Think Outside The Box

Transindex rovatok


Címke: «Markó Bálint»

Mi köze a hangyáknak a Facebookhoz?

fotó: crunchdot.com

Jeff Stibel bestsellerében azt állítja, hogy a hangyakolóniákhoz hasonlóan, a túl gyors növekedés miatt a Facebook esetében is eljön az a töréspont, amely válságba sodorja az egész hálózatot. Markó Bálint biológus szerint kicsit erőltetett ez az analógia.

Kulcsár Árpád

Egy évvel ezelőtt Deborah Gordon, a Stanford Egyetem kutatója egy tanulmányában világított rá a hangyakolóniák viselkedése és a TCP-protokoll működése közötti alapvető hasonlóságokra. A TCP (Átviteli Vezérlő Protokoll) a TCP/IP (Átviteli Vezérlő Protokoll/ Internet Protokoll) protokollcsalád részeként főként az internetes információ megfelelő áramlásáért felel, és megelőzi az adatok összekavarodását. Működése során észrevehető, hogy minél kevesebb adattal dolgozik, annál gyorsabb információáramlást tesz lehetővé. Gordon legfontosabb felfedezése éppen ehhez kapcsolódik: a hangyák társadalmában is minél több a rendelkezésre álló élelem mennyisége, annál több egyed hagyja el a kolóniát, hogy élelmet hozzon.

Ebből az elméletből indult ki Jeff Stibel is, aki egy továbbgondolt változatát bemutató könyvével, a magyarra egyelőre még nem lefordított Breakpointal (Töréspont) egyből az eladási listák élén landolt. Stibel a hangyák viselkedéséről levont következtetéseket a szociális hálózatok mintáival összevetve vizsgálta és meglepő hasonlóságokat talált. A szerző foglalkozására nézve egyszerre neurológus és üzletember, a természetet a működési mechanizmusában, technikai vonatkozásaiban és felépítettségében ragadja meg, így analógiái kevésbé tűnnek szimbolikusnak.

Vizsgálatában a Facebookot, mint a szociális hálózatok mintáját vizsgálja. Véleménye szerint a hangyakolóniában egy egyed túlélése ugyanolyan mértékben függ a társakkal való kommunikációs kapcsolatától, mint ahogyan egy Facebook-felhasználó szociális tapasztalata a közösségi hálón kialakult kapcsolatrendszertől. Stibel mindenféle hálózatot – legyen az digitális vagy szociális – a működési sajátosságok alapján ragad meg. E sajátosságok közül pedig az egyik legfontosabb a hirtelen jövő növekedés, az úgynevezett „hipernövekedés” (hypergrowt).

„A természetben minden faj állománya csupán annak függvényében növekedhet, amennyire a rendelkezésükre álló élelemmennyiség megengedi. Ugyanez igaz a technológiára, vagy az üzleti világra is, hiszen amennyiben a piac nem megfelelően kontrollált, ezzel lehetőség nyílik mások számára a gyors feltörekvésre, és esetleg elfoglalni a helyedet” – írja Stibel a Breakpointban. Ahogyan a Facebook minden lehetőséget kihasznál a növekedése érdekében (jelenleg már 1,15 milliárd napi látogatója van), a hangyakolóniák is hasonló ütemben rakják le a tojásokat és rohamosan élik fel az elraktározott élelemtartalékot. Mindkét hálózat hasonló elvekre épül: az egyed igyekszik a tumultusban is megtartani a megszerzett helyét.

Ám, ha a növekedés irama ennyire felfokozott, akkor elkerülhetetlen, hogy a hatékonyság csökkenjen. Eljön az a pont, és Stibel ezt nevezi töréspontnak, amikor a növekedés eléri csúcspontját és válságba sodorja a hálózatot, amennyiben az a problémákat a tagok számának további növelésével próbálja megoldani (a hangyáknál ez 10–12.000 példányszám után következik be, ekkor a kolónia felbomlik). A könyv azt állítja, hogy jobb a töréspont okozta eseménysort hagyni lezajlani, mert a sikeresen létrehozott hálózatok esetében az összeomlás szükségszerű, ám minimális, és ez után egy olyan egyensúlyállapot teremtődik meg, ami aztán konstans sikeres működést tesz lehetővé.

Stibel elemezte a Facebook jelenlegi állapotát is, ugyanis szerinte Zuckerbergék fejlesztése sok tekintetben a töréspontig jutott. Az interperszonális kapcsolatok száma olyannyira megnövekedett, hogy a programozók csapatának valamit tennie kell, hogy a rendszer átláthatóbb legyen az egyes felhasználók számára. Az információk mennyiségének növekedése ugyanis pont azt a kényelmességet szünteti meg, amely a közösségi oldalt, mint kommunikációs eszközt, jellemeznie kellene. Stibel szerint a Facebook-fejlesztőknek, amennyiben nem kívánnak a Myspace, a Friendster vagy a Classmates sorsára jutni, nem szabad figyelmen kívül hagyniuk az elégedetlenkedő hangokat, amelyeket egyre többet lehet hallani. Ugyanakkor az is intő jel, hogy az Amerikai Egyesült Államokban már most csökkenőben van a felhasználók száma.

Stibel azért nem tudja megjósolni, mi fog történni a Facebookkal, ez szerinte attól függ, felismerik-e a fennálló veszélyeket, és mit fognak tenni azért, hogy ezeket elkerüljék. Ugyanakkor egy tanácsot fogalmazott meg a működtetők felé. „Folyton elfelejtjük, hogy a mérnöki módszerek alapjai a biológiai, evolúciós folyamatokban lelhetőek fel – a mienkben, hangyákéban, termeszekében, bármelyikben –, és ebből még rengeteg tanulnivalónk akad. Tanulhatnának belőlük a szociális hálózatok irányítói is, hiszen ők mióta is hozzák létre a rendszereiket, tizenkét éve?” – fejtette ki Stibel a mashable.com nevű weboldalnak.

Markó Bálint, a BBTE Biológia és Geológia kar, Taxonómia és Ökológia intézményének adjunktusa azonban érvelési hibákra hívja fel a figyelmet Stibek okfejtése nyomán. Markó, aki többek közt a hangyaökonómia és –faunisztika szakértője, nem találja szilárdnak Stibel analógiáját.

„A hangyák kommunikációs hálója jóval egyszerűbb, egy milliós nagyságrendű kolónia is – mint például egy erdei vöröshangya (Formica rufa) kolónia a kolozsvári Bükk szélén -, tökéletesen fog működni egyszerű jelekkel. Elég, ha egy egyed viszonylag kevés és csupán lokális információval rendelkezik, és a rendszer nem roppan össze, megfelelően plasztikus marad. Ha a háló néhány eleme kiesik, hát üsse kő. Nincsenek reklámok, nincsenek játékok, nincs zavaró kommentözön, amiből a lényeges információt gyakran lehetetlen elővájni, nincs önfényezés – az evolúció „bünteti” a fölösleges sallangokat, az értelmetlen bonyolultságot. Természetesen egy hangyakolónia is „összeroppanhat”, de nem a szociális hálón támadt lyukak, vagy a kommunikációs csatornák túltelítettsége miatt, ahogy ezt Stibel sugallja. Egyszerűen ökológiai okai lehetnek ennek: egy adott egyedszám-mennyiséget már nem tart el a kolónia környezete” – mondja.

Markó szerint a hangyák és emberek közötti analógiáknak van más, jobban alátámasztott területe: ”A kolónia „osztódással” létrehozhat egy újabb fészket, amely egy újabb helyszínt fog kiaknázni. Ez vezethet a szuperkoloniális hálók kialakulásához. Valami hasonló ráció vezetett a gyarmatosításhoz, de közelebbről, a kisebb falvak, tanyacsoportok nagyobb községek általi létrehozatalához is, ami megoldotta a népességfölösleg elhelyezésének kérdését és csatoltan a hatékonyabb területdominanciát is. A Facebook és az összes többi szociális háló összeroppanása vagy fennmaradása viszont csakis, kifejezetten a kommunikációs hálózat jellegén múlik, no és a piac változó igényeinek felismerésén. Persze, evolúciós szabályok nyugodtan alkalmazhatók erre az esetre is. Ilyen értelemben a könyvben felvetettek akár megszívlelhetőek is lennének, habár a hangyákra való állandó hivatkozás kicsit erőltetett és torzító. Már csak azért is, mert a Facebookon keresztül folyó információtömeg nem az emberi társadalom hatékony működését szolgálja, bár kétségtelen befolyásolja, míg a hangyák kommunikáció hálója a társas rendszerük működésének alapja.

Kiemelkedő tudományos kiállítás vagy az emberi jogok meggyalázása: The Human Body


Fotó: A kiállítás facebook oldaláról

A plasztinációnak nevezett eljárás feltalálója Gunther von Hagens német anatómus, aki 1977-ben fejlesztette ki ezt az új tartósítási technikát, amely műanyaggal tette időtállóvá a preparátumokat. A első saját kiállítását 1996-ban mutatta be Japánban, Body Worlds néven. Az emberi test anatómiáját holttesteken ismertető kiállítást azóta már szinte minden európai nagyvárosban bemutattak, sőt, az utóbbi időben egyre több, azonos technikán alapuló kiállítást párhuzamosan is menedzselnek. Egy azonban közös: bárhol is került sor ezek bemutatására, mindig hatalmas botrányt kavartak.

Moldovai Rita

Számos országban, így Angliában, Izraelben és Oroszországban is betiltották, sőt Franciaországban a betiltás mellett még a kiállított testeket is elkobozták és eltemették. Ennek ellenére ezek a kiállítások igencsak népszerűek és mindenhol emberek milliói nézik meg, a tudományos világ pedig – az oktatási célzata miatt – általában kimondottan támogatja a kiállítást.

Romániában jelenleg a The Human Body (Az emberi test) c. kiállítás nézhető meg a bukaresti Grigore Antipa Természettörténeti Múzeumban. A romániai fogadtatása a nemzetközihez volt hasonló: kiváltotta az emberi jogokat védő szervezetek felháborodását. Helyi specifikum azonban, hogy az Oktatási Minisztérium is megszólalt az ügyben: március 29-én közleményben kérte fel az iskolákat, hogy a diákok csak a szülők írásos beleegyezésével tekinthessék meg a kiállítást.

A kiállítást menedzselő GForce Exhibitions viszont azzal védekezik az Oktatási Minisztérium állításai ellen, hogy világszerte több mint hárommillió diák látta már, és az oktatók és iskolák részéről is csak pozitív visszajelzéseket kaptak. Sok tanár úgy véli, hogy ez az alternatív biológiaóra felkelti a diákok érdeklődését és hozzájárul az emberi test rejtelmeinek alaposabb megismeréséhez. A Grigore Antipa Múzeum is sértőnek tartja a vádakat, hiszen szerintük folyamatosan a diákok oktatására való tekintettel szervezik különböző rendezvényeiket és kiállításaikat.

Az emberjogi szervezetek legfőbb kifogása az ilyen jellegű kiállítások ellen, hogy az azokat menedzselő cégek nem tudják hivatalos okmánnyal bizonyítani, hogy a kínai elítéltek tényleg felajánlották testüket a tudománynak, és hozzájárultak a preparáláshoz.

Mielőtt bárki is elutazna Bukarestig a kiállítást megtekinteni (június 30-ig tart még nyitva), talán érdemes tisztábban látni az érem mindkét oldalát. Olvasd el a teljes sztorit

A XII. Biológus Napok programja április 8-9. között

Fotó: Szász Péter

Akárcsak tavaly, most is változatos témákkal várják az érdeklődőket a biológusok április 8-án és 9-én a kolozsvári Biológia és Geológia Kar Állattani Előadóteremében. A programot átbogarászva a laikusok is találhatnak kedvükre való előadást.

Péntek, április 8.

9:50 – Köszöntő
10:00 – Varga Zoltán (Debreceni Egyetem, Debrecen): Vegetációtörténet, faunadinamika és biodiverzitás a Kárpát-medencében
10:30 – Ódor Péter (MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót): A faállomány hatása különböző élőlénycsoportok fajgazdagságára és összetételére gazdasági erdőkben, avagy mennyire jósolható az erdei élővilág a fák alapján? Olvasd el a teljes sztorit

A szépséges gyilkos


Párzó rablópillék (Mészáros András fotója)

Lepke! vágod rá magabiztosan, ahogy sárga-fekete mintás szárnyakkal látod ellibbenni. Nem, nem, ingatom a fejem. Szitakötő? Az sem, de nem ám, ingatom tovább. Hogy a rabló mindenit. Bizony, eltaláltad: rablópille!

Markó Bálint-Vizauer T. Csaba

Se nem lepke, se nem szitakötő, de még légy sem, hanem rablópille. Magyar neve talán egyike a legtalálóbb és legszebb rovarneveknek. Olvasd el a teljes sztorit

Védendő férfiak? Az ájtatos manóról

A művésznő (fotó: Markó Bálint)

A nyurga, zöldruhás hölgy szeretkezés közben meglepő nyugalommal fordul hátra válla fölött, majd egészséges étvággyal nekilát az őt karoló párja fejének. A kiválasztott nem tiltakozik, sőt. Szerre beadja derekát, lábait, végül teljes lényét. Elvégre, ha nem egyéb, felerészben ő is jelen lesz majd az így létrejövő utódokban. S egy ájtatos manó hímnek ez elég komoly indok lehet az önfeláldozáshoz.

Markó Bálint Olvasd el a teljes sztorit

Cincog, hős és még bogár is


Fotó: Tim Parkinson

A hős huszárok mindig kackiás bajszot viselnek. Feltehetően vélt-valós hős mivoltuk mértékét jelzi bajszuk kackiássága. A hőscincér is „bajsza” miatt kapta nevét, habár a hosszú csáp nemcsak a hímre jellemző. Pedig ha kézbevesszük, kétségbeesett cincogásáról biztosan nem a híres-hírhedt Simonyi óbester vagy a ‘48-as huszárok jutnak eszünkbe.

Markó Bálint Olvasd el a teljes sztorit

Lovagi torna a tölgyfák alatt

Fotó: anabis/flickr.com

A szarvasbogár gigantikus méretű rágója, az ún. agancs a párzótársért folytatott vetélkedésben játszik főszerepet. De nekünk sem javallott kipróbálni, vajon mekkora erőt is képes kifejteni egy agancs, amikor ujjbegyünkön összecsapódik. A rövidebbet mindenképpen mi húznánk.

Markó Bálint Olvasd el a teljes sztorit

A hatlábú vörös szanitéc

Meg lehet tőlük szabadulni? – szól gyakran az első kérdés, ha megtudják, mivel foglalkozom. Mert van kicsi hangya, meg nagy hangya, fekete és piros, békésen bandukoló, szorgos, harapós és csípős, és néha kellemetlenkedő, házbanlakó fajta is. A hangyák szempontjából egyértelműbb a kép: emberek pediglen nincsenek.

Markó Bálint

Szó mi szó, létezik cipőtalpként lesújtó természeti katasztrófa és morzsa képében égből hulló manna. Ez a hangyányi igazság, ami egy ilyen hatlábú lény számára tökéletesen egybevág a normalitással. Akárcsak az is, hogy a kolóniában a dolgozók mind nőstények, és a hímek csupán nagyon rövid ideig és megtűrt státusban vesznek részt a kolónia életében. Amíg azonban a hangyák nálunk gyakran a május elsejei romantikus miccsezést elrontó állatkaként szerepelnek a közbeszédben, vagy kellemetlen albérlőként, addig Európa számos országában egyes hangyafajok nemcsak papíron, hanem ténylegesen is védettek. Sőt, az erdei vöröshangyákat, erdővédelmi jelentőségük miatt, telepítik is mesterségesen. Olvasd el a teljes sztorit