Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 9.12.2013

Román románnak farkasa? Helyszíni riport Pungesti-ről

Csendőrökkel kergetőzés kipipálva. Résztvevő megfigyeléssel megfigyelem a bukaresti antropológust, aki a pungești-i kocsmában összegzi a tereptapasztalatait. Egy kávé mellett üldögélünk páran, akik valahogy bejutottunk a faluba – mi egész konkrétan árkon-bokron keresztül, az erdő alatt, mert a csendőrök lezárták az utat. “Aki hazafi, velünk tart”, ez a fő érve a tüntetőknek a zsandárok és a kívülállók felé; a tüntetők elsősorban hazafiaknak gondolják magukat, akik megvédik Romániát az idegen érdekek és politikusaik korrupciója és árulása ellen. Ugyanakkor sokan közülük tudatában vannak annak, hogy külső segítség nélkül, de lehet, azzal együtt sem nyerhet az ügyük.

B.D.T.

Szombaton jártunk Pungesti-en, amikor még nem fajult szükségállapottá a helyzet, és a Chevron bejelentését, miszerint felfüggesztik a szondaépítési munkálatokat, még óvatos optimizmussal kommentálták egyesek. A pesszimisták úgy gondolták, a vállalat már hétfőn nekiállhat ismét a munkálatoknak – arra ekkor még senki nem gondolt talán, hogy ez már vasárnap megtörténik. Egyelőre palagáz-feltárásra kapott engedélyt a Chevron, de mindannyian tudjuk, hogy ezt kitermelés követi majd – mondják a tüntetők.

Victor Ponta pénteken azt nyilatkozta Kolozsváron, a palagáz-elleni tüntetéseiről hírhedtté vált kis moldvai falu nincs elzárva a külvilágtól, bemehet bárki. Bárki, aki keresztüljut legalább három útzáron – tehetnénk hozzá. (Három? Á, az semmi – a múltkor Bukaresttől Pungesti-ig hét útblokád akadályozta meg a támogatók bejutását – meséli kérdésemre egy tüntető.)

Jobbra a Chevron-telep, balra a tüntetők tábora

Nemcsak Székelyföldön, Vaslui megyében is rosszak az utak, de edzett sofőröknek nem ez jelent akadályt, hanem az útzárak. A dimbes-dombos tájban megbújó kis falvak szegények, de megtermelik az élelmüket, melegházak, ültetvények, szántók sorjáznak egymás után, sok fekete bivalyt és lovat, meg juhot látunk legelészni. Szombaton először a Bákó-Vaslui főútról letérve állítottak meg a rendőrök, az csak közlekedési ellenőrzés volt. Utána a községhez tartozó falu, Siliştea szélén betereltek egy „parkolóba”, onnan csak gyalog lehetett menni – az utánunk kb. 20 perccel érkező sajtósokat már át sem engedték.

A Silişteát és Pungesti-et összekötő út jobb felén van az a terület, amelyet az emberek nyilatkozatai szerint a polgármesterük koncesszióba adott a Chevronnak; baloldalt a tüntetők tábora, magánterületen, rögtönzött kunyhókkal, sátrakkal, beparkolt autókkal, lakókocsival, generátorral. Sokan ott töltötték az éjszakát, ami nem lehetett tréfa, még akkor is, ha a december az Ojtozi szoroson túl inkább egy napsütéses, hómentes október képét mutatja. E két tábor között zajlottak az összetűzések, és adott ponton innen sem engedtek tovább, ha a falu felé indult az ember.

Kendős falusi nénik, kucsmás, bottal járó bácsik, középkorú falusiak és gyerekeik, valamint huszon-harmincas helyiek alkották a tüntető tömeg nagy részét. „Külsős” aktivisták és máshonnan érkező tiltakozók is akadtak szép számban, de a „hivatásos tüntetőknél” jóval többen voltak a helyiek. Létszámfölényben egy idő után ismét a rendfenntartó erők voltak. Lökdösődés, verekedés, dulakodás, füstriasztóbomba és gumibotozás. Egy fiatal férfit elvitt a SMURD, mert állítólag hasba ütötték.

Mindez semmiség volt ahhoz képest, mit kaptak a hét elején a tüntetők, amikor hajnalban rájuk támadtak a zsandárok, nem nézték, ki nő, ki gyerek, ki öreg, végigrohantak rajtuk, pár tüntető még most is kórházban van, köztük egy 17 éves fiú – mesélik.

„Félünk” – mondja egy toporăști-i nő. „Az utolsó incidens hétfőn volt, december 2-án. Hajnali negyed hatkor jöttek a zsandárok, páncélosan, mint ahogy a háborúk idején. Bezárták az embereket ide ezekkel a kerítésekkel (a kék fémkordonokra mutat), az emberek kötéllel kötözték össze magukat, de a köteleket elvágták, ránk léptek. Két ember került kórházba. Kivittek innen, bekerítettek minket, erőszakkal elszállítottak a faluba, nem engedték ide a sajtót, nem engedtek semmit. S akkor jöttek a Chevron gépei. Mi nem a Chevron ellen tüntetünk, vagy más cég ellen, hanem a hidraulikus repesztés ellen. Nem akarjuk, hogy megmérgezzék a talajt, a vizet. Szegények vagyunk, de így, tiszta szegényekként akarunk élni.”

A zsandárok lezárták a falut, még a kenyereskocsit sem engedték át, most pedig nem engedik be azokat, akik szolidaritásból az ország minden részéről érkeznek – tette hozzá lemondóan. Kérdésemre elmondja, a falvakban főleg öregek élnek, akik már nem nagyon mernek kijönni tüntetni, mert félnek, hogy megverik őket, ahogy már volt erre példa. „Nagyon csúnyán beszélt rólunk a belügyminiszter, miközben mi vagyunk azok, akik fizetjük az adókat, a Chevron csak jön, fúr, elmegy, de mi maradunk majd ugyancsak az adókkal, a mérgezett földdel és a szegénységünkkel.”

Nem csoda, hogy a tüntetők közül páran nagyon elkeseredettek és kétségbeesetten harciasak, annyira, hogy kövekkel, botokkal dobálóztak, a földről hirtelen felkapott marék földet szórtak a zsandárok szemébe – talán többek közt ők azok, akiket a december 7-i tüntetésen bevittek és megbüntettek. A vezetőknek kinéző, aktívabb és kezdeményező tüntetőket is kiemelték és elvitték, a tömeg minden egyes alkalommal harcolni próbált, egyesek az autó kerekei elé feküdtek, hogy így akadályozzák meg társaik elhurcolását. Az egyik csendőrkocsi kerekét leeresztették. De a csendőrök győztek.

“Miért nem fejszével jöttek?” – vonta kérdőre az újonnan érkezőket egy botjával hadonászó idős bácsi. Fogadkozott, hogy a több száz liternyi pálinkájával önti le a Chevront védőket, s felgyújtja őket, de a mérsékelt tüntetők hamar elhallgattatták. Nagy részük békés tüntetést akar, vezetőik is erre buzdítanak, de a zsandárok iránt szinte tapintható a gyűlölet.

“Szégyelljétek magatokat, minket kellene védenetek, nem a nagyvállalatok érdekeit! Gyávák, árulók, nem is vagytok igazi románok!” – fújolt, füttyögött, hurrogott a tömeg állandóan a zsandárokra. Azok igyekeztek rezzenéstelen arccal végezni a dolguk. Azt, amit parancsba kaptak, vagy amit épp jónak láttak. Viszont ottjártamkor egyik tábor sem tűnt túlságosan szervezettnek, egyik “hadmozdulat” sem volt tisztán, egyértelműen jól kivitelezett, minden kaotikusnak és átláthatatlannak látszott belülről – lehet, ha felülről nézem, más nézőpontot nyerek. De még kívülről sem lehetett figyelőzni, annyira dinamikusan mozogtak az egyes csoportok, és történtek akár párhuzamosan is az események.

Le a kormánnyal, le Pontával – skandálta időről időre a tömeg. Az egyik tüntető szívhez szóló szónoklatot tartott a zsandároknak a hidraulikus repesztés káros hatásairól. “Ti is románok vagytok, mi is, ne csináljátok ezt velünk” – mondták többen is az egyenruhásoknak.

Nem jött senki beszélni velünk a minket érintő dolgokról, nem szóltak, mi készül, s most sem érdekli a kormányt, mi történik velünk – rótták fel, jobb híján, a rendfenntartóknak többen is, remélve talán, hogy valamelyik országos tévéadó közvetítőkocsija épp őket filmezi, s valahogy eljut az üzenet.

Elég sok tévés, fotós és újságíró volt jelen, de adott ponton sem a tüntetők, sem a zsandárok le se tojták a médiát a nagy egymásnak feszülésben. Több esetben két tűz közé kerültek a sajtósok, a zsandárok meglökdösték egyiket-másikat, és bizony ujjlenyomat is került a lencsére, amikor a fotós kollégát hárítani próbálták. Tereltek bennünket ide-oda, az egész helyzet végig fogócskára emlékeztetett, amit a fragmentált tömegek tehetetlenségi ereje lassított.

Döntik a kerítést

Hogy a tüntetők szombaton “lerombolták” a kerítést a Chevron-építkezés körül, na, ez túlzás: egy egyszerű dróthálót képzeljünk el, ami épp hogy ki volt feszítve, hogy megálljon, szerepe inkább jelképes volt, mintsem valódi védelmet nyújtson bármi ellen. Körbepisilt terület. (Mint egy ellenzéki helyi tanácsostól megtudtam, ők sem tudnak sokat a tranzakcióról, amely során a vállalat koncesszióba kapta a területet. Visszatartják előlük is az információkat, titkolóznak. Mindenesetre gyanús telekcsere, visszaélés van a háttérben, gyanítja a hölgy, aki kikérte az iratokat, de nem adták ki neki.) Szóval, ezt a kerítést sikerült dulakodás közben kicsit bedönteni, egy páran pedig vérszemet kaptak, hogy na, döntsük tovább. Mire a csendőrök átcsoportosították magukat, a tüntetők már máshol is kezdték bedönteni a kerítést, és két irányból is bekeríteni a Chevron-telket.  Sikerült is majdnem, aztán valamiért visszavonulót fújtak. Ne lépjetek a telkükre – figyelmeztetett egy tüntető, miközben visszafele trappoltunk a drótkerítésen. A szemközti oldalon volt igazán a nagy akció, néztük, hogy füst száll, az valószínűleg könnygáz, de hamar elillant. (Azon filóztam, hatalmas változásnak kellene bekövetkeznie az életemben, hogy haditudósító legyek.)

A tüntetők támadó serege visszahúzódott a táborba, amit viszont az erősítést kapó zsandárok kerítettek aztán körbe, s szorították ki az embereket lassan, de biztosan. Kiterelték a táborból végül szinte mindenkit, át a szomszéd szántóföldre, amelynek állítólagos tulajdonosa is ott kiabált, hogy ne tapossák le a vetést. Vissza akarták szorítani a tömeget az útra, ám mivel viszonylag nagy területen szerették volna kontrollálni a tömeget, időnként egy-egy ponton a tüntetők diverziókeltéssel tudtak reagálni, ha nem is megakadályozva, de lényegesen lassítva a folyamatot.

Mi a tábor fölötti erdő szélén kerülve próbáltunk átjutni a csendőrláncon, egy darabig sikertelenül, nem érdekelte őket, hogy újságírók vagyunk, toltak visszafele. Aztán amikor lent ismét verekedés tört ki, a lánc szakadozni kezdett, s felfele menekülve át tudtunk jutni és elindulni a falu felé. Jó darabig a földeken mentünk, csak akkor merészkedtünk ki a műútra, miután már nem láttunk járműveket és kékruhásokat.

Pungesti községközpontban minden csendes és kihalt volt szombat délután. A helyi kocsma+boltban van kávéautomata, csapolt sör, eladó gumicsizma és dohányzó helyiség is. Beszélgettünk a betérőkkel, egyikük a szomszéd községből tanácsos, többen helyi gazdálkodók, de az ellenállást támogató bukaresti civilek is megjelentek.

Mióta itt a Chevron, megpendült az élet a faluban, azelőtt soha nem történt semmi – ironizált egy idős bácsi. Többen mondják, hogy a falu közvéleménye megosztott, tudni vélik, hogy egyeseket lefizethettek, a földekért állítólag 25 000 eurót ajánlanak hektáronként. S a kísértés nagy, hiszen munkahely nincs, a fiatalok nagy része külföldön van, vagy nem érdekli őket őseik földje. A szomszéd község politikusa kioktatta a többieket, hogy hát így megy ez, egyesek pozícióban vannak, lefizetik őket, s onnantól nekik és családjuknak biztosított a nyugodt megélhetés, nem érdekli őket, mi lesz a néppel, s ha még valaki beleszólhatna, azt is lefizetik, szóval, reménytelen megállítani az egészet.

Hazafele indulunk, kocsival elvisznek új ismerőseink egy darabig; ahogy elhaladunk a tábor mellett, az ablakból látjuk, hogy szinte teljesen kiürítették, mindenhol rendfenntartók. (Az utolsó pillanatig próbálták tartani a tábort – lásd a TOTB.ro helyszíni riportját.) Kiszállunk, hogy legyen hely a Bukarestbe visszautazóknak, gyalog viszont lekapcsolnak az egyik checkpointnál. Igazoltatnak, leírják az adatainkat, kérdéseinkre cinikus választ kapunk: forduljunk a csendőrség PR-osához. A következő blokádnál minket elengednek, a visszafele tartókat viszont nem. Se ki, se be. Silişteára érkezve csomóan álldogálnak az út szélén a kocsma előtt – utólag olvasom, onnan mindenkit bevittek. Vasárnap újabb verések, vezgálások, visszaélések híre járja be a sajtót – az ellenállók táborát kikutatták, a Chevron-telepen pedig újra elindult a munka, tovább épül a szonda.

Azért nem veszítette el mindenki a reményt. “Október 14 óta itt vagyunk, és nem adjuk fel – reméljük, mások is mellénk állnak az országból” – mondja a tanácsos hölgy. “Ami most van, rosszabb, mint Ceausescu idejében, mint a kommunizmus alatt. Ez törvénytelenség.” A község helyi tanácsa megszavazta, hogy betiltja a palagáz-feltárást és -kitermelést a területén, és helyi népszavazás kiírásáról is döntöttek az ügyben, ám ezeket a határozatokat a prefektúra megtámadta. Mindkét ügyben bírósági eljárást indítottak, és reménykednek a sikerben, mivel az ügyvédnő, aki képviselő őket, a megyében már két hasonló ügyben is nyert . “De a bíróság késlekedik, sajnos ez van. Hatalmas érdekek állnak a háttérben.”

A projektet a Svájci Államszövetség társfinanszírozza a kibővült Európai Unió Számára létrehozott svájci hozzájárulásból.

Címkék: , , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!