Think Outside The Box

Transindex rovatok


Címke: «információcsere»

Egyre kevesebbet tudunk arról, ki az a növény, akivel éppen „szembenézünk”

woodwideweb
Fotó: ipon.hu

Napjainkban éppen jelentős mértékben megváltozóban van a tudomány állása arról, amit eddig a növényekről tudtunk. Nemrég a Magyar Természettudományi Múzeum blogján jelent meg egy írás arról, hogy a fák miként tudnak kommunikálni, tápanyagot és információt cserélni akkor, ha jelentős távolságra vannak egymástól. Gyakorlatilag egy olyan kommunikáció ez, amibe nem szoktunk belegondolni, ha egy erdőben járunk.

A mikorrhizával foglalkozni igencsak szerteágazó tudományág, lényege, hogy a növények gyökerei és a velük érintkező gombák szimbiózisát vizsgálja. A jelenséget, mármint hogy a két növény kölcsönösen segíti egymás táplálkozását, már a 19. században felfedezték, és azóta is vizsgálják, és izótopos kutatások során arra jutottak, hogy a szárazföldi növények igen nagy, mintegy 95%-a vesz részt ebben a folyamatban.

Ami még érdekesebb ezzel kapcsolatban, hogy az erdőkben a gombafonalak több szomszédos növény gyökereit is összekötik. Ezzel hálózatot hoznak létre a talajban (népszerű nevén www = „wood wide web” ~ erdőközi hálózat, a world wide web elnevezés analógiájára), és ezen a növények egymással is cserélhetnek anyagokat. Így például a több napfényhez jutó, többet fotoszintetizáló egyedek tápanyagainak egy része eljut a kevesebb fényt kapó egyedekhez, valamivel kiegyenlítettebbé téve ezzel a fényért vívott harcot. A mikorrhizált gyökerek hálózatával átjárt talajt olyan egységes anyagfelvevő rendszernek tekinthetjük, ami gondoskodik arról, hogy az életközösség tagjai egyenletesen, optimálisan jussanak tápanyagokhoz. A gyökerek szövedékével egyetlen hálózatba szervezett erdőt sokan egyenesen „szuperorganizmusként” emlegetik. Mostanra nyilvánvaló, hogy a mikorrhizák az élőhely növényei, állatai és mikrobái közötti kapcsolatok fontos szabályozói, az életközösségek szerkezetének meghatározó tényezői.

A növények közötti viszonyok azonban sokkal szövevényesebbek lehetnek: öt éve kínai tudósok paradicsomon mutatták ki, hogy a növények nemcsak tápanyag továbbítására, hanem információ közlésére is képesek. Azok a paradicsomok, amelyeket fertőző gombaspórákkal szórtak be, védekező kémiai válaszokat adnak. A többi paradicsom ezeket észleli, és növeli ellenállóképességét a lehetséges kórokozóval szemben. Hasonló jelenség az is, hogy amikor a pillangósok levelét éhes sáskák kezdik rágni, a szomszédos növények (amelyeket még nem rágnak) is elkezdenek sáskariasztó anyagokat termelni. Ugyanakkor a fejlődésért folytatott versenyhelyzetben néha – hát persze emberi mértékkel nézve – aljas lépéseket tesznek egymás felé a növények. Vannak olyan paraziták, mint az amerikai madársisak (Cephalanthera austiniae), amelyek a gombafonalat használva lopják el más növények elől a tápanyagokat, más növények mérgező anyagot termelnek, hogy a többiek fejlődését gátolják, és ezt is a gombafonalak segítségével „küldik ajándékba”. Például a diófa a paradicsomnak. Sőt, egy Ted Farmer nevű kutató 2013-as kutatásában azt figyelte meg, hogy a növények elektromos jelekkel, potenciálváltozásokkal járó kommunikációt is folytatnak. Messzemenő volna innen arra következtetni, hogy az etológusok felé kellene elmenjen a tanulmányozás. Néhány kérdésben megpróbáltunk tapogatózni a fent beidézett cikk szerzője, Tyler Teadóra segítségével.

net

„Olvastam valahol arról, hogy hogyan lehet ténylegesen használni a növények különféle kémiai jelzéseit. Kenyában a kukorica 80%-át is tönkretehetik a szárfúró lárvák, ellenük fejlesztették ki a >>push-pull<< módszert. A kukorica közé olyanokat ültettek, amelyek kártevők számára taszító anyagokat termeltek (desmodium), az ültetvény köré pedig olyanokat, amelyek épp hogy vonzó anyagokat (ezért inkább rájuk mennek, mint az embereknek fontos terménynövényekre)”. A védelmet lehet fokozni, például Molasses fűvel, ami nem csak taszító anyagot termel, hanem egy másik szignálja szárfúrókat parazitáló darazsakat vonz” – mondja Tyler, utalva arra, hogy még kísérleti fázisban van, de talán hasznosítható ez a tudás az agrikultúrában, kertészkedésben is.

Szerinte az embernek előbb meg kell tanulnia a „növények nyelvét” ahhoz, hogy saját céljainkra használjuk fel ezeket. Például van olyan, hogy a sok generáción át nemesített, genetikailag így beszűkült növényeknek (például az észak-amerikai kukoricának) nagyon lecsökken az ellenállóképessége, és már nem is ismeri fel a “vad” növények kémiai jelzéseit. „A növényekben, amennyire én látom, ezek az anyagok keverék formában vannak, és ezeket kémiailag analizálni és megérteni, hogy mi mit csinál, milyen rovart vonz vagy taszít, stb., egy nehéz és hosszú kémiai munka.”

Persze jó kérdés, hogy mi minden fog még kiderülni, nemrég például a fősodrú média is szenzációként kezelte, hogy a növények észlelik, amikor valaki éppen eszi őket. Mindenesetre kíváncsian várjuk mind a tudományos kutatásokat, mind az áltudományos spekulációkat. Mert várhatóan mindkettőből lesz elég.