Think Outside The Box

Transindex rovatok


Címke: «románia»

Az Ikea és a Harvard legalább olyan nagy hazai erdőmutyiban érintett, mint a Schweighofer

mutyikea
photo by mandritoiu via shutterstock.com

Az IKEA a világ fakitermelésének 1%-áért felelős. A svéd bútorgyártóhoz eddig is kapcsolódtak már jelentős botrányok, de a romániai sztori az egyik legígéretesebbnek mutatkozik. De hogy kerül a világ leghíresebb egyeteme is a történetbe?

2004-től kezdődően a Harvard több mint 33 ezer hektárnyi erdőt vásárolt, amely több száz kis erdőterületből áll össze, melyeket olyan helyi közvetítőktől vásárolták, akiket a romániai ügyészek azóta korrupcióval és szervezett bűnözői csoportokhoz való tartozással vádolnak, és akik ellen nyomozás folyik. Időközben aztán ezek az erdők az IKEÁ-hoz kerültek, de nem tudni, pontosan mennyi fog maradni nekik, mert a bíróság elkezdte érvényteleníteni az üzleteket.

Már az is gyanús, hogy a Harvard és az IKEA nem közvetlenül egymással üzleteltek, hanem olyan más, svéd és luxemburgi cégeken keresztül, amelyek a Harvard tulajdonában vannak, és számos esetben adóparadicsomokban vannak bejegyezve. A tranzakciók némelyikét a romániai hatóságok kétségbe vonják, mivel állításuk szerint a jelenleg kárpótlási eljárás alatt levő állami erdőterületeket törvénytelenül nyilvánították magántulajdonban levő erdőkké.

Egy romániai bíróság máris érvénytelenített egy, a Harvard portfóliójában levő tulajdonosi okiratot, miután úgy ítélte meg, hogy az erdőterületet nem jóhiszeműen vásárolták meg. Mivel a Harvard a tulajdonában levő erdők nagy részét ugyanattól a csalással gyanúsított csoporttól vásárolta, előfordulhat, hogy sokkal több területet kell visszaszolgáltatnia az államnak. Ez rossz hír az IKEA-nak, mely megvásárolta az erdőterületeket a Harvardtól, mivel nagy esély van rá, hogy a svédek a frissen vásárolt romániai erdőterületeiket is elveszíthetik.

A hazai erdők visszaszolgáltatási programja nem működött sosem zökkenőmentesen, a kezdetektől meghatározzák azt a különböző szinteken fellelhető korrupciós botrányok, amelyek olyan magasra érnek, hogy még a királyi család egyik tagja, Paul herceg is jócskán belekeveredett. A cél az lett volna, hogy azok kapják vissza a területeket, akiktől 1989 előtt az állam elkobozta, de számos esetben úgy kerültek erdőterületek magánszemélyek kezére, hogy a tulajdonjog igencsak homályos volt.

Az IKEA 2015-re felvásárolta a Harvard által birtokolt erdők 98%-át, 100 millió eurót fizettek ki érte, ez az érték kétharmada lenne, de az üzletben van egy olyan záradék is, hogy az IKEA átvállalja a Harvard ismeretlen összegű tartozását. Csakhogy mire az üzletet megkötötték, Romániában már le is tartóztatták az egyik üzletembert, aki segített a Harvardnak erdőhöz jutni. Ez az úr volt Dragoș Lipan, aki rendőrségi vizsgálatok szerint egy nagyobb bűnszövetkezet, az úgynevezett Enigma-csoport tagja (nevüket a kávézóról kapták, ahol rendszerint találkoztak). Lipan aranyosszohodoli (közel van a Törcsvári-kastélyhoz) házában hozták létre azt a vállalatot, amely a környéken később a felvásárlásokért felelt. Ugyanazon a napon, ugyanabban a házban, ahol a harvardosok létrehozták a céget, amely a Scolopax Srl. nevet kapta, megalakult egy másik vállalat is, az Oriolus Limited, amelyet négy svéd állampolgár hozott létre, közülük Jonas Jacobsson a Scolopax ügyvezető elnöke. A Scolopax nevében Lipan kötötte az üzleteket, ezek sokszor nem voltak törvényesek: 2007-ben például Lipan megállapodott Robert Elerrel arról, hogy áron felül megvásároljon 2500 hektárnyi erdőt. A tranzakció feltétele az volt, hogy Eler visszajuttatja a haszon 30 százalékát Lipannak. Csakhogy Elernek nem volt erdője, így elkezdett nagy iramban felvásárolni. A Scolopax elkezdett vásárolni Elertől, és Lipan meggazdagodott, majdnem 1 millió eurót nyert. Ezek a tranzakciók azonban törvénytelenek voltak, ugyanis a törvények értelmében az államnak elővásárlási joga van a magántulajdonosok által meghirdetett erdőterületekre, az eladóknak pedig kötelességük értesíteni az államot az eladási szándékukról, majd 30 napig várni, mielőtt az erdőt ténylegesen eladhatnák. Amennyiben ez nem történik meg, a tranzakció érvényét veszti.

2015 tavaszán Lipant három éves felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték korrupció és pénzmosás vádjával, a 2007-2008 között a Scolopax-szal kötött erdővásárlások miatt. A vád szerint Lipan a Scolopax-nál betöltött pozícióját felhasználva előnyös üzletet ígért csúszópénzért cserébe: többek között egy értékes autóra és egy Kanári-szigeteki útra tartott igényt. Lipan az OCCRP nevű nemzetközi oknyomozó portálnak nyilatkozott akkori üzleteiről, szerinte ellenőrizték a papírokat minden esetben, de nem volt erőforrás utánanézni minden egyes tulajdonosi jogtérnek. Lipan szerint a Harvard ügyvédei megnézték ugyan a dokumentumokat, azonban nem vizsgálódtak. A dokumentációt aztán elküldték Jacobssonhoz, aki jóváhagyta a tranzakciót.

Az OCCRP birtokában levő dokumentumok szerint a harvardosoknak és Jacobsson számára ismertek voltak az erdővásárlásokkal kapcsolatos problémák, jóval azelőtt, hogy Lipant letartóztatták és elítélték. Valószínűleg ezek miatt adtak túl az erdőkön: a Scolopax elkezdte azokat eladni egy másik, a Harvard tulajdonában levő cégcsoportnak, a Greengoldnak, ennek is a Greengold Value Forests Srl. nevű leányvállalatának adták el a tulajdonjogilag legkockázatosabb területeket. Mindkét céget egy luxemburi cégen keresztül birtokolta a Harvard. 2006-tól 2012-ig újabb Greengold-cégeket alapított Svédországban egy csoport svéd és román állampolgár – többek között Jacobsson, aki 2004-ben Lipan házában kezdte el a Harvard romániai üzleti tevékenységét. A Greengold-csoport tulajdonosi dokumentumai szerint nincsen jogi viszony a svéd Greengold-csoport valamint a romániai-luxemburgi-delaware-i Greengold-csoport között, azonban az amerikai adóbevallásokból kiderül, hogy a Harvard University a Phemus Corporation-ön keresztül 2012-ben 2,38 millió dollárt fizetett a svédországi Greengoldnak „befektetési menedzsment” címszó alatt. A következő évben az egyetem közel 2 millió dollárt utalt a stockholmi székhelyű cégnek.

A Scolopax és Greengold Value Forests SRL Romania között létrejött szerződés tulajdonképpen két, a Harvard ellenőrzése alatt levő fél között jött létre. A dokumentumban van egy olyan kitétel, miszerint a vásárló, a Greengold, visszakérheti a pénzét, ha egy harmadik fél bíróságon megtámadja a tranzakciót. Ugyanebben a szerződésben azt is rögzítették, hogy a perköltségeket az eladó, tehát a Scolopax állja.

Itt jött be a képbe az IKEA: a bútorgyártó óriás megvásárolta a Greengold Value Forests Srl-t, valamint a cég birtokában levő erdőket, és a cég nevét I.R.I. (IKEA Resource Independence) Forest Assets Srl-re változtatta. Az IKEA nem kommentálta, hogy a korábbi Scolopax-Greengold szerződés, valamint annak a pénz visszaigénylésére vonatkozó kitétele is része a Harvarddal kötött megállapodásnak.

Ez azonban rosszul sült el mindenki számára, ugyanis 2015-ben egy galaci bíró érvénytelenített 108 hektárnyi erdővásárlást, amiatt, mert az államnak nem lett bejelentve az üzlet, így az nem élhetett elővásárlási joggal. A Harvard szerint ők nem tudtak a problémákról, a bíró azonban azt mondta, a Harvard 2008-ban kötött szerződésein jól látszik, hogy annak fényében írták őket, hogy a lehető legjobban megvédjék magukat az ilyen esetektől.

A fent említett erdőrész azonban egy nagyobbnak, egy 3000 hektárosnak a része, és most ez ügyben is nyomozás folyik, pénzmosásért és szervezett bűnözői csoporthoz való tartozásért emelhetnek majd vádat.

A cikk kivonat az Átlátszó honlapján megjelent Offshore cégeken keresztül vásárolt romániai erdőket a Harvardtól az IKEA anyagnak.

És amúgy is, ki akarna ide jönni?

fotó: crossborderexperience.org

fotó: crossborderexperience.org

Interjú Simina Gugával

Az interjú január elején készült, az akkori helyzetet tükrözi. Románia 160 menedékkérőt vesz át Olaszországból, 135-öt pedig Görögországtól március folyamán, tegnap meg is érkezett az első csoport. Sokan azonban mai napig nincsenek tisztában azzal, hogy mi is a menekültstátusz, Romániában hány tábor van, milyen jogok illetik meg ezeket az embereket, ebben kívánunk segítséget nyújtani.

kérdezett: Gagyi Zsófia, fordította, szerkesztette: kulcsár árpád

Szociológiát és antropológiát tanultam, majd iszlám tanulmányokon szereztem mesteri diplomát. 2009-ig migrációkutatóként dolgoztam, de abban inkább a Nyugaton dolgozó románokkal foglalkoztam, 2008-tól érintőlegesen a Romániába érkező vendégmunkasokkal is. Amikor 2009-ben már kizárólag a menekültekkel kezdtem dolgozni, akkor egy olyan civil szervezetnél helyezkedtem el, ahol információs segítséget nyújtottunk azoknak, akik az Unión kívülről érkeznek Romániába, a mienknél szegényebb országokból. Ezután tanácsadóként dolgoztam, jelenleg pedig egy olyan projektben, amiben ugyanazt csinálom, konzulens vagyok, de csak azokkal a menekültekkel foglalkozom, akik menedéket kérnek itt.

Olvasd el a teljes sztorit

Nem kell Ázsiáig menni agyondolgoztatott, alulfizetett varrónőkért

fotó: Casa jurnalistului

fotó: Casa jurnalistului

Kelet-Európa országai, köztük Románia és Bulgária (de Magyarország és Lengyelország is) Ázsia versenytársává váltak a könnyűipar terén, ami az olcsó munkaerőt illeti. Százezrek dolgoznak olyan gyárakban, amelyek a legnagyobb márkáknak (Zara, Lacoste, Hugo Boss, Kenzo, Marc O’Polo) készítenek ruhákat. Miközben a nyugati figyelem főként a távol-keleti, például kínai munkások embertelen munkakörülményeire összpontosul, a Made in EU jelzésű termékek esetében ez a kérdés nem merül föl. Laura Ștefănuț, a Casa Jurnalistului nevű tényfeltáró csoport újságírója bejárta az unió perifériáján található országok, Románia és Bulgária gyárait, több tucat munkással beszélt, sőt maga is beállt dolgozni melléjük. Felfedezései szerint a boltokban drágán árult öltözködési cikkeket a környékünkön is minimálbér alatti fizetéssel „jutalmazott”, megfélemlített és embertelen munkakörülmények között dolgoztatott emberek készítik.

Korán reggel a dél-romániai Calafat város egyik ruhagyára előtt dolgozók százai, főként nők gyülekeznek hevenyészve összeütött bódék előtt, hogy bespájzoljanak kajából és innivalóból az előttük álló munkanapra.

Az olasz tulajdonban lévő kötöttáru-üzem, a Maglierie Cristian Impex a legnagyobb munkáltató a környéken, és az egyik legnagyobb textilüzem Romániában, megközelítőleg 1000 alkalmazottal. Olyan nagy neveknek szállít, mint a Kenzo, az Escada, Marc O’Polo, Faconnable és az Inditex, a spanyolországi központú behemót, melynek márkái között a Zara és a Massimo Dutti is szerepel.

A munkások elmondása szerint azonban munkáltatójuk nem fizet rendesen, sokan csak két- vagy háromhavonta kaptak fizetést tavaly. „Munka, munka, munka – de semmi fizetés”, panaszolja az egyik varrónő, a 34 éves Cristina, aki nem szeretné felfedni valódi nevét. Tavaly január végétől július közepéig kétszer kapott fizetést, összesen 1500 lejt a gyártól, mely uniós forrásokat is kapott saját „gazdasága versenyképességének növelésére”.

Sorsa nem egyedülálló, csak Romániában és Bulgáriában kormányzati statisztikák szerint 345 ezer ember dolgozik több mint tízezer textil- és bőripari üzemben, a szektor pedig az egyik legnagyobb exportőrnek számít ezekben az országokban.

A gyártulajdonosok elmondása szerint óriási rajtuk a nyomás, mivel a nagy márkák igyekeznek minél alacsonyabban tartani a termelési költségeket.

A dolgozók túlnyomó többsége nő, gyakran a törvényes, 200 eurót sem elérő minimálbér alatti fizetéssel alkalmazzák őket, és sokszor még ennél is kevesebbet kapnak kézhez.

2014 áprilisában a Maglierie Cristian gyár több mint 300 alkalmazottja sztrájkolni kezdett a késő bérek miatt. A tiltakozók egyik vezetőjét, Cristi Deșeanut és harminc társát elbocsátották. Bár a cég, mely abban az évben 8,3 millió eurós forgalmat bonyolított, tagadja, hogy kirúgta volna őket, Deșeanu dokumentumokkal bizonyítja az ellenkezőjét. A cég saját honlapján kiváló nemzetközi hírnévvel büszkélkedik, és tagadja a dolgozók vádjait, ráadásul tavaly szeptemberben még a legnagyobb kliens, a spanyol Inditex is úgy nyilatkozott, hogy mindent rendben találtak a beszállítónál. Idén januárban azonban újabb vizsgálatot indítottak. A gyár többi kliense még válaszra sem méltatta az érdeklődő újságírót.

Az üzemre mégsem a sztrájk, hanem egy korábbi incidens hívta fel a figyelmet. 2013-ban közel 70 dolgozó nő került kórházba mérgezési tünetekkel, melyek egy rovarirtás után jelentkeztek. Mielőtt a nők sorra elájultak volna a belélegzett gázoktól, többen kérték, hogy kimehessenek a friss levegőre, mert rosszul érzik magukat, ám a felvigyázó minden esetben káromkodva utasította el kérésüket, lustasággal vádolva a dolgozókat.

Ám még amikor nem kerül sor ilyen rendkívüli esetekre, a munkakörülmények akkor is borzasztóak. A gépek és vasalók által okozott hőségben az emberek gyakran elájulnak a hosszú munkaórák alatt, melyek során alig van szünet. Amikor három nő elájult a hőség miatt, az olasz felvigyázó azzal viccelődött, hogy nemsokára temetőt kell létrehozni az üzem mögött.

illusztráció: Andrei Runcanu

illusztráció: Andrei Runcanu

A sokszor cinkos módon néma hatóságok és audit-cégek, illetve a munkahely elvesztése miatti félelem és a jogos követeléseket megfogalmazók kirúgása mind-mind fokozzák a dolgozók kiszolgáltatott helyzetét, akiknek emiatt el kell tűrniük az alacsony és nem rendszeresen fizetett béreket, a hosszú munkaórákat és rossz munkakörülményeket. Egy Bukaresttől 100 kilométerre lévő kisvárosban, Călărași-ban például 2013-2015 között a munkaügy többször megbírságolt egy, szintén a Zarának is szállító céget, amely többszörösen megsértette a bérezésre, a munkaórákra, túlórákra és kötelező szünetekre vonatkozó törvényi előírásokat. Semmi sem változott azonban a dolgozók életében, a céget az vitte csődbe, hogy tulajdonosait adócsaláson kapta az ügyészség. A tulajdonosnő elmondása szerint a problémát még így is az jelentette, hogy a varrónők lusták, nem akarnak dolgozni, inkább a Facebookon lébecolnának. Azt is bevallotta, új cégében már kínai munkások alkalmazásán gondolkodik, hiszen ők „úgy dolgoznak, mint a robotok”.

Hogy a călărași-i céget mégis ilyen sokszor megbírságolták, az azért történt, mert több ott dolgozó nő is a munkaügyi ellenőrzés nyakára járt annak ellenére is, hogy a tulajdonosok folyamatosan fenyegették őket. A dolgozók önszerveződése azonban nem egyszerű, és erről a munkáltatók mellett a kormányzat is tehet. A 2011-ben módosított munka-törvénykönyv ellehetetlenítette a dolgozók belépését a szakszervezetekbe, és megszüntette a kollektív bértárgyalás intézményét is, így a szakszervezetek tárgyalóereje is nullára csökkent.

Az újságírónő által leírt jelenségek a nemzetközi civil szervezetek jelentéseiből is kitűnnek. Egy 2014-es jelentés, amely 10 európai országban és Törökországban nézte át a textilipari dolgozók helyzetét, szintén a szegénységi küszöb környékén tengődő bérekre, veszélyes munkahelyi körülményekre, kötelező túlórákra hívta fel a figyelmet. Az iparág dolgozóiért lobbizó Clean Clothes Campaign szerint a munkások bérei több európai országban is alacsonyabbak, mint Kínában vagy Indonéziában.

Mivel a kliensek minél alacsonyabb termelési költségeket követelnek a beszállítóktól, a cégek pedig nem tudnak spórolni sem az anyagon, sem pedig a rezsin, saját profitjukat pedig nem csökkentenék, egyedül a dolgozók kapcsán jutnak manőverezési lehetőséghez – az ostor pedig épp ezért minden alkalommal az utóbbiak hátán csattan.

Amikor egy márkás ruhadarabot veszel, kb. 1,5 lejjel kellene többet fizetned ahhoz, hogy az azt előállító munkásoknak emberhez méltó fizetése lehessen. Egy thaiföldi tanulmány szerint ahhoz, hogy minden ruhagyártással foglalkozó dolgozó bére 90,53 euróval növekedjen havonta, minden egyes ruházati cikk termelési költségének 0,29 euróval kellene növekednie.

Ehhez persze a vásárlók jóakaratára van szükség, és arra, hogy nyomást gyakoroljanak a nagy márkákra, tegyék érdekeltté őket a munkavállalók helyzetének javításában. Ám még ha ez meg is történik, a globális egyenlőtlenségek csökkentése nélkül a periféria államai mindig is kiszolgáltatva maradnak, az ott dolgozóknak pedig saját egészségüket, vagy akár túlélésüket is fel kell áldozniuk a „befektetők” érdekeinek szolgálatában.

(a szöveg eredetije elolvasható a Casa Jurnalistului oldalán, mi a Kettős Mércén megjelent, Pap Szilárd István által szemlézett anyagot közöljük.)

Ijesztően szegény a romániai falusi lakosság

Egy vidéki szegénységet felmérő jelentést tett közzé a World Vision Romania nevű szervezet, amelyben ijesztő adatokat publikálnak a romániai falusi élet szegénységéről.

A felmérés szerint a falusi közegben egyre növekszik azon gyerekek csoportja, akik naponta éhesen mennek lefeküdni, nagyjából 225 000 ilyen gyerek van most az országban. Ők olyan családokból származnak, ahol csak az egyik szülőnek van állandó jövedelme. A vidéki családok 72%-a nem tudja megfelelően etetni az 5 év alatti gyerekét, és ez súlyos betegségeket vagy alultápláltságot okozhat.

Olvasd el a teljes sztorit

2020-tól hagyományos lakás építésére már nem kaphatsz engedélyt

passziv
photo by radovan1 via shutterstock.com

A kormány a múlt héten elfogadott egy olyan rendeletet, amelyet a Regionális Fejlesztési és Közigazgatási Minisztérium terjesztett elő, és amely egy törvénymódosítás segítségével az épületek energiahatékonysági mutatójának javítására irányul. Ennek értelmében 2020-tól az új építésű épületeknek nullához közeli energiahasználata kell legyen.

A döntés egyébként összhangban van az Európai Unióéval, amely 2020-tól minden új épület esetén a szén-dioxid-kibocsátás drasztikus csökkentését célzó technológia alkalmazását engedélyezi csupán.

Az uniós szabály nemcsak az új épületekre, hanem az átfogó felújításokra is vonatkozik. A passzívház technológia követelményei tökéletesen megfelelnek a leendő új szabályozás kritériumainak. A rendeletben ugyanakkor nem passzívház szerepel, hanem közel 0 energiafelhasználású épület építése. Ez egyrészt azt jelenti, hogy költségoptimális szinten kell a házakat megépíteni, másrészt legalább 25 százalékban megújuló energiaforrást kell alkalmazni.

Romániában egyébként nagyon ritkák a passzívházak, és az ezzel foglalkozó szakemberek is. A passzívház egy olyan épület, amelynek a fűtési igénye fedezhető a szellőzőlevegő utánfűtésével. Ha a passzívház elérte a 22 Celsius fokos hőmérsékletet, akkor azt a vastag hőszigetelése miatt stabilan tartja.

A passzívház szellőzése egy hővisszanyerési rendszerrel történik, amely akár 95 százalékos hatékonysággal visszaszerzi a szellőzőlevegő energiatartalmát. A hőszigetelő burok miatt a keletkező hőmennyiség (napsugár, a háztartási gépek energiája, az emberek hője) a minimálisan elveszített hőt folyamatosan pótolja, így konstans szinten marad a ház hőmérséklete. A passzívházak egyik jellegzetessége a nyílászárók hatékonysága, ugyanis ezek energiaveszteség helyett energiatermelőként lépnek elő.

A megjelent információk szerint a középületeknél ez a szabályozás 2018 december 31-től fog érvénybe lépni. Ebbe a kategóriába olyan épületek esnek bele, amelyek energiafelhasználása majdnem nullával egyenlő, vagy nagyon-nagyon alacsony, és legalább 10%-ban megújuló energiából gazdálkodnak, beleértve a helyben vagy a közelben termelt energiát is.

A rendelet értelmében minden ötezer lakosúnál nagyobb település polgármesteri hivatalának kötelessége lesz terveket kidolgozni, amelyek értelmében növekedni fog az új építésű lakások száma a helyiségben, amelyek természetesen a fent említett normák szerint kell épüljenek. A helyi tervek alapján a minisztérium ki fog dolgozni egy országosat is, amelyben mind az új házak felépítését, mind a meglévők átalakítását szorgalmazzák.

Románia egyre inkább kerékpár-nagyhatalom

bicigli
photo by maradon 333 via shutterstock.com

Nem köztudott tény, de Románia évek óta beletartozik az európai bicikligyártás elitjébe, ráadásul a tavalyi évben olyan ütemű fejlődés ment végbe, amely rövid időn belül akár legelsővé is teheti az országot.

Olvasd el a teljes sztorit

Így kellene megóvni a megmaradt erdőket a Greenpeace szerint

romaniaerdo
photo by salajean via shutterstock.com

Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy mit jelentenek az erdők gazdasági, szociális szempontból, meg úgy általában, az emberiség megmaradására nézve. Bár Románia csodálatosan gazdag erdőségekkel rendelkezik, állandó fenyegetettségnek van kitéve az illegális, vagy rosszul kigondolt kitermelések miatt. A Greenpeace Románia elérkezettnek látta az időt, hogy egy stratégiát hozzanak létre, amely segítségével megőriznék a megmaradt erdőket, s amely állandó támpontot fog adni a jövőbeli kampányokhoz. Összeszedtük az állásfoglalás, terv legfontosabb részeit:

Védett területek:

1. Kiemelten kell védeni az összes megmaradt érintetlen erdőt.
2. Biztosítani kell a védett területek érintetlenségét és a biodiverzitás megerősítését célzó menedzselésüket.
3. Olyan „zéró beavatkozásos” zónákat kell létrehozni (és ebbe tartozzanak bele a Natura 2000 hálózat területei is), ahol a természeti folyamatok bármiféle emberi beavatkozás nélkül történhetnek. Ez azt feltételezi, hogy itt se vadászni, se fát vágni, se halászni, se legeltetni ne lehessen. Azokban az állami tulajdonban levő erdőkben, amelyek a társadalmi jólétet (is) szolgálják, a terület minimum 10%-a legyen ennyire védett, ideális esetben pedig minimum 1000 hektárosak legyenek ezek a területek.
4. Olyan ökológiai kordonokat kell létrehozni, amelyek összekötik a központi területeket a szélekkel, illetve a negatív behatások ellen természetes védelmet nyújtanak.
5. Az illegális fakitermelések megakadályozása mind a védett, mind az azon kívüli területeken.
6. Olyan megoldást kell kidolgozni, amely a védett területek esetében figyelembe veszi a közeli közösséget, harmonizálni tudja a tulajdonjog gyakorlását, a közösségi terek használatát a biodiverzitás megőrzésével.
7. Olyan kifizetési rendszert kell létrehozni, amely megfelelően kompenzálja a tulajdonosokat, ha területeik egyben természetvédelmi területek is. Például fizessék ki őket a magánerdők kivágásának adóilletékeiből.

A Greenpeace szerint a következő irányelveket kellene követni:

A. Az erdőadminisztráció a természettel való szoros összhangban történjen, azaz minden erdőgazdálkodási cselekvés kövesse az erdők természetes struktúráját és dinamikáját. Az erdők kezelésének támogatnia kell a helyi fajokat, mivel ezek évezredek óta itt vannak, és ez azt bizonyítja, hogy a legjobban akkor képes egy terület működni, ha minden faktor összhangban van.

B. A fa begyűjtési mennyisége ne haladhassa meg az erdő termelékenységének mértékét.

C. Az erdészeti tevékenységeknek minimális ráhatásuk kell legyen az ökoszisztémákra, csak ilyen tevékenységeket szabad engedélyeztetni.

Ha minden szempont figyelembe lenne véve, ez egy jelentős gazdasági forráshoz is juttatná a helyi lakosságot: egyrészt a vidéken élők kitermelhetnék a szükséges famennyiséget, másrészt ez a tevékenység munkahelyeket biztosíthatna számukra. Ezzel egy időben az államnak tiszteletben kell tartani a helyi közösségeknek a helyi erőforrásokhoz való jogát, továbbá el kell látnia az országot faanyaggal, ennek érdekében maximalizálni – a lehetséges keretek között – a kitermelést, a faanyag exportja azonban nem szükséges. Az erdőket sosem szabad csak egy szempont szerint hasznosítani, minden projektnél figyelembe kell venni mind a szociális, mind a gazdasági, mind a természetvédelmi faktorokat.

A fent említett princípiumok a következő erdőmenedzselési szabályokat vonnák maguk után:

1. Csak egy-egy fát lehet majd kivágni, úgy, hogy a lombkoronában keletkezett rés mérete nem lehet nagyobb 0,3 hektárnál.
2. Az erdőregenerálás természetes módon történik.
3. A fák legalább 10%-a mindig megmarad egy területen, hogy öreg faként, vagy kihalt faként segítse elő a természetes ökoszisztéma alakulását. Ha a közelben vannak érintetlen erdőségek, akkor ezeket kell példaként venni a terület famennyiségének meghatározásakor.
4. Az erdőkezelés során nem szabad invazív fajokat felhasználni, hogy az őshonos ökoszisztéma megmaradhasson.
5. A fa szállításához szükséges erdei utak kialakítása a valós igények szerint kell történjen, úgy, hogy minél kevésbé rombolja a tájat.
6. A védett területek erdősítésekor csak őshonos fajokat szabad ültetni, és ezeken a területeken különösen nagy körültekintéssel kell eljárni.
7. Azokon a területek, ahol (újra)erdősítésre van szükség, ezt úgy kell elvégezni, hogy megalapozza vagy visszaállítsa a helyi ökoszisztémát.
8. Azokon a helyeken, ahol az utóbbi évszázadban a bükkerdőket lucfenyőkkel helyettesítették, az erdészeti tevékenységnek mérlegelnie kell az eredeti állapot visszaállításának lehetőségeit.
9. Minden területen megmarad egy minimálisan 10%-os rész, amelyhez egyáltalán nem szabad nyúlni. Ez modellként fog szolgálni a későbbi erdei visszaállítási munkálatok számára; az ajánlás szerint ezeknek az érintetlen területeknek minimum 100 hektár területűeknek kellene lenniük.

Ennek következtében Romániában megszűnne annak a lehetősége, hogy valaki tarvágással termeljen ki fát, hogy monokultúrás rendszerekben lehessen gazdálkodni, hogy egzotikus fafajtákat ültessenek valamely területekre, hogy a kényes területeken gyomirtózni és műtrágyázni lehessen, hogy szántással vagy más módokon lehessen rombolni a talaj minőségét, hogy erdőt lehessen letarolni, vagy biomasszát lehessen égetni, a nedves, lápos területeket le lehessen csapolni mezőgazdasági okokból, vagy olyan zavaró cselekvéseket csinálni, amelyek kényes periódusban történnek az ökoszisztémára nézve.

A Greenpeace elfogadja, hogy a fa jelentős gazdasági potenciált jelent, de ezt csak a fenntartható fejlődés keretei között tartja kiaknázhatónak. Szerintük a globális erdőpusztítás fényében értékelni kell a hazai állományt, ezért mind a felelőtlen erdőgazdálkodást, mind a törvény gyengeségeit meg kell szüntetni. A természetvédelmi szervezet javasolja, hogy az erőforrásokat a lehető legnagyobb felelősséggel dolgozzuk fel, a tűzifától kezdve a papírgyártásig, ugyanakkor előnyben kell részesíteni azokat, akik tartós, fából készült termékeket gyártanak, hogy a pazarlás csökkenjen, ennek érdekében egy országos újrahasznosítási rendszert is létre kell hozni.

Az elmúlt 25 évben az ország erdővel borított területei 27,45%-ra csökkentek. Ez jóval alulmarad az uniós átlagtól, amely 32,4%. A Greenpeace egy friss felmérésében az szerepel, hogy naponta 62 illegális fakitermelés esete történt az országban 2013-2014 között, ez drasztikus növekedés az előző évekhez képest, amikor ez a szám 28 volt. A romániai erdőkben több mint 33 000 állatfaj él, és az európai barna medve állomány több mint fele. 3600 növényfaj és 300 vándormadár faj otthona is ez, ezek közül sok veszélyeztetett. Romániában van továbbá az európai érintetlen erdőségek 62%-a, de a helyzet instabil, tekintetbe véve, hogy az utóbbi években több mint 310 000 hektárnyi erdős terület tűnt el.

Hihetetlen nagy károkat okozott az országnak két év alatt az illegális fakitermelés

erdos
photo by Simeon Chatzilidis via shutterstock.com

Több mint 50 millió euró kárt okoztak Romániában a törvénytelen erdőirtások 2013-2014-ben – állapította meg a Greenpeace Románia egy hétfőn közzétett jelentésében.

A szervezet szerint az esztelen fakivágás miatt keletkezett kár eléri a 231 millió lejt (52,1 millió euró). Ennek csaknem 80 százaléka a Kolozs, Fehér és Máramaros megyei erdőirtások nyomán keletkezett, ezekben az erdélyi megyékben tűnt el a legnagyobb famennyiség a törvénytelen erdőirtás következtében.

Kolozs megyében az illegálisan kivágott fák 37 százalékát semmisítették meg, Fehér megyében a 23 százalékát, Máramaros megyében a 18 százalékát.

A vizsgált időszakban több mint 45 500 esetre derült fény, ami napi átlagban 62 esetnek felel meg. A jelentés szerint 2009 és 2011 között naponta átlagban 28 ilyen esetet lepleztek le, majd 2012-ben 50-et.

A tavalyi és tavalyelőtti évben a törvénytelenül kivágott és lefoglalt famennyiség meghaladta az 1 millió köbmétert. A Greenpeace felhívja a figyelmet, hogy a romániai erdők továbbra is rohamosan pusztulnak, a szervezet szerint óránként három hektárnyi erdő tűnik el.

A Greenpeace Románia azt javasolta, hogy az illegális erdőirtás megakadályozása érdekében a hatóságok szigorítsák a büntetéseket, a rendőrség, a környezetvédelmi őrség és a csendőrség közreműködése pedig legyen hatékonyabb.

A román kormány szerint évi 8,8 millió köbméter fára becsülhető az illegális erdőirtás, beleszámolva azt a mennyiséget is, amit a hatóságoknak nem sikerül lefoglalniuk. A kormány júniusban erdőőrség felállításáról döntött a jelenség megfékezése érdekében. A kabinet szerint a környezeti károkon túlmenően az országnak mintegy negyedmilliárd eurónyi anyagi veszteséget okoz az illegális erdőpusztítás.

mti

Franciaországban megtiltották a szupermarketeknek, hogy kidobják a fölösleges élelmiszert

kaja
photo by myzsy via shutterstock.com

A francia szupermarketeknek tilos lesz kidobni és megsemmisíteni a nem eladott élelmiszereket, ehelyett kötelezően alapítványoknak vagy állatétkeztetés céljára felajánlaniuk. Az új törvényt az ételpazarlás megfékezésére hozták.

A francia országgyűlés egyhangúlag szavazta meg a törvény elfogadását, mivel Franciaország járványszerű ételpazarlással küzd, ami rávilágított a hatalmas ételforgalmazó cégek és az ételért küzdeni kényszerülő emberek közötti hatalmas szakadékra.

A képviselők ritka, pártközi egyetértésére reagálva a közép-jobboldali Yves Jégo képviselő a parlamentben elmondta, hogy „abszolút sürgető ügyről van szó – a jótékonysági alapítványok kétségbeesettek az élelmet illetően. A legmegindítóbb ezzel a törvénnyel kapcsolatban az, hogy nyithatunk olyan emberek felé, akik szenvednek.”

A szupermarketeknek tilos lesz a megmaradt ételek szándékos elrontása azért, hogy azok ehetetlenné váljanak. A 4305 köbméternyi vagy ennél nagyobb mennyiségű élelmiszerekkel rendelkező vállalatoknak szerződést kell kötniük valamely jótékonysági alapítvánnyal jövő júliusig, vagy szembenézni a következményekkel, amelyek 75 000 euróig terjedő pénzbírságot vagy két év börtönbüntetést is jelenthetnek.

„Felháborító látni, ahogy a szupermarketek ehető ételekkel teli szemétkonténerekbe fertőtlenítőszert öntenek” – mondta a szocialista megbízott, Guillaume Garot, korábbi élelmiszeripari miniszter, aki a javaslatot kezdeményezte.

Az elmúlt években a francia média rávilágított, hogy szegény családok, diákok, munkanélküliek és hajléktalanok éjszakánként szupermarketek szemetesládáiban keresnek élelmet maguknak a túlélésért. Olyan ehető árucikkek után kutatnak a konténerekben, amelyek kidobásra kerültek, amint a szavatossági idejük lejárta közeledett.

Azonban számos szupermarket ehetetlenné tette ezeket az ételeket fertőtlenítőszerekkel, hogy megelőzze a lehetséges ételmérgezést, amit a fogyasztásuk okozhat. Más áruházak szándékosan elzárt raktárakban gyűjtötték ezeket az élelmiszereket a szemétszállítók számára, hogy megfékezzék az ebből táplálkozókat.

A szemeteskonténerekből való étkezés nem kockázatmentes – többeket, akik joghurtokért, sajtokért vagy félkész pizza után kutattak, a rendőrség állított meg, és lopás vádjával kellett szembenézniük. 2011-ben egy 59 éves, hat gyermekes családapa, aki egy Monoprix szupermarketben dolgozik minimálbérért, majdnem elvesztette az állását, miután egy munkatársa riasztotta a biztonsági őröket, látva, hogy a férfi hat dinnyét és két salátát vett ki egy szemetesládából.

Lobbicsoportok, újrahasznosító megmozdulások és élelmezési mozgalmak már évek óta reflektorfénybe állítják a szemét kérdését Franciaországban. A Gars’pilleurs nevű, Lyon-ban alapított csoport tagjai például gumikesztyűben kiszedik az ételeket a szemetesládákból, majd a következő reggel szétosztják azokat az utcán, hogy felhívják a figyelmet a hulladék kérdéskörére, a szegénységre és az ételpazarlásra.

kaja2
photo by Vlue via shutterstock.com

A csoport másik néggyel együtt nyilatkozatot tett közzé idén, amelyben felhívja a figyelmet arra, hogy az élelmiszeróriások kötelezése a megmaradt étel alapítványoknak való továbbítására nem más, mint egy „hamis és veszélyes képzet egy varázslatos megoldásról” az ételpazarlás megállítására. Szerintük a törvény azt az illúziót kelti, hogy a szupermarketek megteszik a tőlük telhetőt, és eltereli a figyelmet az élelmiszeripar túltermeléséről.

A törvény a fentieken kívül bevezet egy élelmiszerpazarlásról szóló oktatási programot is az iskolákba és vállalkozások számára, valamint egy februártól érvénybe lépő intézkedést, amely értelmében el kell távolítani a szavatossági dátumokat a friss élelmiszerekről.

Ez az intézkedés egy szélesebb körű program része annak érdekében, hogy felére csökkentsék az ételpazarlás mértékét 2025-re. Hivatalos becslések szerint egy átlagos francia ember évente 20-30 kg ételt dob ki, amiből 7 kg ekkor még az eredeti csomagolásában van. Ez országos szinten elérheti a 20 milliárd euró értéket.

A 7,1 millió tonna, évente kidobásra kerülő ételből Franciaországban 67% fogyasztók, 15% éttermek, 11% pedig boltok által kerül a konténerekbe. A világon pedig 1,3 milliárd tonna élelmiszer kerül hulladékba.

A Fédération du Commerce et de la Distribution (Kereskedelmi és Elosztási Szövetség), amely nagy szupermarketeket képvisel, kritizálta a tervet: „A törvény mind a célját, mind a szándékát illetően rossz, mivel ezek az áruházak csupán 5%-os élelmiszer-pazarlással működnek, mégis új tiltások hárulnak rájuk” – mondta Jacques Creyssel, a szervezet vezetője. „Ők már most is kiemelkedő élelemadományozók, lévén, hogy 4 500 áruház kötött megállapodást különböző jótékonysági szervezetekkel.”

Egy parlamenti jelentésben kikötötték, hogy a törvény nem tehet terhet az alapítványokra azzal, hogy olyan ételeket továbbítanak nekik, amelyeket azonnal fel kell használni, és az a feladat sem hárulhat rájuk, hogy kiválogassák az adományból az összenyomódott gyümölcsöket vagy a megromlott ételt. A szupermarketek szerint az alapítványoknak tökéletesen fel kell készülniük a szükséges berendezésekkel, hűtőkkel és teherautókkal, hogy kezelni tudják az ételadományokat.

A törvény megszületéséért egy párizsi önkormányzati tanácsnok, Arash Derambarsh tette a legtöbbet, aki egy párizsi külvárosban kezdett harcolni a még fogyasztható élelmiszerek kidobása ellen. A férfi által kezdeményezett, 200 ezer aláírást összegyűjtő és több híresség támogatását is bíró kampány mindössze négy hónap alatt sikeresen meggyőzte a francia parlamenti képviselők többségét arról, érdemes törvényben megtiltani a kereskedőknek a hamarosan lejáró szavatosságú élelmiszerek kidobását, valamint hogy szándékosan tönkretegyék a kidobott élelmiszert, amely még segíthetne a szeméttárolókban ételt kereső rászorulókon. Derambarsh szeretné, ha a törvényt minél több más ország is átvenné.

Ez pedig itthon sem ártana: Romániában jelenleg illegális az élelmiszerek újrahasznosítása: a nagy mennyiségben kidobott élelmiszerek vagy a szemétbe kerülnek, vagy a Protan nevű hulladékgazdálkodási vállalathoz. Az országunk uniós szinten a kilencedik helyen áll a pazarlás terén, mindeddig kevés az olyan kezdeményezés, amely ezen segítene.

theguardian, mti, totb

Eljárás indul Románia ellen, mert nem csökkentette a hulladékok környezetre káros hatását

A tagállamok 2013. szeptember 30-ig kellett átültessék a saját jogrendjükbe azt az uniós direktívát, amellyel a csomagolóanyagok környezetkárosító hatását csökkentenék.

Románia két alkalommal is kapott már figyelmeztetést amiatt, hogy megkésett az előírások alkalmazásával, ma pedig, több mint másfél évvel a határidő lejárta után az Európai Bizottság úgy döntött, hogy az Európai Bíróság elé állítja az országot.

erdelyfm

előző »