Think Outside The Box

Transindex rovatok


Címke: «művészet»

Riadtszemű önarckép, rókahajú kislány: művészet, odaátról

Az ENSZ 1992-ben nyilvánította december 3-át a fogyatékos emberek világnapjává, hogy felhívja a figyelmet a baleset, betegség vagy katasztrófa következtében fogyatékossá vált emberek problémáira. Erre is reflektálva tette közzé fogyatékkal élő művészek alkotásait az Írisz ház közössége.

Az Outsider Art nagyszerű kezdeményezés: abból a felismerésből indul ki, hogy „a fogyatékkal élő embereknek is ugyanolyan tehetségeik vannak, mint az egészségeseknek”. A sepsiszentgyörgyi Írisz ház Outsider Art néven országos pályázatot hirdet minden évben, amelyre fogyatékkal élők művészeti alkotásait várják. A beérkezett festményekből, grafikákból, rajzokból, plasztikákból pedig kiállítást szerveznek, a legjobbak pedig Írisz Ház Díjban részesülnek.

“(…) valódi művészi értékű munkákat állítunk ki. A közönség nem azért jön el, mert mondjuk szülőként a gyerekei alkotásait akarja látni és megdicsérni, vagy nem sajnálatból, hanem mert ténylegesen esztétikai értéket hordozó munkákat láthat” – vázolta a koncepciót a TOTB-nek adott korábbi interjúban Makkai Péter lelkész. A kiállításokat igyekeznek kimondottan művészeti kiállítótérben szervezni, tehát nem egy iskolában, az Írisz Házban vagy a templomban, ezzel is jelezve, az “outsiderségre” nem a kirekesztés, elhallgatás, karanténba zárás a jó válasz, hanem a befogadás, beemelés nagy, közös nyilvánosságunk terébe.

A pályamunkákat november 21-éig kellett beküldeni az Írisz házba, a kiállítás megnyitóját és a díjátadó ünnepséget a következő napokban tartják, további információk és hírek az Írisz ház Facebook-oldalán.

Az Íriszház-díj Outsider Art 2014 pályázatra beérkezett munkák nem – vagy nemcsak – azért érdekesek, mert fogyatékkal élő művészek alkották őket. Ezt igazolják az alább közölt szuggesztív portrék is:

Adam Gheorghe alkotása

Adam Gheorghe alkotása

Olvasd el a teljes sztorit

Outsider Art: értelmi fogyatékkal élők alkotásait várják

10671401_10152671984487221_6519769735796151099_n
Az Outsider Art válogatott munkáiból nemrég Kolozsváron is volt kiállítás (fotó: Horváth László)

Értelmi fogyatékkal élők alkotásait várja Outsider Art nevű pályázatára a Sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány, amely 2014. decemberében ötödszörre fogja odaítélni a legjobb munkáért járó Íriszház díjat.

Olvasd el a teljes sztorit

Antikapitalista Monopoly: együttműködésre ítélve


Az alternatív gazdaság társasjátéka mint művészeti projekt (http://www.bighope.hu)

Commonopoly néven a Big Hope (Erhardt Miklós, Dominic Hislop és Elske Rosenfeld) művészcsoport megalkotta a Monopoly antikapitalista verzióját. Kigittelték a játékból a kapitalista mohóságot, a gyűjtögetést és vagyonfelhalmozást, ehelyett a lényeg a játékosok közti együttműködésen van, a közös jó elérése érdekében.

A még 2004-ben kitalált Commonopoly célja egy fenntartható újrahasznosítási rendszer kiterjesztése, a termelési és elosztási folyamatok optimalizálása, az alapvető erőforrásokhoz, pl. tiszta vízhez, levegőhöz való hozzáférés biztosítása az egész közösségnek. Olvasd el a teljes sztorit

Fegyverekből hangszereket készítettek mexikói zenészek

A mexikói hatóságok által elkobzott lőfegyverekből készített 50 hangszert egy zenészcsoport Pedro Reyes Ciudad Juárez-i művész kezdeményezésére. 6700 pisztoly, puska és egyéb fegyver került ily módon újrahasznosításra, és született újjá húros, fúvós vagy ütőhangszerként.

Az átalakítás nemcsak fizikai volt, gondoljunk csak arra, hány életet vettek el ezek a fegyverek – a golyók helyett most zene jön ki a fegyverekből, ez egyfajta exorcizmus, és a dallam pedig rekviem az áldozatokért – magyarázta a projekt koncepciójával kapcsolatban Reyes. Olvasd el a teljes sztorit

Verselés bilincsben, parfüm nélkül

Sohasem jártam még börtönben, ezért maximálisan alkalmazkodom a szabályokhoz: nem viselek szűk nadrágot, felkötöm a hajam és parfümöt sem használok. A rahovai börtönbe vezető úton megismerkedem a többiekkel, nagyrészük szintén először jár börtönben, ahol most egy színpadon mondják el a verseiket az elítéltekkel. A Slam Poetry harmadik kiadásáról van szó, amelyet Alice Klein hozott el Romániába, aki egy nagyobb szabású projektet készít elő az elítéltekkel közösen.

Szerző: Andra Matzal, ford. R. T.

Borongós, betonszürke napon szállunk ki a mikrobuszból a börtön előtt. Az ajtó nyikorogva nyílik, mint egy vidéki állomás bejárata, majd sorra lépünk be ellenőrzésre. A folyosó kicsi és szűk, faburkolattal és néhány virágcseréppel, amitől nyolcvanas évek moteljének hangulatát árasztja. “ Bátorság, elvégre a dutyiban vagyunk” – vidámkodik egy egyenruhás férfi, aki átvilágítja a táskáinkat, és elhadarja, mit vegyünk ki a zsebünkből: írószert, öngyújtót, érméket, rágógumit. A mobiltelefonokat és a személyi igazolványt a bejáratnál hagyjuk, akárcsak a telefontöltőt és a laptopokat. Ha létezik olyan hely, ahol a szabályokat automatikusan betartjuk, ahol újoncként kiszolgáltatottnak érzed magad, és hagyod, hogy minden lépésedet vezessék a hatóság emberei, a börtön a leginkább ilyen, ahol eddig jártam.
Olvasd el a teljes sztorit

Művészeti alkotások készültek a Mount Everest hegymászói hátrahagyott szemetéből


Fotók: Everest 8848 Art Project

Bemutatták a világ legmagasabb hegycsúcsáról, a Mount Everestről (Csomolungmáról) lehozott nyolctonnányi hulladék egy részéből készített műalkotásokat Katmanduban.

Nepáli művészek egy csoportja régi kötelek, kiselejtezett oxigénpalackok, törött sátrak, sörös dobozok, üvegek és egy helikopter maradványainak felhasználásával készítette el azt a 75 alkotást, amelyek célja, hogy felhívják a figyelmet a Csomolungma lejtőit csúfító szemétre. A Mount Everest részleges megtisztításához összesen 65 hordárra, 75 jakra és két tavaszi expedícióra volt szükség. Olvasd el a teljes sztorit

Újrahasznosított tejespalackokból állítottak fel installációt Londonban

Műanyag tejes palackok ezreiből készített installációt Gayle Chong Kwan skót művész, a hatalmas, cseppkőbarlangra emlékeztető kiállítás az olimpia kulturális kísérőprogramjának, a Festival of the Worldnak része.

Az eldugott helyszínen található kiállítás alatt hangfelvételek futnak, amelyen londoniak, illetve a kolumbiai Medellín Moravia negyedének lakosai beszélnek szemétről és a városi környezetről.

Moraviát a városi szeméttelepre építették, és az ott élő közösséget úgy telepítették oda. A telepet viszont 1980-ban bezárták és a terület sorsa azóta jobbra fordult, az újrahasznosításba bevonták a helyieket. Az installáció ennek kíván emléket állítani.

Forrás és fotók: Tree Hugger

Színes Város Mozgalom: Vasarely után, falfirka helyett

Sopron

Több mint tízezer négyzetméternyi falfelület színesedett ki az utóbbi három évben Budapesten és más magyarországi városokban. A „tettesek” a Színes Város Csoport tagjai, akik amellett, hogy színt visznek a szürke falakra, a firkálgatás és rongálás alternatívájaként is működnek, hiszen céljuk a legális, művészi értékű alkotások megjelenítése.

Az ihlető nem más, mint Victor Vasarely, aki Színes Város című könyvében már megálmodta, hogy a művészetek a városban, a köztereken mutatkozzanak meg, és ne kizárólag a kiállítóterekbe szoruljanak. A Színes Város Csoport ennek nyomdokán, számos művésszel együttműködve fest a falakra, és nemsokára Erdélyben is bemutatkoznak.
Olvasd el a teljes sztorit

Növeszd mohába az üzeneted: kolozsvári élőgraffitizés, lepukkantság ellen

Tokodi Edina munkája

Másfél hónap múlva zöld, puha – és főleg élő graffitik lephetik el Kolozsvár elhagyatott épületeinek falait. A minták és helyszínek kiválogatásához, meg persze az egész folyamathoz bárki csatlakozhat, ha úgy gondolja, hogy ismer egy kizöldítenivaló lepukkant helyszínt.

R. T.

A mohagrafittizés pár éve már ismeretes külföldön, Kolozsváron pedig a Coop pe Stradă, frissen végzett építészekből és –hallgatókból álló csapat szervez egy közös akciót két hét múlva. A csapathoz nemrégiben csatlakozott egy olyan tájépítész, aki korábban már foglalkozott ezzel az irányzattal, a többiek pedig úgy gondolták, beleillik a saját elveikbe, szemléletükbe – mondja az indítványozásról Barth Erika projektfelelős.

Tokodi Edina munkája

A mohagraffitizés pontos eredetéről még vitatkoznak, de sokan úgy tartják, hogy Tokodi Edina, jelenleg New York-ban alkotó magyar művész találta ki először. Mosstika című projektje keretében már 2007 óta zöldíti ki az amerikai város kül- és akár beltereit is: egyik alkotásuk a metrókocsikban található útvonaltérképre került. Hasonló módszerrel dolgozik Anna Garforth brit művész is, aki viszont főleg szövegeket ír fel mohával londoni falakra.

A Coop pe Stradă párhuzamosan több öko-jellegű projektet is futtat, foglalkoznak egy teljesen elhagyatott, lakótelepi udvarral, amelyet májusban fognak átalakítani, illetve újrahasznosításban is gondolkodnak, például pillepalackokból városi bútorzatot készítenének. A mohagraffitizés azonban március 24-én biztosan beindul: addig helyszínre, illetve mintákra, szövegekre várnak tippeket honlapjukon található e-mail címükre. Két hét múlva hétvégén pedig begyűjtik a spórákat, összekeverik a masszát, és felkenik az előre meghatározott helyszínekre. Ehhez bárki csatlakozhat, akár úgy, hogy velük együtt megy ki „moházni”, de egyedül is nekifoghat, hiszen a recept nyilvános – mondta Erika.

Anna Garforth munkája

A helyszínekről annyit lehet előre tudni, hogy elhagyatott, lepusztult falakat keresnek, nem az a lényeg, hogy valakinek a frissen meszelt falát „zöldítsék ki” – ideálisak például a használaton kívül levő hőközpontok, vagy bármilyen más „ronda” hely. Az eredmény pedig mintegy másfél hónap múlva mutatkozik meg, ennyi időre van szükség, hogy a mohapasztából bársonyos minta nőjön ki.

A massza receptje: Azonos módszerrel termesztett, hasonló színű mohacsomókat gyűjtünk, lehetőleg ugyanabból a fajtából. A mohát alaposan megtisztítjuk a földtől, felmorzsoljuk, majd a turmixgépbe helyezzük. Hozzáadunk 2 pohár joghurtot vagy sört (erjedés végett), és egy fél kanál cukrot. Addig keverjük amíg krémes állagúvá válik; szükség szerint vizet is adagolhatunk hozzá.

Aurora borealis – kötélből

Janet Echelman kötélből készít lebegő “szobrokat” – a korántsem természetes installációk egy természeti jelenségre, az északi fényre emlékeztetnek. A hálószerű, színesen világító alkotások szürreális fényt kölcsönöznek az északi égboltnak is.

A művész Indiában tanult hálót szőni a helyi halászoktól, ott készítette el első installációját is. Az alkotásokat helyzettől függően kézzel vagy géppel szövi, a komplex tervezésben repülési- és gépészmérnökökkel dolgozik együtt. Olvasd el a teljes sztorit

előző »