Think Outside The Box

Transindex rovatok


Címke: «védett faj»

Nőtt a kerecsensólymok és parlagi sasok száma Magyarországon

Tizenhatszorosára nőtt a parlagi sasok és több mint húszszorosára a kerecsensólymok száma mintegy harminc év alatt Magyarországon a madárvédelmi programoknak köszönhetően – fejtette ki Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) kommunikációs munkatársa az M1 műsorában kedden.

Olvasd el a teljes sztorit

Túlélési praktikákat tanítottak meg egy veszélyeztetett varánuszfajnak Ausztráliában

"ArgusMonitorCincinnati" by Greg Hume - Own work. Licensed under CC BY-SA 3.0 via Commons.

ArgusMonitorCincinnati” by Greg HumeOwn work. Licensed under CC BY-SA 3.0 via Commons.

Ausztrál kutatóknak sikerült megtanítaniuk a sárgapettyes varánuszoknak, hogyan kerüljék el a populációjuk megcsappanásáért felelős mérgező óriásvarangyokat, amelyek jó ideje súlyos fenyegetést jelentenek a kontinens állatvilágára.

Olvasd el a teljes sztorit

Kihaló fajok a vatikáni Szent Péter katedrális falán

VaticanAnimals5

A vatikáni Szent Péter katedrálisra vetítették veszélyeztetett fajok felvételeit Ferenc pápa támogatásával Racing Extinction című dokumentumfilm készítői.

Olvasd el a teljes sztorit

Nő a fehérarcú gibbonok száma Kína egyes részein

fotó: Gabriela Skollar/Gibbon Conservation Center

fotó: Gabriela Skollar/Gibbon Conservation Center

Növekvőben a ritka, veszélyeztetett fajok közé sorolt fehérarcú gibbonok populációja a délnyugat-kínai Jünnan tartományban – számoltak be egy friss felmérést követően helyi állatvédők a Hszinhua hírügynökségnek.

Olvasd el a teljes sztorit

Végre egy jó hír: ismét elterjedhetett a vadmacska Németország bizonyos részein

"Felis silvestris silvestris Luc Viatour" by Lviatour - Own work. Licensed under CC BY-SA 3.0 via Commons.

Felis silvestris silvestris Luc Viatour” by LviatourOwn work. Licensed under CC BY-SA 3.0 via Commons.

Elterjedt az európai vadmacska (Felis silvestris) Németország bizonyos részein, az állatvédők egy új génadatbank eredményeiből következtetnek erre.

Olvasd el a teljes sztorit

Mesterséges szaporítással próbálják visszahozni a kolozsvári Bükkbe a tátogó kökörcsint

Fotó: Fenesi Annamária

Fotó: Fenesi Annamária

Eddigi cikkeinkben a kolozsvári Bükk-Malomvölgy, Szentiváni rét és a Kis-Szamos Natura 2000-es területek 18 célfajának helyzetét mutattuk be a legfrissebb felmérések alapján. A Kolozsvár környéki védett területeken jelenleg is megtalálhatók (vagy a védett területek kezelési terveiben foglalt intézkedésekkel a szakértők reményei szerint újra visszahozhatók) a vidra, a mocsári teknős, a sárgahasú unka, a hangyaboglárka és a nagy tűzlepke, két tarkalepkefaj, a sárga gyapjasszövő, a narancslepke és mustárlepke, a sűrű csetkáka, a szibériai hamuvirág, a hagymaburok, az illatos csengettyűvirág, a homoki küllő, a vágó csík, a szivárványos ökle és az erdélyi tarsza populációi. A gyorsan fejlődő metropolisz és térsége azonban még további ritka, védett fajoknak ad otthont, amelyeket a felmérések során a kutatók megtaláltak, és véleményük szerint a védelmi intézkedések kidolgozásánál ezekre is tekintettel kell lenni.

Közülük most egy növényfajt mutat be két vendégszerzőnk, Rés Katalin és Sándor Dorottya, a BBTE Magyar Biológiai és Ökológiai Intézet Növényökológiai Kutatócsoportjának tagjai.

Fotók: Szabó Anna

Fotók: Szabó Anna

Olvasd el a teljes sztorit

Egy rejtőzködőművész lakik Kolozsvár mellett: ő az erdélyi tarsza

Fotók: Urák István

Fotók: Urák István

Egy rejtélyes és különleges nevű szöcskefajról mesélünk most, amely sehol máshol nem fordul elő a világon: ő az erdélyi tarsza (Isophya stysi). Endémikus faj a Kárpát-medencében, ami azt jelenti, hogy csak ebben a térségben fordul elő (egész pontosan Romániában, Magyarországon, Szlovákiában, Ukrajnában és Lengyelországban jelezték jelenlétét).

Romániában többnyire az Erdélyi-medencében, a Keleti-Kárpátok lábainál, a Moldovai-medence északi részén, az Erdélyi Szigethegységben él, hegyvidéki kaszálókon akár 1500 m-es magasságokban is előfordul. Magyarországon 80 m-es tengerszint feletti magasságon is jelezték a faj jelenlétét, ez a legalacsonyabb területről származó adat. Főleg a közepesen meleg (mezofil) üde réteket, lápréteket, tisztásokat, kaszálókat, erdők közelében lévő területeket kedveli.

Közepes termetű, jellegzetesen élénkzöld testű szöcskefaj. Csápjai zöldek vagy sárgásak, és kétszer hosszabbak, mint az állat teste. A nőstények tojócsöve hajlott, a hímek potrohvégi cercusai jellegzetes alakúak és apró fogakkal rendelkeznek a végükön. Megkülönböztető jellegzetessége a fajnak, hogy a szemeitől testének mindkét oldalán egy-egy fehér csík húzódik a potroha felé. Szárnyai csökevényesek, emiatt csak ugrálva közlekedik. A rejtőzködés nagymestere: nagyon jól beolvad környezetébe, a magasra növő növényzet közé, hegyi legelőkön kedvenc rejtőzködőhelye a fehér zászpa (Veratrum album) széles levelei. Növényevő, kétszikűek zöld részeit kedveli leginkább. Nászidőszakban, nyáron, június végétől augusztusig a hímek ciripelnek, az első pár szárnyukat összedörzsölve keltik a ciripelő hangot. A nőstények is adnak ki hangot, válaszolnak a hímek jellegzetes hívóénekére. A petéket a talajba rakják 1-2 cm mélyen, amelyek április végén és május elején kelnek ki. A kifejlett egyedek júniusban jelennek meg, és nyár végéig élnek. Olvasd el a teljes sztorit

Iszapban lakik, ne zavard: a vágócsík a Kis-Szamosban

Fotók: Nagy András Attila

Fotók: Nagy András Attila

Régen, amikor még számos mocsaras, lápos, holtágas terület volt egész Európában, különálló foglalkozás volt a csíkászat, azaz a csíkfélék halászata. Nem is halászat volt az, hiszen főleg kosarakkal történt: egyszerűen kimerték az iszapból az oda magukat befúró halakat. A csíkféléket sovány húsuk miatt előszeretettel készítették el böjtidőben. Egész falvak éltek csíkászatból a nagy lápos területek mentén, és a csík felhasználásának sokrétűségét mutatják a régi erdélyi szakácskönyvek is. A legismertebb talán a csíkos káposzta volt, de egyes helyeken paprikásként is előszeretettel fogyasztották. A lápok lecsapolásával azonban egyre inkább visszaszorultak a csíkfélék populációi egész Európában, ezzel együtt pedig ez a gasztronómiai hagyomány is kihalt.

Olvasd el a teljes sztorit

Jól érzi magát a Kis-Szamosban Románia egyik legkisebb őshonos halfaja

???????????????????????????????

Jelentős szivárványos ökle populáció él újra a Kis-Szamosban, ami arra utal, hogy a folyó szennyezettségi foka jelentősen csökkent a kommunizmusban előforduló állapothoz képest, amikor is Kolozsvár alatt majdnem a teljes halállomány kipusztult a Kis-Szamosból (Bănărescu és mtsai. 1999). Ebben az időszakban a halak nagy része (a szivárványos ökle is) a folyóba torkolló patakokba húzódott fel, itt próbálták meg túlélni a kellemetlen időszakot, ami sajnos több évtizedig tartott. Miután a szennyező ipari létesítmények nagyrészét bezárták, illetve a többé-kevésbé hatékony szennyvíztisztító telepet is üzembe helyezték, a folyó vízminősége annyit javult, hogy a kisebb mellékágakból a halak újra megtelepedhettek a Kis-Szamosban. Innen is láthatjuk, mekkora jelentőségük van ezeknek a kis, látszólag jelentéktelen dombvidéki patakoknak – tájékoztatott Nagy András Attila biológus.

Habár az utóbbi évtizedekben is jelentős ember által okozott negatív hatások érték a folyót, ezek még nem értek el egy olyan kritikus szintet, amely a vízminőségre kényes kagylókat veszélyeztetné, amelyek újból jelen vannak a folyóban – derült ki az Apáthy István Egyesület uniós projektje keretében végzett felmérésből. Olvasd el a teljes sztorit

Már csak 21 él belőle, most úgy tűnik, sikerül megmenteni egy japán fafajtát

12043063_888932651155735_2690601610327833823_n

Our nursery experts here at Bedgebury have successfully germinated some seeds that they helped collect in Japan last…

Posted by Bedgebury Pinetum on Monday, 21 September 2015

Brit tudósok sikeresen kicsíráztatták egy súlyosan veszélyeztetett japán nyírfaj magjait, a Betula chichibuensis nevű fából mindössze 21 van az ázsiai szigetországban.

Olvasd el a teljes sztorit

előző »