Think Outside The Box

Transindex rovatok


Címke: «Védett fajok»

Nő a fehérarcú gibbonok száma Kína egyes részein

fotó: Gabriela Skollar/Gibbon Conservation Center

fotó: Gabriela Skollar/Gibbon Conservation Center

Növekvőben a ritka, veszélyeztetett fajok közé sorolt fehérarcú gibbonok populációja a délnyugat-kínai Jünnan tartományban – számoltak be egy friss felmérést követően helyi állatvédők a Hszinhua hírügynökségnek.

Olvasd el a teljes sztorit

A gazdasági fejlődés is elképzelhetetlen természetvédelem nélkül

Az Apáthy István Egyesület Kolozs megye három védett területének védett fajait és élőhelyeit bemutató cikksorozatát egy interjúval zárja, amelyben Erika Stanciu, a kezelési tervek elkészítését végző Pro Park Alapítvány vezetője, illetve Nagy H. Beáta, a projekt biológusa nyilatkozik. Az egyesület három Kolozs megyei Natura 2000-es terület védett fajait és élőhelyeit mérette fel, ezek alapján készültek el a kezelési tervek, amelyeket február folyamán közvita keretében vitattak meg az érintettek. A projekt címe: A kolozsvári Bükk-Malomvölgy (ROSCI0074), Szentiváni rét (ROSCI0356) és a Kis-Szamos (ROSCI0394) közösségi jelentőségű területek integrált kezelési terveinek kidolgozása. A kezelési tervek elérhetők itt, hozzászólásokat, javaslatokat a natura2000clujkolozsvar@gmail.com címre várnak.

Az év eleji lakossági fórumokat követően elkészültek és az első jóváhagyási szakaszon már túljutottak a kolozsvári Bükk-Malomvölgy, Szentiváni rét és a Kis-Szamos területek kezelési tervei. Miért szükségesek és mire valók a kezelési tervek?

Erika Stanciu

Erika Stanciu

Erika Stanciu: Ahogyan minden községnek, városnak vagy megyének szüksége van egy stratégiai fejlesztési tervre, amely harmonikus, fenntartható fejlődést irányoz elő számára, ugyanúgy minden védett területnek szüksége van kezelési tervre. A kezelési terv a védett terület stratégiai terve. A három szóban forgó Kolozs megyei terület Natura 2000-es terület, ezek esetében a kezelési terv feladata meghatározni, milyen típusú emberi tevékenységek engedélyezettek vagy szükségesek ahhoz, hogy azok a fajok és élőhelyek, amelyek védelméért kijelölték a területek határait, fennmaradhassanak. Fontos tudni, a növény- és állatfajok megóvása nemcsak értük, hanem értünk, emberekért is szükséges: ezek nagyon fontosak a természeti erőforrások, az egészséges környezet fenntartása érdekében, amelyek nélkül a gazdasági és társadalmi fejlődés is elképzelhetetlen.

Melyek a kezelési tervekben szereplő legfontosabb javasolt intézkedések a három védett terület célfajai megőrzése érdekében?

Nagy H. Beáta: A kezelésre vonatkozó intézkedések tartalma a területek jellegétől és az ott élő fajoktól függ. A Szentiváni réten (hivatalos nevén Poienile de la Șard, azaz Sárdi rét) a túllegeltetés megelőzése a legfontosabb különösen az erdélyi tarsza, valamint a lápi tarkalepke védelmében.

A Kis-Szamoson többek között a folyó melletti növényzet visszaállítása, a természetes meder megőrzése, a víz és a partok szenyezésének csökkentése, a sporthorgászat szabályozása a célunk.

A kolozsvári Bükk és a Malomvölgy esetében kidolgozott intézkedés- és szabályozáscsomag többek között magában foglalja a gyepek fenntartását és visszaállítását ott, ahol ez szükséges, a vízforrások mentén az építkezések és egyéb területrendezési munkálatok szabályozását, az öreg fák megőrzését, a legeltetés betiltását, a haszonállatok kitiltását az erdős élőhelyekről stb. Ezen kívül a Bükkben lévő két rezervátum területének kiterjesztését, és egy új kijelölését is szükségesnek tartjuk, elsősorban a hagymaburok védelmében. Vannak olyan szabályozások is, amelyek mindegyik területre vonatkoznak, ilyen például az égetések teljeskörű betiltása.

Nagy H. Beáta

Nagy H. Beáta

Sajnos több olyan faj is van, amelyeket az előzetes felmérések során már nem találtak meg a területeken – ezek „visszahozására” milyen javaslatokat dolgoztak ki?

Erika Stanciu: Fajtól függően nagyon sokféle ilyen intézkedés van a fajok visszatelepítésére. Például a Bükk-Malomvölgy nedves élőhelyein alapvetően arra van szükség, hogy mindenfajta emberi beavatkozást megállítsunk, és amennyiben továbbra is száraz nyarak következnek, szükséges lesz ellátni ezeket vízzel, azaz elvégezni e területek ökológiai rekonstrukcióját (például a mészkedvelő láprétek védelme érdekében). A Szentiváni réten ismét felelősen kell kezelni a területet, ami azt jelenti, kézzel vagy kisebb gépekkel kell kaszálni, és csak megfelelő számú háziállatot – elsősorban inkább teheneket – legeltetni itt. További általános, illetve a különböző fajokra szabott intézkedések megtalálhatóak a kezelési tervekben és a területek szabályzatában. Ami biztos, hogy az intézkedések gyakorlatba ültetéséhez szükséges bevonni a területtulajdonosokat, az erőforrásokkal gazdálkodókat, és be kell azonosítani a megfelelő pénzügyi forrásokat is.

Lápi tarkalepke. Fotó: Vizauer Tibor Csaba

Lápi tarkalepke. Fotó: Vizauer Tibor Csaba

Jelenleg melyek a legsúlyosabb problémák az egyes területeken, amelyek a 18 célfaj, a védett élőhelyek és más fajok fennmaradását veszélyeztetik?

Erika Stanciu: A védett területekre nehezedő nyomás és fenyegetés egy része a rossz kezelésből ered (mint a túllegeltetés a Szentiváni réten vagy az öreg, korhadt fák eltávolítása a Bükkben), vagy az embereknek abból a vágyából, hogy minél csendesebb és szebb erdős területen építsenek maguknak otthont a Bükkben. A Kis-Szamos esetében a szennyezés és a partmenti növényzet eltávolítása volt negatív hatással azokra a fajokra és élőhelyekre, amelyek védelméért a területet kijelölték. Nagyon szomorú, hogy az emberek – bár már számtalanszor felhívták a figyelmüket arra, hogy a természet menyire fontos a saját túlélésünk szempontjából – most sem értik meg, hogy a természetnek, a Bükk erdőinek is, térre és csendre van szüksége. A századok óta az ember által formált természetközeli gyepek pedig továbbra is gondozást igényelnek, olyan kezelést, ami nagyon közel áll ahhoz, amit hagyományosan a legelőkön és kaszálókon az emberek végeztek az idők folyamán.

Egy kezelési terv véglegesítése, minisztériumi jóváhagyása után kinek milyen szerepe van a végrehajtásában?

Erika Stanciu: Egy engedélyezett kezelési terv nemcsak a védett terület kezelője számára válik stratégiai dokumentummá, hanem minden érintett területtulajdonosnak és a természeti erőforrásokat felhasználó szervnek be kell azt tartania. A gondnokságok, földbirtokosok és az erőforrásokat felhasználók kötelezettségeit a három védett terület működési szabályzata határozza meg. Nagyon fontos, hogy minden fél megértse, az ezekben a dokumentumokban szereplő intézkedések mindenki javát szolgálják. A területek kezelői kötelesek biztosítani, hogy minden érintett, akinek tevékenysége a védett területeken zajlik, betartsa a kezelési terv előírásait. Amennyiben valaki megsérti az előírásokat, a kezelőnek kötelessége fellépni, és a törvények alkalmazásáért felelős szervek támogatásával megelőzni vagy harcolni minden olyan tevékenység ellen, amely a védett terület fajai vagy élőhelyei számára káros.

Mit tehet egy egyszerű polgár, ha természetrombolást észlel, hová fordulhat? Ha olyan településen él, ahol védett terület van a közelben, vagy akár neki magának vannak birtokai védett területen, mire kell figyelnie?

Erika Stanciu: Aki egy természetvédelmi területen szabálytalanságot észlel, először is a terület kezelőjéhez kell fordulnia, a három Kolozs megyei terület esetében a gondnoki szerepet ellátó egyesülethez vagy a megyei környezetvédelmi ügynökséghez, és/vagy a környezetvédelmi őrséghez. Észrevételét írásban kell megfogalmaznia, iktatnia a hivatalban, és kérjen hivatalos választ arra vonatkozóan, hogyan oldották meg a problémát. Az 112 sürgősségi hívószámon is bejelentheti a törvénytelenséget, kérve a gondnokság vagy a környezetvédelmi őrség beavatkozását. Akiknek a védett területeken vannak birtokaik, kötelességük ismerni a terület szabályzatát (ez gyakorlatilag összefoglalja a kezelési tervben szereplő intézkedéseket), és nem szabad olyan tevékenységeket végezniük, amelyek a szabályzatba ütköznek.

A három terület közül csupán egynek, a Bükk-Malomvölgynek van civil szervezet gondnoka, a Natura Transilvaniei Egyesület. Romániában számos természetvédelmi terület kezelését az állami szervek vagy önkormányzatok végzik, ugyanakkor a gondnokság sokszor hálátlan feladatát felvállaló civil szervezetek viszont nem kapnak semmiféle támogatást ezirányú munkájukért. Ön szerint a Védett Területek Országos Ügynöksége (Agenția Națională pentru Arii Naturale Protejate) létrehozásával remélhető-e változás ezen a téren?

Erika Stanciu: Még nem tudjuk, a Védett Területek Országos Ügynökségének pontosan milyen feladatai lesznek. Igen, elméletileg ennek az ügynökségnek kellene biztosítania a megfelelő keretet a védett területek hatékony fenntartására, ugyanakkor technikai és pénzügyi segítséget is kellene nyújtaniuk a kezelőknek. Országos szinten a döntéshozási folyamatokban képviselniük kellene a védett területek ügyét, és ki kellene harcolniuk a védett területek megfelelő fenntartásához és kezeléséhez szükséges forrásokat. Lobbizniuk kellene azért, hogy ne csak adminisztrációra, hanem a kártérítések kifizetésére is legyen pénz az állami büdzséből. A kártérítéseknek ugyanis fedezniük kellene a védett területek földbirtokosainak gazdasági veszteségeit, abban az esetben, ha a kezelési tervben tiltó intézkedések szerepelnek a földhasználatra vonatkozóan.

Eddigi tapasztalatok szerint az állami-önkormányzati vagy a civil szervezeti szféra végzi megfelelőbben a természetvédelmi kezelést?

Erika Stanciu: Nem hiszem, hogy ilyen jellegű értékítéleteket fogalmazhatnánk meg a védett területek kezelőiről, és biztosan megállapíthatnánk, hogy melyik szektor képviselői bizonyultak hatékonyabbnak, melyek végeznek jobb munkát. Vannak jó gyakorlatok és kevésbé jók mind az állami-önkormányzati, mind a civil kezelők esetében. Mivel azonban az utóbbi 15 év eredményeiről nem született valós kiértékelés, elhibázott lenne ezeket rangsorolni. A Natura 2000-es Koalíció kérte is a Környezetvédelmi, Vízügyi és Erdészeti Minisztériumtól az eddigi természetvédelmi kezelési gyakorlatok elemzésének elkészítését.

Amit megerősíthetek, hogy nagyon sok, szenvedélyesen elkötelezett gondnokság van, akik fantasztikus erőfeszítéseket tettek, hogy a környezetvédelmi hatóságok és az állam támogatása hiányában is megőrizzék a legértékesebb természetvédelmi területeket. Ezek a gondnokságok több millió eurós projekteket futtattak, oktatási és tájékoztatási tevékenységeket, kezelési tervek kidolgozását valósították meg, ugyanakkor a turisztikai infrastruktúra fejlesztésébe is befektettek, amely a védett területek körzetében a gazdasági fejlődés záloga lehet. A civil szervezetek hozzájárulása a védett területek kezeléséhez hasznosnak és pótolhatatlannak bizonyult a legtöbb általuk gondnokságba vett terület esetében.

Melyek egy kezelő legfontosabb feladatai? Mire kell felkészülnie egy egyesületnek vagy alapítványnak, ha gondnokságot vállalna? Kihez fordulhat szakmai segítségért (pl. a Natura 2000-es Koalícióhoz, amely többek közt a természetvédelmi kezeléssel foglalkozó szakértők egymást segítő hálózata is)?

Erika Stanciu:
A kezelő elsősorban facilitátor, akinek azonban néha vezetővé kell válnia abban a térségben, ahol tevékenységét végzi. Mit akarok ezzel mondani? Akik egy védett területért dolgoznak, először is tudniuk kell, hogyan érik el azt, hogy mindenki, akinek földtulajdona vagy más jogcíme van a területen, megértse a természetvédelem fontosságát és hozzájáruljon a terület értékeinek megőrzéséhez. Tehát a kezelőnek hatékony oktatási és tájékoztatási akciókat kell szerveznie a közvélemény számára, hogy fokozatosan a teljes társadalom ráébredjen, milyen fontos maga a természet a jövőnk szempontjából, és milyen fontos mindenkinek hozzájárulni megóvásához. A kezelőknek új, innovatív ötletekkel kell előállniuk, hogy olyan projekteket vonzzanak a védett területre, amelyek nemcsak a fajok, élőhelyek és a táj megőrzéséhez járulnak hozzá, hanem a helyi közösségek fenntartható fejlődéséhez is. A védett területek kezelőinek különösen komplex feladatköre nem látható el az illető területen élők vagy az érdekelt felek támogatása nélkül. Ezért nagyon fontos, hogy a gondnokságok tudjanak partnerségeket kötni, tudjanak bizalommal és optimistán együtt dolgozni különböző személyekkel és intézményekkel, civilekkel és kormányzatiakkal egyaránt.

Önök a Pro Park Alapítványnál évek óta foglalkoznak a természetvédelemmel kapcsolatos szakmai ismeretek, know-how átadásával. Mi a tapasztalatuk, mennyire van igény erre a civil szervezetek részéről? Romániában beszélhetünk-e már egy számban is jelentős szakértőgárdáról, akik aktívan bekapcsolódnak a természetvédelembe, és a sokszor elkerülhetetlen harcba a néha szakmaiatlan és káros politikai döntések ellen?

Erika Stanciu: A védett területek kezelésének 15 éves romániai története során sok civil szervezetnek a legfájdalmasabb és legnehezebb módon kellett megtanulnia ennek mikéntjét: kísérleteztek, harcoltak, hibáztak, elölről kezdték többször is, azaz a gyakorlatban tanulták meg. A ProPark azt tűzte ki célul, hogy megfelelő keret biztosításával megkönnyíti ezt a tanulási folyamatot: azok, akik már tapasztaltak ezen a téren, átadják a hatékonyabb munkát eredményező ismereteiket, példáikat, a kezeléssel kapcsolatos módozatokat. A probléma nem az, hogy nincs érdeklődés vagy igény a kurzusok iránt. A probléma a pénzügyi források hiánya, ugyanis a kezelőknek – legyenek azok civil szervezetek vagy állami-önkormányzati hatóságok – nincs keretük elküldeni munkatársaikat ezekre a szakmai felkészítőkre. A ProPark nagy erőfeszítéseket tesz nemcsak azért, hogy minőségi szakmai felkészítőket szervezzen, hanem azért is, hogy felkutassa azokat a pénzügyi forrásokat, amelyek révén ösztöndíjjal vagy részleges költségtérítéssel teszi lehetővé a részvételt a kurzusokon. Remélem, a minisztérium fel fogja ismerni a szakmai felkészítők szükségességét és fontosságát, és megoldást talál arra, hogy segítse a védett területek kezelőinek továbbképzését, és az olyan találkozókon való részvételét, ahol pontosabban megértik a feladataikat, és innovatív megoldásokkal találkozhatnak a számos problémára, amellyel kezelőként szembesülnek.

Az Apáthy István Egyesület sajtóanyaga

Az akác és a fenyők kivágását javasolják a biológusok a kolozsvári Bükkben

Gyertyános-tölgyes a kolozsvári Bükkben. Fotó: Kuhn Thomas

Gyertyános-tölgyes a kolozsvári Bükkben. Fotó: Kuhn Thomas

A kolozsvári Bükk sokunk számára “Az Erdőt” jelenti, ahová sétálni, kirándulni indulhatunk, árnyas ösvényeken élvezhetjük az elviselhetetlen kánikula elől menekülve a friss, a városénál több fokkal hűvösebb levegőt. A Bükk és a Malomvölgy Natura 2000-es terület valóban Kolozsvár tüdejének számít, ezért a legtöbb itt lakó valószínűleg egyetértene azzal, hogy az erdőnek meg kell maradnia. Kérdés, hogy elég-e annyi a védelemhez, hogy nem szabad letarolni, és amit kitermelnek, azok helyére csemetéket kell ültetni – mindegy, hogy milyen fafajtákat?

Olvasd el a teljes sztorit

Hagymaburok: vízigényes jégkorszaki reliktumfaj él Kolozsvár szomszédságában

Fotó: Ruprecht Eszter

Fotó: Ruprecht Eszter

Védett szomszédaink, azaz több ritka faj sajnálatos eltűnéséről vagy visszaszorulásáról számoltunk be az utóbbi időszakban. Az ember élővilágot romboló tevékenysége globális szinten megállíthatatlannak tűnik, így könnyen eluralkodhat rajtunk a “nincs mit tenni” apátiája. Pedig helyi szinten nagyon sok mindent tehetünk: az is nagy előrelépés lenne már, ha a törvényes előírásokat betartva építkeznénk, meghagyva a terjeszkedő metropolisz mellett azokat a kiemelten fontos élőhelyeket, védelemre méltó területeket, ahol különleges szomszédaink évmilliók óta élnek. Kolozsvár ifjúsági és kulturális főváros mivoltához ugyanis a természeti örökség védelme is hozzátartozik.

Most egy jó hírrel folytatjuk: még megtalálható a Kolozsvár melletti Malomvölgyben (a Bükk és a Malomvölgy védett területen) a hagymaburok (Liparis loeselii), ez a különleges jégkorszaki reliktumfaj, amelyet Nyugat- és Közép-Európában, így Magyarországon is eltűnés fenyeget. Közel kétszáz példányát számolták meg a kutatók a tavalyi átfogó felmérés során, ugyanakkor a védett terület szomszédságában is találtak belőle. Főleg mészkedvelő lápokban lévő kis vízfolyások, források mentén, nedves területeken észlelték példányait. Olvasd el a teljes sztorit

Az urbanizáció pusztít: beépítik és lecsapolják a malomvölgyi láprétek egy részét

Fotó: Urák István

Fotó: Urák István

A Bükk a kolozsváriak kedvenc kirándulóhelye – vajon még érvényes ez az állítás? Mielőtt még rosszul értelmezett lokálpatriotizmusból felhördülnénk, hogy valaki ezt kétségbe meri vonni, próbáljunk meg szembesülni a ténnyel, hogy ez a Bükk már régen nem az az erdős, virágos mezős, tiszta patakos hely, ami volt mondjuk húsz évvel ezelőtt.

Olvasd el a teljes sztorit

Megmentik a kihalástól a lápi pócot a Vajdaságban

A Vajdaság egyik leginkább veszélyeztetett halfaját, a lápi pócot (Umbra krameri) igyekeznek menteni Újvidéken.

Olvasd el a teljes sztorit

Őket is veszélyezteti Kolozsvár terjeszkedése: a narancslepke és a keleti mustárlepke

coliasmyrmidone_vizauercsaba2

Újabb érv, miért kellene kiterjeszteni a kolozsvári Bükk és a Malomvölgy Natura 2000-es terület határait: két további veszélyeztetett faj, a narancslepke (Colias myrmidone) és a keleti mustárlepke (Leptidea morsei) került veszélybe a kolozsvári metropoliszövezetben.

A korábban bemutatott lepkefajok egy részéhez hasonlóan narancslepkét a kutatók csak a védett terület szomszédságában találtak (összesen két egyedet 1,7 km-re a terület határától), a mustárlepkének pedig összesen csupán 18 példányát (ebből kettőt szintén a terület határain kívül) – derült ki a védett terület fajainak és élőhelyeinek tavaly lezárult, az Apáthy István Egyesület uniós projektjének keretében készült felméréséből.

Mint ahogy korábbi cikkeinkben is jeleztük, a legtöbb lepke igen szoros kapcsolatban van a környezetével, fennmaradása nagy mértékben függ a tápnövények jelenlététől és a terület kezelési módjától. Egyes fajoknál a legcsekélyebb környezeti változás is a faj kipusztulásához vezethet, akár egyik évről a másikra. Tehát jó hír az, hogy e két nappali lepkefaj egyedei még kimutathatóan jelen vannak a területen, ám fontos felismerni, hogy ezek a populációk nagyon törékenyek, és megfelelő intézkedések nélkül eltűnhetnek.

A narancslepke elterjedési területe magába foglalta a Duna vízgyűjtő területét, kelet felé az Ural hegység vonaláig is előfordult. Az utóbbi négy-öt évtizedben közép-európai állományainak jelentős része eltűnt, ebben az időszakban legalább nyolc európai országból halt ki. A kihalási hullám kelet felé terjedt, így jelenleg Lengyelország keleti felén és talán Szlovákiában maradtak fenn kisebb populációi, de legjelentősebb ismert állományai Romániából, pontosabban csak Erdélyből ismertek.

coliasmyrmidone_vizauercsaba3
Narancslepke. Fotók: Vizauer Tibor-Csaba

Az európai nappali lepkék vöröslistája 1999-ben a narancslepkét sérülékenynek minősítette, de a következő évtizedben tapasztalt drasztikus hanyatlása miatt az EU által kiadott, nappali lepkéket felsoroló vöröslistának 2010-es kiadásában már szigorúan veszélyeztetettnek tekintik. Jelzésértékű a faj veszélyeztetettségi szintjére nézve, hogy a vöröslista adatai szerint az EU területén tenyésző 421 nappali lepkefaj közül csupán két faj található kihalás közeli állapotban, amelyek közül az egyik a narancslepke.

Romániában hasonló hanyatlási folyamaton ment át a narancslepke. Gyűjteményi és irodalmi adatok szerint a narancslepkét korábban legalább 75 településről jelezték Romániában; 2000 után 12, 2005 után már csak öt lelőhelyről származnak jelzési adatok. Jelenleg két nagyobb állománya ismert a Gyergyói-medencében és a Gyalui-havasokban, de ezeket is a kihalás veszélye fenyegeti az utóbbi 3-4 évben zajló emberi tevékenységek miatt. Mivel ennek a két lepkepopulációnak az élőhelye nem tartozik a Natura 2000-es hálózathoz, ezek a területek áldozatul esnek a kontrollálatlan cserjeirtásnak és legeltetésnek. További kisebb narancslepke-populációk találhatók a Tordai-hasadékban, a Torockói-hegység északi részén, valamint a kolozsvári Bükk környékén. A Bükkben 2000-ig Románia egyik legnagyobb narancslepke-állománya volt ismert, ami egyik évről a másikra omlott össze, a kutatók által még nem teljesen tisztázott okok miatt.

A narancslepke napsütötte, általában keleti vagy déli kitettségű lejtőkön vagy dombtetőkön található, kevésbé legeltetett cserjés réteken és nyiladékos erdőszegélyeken fordul elő. Fiatal lárva állapotban vészelik át a telet, a kifejlett lepkék két nyári periódusban repülnek (május közepétől június végéig, majd július közepétől szeptember végéig). A nőstények ebben az időszakban bizonyos zanótfélékre (Cytisus sp.) petéznek, eddigi ismeretek szerint a selymes zanótra (Chamaecytisus ratisbonensis), a buglyos zanótra (C. austriacus) és a borzas zanótra (Cytisus hirsutus). A Gyergyói-medencében a Chamaecytisus triflorus (közép-európai borzas zanót) a tápnövénye, amely erdőirtás után kialakult extenzív (enyhén legeltetett) legelőkön él, ahol a cserjeborítás eléri a 15-25%-ot. A narancslepkék több kilométeres távolságot képesek berepülni, patakvölgyek mentén vagy lejtőre merőlegesen kóborolnak, megfelelő, petézésre alkalmas területeket keresve.

coliasmyrmidone_vizauercsaba5

A narancslepke hím szárnyfesztávolsága 5 cm, a nőstény valamivel kisebb. Nevét élénk narancssárga színéről kapta. A szárnyak szegélye fekete, a nőstényeknél sárgán foltozott. Az elülső szárnyakon egy-egy szimmetrikusan elhelyezkedő, fekete folt található. A fonák enyhén sárgászöld színű, a belső oldalon megfigyelt folt itt is jelen van. Az alsó szárnyak fonákján világos folt látszik. A nőstények első szárnyának szegélyterében citromsárga foltok találhatók. Hasonló kinézetű és színű faj a sáfránylepke (Colias croceus) illetve a dolomit kéneslepke (Colias chrysotheme), amelyek a narancslepkével együtt is előfordulhatnak. Ezeknek a fajoknak az elkülönítését csak szakemberek végezhetik el biztosan.

Számos tényező okozhatta együtt vagy akár külön-külön az állomány csökkenését: a klimatikus változások (melegedés), a tájhasználat megváltoztatása (a legeltetés mértékének felerősödése, a cserjeirtás és a tarlóégetés) és az élőhelyeik teljes tönkretétele (szántóföldek kialakítása, erdőültetvények létrehozása és a beépítések). Mivel Romániában tenyésznek még a legerősebb európai uniós állományai, fokozott felelősséggel tartozunk a faj még létező populációinak feltérképezésével, illetve élőhelyeinek megőrzésével és visszaállításával.

A kolozsvári Bükk és a Malomvölgy Natura 2000-es területen nem volt jelen a narancslepke tápnövénye, valószínű emiatt nem találták meg ott a fajt. A narancslepkét is a megfelelő élőhelyek eltűnése fenyegeti. A szakértők valószínűsítik, hogy túllegeltetés, cserjeirtás, gyepégetés és taposás is hozzájárulhatott az élőhely tönkretételéhez és a lepke eltűnéséhez. Ha megszűnne a zavarás, a faj jó eséllyel újra visszatelepülne a védett területre is. A narancslepke esetében is szükséges tehát a védett terület kiterjesztése, a tápnövény védelme.

leptideamorsei_urakistvan1
Keleti mustárlepke. Fotók: Urák István

A keleti mustárlepke úgynevezett diszjunkt elterjedési területtel rendelkezik: az eurázsiai areájának többnyire a nyugati és a keleti részén honos. Elterjedése Közép-Kelet-Európától Szibérián, Dél-Oroszországon és Kína északi részén keresztül a kelet-ázsiai Amur folyó vidékéig terjed, de Koreában és Japánban is tenyészik. Közép- és Kelet-Európában egy külön alfaja tenyészik, a Leptidea morsei major, amelyet a szakemberek nyugati nagy mustárlepkének neveznek. Romániából több helyről is jelezték a jelenlétét, többnyire Erdélyben, Moldva nyugati részén, a Partiumban és a Bánságban. Ismert állományai száma alacsony, és a szakirodalomban leközölt jelzési adatai is kérdésesek, mivel ez a faj könnyen összetéveszthető két másik, Romániában tenyésző mustárlepkefajjal.

A keleti mustárlepke a Bükk-Malomvölgynek csupán a dél-nyugati részén volt jelen. Üde lomberdei faj, erdők és tisztások többé-kevésbé cserjés szegélyén él, ritkán lehet nyílt növényzetű területen találkozni vele. Tápnövénye a fekete lednek (Lathyrus niger), mely egyesével, vagy kisebb csoportokban fordul elő, 30-120 cm magasra nő fel, árnyékos élőhelyeket kedveli. A pici, fehér pöttyöknek kinéző petéit a nőstény a tápnövény leveleire rakja. Kétnemzedékes faj, az első generáció április közepétől május végéig, a második június végétől augusztus közepéig repül.

leptideamorsei_urakistvan2

A keleti mustárlepke szárnya teljesen fehér, a hátsó szárny fonákján feketés behintésből álló rajzolat látható. Az elülső szárny csúcsán egy feketés folt van, amely főleg a hímeknél kiterjedtebb és erőteljesebb, a nőstényeknél akár hiányozhat is. Nagyon hasonlít a kis mustárlepkéhez (Leptidea sinapis) és a Lorkovic-mustárlepkéhez (Leptidea reali). Terepen sokszor nehéz megállapítani, melyik fajt tartjuk a kezünkben, annyira hasonlóak. A genetikai vizsgálatok szerint azonban a keleti mustárlepke jól elkülönül a többi hozzá hasonló fajtól.

A keleti mustárlepkét is főképp élőhelye feldarabolódása fenyegeti, valamint a túllegeltetés és a növényzet felégetése. Annak érdekében, hogy ne csökkenjen tovább a faj állománya, szükséges az erdőszegélyek védelme, csökkenteni kell az erdőmunkálatok intenzitását, és védeni kell a tápnövény élőhelyeit. A faj fennmaradását célzó, a kezelési tervben javasolt intézkedések között szerepel az építkezés betiltása a védett területen, a turizmus ellenőrzése, a kirándulók tájékoztatása, valamint az égetés teljes körű tilalma.

leptideamorsei_urakistvan3

Sorozatunk három védett terület fajainak és élőhelyeinek megismertetését célozza. A bemutatott felmérések a védett fajok állományainak felbecslését és potenciális élőhelyeinek feltérképezését célozták, ami a területek kezelési tervének elkészítéséhez volt szükséges.

A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének háttérintézményeként működő Apáthy István Egyesület egy uniós pályázat keretében összesen három Kolozs megyei Natura 2000-es terület kezelési tervét készíttette el, amelyeket február folyamán közvita keretében vitattak meg az érintettek. A projekt címe: A kolozsvári Bükk-Malomvölgy (ROSCI0074), Szentiváni rét (ROSCI0356) és a Kis-Szamos (ROSCI0394) közösségi jelentőségű területek integrált kezelési terveinek kidolgozása. A kezelési tervek elérhetők honlapunkon: natura2000clujkolozsvar.com, hozzászólásokat, javaslatokat a natura2000clujkolozsvar@gmail.com címre várunk.

leptideamorsei_urakistvan4

Az Apáthy István Egyesület sajtóanyaga

Lokálisan kihalhattak a tarkalepkék a Bükkből

Euphydryas aurinia
Lápi tarkalepke

Eltűnés határán van vagy lokálisan kihalt a kolozsvári Bükk és a Malomvölgy Natura 2000-es területen a díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) és a lápi tarkalepke (Euphydryas aurinia) – derült ki a védett terület fajainak és élőhelyeinek friss, az Apáthy István Egyesület uniós projektjének keretében készült felméréséből.

Olvasd el a teljes sztorit

A védett terület kiterjesztése menthetné meg a kolozsvári Bükk és a Malomvölgy eltűnőben lévő lepkéit

Lycaena_foto__UrakIstvan
Fotók: Urák István

A lepkéket szépségük miatt általában szeretik az emberek: többnyire ártalmatlanok, nem okoznak vélt vagy valós károkat, külsőleg úgy tűnik, vidáman röpködnek a mezőn virágról virágra. Régebb a természetbúvárok előszeretettel fogdosták össze a legkülönbözőbb fajtájú lepkéket, s míg más a bélyeggyűjteményével, ők esetenként gombostűre szúrt lepkékkel menőztek. Ma már csak szigorúan tudományos céllal szabad lepkét gyűjteni, hiszen sok faj populációi drasztikusan lecsökkentek, egyes fajok pedig a kihalás szélén állnak. Amatőr lepkegyűjtők számára az új kihívás nem a lepke megfogása, hanem a jó minőségű, lehetőleg minél nagyobb felbontású makrófotó készítése ezekről a látványos élőlényekről.

Olvasd el a teljes sztorit

Ritka fajokat találtak a kolozsvári biológus diákok. Megírták.

1
Kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia)

Mit kell tenned ahhoz, hogy Natura 2000-es jelölő fajt láss és miért fontos, hogy ilyet találj? Vagy egyáltalán mi az?
1. lépés: próbáld meg bepakolni az összes cuccod, úgy, hogy aztán fel bírd emelni a hátizsákod.
2. lépés: hozz el 2 túrabakancsot.
3. lépés: gyalogolj 5 km-t ahhoz, hogy a vaslábi állomásról eljuss a szenétei oktatóközpontba (a helyiek szerint az „egyetemre”).
4. lépés: tanuld meg használni a lepkehálót, a fűhálót, a szippantót, a határozót, a binokuláris nagyítót, az eppendorfot, az alkoholt (persze csak az eppendorfban), tanulj meg nyitott szemmel járni, lelkesedni, nem mindig csak nyavalyogni.
5. lépés: és miután mindezen átmentél, írd meg a cikket a vonaton, hogy mások is értesüljenek a talált fajok jelentőségéről.
6. lépés: ha az 5. lépés nem sikerült tökéletesen, írd meg a cikket másodévesen, nosztalgiázva.

Mi, immár másodéves biológus és ökológus hallgatókként megtettük ezeket a lépéseket, és részt vettünk a 2014. július 3-9. között megszervezett gerinctelen állattan terepgyakorlaton Szenétén, ahol a Gyergyói-medence rovarfaunájával barátkozhattunk. Három különböző területet vizsgáltunk meg tüzetesebben: a szenétei és vaslábi lápréteket, a Súgó barlangot és környékét, illetve a Nagyhagymás hegység egy részét. Olvasd el a teljes sztorit

előző »