Szegény haris, csomagba került

Izgatott haris hím. Fotó: Juhász Ágota

Csíkszeredai lévén süldő gyermekként ismertem meg a harist. A tömbházlakásunkkal szemközti réten rendszeresen lehetett hallani a hangját. Kezdő madarászként néha még megpillantani is szerencsém volt, amikor a bújkáló madár felrepült, és hosszú lábait lógatva száz méterrel odébb szállt.

Olvasd el a teljes sztorit

Ritka fajokat találtak a kolozsvári biológus diákok. Megírták.

Kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia)

Mit kell tenned ahhoz, hogy Natura 2000-es jelölő fajt láss és miért fontos, hogy ilyet találj? Vagy egyáltalán mi az?
1. lépés: próbáld meg bepakolni az összes cuccod, úgy, hogy aztán fel bírd emelni a hátizsákod.
2. lépés: hozz el 2 túrabakancsot.
3. lépés: gyalogolj 5 km-t ahhoz, hogy a vaslábi állomásról eljuss a szenétei oktatóközpontba (a helyiek szerint az „egyetemre”).
4. lépés: tanuld meg használni a lepkehálót, a fűhálót, a szippantót, a határozót, a binokuláris nagyítót, az eppendorfot, az alkoholt (persze csak az eppendorfban), tanulj meg nyitott szemmel járni, lelkesedni, nem mindig csak nyavalyogni.
5. lépés: és miután mindezen átmentél, írd meg a cikket a vonaton, hogy mások is értesüljenek a talált fajok jelentőségéről.
6. lépés: ha az 5. lépés nem sikerült tökéletesen, írd meg a cikket másodévesen, nosztalgiázva.

Mi, immár másodéves biológus és ökológus hallgatókként megtettük ezeket a lépéseket, és részt vettünk a 2014. július 3-9. között megszervezett gerinctelen állattan terepgyakorlaton Szenétén, ahol a Gyergyói-medence rovarfaunájával barátkozhattunk. Három különböző területet vizsgáltunk meg tüzetesebben: a szenétei és vaslábi lápréteket, a Súgó barlangot és környékét, illetve a Nagyhagymás hegység egy részét. Olvasd el a teljes sztorit

Az ACCENT GeoÖkológiai Szervezet álláspontja a medveátkelő beépítéséről

Tusnád község Általános Területrendezési Terve több pontban érinti az Alcsíki-medence Natura 2000 területet, viszont a dokumentáció figyelembe vette a terület Kezelési Tervében és Belső Szabályzatában megfogalmazott előírásokat, így csak apró átfedő területek vannak. A szóban forgó zöldövezet, amely Tusnádfürdőtől északra található, és teljes mértékben beépíthető területként jelölték be, csak indirekt módon érinti a Gondnokságot, hiszen a Tusnádi-szorostól keletre fekszik, a Natura 2000-es terület határán kívül.

>> A medveátkelőre építkeznének Tusnádon >>

Természetesen a Tusnádi-szoros – mint fontos átkelőhely nagyragadozók számára – nem működik, ha a körülötte lévő, vele kapcsolatos folyosók beépülnek, elszakadnak tőle. Emiatt aggodalmunkat fejeztük ki, miszerint nemcsak kezelési meggondolásból, hanem a tusnádfürdői lakosságra való figyelemmel kellene kezelnünk a témát. Ám a terv első változatában a „medve” szó nem is jelent meg. Ez furcsa volt számunkra, hiszen annak ellenére, hogy 2 jelentősebb pályázat (az Alcsíki-medence N2000 terület Kezelési Terve és egy medvékre koncentráló LIFEURSUS nevű projekt) is bizonyította, hogy a Tusnádfürdőtől északra és délre fekvő fás, zöld területek a Keleti-Kárpátok egyik legfontosabb átkelőhelyét jelentik a medvék számára a Hargita-hegység és a Csíki-havasok (Csomád-hegység) között. Persze ez egy olyan információ, melynek ismeretéhez semmiféle projektre nincs szükség, elég egyszerűen a térképet megvizsgálni. Olvasd el a teljes sztorit

Ezért van szükség geológiai kutatásokra a kertedben

Azt, hogy a csapból folyik a meleg víz, van fűtés, vagy hogy levest főzhetünk a gáztűzhelyen, természetes dolognak tartjuk, mindennapi rutinjaink szerves része. Reggelente a lábunkat még ki se tettük az otthonunkból, de már javában fogyasszuk azokat a fosszilis tüzelőanyagokat, amelyek kutatása és kitermelése ellen éppen előző nap este tüntettünk a téren.

Bartha István-Róbert

Honnan került a csőbe a gáz? – tehetnénk fel a kérdést, s hamar meg is válaszolnánk magunknak: Importáljuk! Ezzel a dolog letudva, lelkiismeretünk megnyugtatva. Valahol máshol, egy másik ország eldugott szegletében folyik a csúnya termelés, de ez nem a mi bajunk. Mi szépen kifizetjük havonta a számlán feltüntetett összeget, aztán a többi a szolgáltatón múlik. Hát ez azért nem így van, vagy legalábbis nem így kellene lennie, és biztos vagyok benne, hogy ezzel sokan tisztában vannak. De félek, hogy úgy igazán nem sok mindenkit érdekel ez a kérdés.

Egészen addig, amíg meg nem jelenik egy fickó a kertünkben egy jó pár tonnás masinával, és azzal a céllal, hogy a mi birtokunkon nyersanyag után kutasson. Ekkor jön a felháborodás, ismételten az utcára vonulás, és megtörténnek a szászalmádihoz hasonló események. Mindig tisztelet a kivételnek.

Mielőtt nagy dérrel-dúrral, gerincből elutasítunk mindennemű nyersanyagkutatást és kitermelést – úgy érzem, ez mostanság reneszánszát éli Romániában -, kicsit nézzünk utána hiteles forrásból a szénhidrogén-kitermelés technológiájának, és ne higgyünk el mindent kritikátlanul. Olvasd el a teljes sztorit

Bepipuló bringások Sepsiszentgyörgyön: flashmob, úttorlasz, büntik

Békés, környezettudatos, egészségcentrikus – ezek a biciklizéshez csatolt sztenderd szavak. Sepsiszentgyörgyön a polgári engedetlenséget is hozzáfűzték. Instagramos beszámolónk következik.

Zöld Gyík

Olt utca: mintapéldája a kisvárosi bicikliútnak. Két oldalt járda, balra parkolóhelyek, középen közlekedő, jobbról, a fehér útjelzéstől egyértelműen leválasztva, sárga folytonos vonallal jelölt biciklisáv. Akinek van jogsija, tudja: folytonos vonalon nem hajtunk át. Soha.

A Sepsi Bike Egyesület facebookján 11 óra körül jelenik meg az alábbi fénykép. A szöveg hozzá: „Újabb biciklitartókat sikerült felszerelni”.

A mindent elindító kép Olvasd el a teljes sztorit

SOS Györgyfalvi-tavak: civil alternatíva kéne a Julius Park elnevezésre

Fotó: SOS Györgyfalvi tó honlapjáról

A kolozsvári városvezetés támogatja a Julius Park elnevezést a Györgyfalvi-tavak között kialakítandó sétány esetében, mivel a zöldterület rendezésének fő támogatója a Julius Mall. Kérdés azonban, hogy ez mennyiben jótékony cselekedet és mennyiben haszonlesés a befektető részéről, hiszen a területen két irodaház építését is tervbe vették – írja a TOTB-ro-n megjelent publicisztikájában Adi Dohotaru.

Miután mindent privatizáltak Romániában, úgy néz ki, hogy már csak a zöldterületek „örökbe adásából” lehet hasznot húzni – jegyzi meg az aktivista. A kolozsvári polgármesteri hivatal átadná nagy cégeknek az elhanyagolt zöldterületek rendezési jogát, cserébe a vállalatok reklámanyagot rakhatnak ki az adott területen. Ez történt a Györgyfalvi-tavaknál is, a területrendezés még alig kezdődött el, de már a terület körbe van kerítve a Julius Mall reklámanyagával.

Valóban folyamatos igényként merül fel a Györgyfalvi-tavak közötti terület rendezése, parkosítása. Az SOS Györgyfalvi-tó mozgalom folyamatosan tiltakozik az első tó körüli forgalom miatt, illetve a Julius Mall rendezési terve ellen. A bevásárlóközpont vezetése ugyanis olyan módon parkosítaná a területet, hogy fel tudjon húzni két irodaházat is, ezzel is csökkentve a zöldterület nagyságát. Tulajdonképpen így fosztja meg a profitlesés a város lakóit a parkoktól, akárcsak a törökországi Gezi park esetében. Csakhogy mi a különbség? Ott igenis kiálltak az emberek az őket illető jogokért, és bízva a civil összefogásban szembeszálltak egy olyan városvezetéssel és állami hatalommal, amely nem figyelt igényeikre. Ezt javasolja Dohotaru is: foglalják vissza a civilek a parkot oly módon, hogy alternatív nevet adnak a térnek. Bővebben a TOTB.ro-n.

Kint és bent, avagy ismét a rendszer: egy romániai orvos az itthoni önkénteskedésről

A külföldön humanitárius munkát végző, Romániából származó önkéntesek gyakran szembesülnek azzal a néhol arrogáns, néhol csak értetlen megjegyzéssel, hogy „de hát miért nem itthon próbálnak tenni valamit a rászorulókért”? Turóczi Ildikó több évtizedes itthoni praxisát feladva még 2011-ben megjárta önkéntes orvosként Afrikát. Most itthon póbálkozna önkénteskedni – csakhát a romániai rendszer nem igazán tud mit kezdeni ezzel a fogalommal, jelenséggel, szándékkal. Erre reflektál az orvos blogbejegyzése.

Turóczi Ildikó

Évekkel ezelőtt a rendszerrel volt bajom, nyűglődtem nagyokat, aztán döntöttem.

Ha kilépsz egy rendszerből, belépsz egy másikba – óhatatlan; mondták többen is, hiteles, agyukban jó és tartalmas gondolatokat őrizgető emberek. Mert rendszer nélkül élni nem lehet, ezt beláttam magam is – már akkor és még mindig. Még remeteként sem, az pedig nem vágytam/nem vágyok lenni.
Hogy miért nem önkénteskedem itthon, miért kell elmenni ezért fekete-Afrikába, Nepálba vagy bárhova? – hangzott a kérdés, nyilvánosan és kevésbé.

Hát azért, mert – válaszoltam – itt 2000 emberre jut egy doki, ott 30000-re (nem szociológiai, pontos számadat, hanem persacc). Azért is, mert ott nincs csontig leszabályozott medicina és a „gyógyíts szabadon, tedd a dolgodat!” nagyon csábító tud lenni, ha szereted azt, amit teszel és hivatásodnak is tartod. Én ezek közé tartozom. Azért is, mert a munkám eredményéről nem kell számot adnom csak a páciensemnek, meg önmagamnak – no meg a szellemeknek, általuk meg istennek (nevezhetem akár lelkiismeretnek), ami úgyszint nem elhanyagolható.

Egyáltalán nem. És ha mindez nem lenne elég, akkor hadd szólnom arról, hogy itthon az önkéntességnek, mint gyakorlatnak, nincs infrastruktúrája, sem hagyománya. Mondhatnám azt, hogy nincs rendszere, merthogy az önkéntesség azt jelenti, hogy az önkéntesé az útiköltség, amivel a helyszínre utazik, munkája ellenértékeként pedig biztosítják neki a kaját és a szállást. Korrekt adok-kapok.

Nos, szűk két hónapja már, hogy jelentkeztem önkéntes munkára, itthon – kaját, szállást nem igényeltem, csak helyet, ahol elláthatnám a nem biztosított betegeket. Merthogy télutó-tavaszelő van, ilyenkor dívik az influenza, és nem csupán dívik, de fertőz is, és mert időmből futja az erre szánt heti három-négy alkalom, és azért is, persze, mert én szeretek cigányokkal dolgozni (valóban szeretek, és azért cigányokkal, mert nálunkfelé ők így nevezik magukat). És hogy félre ne értsen senki, nem holmi magasrendű erkölcsiség vagy Teréz-anya mártírszerep okán, hanem, mert valóban szeretek velük dolgozni, változatos és ízes kultúrájuk végett.

Szűk két hónapja várom a választ. Lassan kitavaszodunk, lassan megszűnik a járvány. Aztán a cigányok is elindulnak munkát keresni, ki ide, ki amoda, jórészt idénymunkára. Viszik a családot, felkerekednek, amerre csak tudnak. Mert ezek itt ilyen fajták: dolgosak és családszeretők. Erősek és lendületesek – csapatban szoktak járni, mert erősít az „együtt”. Ilyent láttam fekete-Afrikában is, bizony. Bizonyítja, hogy nem az étkezés, nem a dallam és nem a tánc adja a túlélés esélyét, hanem mindezekben az „együtt”.

És mielőtt lezárnám e rövid elmefuttatást, jó lenne tudni, hogy most melyik rendszerhez tartozom: az egyikhez már nem, a másikhoz még nem. Akkor hát ez a rendszerközti állapot 🙂

Karácsony – termeljünk minél több szemetet?

Tudom, tudom, hogy ez a szeretet ünnepe. Azt is, hogy ajándékozni illik és jó is. Kapni is kellemes, adni is felemelő (a székely vadmalac itt kérdezné meg, hogy: mit, pofot?).

Öko-vadmalac

De amikor este a fa előtt fogok állni, és nézem, melyik csomag lehetne az enyém, meg hogy amiket én készítettem, megtalálják-e a címzettek, biztos, hogy elkámpicsorodok. Az egész karácsonyestét, fenyőstül, gyertyástul, szülőstül, gyermekestül, érzelmi kitörésestül és elérzékenyülésestül a túl nagyra nőtt szemétdomb szaga lengi körül.

Megveszem az ajándékot, amit lehet, hogy senki sem fog használni – egy. Becsomagolom szép fényes, ha lehet, vastag és sokszínű papírba – kettő. Elmegyek a rokonokhoz, barátokhoz, ha lehet, autóval, mert csak nem fog az ember lánya karácsony estéjén buszra ülni? – három. Ott megeszem a vacsorát, ami biztos, hogy terjedelmesebb, mint amennyit kétszer annyi meghívott egy este alatt magába tudna erőltetni – négy.

Gyönyörködöm a fában, amit vagy direkt erre a célra növeltek, vagy a szociálisan hátrányos helyzetű emberek loptak az erdőről, mindegy, mert max. két hét múlva úgyis kidobják – öt. Megkapom az ajándékaimat, amelyeket lehet, hogy soha nem fogok használni – hat. Letépem róluk a szép fényes, ha lehet vastag és sokszínű papírt – hét.

Hét környezetkárosító mozzanat. Ha vacsora után még emésztőtablettát is be kell venni, a díszeket minden évben lecseréljük a karácsonyfa-trend szerint, esetleg a csomagolás angyalmintás műanyagdoboz, a helyzet tovább súlyosodik. De ezeket mindenki látja, tudja. Öko-vadmalac létemre tanácstalanul állok. Szemétszag és szeretet. Ünnep-féle.

Libanoni madármészárlás: újból időszerűvé vált a nemzetközi összefogás

A libanoni madármészárlás sajnos nem egy új keletű dolog; a jelenség már évtizedek óta ismert. Libanon a legtöbb európai és számos ázsiai vonuló madárfaj vonulási útjába esik úgy az őszi, mint a tavaszi költözés során.

Daróczi J. Szilárd, Milvus Csoport

Bár Libanon területén történik az egyik legbrutálisabbnak nevezhető mészárlás, nem kell megfeledkeznünk azonban más, fontosabb vonulási útvonalakon történő hasonló jelenségekről sem. Tudnunk kel, hogy kontinensünk madárállományát ezrével pusztítják évente Grúziában és Máltán is. Az elsősorban lőfegyverrel és különféle csapdázási módszerekkel évente elejtett több ezer vagy tízezer madár szinte mindegyike a védett, veszélyeztetett, vagy fokozottan védett kategóriába sorolható, némelyiküket a kipusztulás fenyegeti. Olvasd el a teljes sztorit

Lecsapolt láp, felégetett kaszálók, rezervátumbeli fakitermelés: illegalitások védett területeken

Szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében az ACCENT GeoÖkológiai Szervezet a gondnokságába tartozó két Hargita megyei természetvédelmi területen zajló illegalitásokról számol be, de képet kapunk arról is, a bürokrácia útvesztői miatt hogyan maradnak büntetlenül a törvénytelenségek. A fotókkal alátámasztott dokumentumot az alábbiakban változtatás nélkül közöljük:

Hangot adtunk véleményünknek 2012-ben is!

Az ACCENT GeoÖkológiai Szervezet egy botanikai rezervátum (a Tusnádfürdő melletti Sólyomkő) és egy Natura 2000-es természetmegőrzési terület (Alcsíki-medence ROSCI0007) gondnoka 2010 februárjától. A minisztériummal kövött egyezmény 5 évre szól, és nagyon sok kötelezettséget ír elő egy gondnok számára, viszont mindehhez nagyon kevés jogi hátteret. Azaz példának okáért minden természetkárosító tevékenységet meg kell akadályozzon a gondnok, viszont nem büntethet és nem róhat ki szankciókat sem, így egyetlen eszköze az, hogy a terepen észlelt illegalitásokat továbbítsa az illetékes állami szervek felé, és várja megoldást. Olvasd el a teljes sztorit