Think Outside The Box

Transindex rovatok


Hónap: March, 2015

1300 éve kihalt ragadozót telepítenének vissza Nagy-Britanniába

lynx
photo: Bernnard Landgraf/Wikipédia

Nagy-Britanniában 1300 éve kihalt a Titokőrzőnek nevezett állat, de hamarosan ismét az angol és skót erdőkben lehet élőhelye egy nagyszabású visszavadítási projekt keretei között. Amennyiben jóváhagyja a parlament, három bekerítetlen magánbirtokon fogják kipróbálni a visszatelepítést Norfolkban, Cumbriában és Aberdeenshire-ben.

„A hiúz a bolygó egyik legemblematikusabb, leggyönyörűbb macskája” – mondja dr. Paul O’Donoghue, a visszavadítási projektet Lynx UK Trust alapítvány tudományos tanácsadója. „A brit vidék haldoklik, és a hiúz újra életre fogja kelteni.”

Az eurázsiai hiúz (Lynx lynx) az egyik legnagyobb hiúzféle, hosszú, erős lábai vannak, amelyek nagy, erős és kerekded mancsokban végződnek, hossza 80-130 centiméter; a hím nagyobb a nősténynél. Marmagassága 60-75 centiméter, farokhossza 11-24,5 centiméter, testtömege 8-38 kilogramm. A hiúz kisemlősöktől kezdve őzekig sok mindenre vadászik.

Tekintve, hogy magányos és rejtőzködő természetű, az emberekre nem jelent fenyegetést. Az alapítvány ennek ellenére nyilvános vitát hívott össze, hogy a szakemberek kiderítsék, a lakosság hogyan fogadná az állatokat. Ha ez kedvezően fog alakulni, akkor a Natural England és a Scottish Natural Heritage kormányügynökségekkel közösen fogják beadni a tervezetet.

Ha a projekt zöld utat kap, akkor mindhárom területen hat-hat, GPS-szel ellátott példányt engednek szabadon. A területek egyaránt gazdagok szarvasokban és fás területekben, úgyhogy ideális élőhelyei lehetnek a hiúzoknak.

A hiúz megjelenése nagyon sokat fog segíteni abban a szigetországban, ahol több mint egymillió szarvas él, és ezeknek nincsenek természetes ellenségeik. A szarvasok – ha nem kell folyamatosan mozgásban lenniük – túlságosan sokat legelnek egy-egy helyen, és megeszik a földön fészkelő madarak tojásait. A szarvaspopuláció fenntartható szabályozásáért küzdő Deer Initiative szervezet elnöke, Peter Watson is üdvözölte a hiúzok visszatelepítésének ötletét.

Ugyanakkor nem mindenki ilyen lelkes. A múltban is történtek már kísérletek a ragadozók visszatelepítésére, a helyi farmerek akkor megvétózták ezt, mondván, az ő állataik is veszélynek lennének kitéve. Komoly aggodalomra azonban nincs ok, hiszen a juhtenyésztők állományait Romániában és Lengyelországban (itt élnek Európán belül a legnagyobb hiúzpopulációk) ritkán érik támadások.

Ennek ellenére a National Farmer’s Union vezetői szkeptikusak, szerintük ez egy drága és magas kockázatú terv, az erre szánt pénzt pedig el lehetne költeni jobban is, ha a meglévő biológiai sokszínűség erősítésére használnák fel.

Európában több olyan példa is van, ahol a hiúz visszatelepítésének jótékony hatásai voltak: Németországban 2000-ben 14 hiúzt telepítettek vissza a Harz hegységbe, azóta több más régióba is. Svájcban már 1990-ben visszatelepítették őket, azóta szépen el is szaporodtak.

Az biztos, egy 1300 éve kihalt állat visszatelepítése Angliába és Skóciába nem csupán azt jelentené, hogy a szakértők jól gondolkodnak a biodiverzitás megőrzéséről, hanem, hogy a természetért ennyi idő után is lehet tenni valamit.

A hiúzok Romániában ugyan sokan vannak (2001-ben kb 2050 példányt feltételeztek), nagy gondot jelent, hogy vadászatukra egész évben engedélyt lehet szerezni. A National Geographic éppenséggel a kihalás szélén álló fajnak tekinti a hiúzokat. Egy 2013-ban jegyzett cikkben ők már csak körülbelül 1300 példányra teszik ezt a számot.

via The Telegraph

A földieknél tízszer mélyebb óceán lehet a Jupiter egy holdján

jupiter
photo by Mirai via shutterstock.com

Hatalmas, a földinél tízszer mélyebb sós vizű óceán lehet a Jupiter, egyben a Naprendszer legnagyobb holdján, a Ganümédészen egy vastag jégkéreg és a sziklás felszín közé szorulva – jelentette be az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA a Hubble űrteleszkóp friss kutatásaira támaszkodva.

Bolygókutatók már az 1970-es évek óta gyanítják, hogy a Galilei által 1610-ben felfedezett Ganümédészen óceán lehet. Az amerikai űrkutatási hivatal Galileo nevű űrszondája, amely nyolc éven át kutatta a Jupitert és holdjait, és hatszor megközelítette a Ganümédészt, 2002-ben igazolta mágneses mező létét, ami elsőként erősítette meg az óceánra vonatkozó hipotézist.

A Hubble űrteleszkóp által ibolyántúli sugarak segítségével végzett újabb megfigyelések kimutatták, hogy a Földhöz hasonlóan a Ganümédész sarkvidékein is létezik a sarki fény jelensége, amelyet a mágneses mező okoz. A Ganümédész is a Jupiter mágneses mezejének hatása alatt áll, és valahányszor változik a mágneses mező az anyabolygón, változnak a sarki fények is a holdján – hangzott el a NASA csütörtöki sajtótájékoztatóján.

A kutatók a sarki fények mozgásából tudták megállapítani a hold mágneses mezejére is hatást gyakorló hatalmas sós óceán létezését a 150 kilométeres, főleg jégből álló felszíni kéreg alatt. Mivel a sós víz vezeti az elektromos áramot, az óceán mozgása kihatással van a mágneses mezőre.

A Hubble megfigyelései minden korábbinál meggyőzőbb bizonyítékkal szolgálnak az óceánnal kapcsolatos feltételezés helytállóságára – közölték az amerikai kutatók. A NASA friss kutatásai szerint a Ganümédészen lévő óceán tízszer olyan mély, mint a Földet borító óceán, vagyis mintegy 100 kilométeres.

„Úgy véljük, hogy a távoli múltban ez az óceán még a felszínnel is érintkezhetett” – mondta Jim Green, a NASA bolygótudományi osztályának igazgatója. A Ganümédészen talált folyékony vízzel tovább gyarapodott azoknak a holdaknak a száma, amelyeknek felszíne alatt vizet gyanítanak a csillagászok.

Az Európai Űrügynökség (ESA) 2022-re tervez missziót a Jupiter és három holdja, köztük a Ganümédész tanulmányozására.

mti

Mégse vágatnák ki a Vársétány fáit Marosvásárhelyen

photo: vasarhely.to

photo: vasarhely.to

A marosvásárhelyi önkormányzat nemrég közleményt adott ki, amelyben hamis hírnek nevezi azokat a sajtóban megjelenő információkat, melyek szerint az önkormányzat kivágná a Vársétány ostorfáit, és helyükbe csemetéket ültetne.

Claudiu Maior alpolgármester elmondta, a több mint 100 éves fákat a koruknak megfelelően fogják kezelni, és védeni fogják ezeket. Az alpolgármester bejelentette, hogy a héten takarítást szerveznek a sétányon, és erre meghívnak minden természetszerető embert, hogy önkéntesen vegyenek részt a park és a fák tavaszi megtisztításában.

Március elején Dorin Florea polgármester egy sajtótájékoztatón azt mondta, hogy szeretné rendbehozatni a Vársétányt, és ennek keretében kivágatná az öreg fákat, amelyek veszélyeztetik a járókelők épségét, valamint a ott parkoló gépkocsikat is. A polgármester kijelentését követően múlt héten Szakács László, a Rodhodendron Környezetvédő Egyesület elnöke bejelentette, kezdeményezni fogják, hogy a sétányt és környékét védett övezetté nyilvánítsák.

erdelyfm

Új földtörténeti kor kezdődött 1610-től

columbus
photo by Silvia B. Jakiello via shutterstock.com

A barokk kortól számított új földtöréneti kort antropocénnek nevezik a University College London kutatói. 1610-re vált visszafordíthatatlanná a különböző növény- és állatfajok Európa és Amerika közötti keveredése és terjeszkedése, másrészt pedig sarkköri jégminták szerint ekkor – ugyancsak az emberi tevékenység hatására – szokatlan csökkenés következett be a szén-dioxid légköri arányában.

1610-ben kezdődhetett az ember alakította új földtörténeti kor, az antropocén a University College London (UCL) kutatói szerint.

Az ember által alakított földtörténeti kor kezdetének dátumát 1610-re tették a brit kutatók, ugyanis véleményük szerint ezt a dátumot két fontos tény is alátámasztja: egyrészt ekkora vált visszafordíthatatlanná a különböző növény- és állatfajok Európa és Amerika közötti keveredése és terjeszkedése, másrészt pedig sarkköri jégminták szerint ekkor – ugyancsak az emberi tevékenység hatására – szokatlan csökkenés következett be a szén-dioxid légköri arányában – olvasható a ScienceDaily tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.

A korábbi földtörténeti korok kezdő- és végpontjait a tudósok minden esetben olyan természeti jelenségekhez kötötték, mint a meteorit-becsapódások, vulkánkitörések, illetve földrészek vándorlásai. A kutatók azonban úgy találták, az emberiség az időszámításunk szerinti második évezredben az ilyesfajta természeti erőkkel egyenrangú módon változtatja meg a Földet, új földtörténeti kort nyitva meg tevékenységével.

A kutatók átnézték az elmúlt 50 ezer év emberi tevékenységének környezeti hatásait, és azt találták, hogy csupán két dátum felel meg a követelményeiknek: 1610, amikorra Amerika európaiak általi felfedezése globális hatást kezdett kifejteni, illetve az 1964-es atombomba-tesztek. A tudósok szerint az előbbi dátum mellett több érv szól.

Az Amerika felfedezését követően kialakuló globális kereskedelmi rendszer hatására számos növény- és állatfaj cserélődött ki az addig egymástól elzárt kontinensek között, ennek köszönhetően pedig teljesen átalakult a Föld addigi élővilága. A fajok gyors, ismétlődő, óceánokon átívelő élőhely-változtatása teljesen példátlan a bolygó történetében.

Az első megkövült kukoricapollenek 1600-ban tűnnek fel az európai tengeri üledék mintákban, hogy azután teljesen szokványossá váljanak a következő évszázadokban. Vagyis Amerika felfedezésének, és az új globális kereskedelemnek a hatására hosszú távú és tartós változások jelentek meg a Föld élővilágában.

Az 1610-es kezdődátumot egy másik tényező is megerősíti. Az antarktiszi jégminták alapján ugyanis 1610-ben szokatlanul alacsony volt a szén-dioxid aránya a légkörben. A tudósok szerint ez is Amerika felfedezésének, vagyis emberi tevékenységnek köszönhető.

A európaiak magukkal hurcolták az Újvilágba a himlőt, amelynek következtében nagyjából 50 millió bennszülött halhatott meg a 16. század néhány évtizedén belül. A járványok hatására visszaesett a mezőgazdasági gazdálkodás, a természetes vegetáció visszahódította az addig művelés alatt álló területeket, a burjánzó növényzet pedig nagy mennyiségű szén-dioxidot kötött meg.

Simon Lewis, az UCL kutatója, és a Nature tudományos folyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzője kijelentette: az emberiség ma a saját jogán ugyanolyan természeti erőnek számít, mint például egy meteorit-becsapódás.

mti

Szelektív gyűjtés Székelyudvarhelyen az Újrahasznosítás városa program keretén belül

A Székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal és az RDE Hargita Kft. együttműködésben szervez szelektív hulladékgyűjtési akciókat, amelyek célja elnyerni az Újrahasznosítás városa címet az országos megmérettetésen.

A program keretein belül ma, március 13-án a Tamási Áron Gimnázium 0-IV., valamint V.-VIII. osztályos diákjai a társszervezők segítségével újrahasznosítható hulladékokat gyűjtöttek az iskola udvarán.

Városunk több iskolája is részt vesz a dicséretes megmozdulásokban, amelyekhez a szülők is csatlakoznak.

Ma reggel a Tamási Áron Gimnázium diákjainak 424 kg PET palackot, 986 kg papírt, 62.6 kg műanyag kupakot, valamint 0,7 kg alumíniumdobozt sikerült összegyűjteniük.

közlemény

26A: a kávézó, ahol annyit fizetsz, amennyit tudsz, és annyit fogyasztasz, amennyit akarsz

fotó. Roarmag

fotó. Roarmag

Van egy kávézó Isztambulban, ahol annyit fizetsz, amennyit akarsz, és annyit fogyasztasz, amennyire szükséged van. Már öt éve működik, alapítói politikai baloldali aktivisták. És a modell annyira jól működik, hogy a kapitalizmus alternatívájaként emlegetik. Itt nincsenek főnökök, tulajdonosok, és senki nem kap fizetést.

Özlem Arkun és Özgür Erdoğan egyszerre két helyen nyitottak kávézót Isztambulban: egyet a kormányellenes tiltakozások miatt elhíresült Taksim tér mellett, egyet pedig a Kadiköy negyedben, az anatóliai részen. Özgur azt mondja, azért, mert sokan akarnak kiszabadulni a kapitalista kontroll alól, és sokszor nincs alternatív ezt megtenni. „Azt gondoltuk, ha teremtünk egy helyet, amely a megosztáson és szolidaritáson alapszik, akkor az emberek számára ez inspiratív lesz” – mondja Özgür, aki fiatal apaként reméli, egyre többen fordulnak el a fogyasztói társdalomtól, és a gyerekeinek így jobb jövője lehet.

A 26A története 2009-ben indult el, amikor is politikai aktivisták egy csoportja új helyet keresett, olyat, ahol találkozhatnak egymással is, és amely nyitott mások felé. Olyan társadalmi kísérletet terveztek, ahol a szükségleteket együtt fedezik. A hely nehezen indult be, ez nem csak a vendégek hiányának köszönhető, hanem annak is, hogy a szomszédban egyik felől az isztambuli maffia birtokában vannak épületek, másik felől meg a rendőrség van nagyon közel.

Már akkor is volt mindig friss tea (Törökországban a teázás nagyon fontos társadalmi gyakorlat), ha kliens nem is. Aztán elkezdtek kijárni a Taksim-térre, meleg levest és kávét vittek az ott levőknek. A kávézó tehát egyáltalán nem volt önfenntartó, ha napi húsz csésze teát eladtak, azt már jó napnak titulálták. A politikai aktivisták kénytelenek voltak dolgozni: ki pincér, ki recepciós lett. Aztán az idő teltével a baloldali aktivisták körében elkezdett terjedni a kávézó híre, és elkezdtek érkezni azok, akiknek tetszett, hogy itt egy olyan csoport van, amely nem hisz a hierarchia és a kizsákmányolás semmilyen formájában.

A kávézónak nem volt főnöke, senki nem kapott fizetést, az alapelv az lett, hogy mindenki azt ad, amit tud, és azt veszi el, amire szüksége van. Isztambul üzleti negyedében oázis teremtődött.

Özlem húga, Merve Arkun maga is 2009-től csatlakozott a kávézó közösségéhez, amikor az IMF-ellenes tüntetésekre felutazott a fővárosba. Azelőtt azt sem tudta elképzelni, hogyan lehet négy-öt emberrel egy helyen élni, ma már negyvennel, ötvennel is jól érzi magát egy helyen. Elmeséli, hogy az idő múlásával, ahogyan a többiek is, akik a kollektívában éltek, egyre inkább magáénak érezte a projektet. „Van egy mondás Törökországban, amely így szól: a tudás átok. Valamiképpen hasonló a kollektívába való költözés is: tudom, hogy itt szabadon lehet élni, és soha többé nem akarok egy főnöknek dolgozni.

A kávézó állandó közössége az évek alatt ötvenre nőtt. A legtöbben nemcsak együtt dolgoznak, hanem együtt is élnek Isztambul különböző foglalt házaiban. 2001-ben nyílt meg a második kávéház, amelyet eredetileg second-hand könyvek árusításának és kölcsönzése helyének szántak, majd egy kis bisztróvá alakították át. Nyílt egy harmadik kávézó is, de azt azóta bezárták, mivel a Kartal nevű munkásnegyedben hozták létre, de a pénzeket átcsoportosították a városközpontban végzett politikai tevékenységekre.

A kávézó-kollektíva legifjabb tagja 14 éves, a legidősebb 50. Mindannyiuknak egy a célja: egy olyan világot teremteni, ahol senkit nem zsákmányolhatnak ki gazdaságilag.

A 26A Kávézó megváltoztatta a vendégei életét: hetente összegyűlnek, és közösen döntenek a heti üzemtervről, a pénzcsoportosításról stb. Mindenki véleménye egyformán számít. Még a kezdetekkor eldöntötték, hogy ami az ételt illeti, csak vegetáriánus kosztot fognak árusítani. Ugyanakkor az is világos volt, hogy Coca-Cola vállalat termékeit sem szolgálják itt fel. A helyiségbe bármit be lehet vinni, de ha valaki kólával menne be, azt kedvesen megkérik, hogy vagy igya meg kint, vagy tegye el szem elől.

A tagok sokszor hosszabb időre elmennek. A 26A közössége a szíriai határ mellett tábort épített, hogy a kurdokkal vállaljon szolidaritást, egy másik csoport éppen egy anatóliai faluban segíti a helyi közösséget egy vízerőmű építése elleni tiltakozásban. Mások egyetemeken, megint mások gyárakban tevékenykednek, a strukturált oktatás és a munkások kizsákmányolás ellen lépve fel.

A közösség a zapatista modellt követi, továbbá a spanyol polgárháború anarchista közösségeitől vett át mintákat. A Gezi-parki tüntetések fellángolásakor, 2013-ban, sokan mentek ki a 26A közösségéből is, hogy az Igazság és Haladás (AK) párt intézkedései ellen tiltakozzanak. Az akkori rendőri túlkapások elől remek menedék lett a hely. Pénzt semmiért nem fogadtak el. A tiltakozások során erős szövetség alakult ki a 26A-sok és a Kazova textilgyár meg a Vio.Me munkásai között. Mostanság már egyre több tervet szőnek arról, hogyan lehetne a kezdeményezést nagyobb közegben is megvalósítani.

„Ha öt, vagy tíz év múlva képzeljük el magunkat, úgy vélem, már több kooperatívánk is lesz, ahol nem lesznek főnökök, és ahol nem lesz megkülönböztetés a termelő és a fogyasztó között. Nagyon fontos, hogy ezen kooperítatívák között kialakuljon egy kapcsolat” – mondja egy kávéházi aktivista.

A kávéház megteremtői nem játékként kezelik, amit eddig megvalósítottak, céljuk, hogy megváltoztassák a társadalmi alapberendezkedést. Ez még nem teljes kapitalizmuskritika, de egy működőnek tűnő modell, egy társadalmi kísérlet, amelyet érdemes figyelemmel kísérni.

via roarmag.org

Villámolvasás tanfolyamot szervez a KMDSZ Kolozsváron. Elmondjuk, miért ne menj el rá!

photoreading

Villámolvasás tanfolyamot szervez a KMDSZ Karrierirodája Kolozsváron március 22-23-án. A kétnapos tanfolyamnak meglehetősen borsos az ára, de azt ígérik, megtanítanak egy módszert, amellyel a „a már-már követhetetlen mennyiségű tananyagból, szakirodalomból, napi hírözönből pillanatok alatt hozzájuthaszt a számodra éppen legfontosabbhoz.” Az előadást tartó úriember többek közt azt kéri, hogy vigyél magaddal 4-5 még nem olvasott könyvet (lehetőleg ne szépirodalmat, hanem életmóddal, ezotériával foglalkozó könyveket), valamint, ha két napra mész, akkor a Villámolvasás című könyvet is. Ha nincs, akkor megvásárolhatod a helyszínen, naná! Nektek nem tűnik sarlatánságnak? Nekünk igen, ezért utánajártunk, mit is takar a villámolvasás módszere.

k. á.

A villámolvasás technikájának oktatása húsz évvel ezelőtt indult világ körüli útra, a módszert Paul R. Scheele dolgozta ki, aki Photoreadingnek nevezte el az általa felfedezett módszert. A névben benne van a lényeg: bizonyos fotófókuszhelyzetbe állított szemmel kell lefotózni a szöveget, s a feldolgozást a tudatalattira, „a nem tudatos irányítású elmére” bízni. Scheele azt állította, így mérhetetlenül gyorsabban tudunk elolvasni és felfogni szövegeket, mivel a hagyományos olvasás során nem használjuk az elmét teljes „sávszélességgel”. A villámolvasás Silva agykutatási módszerein alapul, amely az agy kihasználatlan területeinek teljes aktivitását célozza meg.

Az oktatók azt ígérik, hogy segítenek nekünk, hogy akár 25 000 szót olvassunk el percenként. Ez nem hangzik rosszul, lássuk, hogyan elehet elérni!

Az első és legfontosabb lépés a felkészülés. Az olvasónak fel kell hagynia a kételkedéssel, át kell alkotnia magában mindent, amit az olvasásról tudni vélt. Különböző meditációs gyakorlatokkal el kell jutni az úgynevezett théta tudatszintre. Az olvasónak tisztáznia kell az olvasási célt, s ez alapján néhány perc alatt felmérni az írott anyagot: ismerkedni a szöveg vagy könyv felépítésével, áttekinteni a legfontosabbnak tűnő részeket, és közben összeírni az olvasási célnak megfelelő kulcsszavakat, amelyekkel majd később dolgozik.

Ezután következhet maga a fotóolvasás, amely a látott szöveg beépítése az agyba. El kell lazulni, a szemeket fotófókuszhelyzetbe kell helyezni, nem az egyes szavakat kell elolvasni, hanem a teljes lapot kell az „elmébe engedni” a perifériás látás segítségével. Ez adja a módszer előnyét, ugyanis így csupán végig kell lapozni a könyvet, és hagyni kell magunkba áramlani. Ezután azt tanácsolják, hogy hagyjuk a megszerzett tudást leülepedni, ne olvassunk többet, ne is gondolkozzunk túl sokat, a legjobb, ha legalább fél órán keresztül alszunk.

agykontrol

photo by stokkete via shutterstock.com

Az utolsó fázis az aktiválás, ami alatt a megszerzett, és a tudatalattiba küldött tudást előhozzuk. Ehhez az oktatók a szuperolvasást ajánlják, aminek a lényege, hogy a pihenés után fentről lefelé, a lap közepén található szavakon átfuttatjuk a szemünket, és közben megfigyeljük a kulcsszavakat, amelyek az olvasás szempontjából relevánsak számunkra. Ezután elkészítjük az elmetérképet, amely során az olvasó struktúrába helyezi a felfogottakat. Ezt nem-lineárisan, egy kétdimenziós rajz elkészítésével kell megcsinálni. Ezután már csak a sebesolvasás van hátra, ami azt jelenti, hogy nagyon-nagyon gyorsan átfuttatjuk a szemünket a szöveg első szavától az utolsóig, lineáris olvasással.

A módszer működésére azonban semmilyen tudományos megerősítés nincs. Arra, hogy nem működik, viszont akad néhány. Itt van például a NASA. A szervezet, amint a villámolvasás kezdett elterjedni, kért egy jelentést róla, ezt Danielle S. McNamara, az Old Dominion University pszichológia tanszékének kutatója végezte el 2000-ben.

McNamara beiratkozott egy tanfolyamra, amelynek oktatója magától Scheeletől tanulta a metodikát. A tesztek több fázisból álltak, az elsőben két szövegcsoportot kellett elolvasni, az egyiket hagyományos, a másikat villámolvasással. Megmérték az olvasással eltöltött időt, és utána kitöltettek egy tesztet mind az oktatóval, mind a tanonccal. A tesztből az derült ki, hogy a villámolvasás-oktató elhanyagolható százalékban jobban válaszolt ugyan a kérdésekre mind a normális olvasás, mind a villámolvasás után, csakhogy sokkal több időt töltött el az olvasással, mint a tanítvány.

A tesztek második felében azt vizsgálták, hogy a tréner átmenne-e egy vizsgán, amelynek egy pszichológia tankönyv képezi az alapját. 73 percet tartott, míg „elvillámolvasta” a vizsgához szükséges három fejezetet, még 9 percet villámolvasott a vizsganap előtti éjszaka, reggel különböző sebesolvasási és aktiválási technikák segítségével újraolvasta még egyszer, ezután végezte el a tesztet, ahol 6 igaz/hamis típusú kérdésre, és 30 több válaszlehetőséget tartalmazó kérdésre kellett válaszolni, valamint volt egy rész, ahol szövegben kellett egy-két mondatos válaszokat adni. A vizsgázó az utóbbit meg sem próbálta, ezért itt 0%-os eredményt ért el, a másik kettőn 29%-ot és 67%-ot, ez az eredmény azonban nagyon gyenge a belefektetett időhöz képest.

McNamara megjegyzi a tanulmány végén, hogy sem a villámolvasás gyorsasága, sem az ennek segítségével elért jobb eredmények nem váltak bizonyossá. Minél gyorsabb az olvasás, annál kisebb a megértés szintje. Ugyanakkor szerinte jegyezhető egyfajta placebo hatás a villámolvasók körében, aminek két oka is lehet: az egyik, hogy a villámolvasás közben az olvasó többször végigolvassa a címeket, függeléket, tartalomjegyzéket, így úgy érezheti, biztos tudása van. A másik, a hit, hogy a tudás megszerezhető meditációs technikákkal, így a számonkérés időpontjára az elme nyugodt és kipihent, ez megdobhatja a teljesítőképességet.

Egy köztes megoldásra hajló feltételezés szerint lehetséges, hogy egyes embereknél valóban működik a villámolvasás, azaz a fotóolvasott szöveg tudattalan feldolgozása magas szintű és tartósan tárolódik a hosszú távú memóriában. Azonban legfeljebb egyfajta sajátos képességként fogható fel, ami ritka, és ami inkább az egyedi genetikai adottságokkal lenne magyarázható, mintsem a módszer elsajátításának sikerességével. Tehát a „genetikai hipotézis” (is) kizárja, hogy a villámolvasás az átlagos emberek problémáját megoldhatja. Legfeljebb arra alkalmas, hogy az amúgy is kivételes adottságokkal rendelkező egyénnek segít felfedezni és fejleszteni ezt a kivételes tanulási lehetőséget. A kivételes fotóolvasási képességgel nem rendelkező emberek pedig csinálhatják bárhogy, nem fog működni a módszer. De itt is tudományos bizonyítékok híján vagyunk: a fotóolvasó gének azonosításától (vagy a választól, hogy valóban genetikai sajátosságról van-e szó), még nagyon messze vagyunk.

De akinek van fölösleges 200-250 leje, az elmehet, és kipróbálhatja, nem tartozik-e a szerencsés kivételek táborába. A tanárok meg, ha van annyi idejük, szintén tesztelhetik, nekik ugyanis ingyenes. Csak aztán nehogy a tantermekben lássuk viszont a technikát… És gratulálunk a KMDSZ-nek, hogy hátteret biztosít az egészhez!

Magas ammóniakibocsátás miatt újabb 50 000 lejes büntetést kapott az Azomures

azomures

Ismét 50 ezer lejes büntetést kapott az Azomureș vegyipari kombinát a Maros megyei Környezetvédelmi Őrségtől, amiért február 13 – 15 között a gyárhoz köthető tevékenységek során a vállalat megengedettnél több ammóniát bocsátottak a levegőbe.

Nem első alkalom, hogy a kombinát több ammóniát bocsátott ki a levegőbe, így a környezetvédelmi őrség szinte rendszeres vendég az Azomureș háza táján. Legutóbb októberben bírságolták meg a vegyipari céget. Akkor és most is a szűrőrendszer nem megfelelő működésére hivatkozott az Azomureș sajtószóvivője, Ovidiu Maior. Ezek a szűrőberendezések az ammóniagyártó részlegért felelősek, viszont műszaki okok miatt kisebb kapacitással működtek, így a részlegen leállt a munka.

A berendezés korszerűsítését év végig tervezik kivitelezni, hogy elkerüljék a jövőbeli üzemzavart és a bírságolást is.

via kozpont.ro

Unicef: veszélyes a gyerekek fejlődésére a wécéhiány

szegeny
photo by Olesia Bilkei via shutterstock.com

Pakisztánban több mint 40 millió embernek nincs vécéje, emiatt arra kényszerülnek, hogy a szabadban végezzék el a dolgukat, s ez egy vezető UNICEF-tisztviselő szerint az egyik fő oka a gyermekek fejlődésbeli visszamaradottságának.

„Negyvenegy millió embernek nincs lehetősége a vécéhasználatra Pakisztánban, emiatt a szabadban könnyítenek magukon, aminek jelentős egészségügyi következményei vannak” – jelentette ki Geeta Rao Gupta, a UNICEF igazgatóhelyettese, aki azért utazott Pakisztánba, hogy erre a problémára felhívja a világ figyelmét.

India és Indonézia után Pakisztán a harmadik legnagyobb ország, ahol az emberek arra kényszerülnek, hogy a szabad ég alatt végezzék a dolgukat. Ez a gyakorlat azonban betegségeket terjeszt, bélfertőzések kialakulásához vezet, ami visszaveti a kisgyermekeket a fejlődésben.

Ez konkrétan azt jelenti, hogy a gyerekek sem testileg, sem szellemileg nem fejlődnek megfelelően. A fejlődésben elmaradott gyerekeknél nagyobb a megbetegedések kockázata, nem teljesítenek olyan jól az iskolában, a fejlődésben visszamaradt anyák gyermekei már születéskor hátrányt szenvednek – magyarázta Gupta.

A UNICEF a pakisztáni kormánnyal együttműködve igyekszik javítani az ország higiéniás viszonyain. Kampányokat folytatnak, amelyek arra bíztatják az embereket, hogy minél gyakrabban mossanak kezet, a közösségeket pedig arra bátorítják, hogy építsenek vécéket.

Az illemhelyek kérdésének megoldása létfontosságú a nők és lányok iskoláztatásánál is: ha a lányoknak túl messzire kell elmenniük, hogy a szabadban nyugodtan elvégezhessék a dolgukat, jobban ki vannak téve a támadásoknak. Ha nincs vécé az -épületben, valószínűbb, hogy a lányok nem mennek iskolába – fűzte hozzá Gupta, aki úgy vélte, „a vécék megjelenése a lányok számára hatalmas előnnyel járna”.

mti

Hatalmas óceán boríthatta a Mars felszínét

mars
photo by esfera via shutterstock.com

A Jeges-tengernél nagyobb víztömegű ősi óceán terülhetett el egykor a Mars északi féltekéjén – állapították meg az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) munkatársai.

A Jeges-tengernél nagyobb víztömegű ősi óceán terülhetett el egykor a Mars északi féltekéjén – állapították meg az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) munkatársai. „Talán mintegy 4,3 milliárd évvel ezelőtt elegendő víz lehetett a Mars felszínén ahhoz, hogy nagyjából 137 méter mély folyékony réteget képezzen a bolygó egészének felszínén” – húzta alá közleményében a NASA.

A szakemberek szerint azonban ennél sokkal valószínűbb, hogy a víz a bolygó északi féltekéjének majdnem felét elfoglaló óceánt alkotott, amely néhol meghaladta az 1,6 kilométeres mélységet is. A vörös bolygó ősi óceánja legalább húszmillió köbkilométernyi vizet tartalmazhatott, ám ennek 87 százaléka az űrbe veszett.

A Science című amerikai tudományos folyóiratban közölt tanulmány készítői a Föld legerősebb teleszkópjait, köztük a hawaii W. M. Keck Obszervatórium távcsöveit használva figyelték meg hat éven keresztül a Mars légkörében lévő – deutériumot (nehézhidrogén) tartalmazó – “nehézvíz” és a könnyű, vagyis a szokás víz arányát.

Az eredmények alapján a szakemberek arra jutottak, hogy a vörös bolygó nagyjából 6,5-ször annyi vizet veszíthetett, mint amennyit a bolygó északi és déli sapkái jelenleg tartalmaznak. Az elveszett vizet is magába foglaló ősi óceán a Mars felszínének 19 százalékát boríthatta. Összehasonlításképpen az Atlanti-óceán a Föld felszínének 17 százalékát foglalja el.

A vörös bolygó mai felszíne alapján a kutatók úgy sejtik, hogy az ősi óceán valószínűleg a Mars északi síkságán húzódott. “Mivel a Mars ilyen sok vizet veszített, ezért a bolygó nagy valószínűséggel hosszabb ideig volt nedves, mint azt eddig véltük, ami azt sugallja, hogy hosszabb ideig is lehetett lakható” – mondta a tanulmány készítője, Michael Mumma, a NASA Goddard Űrkutatási Központjának kutatója.

mti

« következőelőző »