Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 5.8.2013

1300 kilométer és nyolc csomag a biciklisfutár eddigi teljesítménye

Már két hete, hogy útnak indult Visky Zsolt, a nemzetközi biciklisfutár, blogjára pedig a napokban kerültek fel az első bejegyzések. Ezekből szemléztünk.

“Az egyik legjobb hír az az, hogy átadtunk már nyolc levelet/csomagot! Nem sikerült mindegyiket személyesen átadni, de amit sikerült, az mind szép volt, amit meg nem, az is jó helyre érkezett, egy nagy tekeréssel és mindenféle élményekkel a háta mögött” – írja Zsolt és Ábel, a testvére, aki egy darabon elkíséri és videózza is az utat.

A fiúk már 1300 kilométert tudnak maguk mögött, amit így foglalnak össze: “sok találkozás – némelyik előre betervezett, némelyik spontán, de mind nagyszerű –, sörözéses beszélgetés a Moszkva-kertben végtelenül vendégszerető és lelkes emberekkel, nyugis-beszélgetős este unokatesó-családdal a bagaméri parókián, feltöltekezés kedves aradi ismerősöknél, sátorozás a Tisza-parton Szegeden, bográcsozás vajdasági színészekkel Szabadkán, vízilabda, pizza és nevetés kedves bajai ismerősök udvarán, végtelen nyugalom és frissen fejt kecsketej-ivás egy tanyasi családnál Visnyeszéplakon, pihenőnap és lángos Balatonszárszón, találkozások, szívmelengetések és biciklitisztítás Budapesten, vacsora egy motoros-vendéglőben a route 66 mellett két felvidéki öreg motorossal, nem sokkal a szlovák határ után, sátorozás ugyanitt, patakbanfürdés, gumidefekt, majd dinnyeevés két lipcsei stoppossal Zólyom határában, és végül csillagos ég alatt alvás a besztercebányai baptista imaház udvarán egy trambulinon, a fiatal és szuperrendes lelkész jóvoltából”.

A részletesebb bejegyzések egyelőre a román-magyar határ környékén történteket írják le: “A Királyhágón túl, meg az E60-as viszontagságain is túl ott várt ránk a Sebes-Körös partján egy gyönyörű, vidám bicajos-família, Wagner András, Andi és a gyerekeik: Áron, Lilla, Judit, mind-mind biciklin (Judit még az apáén), illetve néhány barátjuk, akiknek valamiért rokonszenves volt a biciklis posta ötlete. Így, együtt tekertünk el a Moszkva Kertbe, ahol sörök, limonádék meg egy kis tangó mellett beszéltünk vagy figyeltünk vagy csak ültünk magunkba csendesülve, miközben olyanokat gondolhattunk, hogy hát, mostmár nincs mese, valami elindult, elindultunk, meg olyanokat, hogy micsoda egy felemelő fogadtatás ez!” Később sem panaszkodnak arra, hogy nincs, aki segítsen: “Az út pedig a magyar oldalon alattomos módon, szabad szemmel alig észrevehetően folyton emelkedett, úgyhogy a tervezett tekerési ritmus rövid úton egy visszafogott vasárnap délutáni kocogás szintjére csökkent. S minthogy a tekerésben magában az adott körülmények között csekélyke örömünket lelhettük, nem esett nehezünkre többször is úgy dönteni, hogy éppen ideje van a pihenésnek. Ilyenkor megálltunk egy-egy termését serényen kínálgató napraforgótábla mellett, s a frissen szakajsztott magvak ízlelgetése közben merengtünk egy sort ezen újszerű,látszólagos monotóniával párosuló időérzékelés örömteli és megnyugtató volta felett.

Tévelyegtünk is egy keveset aznap, de korántsem ok nélkül, mint az igen hamar kiderült. Átmentünk valami vasúti síneken, pedig nem kellett volna, s mikor jöttünk visszafele, útbaigazítás végett egy Family frost-szerű, parkoló autó volánjánál ülő sráchoz, Mátéhoz fordultunk, aki, miután készségesen megmutogatta autós térképén a Bagamérba vezető legrövidebb útvonalat, még egy-egy fagylalttal is megkínált, a saját szállítmányából. Citromos volt, és a napnak abban az órájában igen-igen ízlett nekünk. Arra gondoltunk, hogy ezek az útmenti találkozások, efféle keresetlen ajándékokban való véletlenszerű részesedések, szóval hogy ezekért, többek között, megéri.”

Olvasd el a teljes bejegyzéseket a Gilles the Postman blogon!

Címkék: , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!