Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 25.6.2012

Színes Város Mozgalom: Vasarely után, falfirka helyett

Sopron

Több mint tízezer négyzetméternyi falfelület színesedett ki az utóbbi három évben Budapesten és más magyarországi városokban. A „tettesek” a Színes Város Csoport tagjai, akik amellett, hogy színt visznek a szürke falakra, a firkálgatás és rongálás alternatívájaként is működnek, hiszen céljuk a legális, művészi értékű alkotások megjelenítése.

Az ihlető nem más, mint Victor Vasarely, aki Színes Város című könyvében már megálmodta, hogy a művészetek a városban, a köztereken mutatkozzanak meg, és ne kizárólag a kiállítóterekbe szoruljanak. A Színes Város Csoport ennek nyomdokán, számos művésszel együttműködve fest a falakra, és nemsokára Erdélyben is bemutatkoznak.

A 2009-ben alapított mozgalom titkárával, Flór Péterrel beszélgettünk.

A művészi értékű graffitit/falfestést és a falfirkát az emberek gyakran hajlamosak egybemosni, és mindegyik ellen tiltakozni. Titeket fogadtak már hasonló hozzáállással?

– A graffiti szó önmagában egy pejoratív kifejezés itt Magyarországon, tehát igyekszünk minden egyes fórumon megragadni azt, hogy amit csinálunk, az nem graffiti, hanem falfestmény. Elsősorban azért, mert itt a graffiti egyenlő a rongálással és a firkálással. Ezért mindig elmondjuk, hogy nem graffiti, amit mi művelünk, nem is szeretjük ezt az összehasonlítást. Az ok: az emberekben negatív kép jelenik meg a graffiti szó hallatán. Igazából ezek rajzok, és művészeti alkotások.

Budapest, Damjanich utca

De nem tartod problémásnak, hogy ez így történik? Elvégre a graffitira is csak ráragadt a negatív töltet.

– Mondjuk inkább úgy, hogy a falfirkáknak kínálunk alternatívát; olyan dolgot hozunk létre, amit egyébként a falfirkából is lehetne csinálni. Tehát azt szeretnénk, hogy ha valaki készséget érez magában, akkor dolgozzon velünk, vagy engedélyeztesse a munkáit, ne csinálja illegálisan. Azért is, mert Magyarországon akár több éves börtön is járhat egy felület megrongálásáért. Nincsenek nagy illúzióink, de reméljük, hogy az alternatívánk megmutatja, hogy így is lehet falra festeni.

A művészek azzal is sokszor szembesülnek, hogy a lakosság nem szívesen veszi a köztéri beavatkozásokat, még ha legális is (lásd pl. a Coop Pe Strada fiatal építészeinek köztéri bútorait). Ilyen problémákba ütköztetek-e?

– Nekünk az a tapasztalatunk, hogy kb. 80%-ban pozitív visszajelzések érkeznek. Amikor elindítottuk a mozgalmat, ennek nem volt előélete Magyarországon, tehát úttörőknek bizonyultunk. Itt-ott voltak már próbálkozások, de hogy köztérszínesítő csoport jöjjön létre, teljesen újdonságnak számított. Ezért az emberek, akik eddig csak a lehangoló, szürke falfelületeket nézhették, megszerették ezt, egyértelműen láttuk a visszajelzésekből.

2009-ben indultunk, és akkor még nem volt kifejezetten fontos számunkra, hogy egy helyszín adottságait figyelembe véve olyan alkotásokat hozzunk létre, amelyek kifejezetten abba a közegbe illenek. Ilyen jellegű „negatív” visszajelzéseket kaptunk, hogy „jól néz ki, jobb mint volt, de hát nem illik oda, máshova jobb lett volna”. Ennél rosszabbakat viszont sohasem.

Széll Kálmán téri részletek

Melyik volt a legnehezebb projektetek?

– Ami eddig nehezítő tényező volt, az már elmúlt, de eleinte nehéz volt megszokni az engedélyeztetési procedúrát. Olyan bürokratikus útvesztő vezet egy engedély megszerzéséig; nem lehet tudni, kihez forduljuk – ez a Széll Kálmán (akkor még Moszkva) téren volt nagyon nehézkés. Némely engedélyre nyolc hónapot vártunk, mert a hatóságok nem tudták, hogy az kinek a területe. Azt merem viszont mondani, hogy így, 11 ezer négyzetméter kifestett falfelület után egyre könnyebb.

Maga az alkotási folyamat akkor sose nehéz?

– Onnantól kezdve, hogy minden engedély megvan, minden jól megy, hiszen a dolognak az a lényege, hogy csinálhassuk. Profi képzőművészekkel dolgozunk, akiknek ez az élete.

Arról is beszéltetek, hogy Erdélybe is eljönnétek. Van-e már valamilyen konkrétum is?

– Igen, szeptemberben lesz Temesváron egy street art fesztivál, amelyben részt vesz a csapatunk több tagja is, például László Erzsébet, aki a temesvári egyetemen végzett grafika szakon. A Színes Várost hívták meg egyetlen magyar résztvevőként, és ez lesz az első ilyen jellegű megmozdulásunk itt. Az a szerencsénk, hogy a festékgyártónk már Erdélyben is nyitott irodát, így jó eséllyel ott is tudunk majd dolgozni.

A mozgalmat Victor Vasarely munkássága ihlette. Van-e olyan Vasarely-munka, amit konkrétan meg szeretnétek jeleníteni a köztereken?

– Amit a Színes Város csinál, inkább a szellemiségében hasonlít Vasarelyre. Az elején kifejezetten Vasarely-irányultságú munkákat jelenítettünk meg, ilyen a Flórián tér vagy a Városháza-park. Vasarelyt viszont nagyon nehéz falra festeni, úgy és abban a formában, ahogyan ő elképzelte és művelte.

>>Amikor nem hihetünk a szemünknek, mégis hinnünk kell
>>Egy falnyi zebra. Vasarely Kolozsváron

Budapest, Pöttyös utca

Épp ezért jelentene kihívást.

– Igen, az lenne, de most már igyekszünk eltávolodni a konkrétumoktól, inkább a szellemiség marad meg. A rajzaink viszont már nem hasonlítanak a Vasarely-művekre.

Melyik európai város az, ahol a legkönnyebben, a legnagyobb támogatottsággal tudna létezni egy ilyen mozgalom?

– Berlin, egyértelműen. De nagyon sok helyen van komoly hagyománya; ha felállítanánk egy rangsort, Barcelona is ott lenne a topban, és hát Madridban meg Párizsban is születtek izgalmas dolgok. Meg persze vannak kisvárosok is, ahol jól működik. Mindig az engedélyeztetés az egésznek a kulcsa, hogy a városvezetés mennyire hagyja szabadon működni ezeket a csoportokat. Nálunk az volt kezdetben a hátrány, hogy újak voltunk, úttörőségre „kárhoztatva”. De amint kifutotta magát egy kicsit a mozgalom, könnyebb lett az engedélyeztetés is. És hát azért vagyunk „mozgalom”, hogy mások is csinálják utánunk. Lett is eredménye, születtek már más csoportok által készített alkotások is.

Melyik a kedvenc színetek és miért?

– Én a méregzöldet szeretem (nevet), de mindent szeretünk, erre nehéz válaszolni.

Falakon kívül még mit színeztek?

– Például két alkotónk, Varga Szilvia Marcella és Varga Dávid hozták létre azt a köztéri üzenőfalat 2010-ben (QB Projekt), amire a Legszínesebb magyar szó kampányunk épül, ez is színes kockákból áll. Aztán készítettünk még pillepalack-bútorokat, kirakatokat rendeztünk át Budapesten, tehát több ilyen akció volt.

Budapest, Angol utca

Igen, most folyik a Legszínesebb szó verseny – milyen gyakran szerveztek ilyen jellegű interaktív “kísérőprogramokat”?

– Ez az első, és az volt vele a célunk, hogy megmozgassuk az emberek fantáziáját. Nem annyi az egész, hogy be kell küldeni e-mailben, hogy szerintük melyik a legszínesebb szó, hanem oda kell menni a falhoz, kirakni, lefotózni, és úgy beküldeni.

És nem is következik hasonló program?

-Ilyen jellegű nem, hanem festésre készülünk.

Az hol lesz?

-A pécsi művészeti gimnázium tanulóival kezdünk el egy projektet, ha jól nézem, pillanatokon belül (június 21-én – szerk.). Ez a Pillangóhatás nevű pedagógiai programunk része, amelynek az a célja, hogy a középiskolásokat a köztérszínesítés minden pillanatába vonjuk bele. Tehát ne csak fessenek, hanem elejétől végéig vegyenek részt egy ilyen projekt minden mozzanatában.

kérdezett: R. T.

Címkék: , , , , , , , ,

Egy hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Városi legendát festenek falra Budapesten » Think Outside The Box
    Közzétéve: 8.11.2012, 4:01 pm

    […] Urbanlegends.hu és a Színes Város Mozgalom szeptemberben közösen indított szavazást annak eldöntésére, hogy melyik legendás budapesti […]

Szólj hozzá!