebben olyan fajok és élőhelyek vannak felsorolva, amelyek szigorú védelmet érdemelnek, tilos őket károsítani, és érdekükben konzervációs erőfeszítéseket kell tenni) és a Berni Konvenció függelékében. Romániában is fokozottan védett, vöröslistás faj, amelynek elméletileg a 2011/49-es törvény biztosít védelmet.

Az 1960-as években még a botanikusok helyileg gyakori fajnak minősítették, hiszen akkoriban még nagy területeket foglaltak el a borvízforrások környékén kialakult ősi lápok.

Kerekes Szilárd helyi botanikus 2005-ben a lövétei Hargitaligetben 21 virágzó egyedet számolt össze, a csíkszentkirályi Borsáros-láp Omlásalja nevű részében pedig 78 szálat talált. Ez utóbbi lelőhely az Alcsíki–medence Natura 2000 közösségi jelentőségű védett területen található. Az ACCENT GeoÖkológiai Szervezet, mint az Alcsíki–medence Natura 2000 terület gondnoka, 2012-2013 periódusában általános felmérést készíttetett a faj helyzetéről (egy, a terület kezelési tervét megcélzó projekt keretében), ugyanis az Alcsíki–medencét azért is nyilvánították védetté, mert (több más értékes növény- és állatfaj, valamint fontos élőhely mellett) a mocsári kőtörőfű itt él. Sajnos, a felmérés során kiderült, hogy a faj tényleg végveszélybe került, a kihalás szélén tántorog: a csíkszentkirályi Omlásalján 2012-ben mindössze 4, 2013-ban pedig 11 egyedet sikerült megtalálni. A megmaradt populáció szigorított védelmet, a felszaporodáshoz pedig emberi gondoskodást igényel.

Kizárólag az emberi gyarlóságnak köszönhető az a szomorú tényállás, hogy az arany láprózsa ilyen sanyarú sorsra jutott: a borvízforrásokat befogták, a lápokat lecsapolták, agyonkaszálták és –legeltették, s mivel ez a faj kizárólag az ilyen, mostanra eltűnt élőhelyeken maradhatna fent, ezennel neki annyi, kámpec. Utolsó hírmondóit, mint valami mártírokat, máglyára vetik, lásd az idei felelőtlen, teljes mértékben illegális égetéseket az Alcsíki-medencében.

Megmenteni csak akkor lehetne, ha szigorú védelmi intézkedéseket foganatosítanának az
Alcsíki-medencében (semmi gyújtogatás, ki a juhokkal, el a kezekkel), és nagyszabású élőhely-helyreállítási programot dolgoznának ki (a lecsapolt területek elárasztása). Mivel már csak pár egyed van belőle, megfontolandó a mesterséges szaporítás és visszatelepítés gondolata.

Könyvészet

Cartea roşie a plantelor vasculare din România, Gheorghe Dihoru, Gavril Negrean, Institutul de Biologie București (Academia Română). Editura Academiei Române, 2009
Kerekes Szilárd (2007-2008): A mocsári kőtörőfű (Saxifraga hirculus L.) előfordulása Romániában. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008, 237-246.
Kerekes Szilárd (2006): A csíkszentkirályi Borsáros láp flóraváltozásainak ökológiai és természetvédelmi értékelése. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve. 389-411.
Pop Emil (1960), Mlaştinile de turbă din R.P.R., Ed. Acad., Bucureşti, p149-170.
Săvulescu T. (coord. pp.), 1956 – 1972, Flora R.P.R, IV, București: Edit. Acad. Române
Raţiu Flavia (1980), Problema ocrotirii genofondului floristic al judeţului Harghita, Acta Hargitensia 1: 433-442.
Raţiu Flavia, Gergely Ioan (1981). Fitocenoze caracteristice mlaştinilor eutrofe din Bazinul Inferior al Ciucului, Contribuţii Botanice 21: 59-83, Cluj-Napoca.

Címkék: , , , , , , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!