Think Outside The Box

Transindex rovatok


Címke: «malomvölgy»

Végveszélyben az illatos csengettyűvirág a kolozsvári Bükkben az építkezések miatt

adenophora2

Illatos csengettyűvirág. Dallamos hangzású neve (Adenophora liliifolia) miatt akár a legzeneibb jégkorszaki reliktumfaj címet is kiérdemelheti. Harangvirágra emlékeztető, kecses kékeslilás virág, avatatlan szemeknek látszólag szép, de közönséges erdőszéli vagy mezei növénynek tetszhet. Pedig a kolozsvári Bükk és a Malomvölgy Natura 2000-es terület egyik ritka növényfajáról van szó, amelynek még él egy kisebb populációja a Bükkben, de a Malomvölgyben már csupán egyetlen példányát találták meg a kutatók tavalyi felmérésük során.

Olvasd el a teljes sztorit

Hagymaburok: vízigényes jégkorszaki reliktumfaj él Kolozsvár szomszédságában

Fotó: Ruprecht Eszter

Fotó: Ruprecht Eszter

Védett szomszédaink, azaz több ritka faj sajnálatos eltűnéséről vagy visszaszorulásáról számoltunk be az utóbbi időszakban. Az ember élővilágot romboló tevékenysége globális szinten megállíthatatlannak tűnik, így könnyen eluralkodhat rajtunk a “nincs mit tenni” apátiája. Pedig helyi szinten nagyon sok mindent tehetünk: az is nagy előrelépés lenne már, ha a törvényes előírásokat betartva építkeznénk, meghagyva a terjeszkedő metropolisz mellett azokat a kiemelten fontos élőhelyeket, védelemre méltó területeket, ahol különleges szomszédaink évmilliók óta élnek. Kolozsvár ifjúsági és kulturális főváros mivoltához ugyanis a természeti örökség védelme is hozzátartozik.

Most egy jó hírrel folytatjuk: még megtalálható a Kolozsvár melletti Malomvölgyben (a Bükk és a Malomvölgy védett területen) a hagymaburok (Liparis loeselii), ez a különleges jégkorszaki reliktumfaj, amelyet Nyugat- és Közép-Európában, így Magyarországon is eltűnés fenyeget. Közel kétszáz példányát számolták meg a kutatók a tavalyi átfogó felmérés során, ugyanakkor a védett terület szomszédságában is találtak belőle. Főleg mészkedvelő lápokban lévő kis vízfolyások, források mentén, nedves területeken észlelték példányait. Olvasd el a teljes sztorit

Eltűnt a Malomvölgyből egy endémikus közép-kelet-európai növényfaj, a sűrű csetkáka

suru_csetkaka_ma
Fotó: Mesterházy Attila

Bulgáriából már, úgy tűnik, kihalt, Magyarországon veszélyeztetett faj a sűrű csetkáka (Eleocharis carniolica), amely nem túl szembeszökő külsejével biztosan nem a vadvirággyűjtők miatt szorult vissza Kolozs megyében. Jelentéktelen kórónak tűnik, első látásra valamilyen fura vízi gyomnövénynek nézhetnénk.

Rokonát, a mocsári csetkákát szokás telepíteni mesterséges tavak partjára, mert sűrű gyökereivel megköti a kavicsokat a kerti tó partján, ideális partvédő és víztisztító növény. Az Eleocharis nemzetségbe (genus) amúgy több mint kétszáz faj tartozik, és a mocsári csetkáka az egyik legelterjedtebb, Észak-Amerikától Afganisztánig rengeteg helyen megtalálható. Kevésbé mutatós, európai sűrű csetkákánk viszont hiába őshonos és ritka, nagyon kevés tudománynépszerűsítő-ismeretterjesztő információ jelent róla meg, és nemhogy saját Wikipédia-szócikket nem kapott, de még a legismertebb Eleocharisok közös Wikipédia-oldalára sem került fel.

Miért olyan különleges mégis ez a faj? Kelet- és Közép-Európában endémikus, ami azt jelenti, hogy az ezen a területen élő, elzárt populáció a fajképződés következtében olyan helyi variációt hozott létre, amely sehol máshol a világon nem fordul elő. (Esetleg telepítve, az erre specializálódott botanikusok tesztültetvényein…) Olvasd el a teljes sztorit

Őket is veszélyezteti Kolozsvár terjeszkedése: a narancslepke és a keleti mustárlepke

coliasmyrmidone_vizauercsaba2

Újabb érv, miért kellene kiterjeszteni a kolozsvári Bükk és a Malomvölgy Natura 2000-es terület határait: két további veszélyeztetett faj, a narancslepke (Colias myrmidone) és a keleti mustárlepke (Leptidea morsei) került veszélybe a kolozsvári metropoliszövezetben.

A korábban bemutatott lepkefajok egy részéhez hasonlóan narancslepkét a kutatók csak a védett terület szomszédságában találtak (összesen két egyedet 1,7 km-re a terület határától), a mustárlepkének pedig összesen csupán 18 példányát (ebből kettőt szintén a terület határain kívül) – derült ki a védett terület fajainak és élőhelyeinek tavaly lezárult, az Apáthy István Egyesület uniós projektjének keretében készült felméréséből.

Mint ahogy korábbi cikkeinkben is jeleztük, a legtöbb lepke igen szoros kapcsolatban van a környezetével, fennmaradása nagy mértékben függ a tápnövények jelenlététől és a terület kezelési módjától. Egyes fajoknál a legcsekélyebb környezeti változás is a faj kipusztulásához vezethet, akár egyik évről a másikra. Tehát jó hír az, hogy e két nappali lepkefaj egyedei még kimutathatóan jelen vannak a területen, ám fontos felismerni, hogy ezek a populációk nagyon törékenyek, és megfelelő intézkedések nélkül eltűnhetnek.

A narancslepke elterjedési területe magába foglalta a Duna vízgyűjtő területét, kelet felé az Ural hegység vonaláig is előfordult. Az utóbbi négy-öt évtizedben közép-európai állományainak jelentős része eltűnt, ebben az időszakban legalább nyolc európai országból halt ki. A kihalási hullám kelet felé terjedt, így jelenleg Lengyelország keleti felén és talán Szlovákiában maradtak fenn kisebb populációi, de legjelentősebb ismert állományai Romániából, pontosabban csak Erdélyből ismertek.

coliasmyrmidone_vizauercsaba3
Narancslepke. Fotók: Vizauer Tibor-Csaba

Az európai nappali lepkék vöröslistája 1999-ben a narancslepkét sérülékenynek minősítette, de a következő évtizedben tapasztalt drasztikus hanyatlása miatt az EU által kiadott, nappali lepkéket felsoroló vöröslistának 2010-es kiadásában már szigorúan veszélyeztetettnek tekintik. Jelzésértékű a faj veszélyeztetettségi szintjére nézve, hogy a vöröslista adatai szerint az EU területén tenyésző 421 nappali lepkefaj közül csupán két faj található kihalás közeli állapotban, amelyek közül az egyik a narancslepke.

Romániában hasonló hanyatlási folyamaton ment át a narancslepke. Gyűjteményi és irodalmi adatok szerint a narancslepkét korábban legalább 75 településről jelezték Romániában; 2000 után 12, 2005 után már csak öt lelőhelyről származnak jelzési adatok. Jelenleg két nagyobb állománya ismert a Gyergyói-medencében és a Gyalui-havasokban, de ezeket is a kihalás veszélye fenyegeti az utóbbi 3-4 évben zajló emberi tevékenységek miatt. Mivel ennek a két lepkepopulációnak az élőhelye nem tartozik a Natura 2000-es hálózathoz, ezek a területek áldozatul esnek a kontrollálatlan cserjeirtásnak és legeltetésnek. További kisebb narancslepke-populációk találhatók a Tordai-hasadékban, a Torockói-hegység északi részén, valamint a kolozsvári Bükk környékén. A Bükkben 2000-ig Románia egyik legnagyobb narancslepke-állománya volt ismert, ami egyik évről a másikra omlott össze, a kutatók által még nem teljesen tisztázott okok miatt.

A narancslepke napsütötte, általában keleti vagy déli kitettségű lejtőkön vagy dombtetőkön található, kevésbé legeltetett cserjés réteken és nyiladékos erdőszegélyeken fordul elő. Fiatal lárva állapotban vészelik át a telet, a kifejlett lepkék két nyári periódusban repülnek (május közepétől június végéig, majd július közepétől szeptember végéig). A nőstények ebben az időszakban bizonyos zanótfélékre (Cytisus sp.) petéznek, eddigi ismeretek szerint a selymes zanótra (Chamaecytisus ratisbonensis), a buglyos zanótra (C. austriacus) és a borzas zanótra (Cytisus hirsutus). A Gyergyói-medencében a Chamaecytisus triflorus (közép-európai borzas zanót) a tápnövénye, amely erdőirtás után kialakult extenzív (enyhén legeltetett) legelőkön él, ahol a cserjeborítás eléri a 15-25%-ot. A narancslepkék több kilométeres távolságot képesek berepülni, patakvölgyek mentén vagy lejtőre merőlegesen kóborolnak, megfelelő, petézésre alkalmas területeket keresve.

coliasmyrmidone_vizauercsaba5

A narancslepke hím szárnyfesztávolsága 5 cm, a nőstény valamivel kisebb. Nevét élénk narancssárga színéről kapta. A szárnyak szegélye fekete, a nőstényeknél sárgán foltozott. Az elülső szárnyakon egy-egy szimmetrikusan elhelyezkedő, fekete folt található. A fonák enyhén sárgászöld színű, a belső oldalon megfigyelt folt itt is jelen van. Az alsó szárnyak fonákján világos folt látszik. A nőstények első szárnyának szegélyterében citromsárga foltok találhatók. Hasonló kinézetű és színű faj a sáfránylepke (Colias croceus) illetve a dolomit kéneslepke (Colias chrysotheme), amelyek a narancslepkével együtt is előfordulhatnak. Ezeknek a fajoknak az elkülönítését csak szakemberek végezhetik el biztosan.

Számos tényező okozhatta együtt vagy akár külön-külön az állomány csökkenését: a klimatikus változások (melegedés), a tájhasználat megváltoztatása (a legeltetés mértékének felerősödése, a cserjeirtás és a tarlóégetés) és az élőhelyeik teljes tönkretétele (szántóföldek kialakítása, erdőültetvények létrehozása és a beépítések). Mivel Romániában tenyésznek még a legerősebb európai uniós állományai, fokozott felelősséggel tartozunk a faj még létező populációinak feltérképezésével, illetve élőhelyeinek megőrzésével és visszaállításával.

A kolozsvári Bükk és a Malomvölgy Natura 2000-es területen nem volt jelen a narancslepke tápnövénye, valószínű emiatt nem találták meg ott a fajt. A narancslepkét is a megfelelő élőhelyek eltűnése fenyegeti. A szakértők valószínűsítik, hogy túllegeltetés, cserjeirtás, gyepégetés és taposás is hozzájárulhatott az élőhely tönkretételéhez és a lepke eltűnéséhez. Ha megszűnne a zavarás, a faj jó eséllyel újra visszatelepülne a védett területre is. A narancslepke esetében is szükséges tehát a védett terület kiterjesztése, a tápnövény védelme.

leptideamorsei_urakistvan1
Keleti mustárlepke. Fotók: Urák István

A keleti mustárlepke úgynevezett diszjunkt elterjedési területtel rendelkezik: az eurázsiai areájának többnyire a nyugati és a keleti részén honos. Elterjedése Közép-Kelet-Európától Szibérián, Dél-Oroszországon és Kína északi részén keresztül a kelet-ázsiai Amur folyó vidékéig terjed, de Koreában és Japánban is tenyészik. Közép- és Kelet-Európában egy külön alfaja tenyészik, a Leptidea morsei major, amelyet a szakemberek nyugati nagy mustárlepkének neveznek. Romániából több helyről is jelezték a jelenlétét, többnyire Erdélyben, Moldva nyugati részén, a Partiumban és a Bánságban. Ismert állományai száma alacsony, és a szakirodalomban leközölt jelzési adatai is kérdésesek, mivel ez a faj könnyen összetéveszthető két másik, Romániában tenyésző mustárlepkefajjal.

A keleti mustárlepke a Bükk-Malomvölgynek csupán a dél-nyugati részén volt jelen. Üde lomberdei faj, erdők és tisztások többé-kevésbé cserjés szegélyén él, ritkán lehet nyílt növényzetű területen találkozni vele. Tápnövénye a fekete lednek (Lathyrus niger), mely egyesével, vagy kisebb csoportokban fordul elő, 30-120 cm magasra nő fel, árnyékos élőhelyeket kedveli. A pici, fehér pöttyöknek kinéző petéit a nőstény a tápnövény leveleire rakja. Kétnemzedékes faj, az első generáció április közepétől május végéig, a második június végétől augusztus közepéig repül.

leptideamorsei_urakistvan2

A keleti mustárlepke szárnya teljesen fehér, a hátsó szárny fonákján feketés behintésből álló rajzolat látható. Az elülső szárny csúcsán egy feketés folt van, amely főleg a hímeknél kiterjedtebb és erőteljesebb, a nőstényeknél akár hiányozhat is. Nagyon hasonlít a kis mustárlepkéhez (Leptidea sinapis) és a Lorkovic-mustárlepkéhez (Leptidea reali). Terepen sokszor nehéz megállapítani, melyik fajt tartjuk a kezünkben, annyira hasonlóak. A genetikai vizsgálatok szerint azonban a keleti mustárlepke jól elkülönül a többi hozzá hasonló fajtól.

A keleti mustárlepkét is főképp élőhelye feldarabolódása fenyegeti, valamint a túllegeltetés és a növényzet felégetése. Annak érdekében, hogy ne csökkenjen tovább a faj állománya, szükséges az erdőszegélyek védelme, csökkenteni kell az erdőmunkálatok intenzitását, és védeni kell a tápnövény élőhelyeit. A faj fennmaradását célzó, a kezelési tervben javasolt intézkedések között szerepel az építkezés betiltása a védett területen, a turizmus ellenőrzése, a kirándulók tájékoztatása, valamint az égetés teljes körű tilalma.

leptideamorsei_urakistvan3

Sorozatunk három védett terület fajainak és élőhelyeinek megismertetését célozza. A bemutatott felmérések a védett fajok állományainak felbecslését és potenciális élőhelyeinek feltérképezését célozták, ami a területek kezelési tervének elkészítéséhez volt szükséges.

A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének háttérintézményeként működő Apáthy István Egyesület egy uniós pályázat keretében összesen három Kolozs megyei Natura 2000-es terület kezelési tervét készíttette el, amelyeket február folyamán közvita keretében vitattak meg az érintettek. A projekt címe: A kolozsvári Bükk-Malomvölgy (ROSCI0074), Szentiváni rét (ROSCI0356) és a Kis-Szamos (ROSCI0394) közösségi jelentőségű területek integrált kezelési terveinek kidolgozása. A kezelési tervek elérhetők honlapunkon: natura2000clujkolozsvar.com, hozzászólásokat, javaslatokat a natura2000clujkolozsvar@gmail.com címre várunk.

leptideamorsei_urakistvan4

Az Apáthy István Egyesület sajtóanyaga

Védett éjjeli lepke tűnhetett el a kolozsvári Bükkből és Malomvölgyből

eriogaster_catax_rl
Fotó: Rákosy László

Nem akadtak nyomára a kolozsvári Bükk és a Malomvölgy Natura 2000-es területen a sárga gyapjasszövőnek (Eriogaster catax) – derült ki a védett terület fajainak és élőhelyeinek tavaly lezárult, az Apáthy István Egyesület uniós projektjének keretében készült felméréséből.

Ez a védett éjjeli lepke több más ritka, nappali lepkefajjal együtt a védett terület egyik jelölő faja. A Natura 2000-es területeket elsősorban a jelölő fajok populációinak és élőhelyeinek védelmében jelölik ki európai irányelvek alapján.

Az éjjeli lepkék nyári estéken eléggé egyformának tűnnek, legföljebb méretük alapján különbözteti meg őket a laikus szem. Nem szeretjük általában, ha a verandán a lámpa körül megjelennek, vagy ha a nyitva hagyott ablakon keresztül bejönnek és “burungoznak”. Mégis, egy egészséges ökoszisztéma fontos részei ők is, például táplálékul szolgálnak a denevéreknek.. Egy igazi állatbarát nem lecsapja, hanem óvatosan – hogy a szárnyát meg ne sértse – egy üres befőttesüvegbe vagy pohárba fogja az eltévedt lepkét, és kint a szabadban elengedi.

A lepkék legfontosabb mozgásszerve a szárnyuk. Míg a nappali lepkék másodpercenként tízszer-tizenötször verdesnek, az éjszakai lepkék negyvenszer-kilencvenszer csapdosnak szárnyukkal, ezért repülnek “surrogva”.

A sárga gyapjasszövő egy nagyon különleges éjjeli lepke, amely európai szinten veszélyeztetett. Ahol a biológusok észlelték jelenlétét, ott is csupán szigetszerűen fordul elő, ezért az állomány becslése mindig gondot okoz. Európában Dél-Spanyolországtól Közép-Európáig, sőt Oroszország déli részéig terjed az élőhelye; Romániában elvileg az egész országban előfordul, de csak ritkán lehet találkozni a fajjal. Biztosan nem ő az, aki egyszer csak berepül a verandánkra; ám abban, hogy fennmaradjon, a mi segítségünkre is szüksége van. A legismertebb és egyelőre a legnagyobbnak tartott romániai állománya a Kelet-Kolozsvári-dombság Natura 2000 területen él, Zsukiménes közelében, ahol az elmúlt években a gyepégetés és a cserjeirtás következtében a populáció mérete jelentősen megcsappant.

Hogy ismerjük fel a sárga gyapjasszövőt? A lepke szárnyfesztávolsága 14-17 mm-től 30-35 mm-ig változhat. A test és a szárnyak téglavörösek, szürkésen árnyaltak, a szárny alsó egyharmada lilás. Az elülső szárnyakon egy-egy fehér pötty van, a hímek esetében kicsit nagyobb, mint a nőstényeknél. A hímek testmérete viszont kisebb. A has végén egy fehéres szürkés szőrcsomó (bojt) található. Rokona, amellyel össze is lehet téveszteni, a vörhenyes gyapjasszövő (Eriogaster rimicola). A sárga gyapjasszövő felső szárnyán a fehér pöttyöt egy sötét szegély veszi körül, a vörhenyes gyapjasszövő szárnyfoltját nem határolja semmi. Azon kívül a vörhenyes gyapjasszövő csak tölgylevelekkel táplálkozik, és inkább délen fordul elő. Egy másik hozzá közelálló faj a barna gyapjasszövő (Eriogaster lanestris), ez a faj sokkal sötétebb színezetű, a fehér pöttynek nála sincs kontűrje, ráadásul nem is szabályos pötty, hanem inkább kicsi fehér folt. A sárga gyapjasszövő petéi körülbelül 50 mm hosszúak, feketék, világos szürke bojttal.

A faj főképp bozótosokban fordul elő, melegkedvelő növényzetben, lejtők, domboldalak déli oldalán, a gyepeken, erdőszéleken található kökényes-galagonyás bokorcsoportokat kedveli. Magyarországi kutatások azt mutatják, a 2 méternél magasabb bokrokat csak elvétve használja peterakásra. Változatos élőhelyeket népesít be: réteket, cserjés legelőket, lombhullató erdők szélét. Ritkán fordul elő zárt bozótosban, azokat kedveli, ahova elér a napsugár, és felmelegedhet.

A nőstény a petéket vékony, de erős ágakra rakja, és egy nyálkás anyaggal vonja be, így telelnek át. Március végén vagy áprilisban kelnek ki a lárvák. A kikelés időpontja gyakran megegyezik az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) virágzásával. A lárvák gyorsan fejlődnek, egy hónap alatt utolsó fejlődési stádiumukba érnek. A fiatal lárvák eleinte közös szövedékben – hernyófészekben – élnek. A későbbi lárvastádiumokban hosszabb “szőrök” borítják a lárvák testét, és szétszélednek, ezt követően már csak egyesével találhatunk egyedeket. A kifejlett lepkék szeptemberben, októberben repülnek.

A felmérés során sajnos sem hernyót, sem pedig kifejlett egyedeket nem találtak a szakemberek, így a kolozsvári Bükk és a Malomvölgy Natura 2000-es területen nem bizonyított a faj jelenléte. A tápnövény főleg a védett terület északnyugati, nyugati részén volt jelen. A sárga gyapjasszövőt veszélyeztető tényezők között a felmérők a következő tényezőket azonosították: túllegeltetés, égetés, az élőhely degradálódása, feldarabolódása. A védett terület kezelési tervébe belefoglalták, hogy a faj védelmében szükséges a tápnövény élőhelyének védelme (elsősorban a galagonyáé és a szilvaféléké), illetve a túlzott legeltetés és az égetéssel történő területtisztítás betiltása.

Miért kellene bármit is tenni egy olyan faj érdekében, amely már lehet, hogy el is tűnt a védett területről? Egyrészt ezt nem tudhatjuk biztosan, hogy eltűnt, ahhoz további, ismételt felmérések szükségesek; másrészt ezek az intézkedések nemcsak a sárga gyapjasszövő, hanem más védett fajok fennmaradását is szolgálják (köztük a korábban bemutatott tarkalepkékét vagy boglárkafélékét). Ezért is nagyon fontos az érintett lakosság – vagyis Kolozsvár, Szászfenes, Erdőfelek és Tordatúr község lakóinak – tájékoztatása a fajról és annak veszélyeztetett helyzetéről.

Sorozatunk három védett terület fajainak és élőhelyeinek megismertetéséhez járul hozzá. A bemutatott felmérések a védett fajok állományainak felbecslését és potenciális élőhelyeinek feltérképezését célozták, ami a területek kezelési tervének elkészítéséhez volt szükséges.

A Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének háttérintézményeként működő Apáthy István Egyesület egy uniós pályázat keretében összesen három Kolozs megyei Natura 2000-es terület kezelési tervét készíttette el, amelyeket február folyamán közvita keretében vitattak meg az érintettek. A projekt címe: A kolozsvári Bükk-Malomvölgy (ROSCI0074), Szentiváni rét (ROSCI0356) és a Kis-Szamos (ROSCI0394) közösségi jelentőségű területek integrált kezelési terveinek kidolgozása. A kezelési tervek elérhetők honlapunkon, hozzászólásokat, javaslatokat a natura2000clujkolozsvar@gmail.com címre várunk.

Az Apáthy István Egyesület sajtóanyaga

Szeretnéd, hogy a Bükk maradjon Kolozsvár tüdeje? Gyere el a közvitára!

invitatie 27 febr_Faget_locuitori

Az Apáthy István Egyesület és a Natura Transilvaniei Egyesület nyilvános közvitára hív minden érdekelt felet február 27-én 13:00 órára a kolozsvári Bükk és a Malomvölgy (ROSCI0074) védett terület kezelési tervének munkaverziójáról. A találkozó Kolozsváron, a Napoca hotel Ambasador termében (Goga utca 1.) lesz.

Olvasd el a teljes sztorit

Lokálisan kihalhattak a tarkalepkék a Bükkből

Euphydryas aurinia
Lápi tarkalepke

Eltűnés határán van vagy lokálisan kihalt a kolozsvári Bükk és a Malomvölgy Natura 2000-es területen a díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) és a lápi tarkalepke (Euphydryas aurinia) – derült ki a védett terület fajainak és élőhelyeinek friss, az Apáthy István Egyesület uniós projektjének keretében készült felméréséből.

Olvasd el a teljes sztorit

A védett terület kiterjesztése menthetné meg a kolozsvári Bükk és a Malomvölgy eltűnőben lévő lepkéit

Lycaena_foto__UrakIstvan
Fotók: Urák István

A lepkéket szépségük miatt általában szeretik az emberek: többnyire ártalmatlanok, nem okoznak vélt vagy valós károkat, külsőleg úgy tűnik, vidáman röpködnek a mezőn virágról virágra. Régebb a természetbúvárok előszeretettel fogdosták össze a legkülönbözőbb fajtájú lepkéket, s míg más a bélyeggyűjteményével, ők esetenként gombostűre szúrt lepkékkel menőztek. Ma már csak szigorúan tudományos céllal szabad lepkét gyűjteni, hiszen sok faj populációi drasztikusan lecsökkentek, egyes fajok pedig a kihalás szélén állnak. Amatőr lepkegyűjtők számára az új kihívás nem a lepke megfogása, hanem a jó minőségű, lehetőleg minél nagyobb felbontású makrófotó készítése ezekről a látványos élőlényekről.

Olvasd el a teljes sztorit

Elvarázsolt királyfik a Bükk-Malomvölgyben: a sárgahasú unkák

unka1
Fotó: Sos Tibor

Ha esik egy kis eső, és meleg az idő, hirtelen mindenhonnan előugrálnak a békák. Sokan undorodnak ezektől a kis, igazán nem sok vizet zavaró, sőt hasznosnak nevezhető kétéltűektől, és nem igazán értik, miért kellene védeni őket. Pedig valójában nagyon sérülékenyek a békapopulációk, ezért az összes fajuk védett Romániában.

“De olyan csúnyák!” – mondják egyesek a békákról. Bele sem gondolnak, hogy ez a értékítélet teljességgel megalapozatlan. Hogy milyen állatokat tekintünk “szépnek”, esztétikusnak, az teljes mértékben szocializációnktól függ, és az adott kulturális háttértől, hagyományoktól, amelyek befolyásolhattak. Ha gyerekkorunkban azt tapasztaltuk, hogy bizonyos élőlényeket a környezetünkben megvetés és irtózat övez, észrevétlenül is nem tudatosan, de eltanultuk ezeket a viszonyulási módokat. A denevérekhez és kígyófélékhez hasonlóan a békákkal kapcsolatban is sok a népi hiedelem, a gonoszság megtestesítőjeként, balszerencse-hordozóként tekintettek rájuk a babonás emberek, elpusztított tetemeiket esetenként rontásmegelőző praktikákban használták föl (pl. madarak ellen szárított békaport szórtak szét a szántóföldön). Pedig élve sokkal nagyobb szolgálatot tesznek: főként gerinctelenekkel, rovarokkal táplálkoznak, ezek túlszaporodását korlátozzák, ugyanakkor táplálékot jelentenek halaknak, hüllőknek, madaraknak. Olvasd el a teljes sztorit

Törékeny vadvilág egy metropolisz mellett: Kolozs megyei lakosok a védett területekről

DSCF8961

Túllegeltet a juhász, egész évben kint vannak a juhok a védett területen, még az erdőbe is kihajtják őket, amit törvény tilt; motoros járművekkel zajonganak és túrják fel az erdőt a Bükkben; a Kis-Szamos partja szemetes – Kolozs megyei lakossági fórumokon egész problémalistát soroltak föl a helyiek a természetvédelemben dolgozó szakembereknek. Ugyanakkor hatalmas érték, hogy egy ilyen nagyváros mellett, mint amilyen Kolozsvár, még megtalálhatók olyan fajok, amelyek más országokból kihaltak már.

Vevők-e az emberek a természetvédelem üzeneteire, fontosnak tartják-e a tiszta vizet, környezetet, aggódnak-e az emberi mohóság következményei, az erőforráscsökkenés, az erdőirtás, az árvizek, természeti katasztrófák miatt? Kolozs megyei védett területekről tartott több településen is lakossági fórumokat az Apáthy István Egyesület uniós projektjének csapata, és az derült ki, az embereket többnyire foglalkoztatják ezek a problémák, vagy legalábbis meggyőzhetők arról, hogy elgondolkodjanak ezeken. Olvasd el a teljes sztorit

előző »