Think Outside The Box

Transindex rovatok


Kategória: «Wélemény»

The Bible Project: Az első hét

Az elmúlt napokban fantáziagyakorlatokat végeztem, például megpróbáltam elképzelni, mire gondolhattak a zsidók, amikor Mózes megjelent a két kőtáblával. Lelkesedtek-e, vagy bekövetkeztek-e hirtelen változások az életükben? Ezen úgy gondolkodtam, hogy közben nem akartam forgatókönyveket elképzelni, parodizálni, mítoszokat rombolni. Végülis egyszerű emberek voltak, akik a parancsolatokat kapták, és előfordulhat, hogy ez hatalmas fordulathoz vezetett az életükben.

Csibi Magor

Ezt azért gondolom, mert nagy változások nélkül szabályokra se lett volna szükség. Egy olyan társadalomban, ahol az a tíz parancsolat magától értetődő, nem kellett volna kőbe vésni őket. Vagy mégis? Olvasd el a teljes sztorit

Élet a Biblia alapján: mit mond nekem az írás?

Nagyon nehéz, visszarettentő, akár veszélyes is lehet a Biblia üzeneteire szabályzatot építeni. A történelem folyamán sokan szenvedtek amiatt, hogy „rosszul értelmezték” az írást, és számos háború tört ki ugyanebből az okból. Érzelmi, kulturális és vallási töltete miatt ezt a könyvet nem lehet helyesen értelmezni. Bárki is tenné, bárhogyan és bármilyen céllal, mindig lesznek emberek, akik egyáltalán nem értenek egyet az értelmezéssel, lesznek, akik megelégszenek vele és lesznek, akiket feldühít. Ezekkel a gondolatokkal vágtam én is bele a kísérletbe.

Csibi Magor

Maga a kísérlet nyilván megrémiszt, nem tudom, mire számítsak, viszont ugyanolyan nehéz leírni ezeket a sorokat is, amint megpróbálok egy szabályzatot felállítani a következő hetekre. Viszont mielőtt megállapítanám az alapszabályokat, fontos megjegyeznem néhány dolgot. Olvasd el a teljes sztorit

The Bible Project: Élet a Biblia alapján

“A világ rossz.” Mindennap halljuk ezt a kifejezést, az utcán, a boltokban, a médiában, és saját bőrünkön is megtapasztaljuk. Az agresszivitás, a türelmetlenség és a tisztelethiány egyre jobban úrrá lesz rajtunk, mi pedig megszoktuk, és csak vállat vonunk: ez az élet, nincs mit tenni. Mi van, ha mégis, ha lenne választásunk? Mi történne, ha elfelejtenénk azt a meggyőződést, hogy az ember lényegében rossz, és megpróbálnánk valamit tenni?

Csibi Magor

Ezt szeretném megtudni a legújabb kísérletemben. Amint ezt a TOTB-n megszokhattátok, minden év elején szükségét érzem saját határaim feszegetésének, és olyan kísérletek kipróbálásának, amelyből új dolgokat tanulhatok, és amelyek az olvasóknak is segíthetnek, ha ők is akarják. Az új év az általános újrakezdés elfogadása, viszont az új akkor kezdődik igazán, amikor az ígéretek láza lecsillapodik. Visszatérünk a mindennapi dolgainkhoz, elfelejtjük a szilveszteri nemes gondolatokat, és újra arra a következtetésre jutunk, hogy a világot nem lehet megváltoztatni. És ez a legmegfelelőbb pillanat ahhoz, hogy én egy új kísérletbe kezdjek. Olvasd el a teljes sztorit

Hidegzuhany, Caveman után szabadon

Fotó: matthijs/flickr.com

S. nehezen és nyűgösen ébredt; az ágyban forgolódva folyamatosan alkudozott saját magával (csak még egy kicsit maradjak…), azonban hamarosan mégiscsak győzött a kötelességérzete, így kikászálódott. A fürdőbe érve – látva a résre nyitott ablakot – megborzongott: kinn mínusz tíz fok körül lehet. Aztán beállt a zuhany alá. Megengedte a vizet: csakis hideget, nagyon erős sugárban. Egy pillanatig a mellkasára irányította. Testén borzongás futott végig, szíve erősen vert, de hamarosan teste tiltakozása elcsitult. A vízsugár érzetre kellemessé, enyhén langyossá, frissítővé vált.

A hideg víz nem volt olyan lágy és kellemes, mint a meleg zuhany, sosem felejtette ott magát percekig: hamarosan bőre és végtagjai zsibbadni kezdtek, így a zuhany számára szigorúan csak a futó tisztálkodást és felfrissülést jelentette. Néhanapján a meleg zuhanyt sem vetette meg: időnként, ha a teste azt kívánta, engedett a csábításnak. Azonban minden alkalommal megállapította, mióta rákapott a hideg zuhanyra, a meleg víz korántsem akkora élmény: nem frissít, hanem elpuhít és tunyává tesz. Marasztal, ahelyett hogy tempót adna az amúgy is álmos reggelnek. Olvasd el a teljes sztorit

A mi mindennapi italunk: a tej

Az utóbbi néhány évben sok mindenen mentünk keresztül. Volt jobb, rosszabb, demokrácia és diktatúra is. Egyes dolgok viszont állandóak: mindig volt kenyér, víz és tej az asztalunkon, és egyetlen rendszer, válság vagy törvénykezés sem akart elemi jogainktól megfosztani. Képzeljük csak el az életünket tej nélkül. Mi lenne, ha sem a kávénkba, sem a müzlibe, de még a reggeli kifli és a puliszka mellé sem tölthetnénk tejet. Sajnos ez nem egy futurisztikus forgatókönyv: megtörténhet, hogy Romániában a tej luxuscikké válik.

Csibi Magor

Senkit nem lep meg az a kijelentés, hogy számos romániai iparág egyre nehezebb helyzetbe jutott. Az utóbbi időben az összes közül legélesebben a tejtermelők tűntek ki. Őket lehet leginkább sarokba szorítani, a hangjukat senki sem hallja, kétségbeesésük pedig napról napra növekszik. Romániában az állattenyésztés se nem olcsó, se nem könnyű, és ha az EU által előírt szabályokat követni akarjuk, a feladat majdnem lehetetlen. Sokan nem is tudják, hogyan kellene megfelelni az előírásoknak, nem is szólva arról, hogy ezeket gyakran még a hatóságok is figyelmen kívül hagyják. Olvasd el a teljes sztorit

Természetvédelmi kezelés. Ki fog holdvilágnál kaszálni a 21. században?

Természetvédelmi kezelés centiről centire. Fotó: Molnár Ábel

Újabban mindent vagy kezelünk, vagy menedzselünk (pl. magunkat is). A természetvédelmi területeket is, ez az uniós előírás. A román állam maroknyi személyzettel rendelkező civil szervezetekre bízza több tíz-száz négyzetkilométeres területek kezelését. Tudjuk, hogy mit jelent pl. a gyepkezelés? Ki fog ma több ezer hektár fajgazdag kaszálót művelni, ha a csángó vagy móc bácsi leteszi a kaszát? (A székely már letette.)

Demeter László

A romániai természetvédelem óriási változáson ment keresztül az utóbbi pár évben. Az EU-csatlakozás eredményeképpen létrejött a Natura 2000 Hálózat, amely az ország területének majdnem egyötödét teszi ki, és még valamennyit bővülni fog.

Szintén újdonságként bejött egy jó hír: az emberi jelenlét nem feltétlenül káros a természet állapotára. A hagyományos, nem gépesített/vegyszerezett mezőgazdálkodás kifejezetten jó számos, természetvédelmi szempontból értékes élőhely és faj számára. Olvasd el a teljes sztorit

„Dal a kicsi kerek lelkemből, az első és utolérhetetlen szerelmemnek.”

Fotó: Balogh Róbert, forrás: Kiss Barna Facebook-oldala

Eredetileg nem a Jobb velünk a világ című rendezvényre indultam, csak Quimby-koncertre. Illetve Kiscsillagra és Csík Zenekarra, de azokat elkönyveltem extraként. Már régen megvettük a jegyeket, amikor felfedeztem, miről is van szó: a Nemadomfel, nagyrészt sérültekből alakult együttes jótékonysági rendezvényére tartok. Ennek bevételéből passzív házat építenek majd, amely többféle fogyatékkal élő személy számára is megfelelő lakóhely lesz.

Rácz Tímea

Ez akár téma is lehetne, és nemcsak az esemény mérete miatt – ébredt fel bennem a sajtós. Gyorsan elhessegettem, most bulizni megyek, semmi kedvem fotózni, megszólaltatni, a koncertekre is kritikus szemmel tekinteni. A délutáni programokra úgysem jutok el, száz egyéb teendőm van, maradjon csak szabad a szabadnap. Olvasd el a teljes sztorit

Győzött a nemzeti összefogás: magyar fának magyar fejsze

Az elmúlt napokban zárult az Év Fája verseny. Első alkalommal rendezték meg, és meglehetősen jó mobilizálás után az első nyertes egy csíkszentléleki fa lett. Úgyhogy győzött a „magyar ügy”. A verseny sok minden újat tanított nekünk. Például azt, hogy néha egy fának is lehet nemzetisége, meg persze azt is, hogy ha a nemzeti érzésünkről van szó, még a természet is tud minket érdekelni.

Csibi Magor

Senki félre ne értsen. Az, hogy 55126 ember szavazott egy fára, soha rossz hír nem lehet. Azt jelenti, hogy ilyen vagy olyan okokból rövid periódusra nagy tömeg figyelt fel egy fontos ügyre. Ha csak 1%-a is a szavazóknak fog valamit tenni, hogy ezt az ügyet támogassa az elkövetkezőkben, akkor már van 551 aktív ember a természetért. És ez tiszta nyereség. Olvasd el a teljes sztorit

Vesztes csatám a szépségápolással

Fotó: TaylorContagious/flickr.com

Hetente körülbelül tíz óra – ennyi időmet venné igénybe, ha rendesen akarnám csinálni a dolgot. Gondolj csak bele: reggel legalább negyed órádba telik a tusolás és fogmosás. Ha hajat is mosol és szárítasz (és egy valamire való frizurát naponta be kell szárítani), adj hozzá újabb 15-20 percet. A sminked legalább húsz percet vesz igénybe, ha az összes lépést végigcsinálod: krém, alapozó, szemfesték, szemceruza, szempillaspirál, rúzs. Persze, lehet fokozni szemránckrémmel, alapozóval, szempilla-bodorítással, szájkontúrral – a végtelenségig.

Fülöp Noémi

Legalább negyedórába telik, ha szépen fel akarsz öltözni, nem csak magadra dobálsz valamit. Ha rendetlen vagy, mint én, számolj hozzá még legalább 5-10 percet a ruhadarabjaid lokalizálására, ha pedig szeretsz kísérletezni, ugyanennyi időt a rosszul sikerült kísérleteid korrigálására (vagyis az átöltözésre). Olvasd el a teljes sztorit

A katasztrófa földrajza

Kolontár lakossága az ajkai sportcsarnokban. Fotó: h8pewou/flickr.com

Amikor áprilisban felrobbant a BP olajfúró platformja, az egész világnak, pontosabban a világsajtónak több hónapra elegendő témát szolgáltatott a szerencsétlen baleset és az olajszennyezés. A magyarországi vörösiszap-katasztrófával ezzel szemben nem az a baj, hogy nem tematizálják, sőt. A különbség a hangnemben és a hozzáállásban rejlik.

Rácz Tímea

„Roppant igazságtalanságokon nem lehet apró adományokkal segíteni, és ez fokozza a sajnálkozó egyének biztonságérzetét. A közügy mindenkinek kedvenc magánügye” – írta Rejtő egyik regényében. Az ember valóban tudja „szeretni” a katasztrófát, ha jó messze van és kellőképpen ki lehet élni a sajnálkozási igényt – legalább más nyomorultabb, mint én – és a bosszúvágyat. Olvasd el a teljes sztorit

« következőelőző »