Think Outside The Box

Transindex rovatok


Címke: «egyenlőtlenség»

Idejétmúlt-e az udvarlás?

"Borboleta px cp Sta crz 040206 D" by Autor: José Reynaldo da Fonseca - Own work. Licensed under CC BY 2.5 via Commons.

Borboleta px cp Sta crz 040206 D” by Autor: José Reynaldo da FonsecaOwn work. Licensed under CC BY 2.5 via Commons.

Kell-e még manapság udvarolni, a hagyományos értelemben? Ki udvarol kinek? Pró és kontra-cikkünkben négyen reflektáltak erre a roppant fontos egzisztenciális kérdésre.

Olvasd el a teljes sztorit

A baloldali aktivista zsidó nő, az argentín pápa és az ökológia evangéliuma

"Pope Francis at Vargihna" by Tânia Rêgo/ABr - Agência Brasil. Licensed under CC BY 3.0 br via Wikimedia Commons.

Pope Francis at Vargihna” by Tânia Rêgo/ABr – Agência Brasil. Licensed under CC BY 3.0 br via Wikimedia Commons.

A világ egyik legismertebb baloldali értelmiségije, a neoliberális kapitalizmus kíméletlen kritikusa, “egy világi zsidó feminista nő” a Vatikán meghívására egy katolikus bíborossal közösen szólalt fel nemrég egy nemzetközi konferencián Rómában. Újabb bizonyítéka annak, hogy Ferenc pápa nagyon komolyan gondolja, hogy minden befolyását latba vetve rá kell irányítania a figyelmet a klímaváltozás, túlfogyasztás, társadalmi egyenlőtlenségek problémakörére, és ebben mindazokkal szövetségre hajlandó lépni, akik egyetértenek vele.

Olvasd el a teljes sztorit

Klíma-apartheid: zöld luxuserődök épülnek a gazdagoknak

The center-piece of the Marina District of Eko Atlantic
Forrás: ekoatlantic.com

Zöld, környezetbarát, fenntartható építészet: az valami trendi dolog, ezt már mindenki tudja. De nyilván nem mindegy, hogy méregdrága, extravagáns, bár alternatív energiával működő luxusnegyedet építünk, vagy az erőforrásokat arra fordítjuk, hogy a szegények számára is elérhető, olcsó és innovatív megoldásokkal operáló ingatlanok épüljenek. A klímaváltozás hatásai ellen úgy védekezni, hogy a gazdagok vagyona és tulajdona előbbre való legyen, mint a szegények alapvető életlehetőségei: ez a “climate apartheid”.

A fogalmat még 2011-ben a durbani klímacsúcson vágta a fejlett országok képviselőinek arcába a bolíviai Pablo Solón volt ENSZ-nagykövet és a nigériai Nnimmo Bassey környezetvédő aktivista. Az akkori kontextus – a fejlett országok felelősség- és kötelezettségvállalásának elmaradása a klímaváltozás megállítását célzó törekvések tekintetében – ugyanakkor nem az egyetlen aspektusa a klíma-apartheid jelenségének. Ugyanebbe a kategóriába tartozik az is, amikor egy fejlődő, szegényebb ország dúsgazdag elitje olyan intézkedéseket eszközöl, amelyekkel saját pozícióját erősíti meg, és nincs tekintettel a legszegényebb, legsérülékenyebb rétegeket sújtó következményekre.

A Greenpeace dél-afrikai származású igazgatója is klíma-apartheidről beszél egy friss interjúban. A dél-afrikai apartheid ellen harcoló aktivista egy idő után ráébredt arra, hogy a szegénység és egyenlőtlenség szorosan összekapcsolódik a környezeti problémákkal, kölcsönösen erősíthetik egymást. Például a más opció nélkül hagyott helyiek fűtésre, főzésre kivágják az erdőt, tehát a szegénység súlyosbíthatja a környezeti problémát, ugyanakkor az sem mellékes, hogy a környezeti károk nagy részét nem a szegények okozzák, hanem elszenvedik azok következményeit.

Zöld luxus a falak mögött

Lagos mellett, Nigéria tengerpartján mesterséges sziget emelkedik ki a tengerből, tíz kilométer hosszan. 250.000 ember számára tervezett luxusnegyed épül itt, Afrika jövőbeni Hongkongja, Eko Atlantic néven – írja a The Guardian egy tavalyi cikkében. Nigériát is érinti a tengerszint-emelkedés, több ezer ember otthona esett már a tenger áldozatául a partmenti területeken. Hogy megvédjék a luxusszigetet az eróziótól, falat terveznek köréje húzni: a Lagosi Nagy Falat, melynek megépítéséhez 100.000 darab öttonnás betonelemet használnak föl. A magánbefektető szerint Eko Atlantic “fenntartható város lesz, tiszta és energiahatékony, minimális széndioxid-kibocsátással”, ahol munkahelyek, fejlődés és új föld vár a nigériaiakra.

Nigériában hivatalosan nagyon kevés a munkahellyel rendelkező személy, Lagosban – Afrika legnagyobb városában – milliók dolgoznak viszont az informális gazdaságban. Az ország 170 millió lakosának 60%-a kevesebb mint egy dollárból él egy nap. Megelőzhető betegségek pusztítanak, az áram és a tiszta víz nehezen hozzáférhető. Lagostól néhány kilométerre terül el egy vízre épült slum, Makoko.

slum

A hasonló nyomortanyákat a kormány rendszeresen ledózerolja, mint a bűnözés melegágyait, és ezreket lakoltat ki. Nem ők azok, akik majd Eko Atlantic városában megengedhetnek maguknak egy lakást.

A befektetés mögött egy politikai befolyással rendelkező libanoni testvérpár cége, a Chagoury Group, valamint afrikai és nemzetközi bankok állnak. Gilbert Chaougry a kilencvenes években a hírhedt nigériai diktátor tanácsadója volt, a rendkívül korrupt Sani Abacha generálisé, aki több milliárdot sikkasztott közpénzekből – írja a brit lap. Abacha több száz tüntetőt gyilkoltatott le, és kivégeztette Ken Saro-Wiwa környezetvédőt, aki a Shell és más olajvállalatok Nigériát és lakóit kiszipolyozó ténykedése elleni tüntetésekről vált híressé. Eko Atlanticban az első 15 emeletes irodaház is egy brit olajvállalat számára épül: a magát környezetbarátnak beállító luxusnegyedben azok telepednek meg, akik a környezet pusztításáért leginkább felelősek.

Nem fejlődés, hanem az egyenlőtlenségek elmélyítése

A “zöld” luxusváros projektjét a neoliberális kapitalizmus ihlette. Nigériában az erőforrások kiaknázása nem hozott össztársadalmi fejlődést, az olajból elsősorban a katnai elit gazdagodott meg, hatalmasak az egyenlőtlenségek. A The Guardian cikke szerint az IMF “neoliberális diktátumai” alatt a helyzet csak rosszabbodott: az oktatást és az egészségügyet kizsigerelték, az ipart privatizálták, a helyi termelőket tönkretették a piacot elözönlő nyugati termékekkel. A Világbank dicsérte Nigériát, eközben a mélyszegények száma megduplázódott. A gazdagok érdekeiért hozott notórius intézkedések között az egyik legfelháborítóbb volt, amikor 1990-ben Lagos egy teljes negyedét, 300.000 lakást ledózeroltak, hogy a helyén nagy értékű ingatlanfejlesztés kezdődhessen. A nigériai elitek is úgy tekintenek ezekre az egyenlőtlenségekre, mint a fejlődés motorjára; eközben azonban újratermelték a gyarmati idők szegregációját és a védettséget élvező luxuséletformákat.

Nnimmo Bassey környezetvédő aktivista szerint a partmenti közösségek attól tartanak, az új luxusváros sem fejlődést, hanem kilakoltatásokat hoz számukra. Eko Atlantic megépítése pontosan az ellenkezője annak, amit a klímaváltozást és az erőforrásfelhasználást komolyan vevő kormánynak tennie kellene – véli az aktivista. A befektetés mögött álló érdekcsoportok ürügyként használják a klímaváltozást, hogy megépítsék a gazdagok álomvárosát, amely egyenesen “építészeti inzultus” a nyomorban élő nigériaiak számára; a luxust őrző falakon pedig kívül rekedtek a kriminalizált szegények. Ez a jövő egyik arca: privatizált, biztonságos zöld enklávék a leggazdagabbaknak, akiket fegyveres őrök és falak védenek a vízhez és áramhoz sem hozzáférő nyomortanyák gyűrűjében. Amikor a gazdagok egy globális válságot arra használnak föl, hogy még inkább elmélyítsék a létező egyenlőtlenségeket, és közben elbarikádozzák magukat annak következményeitől: ez a klíma-apartheid.

Felkészülhetünk arra, hogy az elitek a világon mindenhol eddig példátlan módon elkezdik átalakítani a negyedeket, városokat, sőt országokat, hogy számukra megfelelő védelmet biztosító erődökként védjék őket a klímaváltozás következményeitől – érvel a lap szerzője. Afganisztántól Arizonáig, Kínától Kairóig ugyanez a séma érvényesül: aki megengedheti magának, jobb környékre költözik, ahol jobban és zöldebben élhet, ahol jó a tömegközlekedés, ahol hozzáférhetőek a zöld energiaforrások, környezetbarát módon megépített épületek.

A jövő másik arca

terv

Vannak mégis alternatívák: egy nigériai építész, Kunle Adeyemi megoldást javasol a Lagos melletti Makoko slum lakóinak helyzetére.

Negyedmillió ember lakik ebben a nyomornegyedben. Olyan vízen lebegő lakóstruktúrákat tervezett számukra, amelyek olcsó fából, újrahasznosított műanyag hordókból készülnek, napelemmel és komposztáló mellékhelyiséggel ellátottak, és a tetőkön összegyűjtik az esővizet. A slumban mindeddig működő első iskola mellé nemrég megépült a második iskola e terv szerint.

A tervet bármilyen nigériai partmenti településen gyakorlatba lehet ültetni, a konstrukciókat könnyű megépíteni, és a tengerszint-emelkedéshez is alkalmazkodni tudnak. Viszont teljesen másfajta víziót feltételez: a felhalmozás helyett a megosztást, az egyenlőtlenségek mélyítése helyett azok csökkentését, a kivételezett kevesek megmenekülése helyett pedig mindenki ellenállóképességének a növelését tartja szem előtt. És azt, hogy a klímaválság elleni bármilyen lépésnek a kiindulópontjában nem a leggazdagabbak, hanem a legsérülékenyebbek igényeire kellene figyelni – áll a The Guardian cikkében.

Mi vár ránk 2015-ben?

1511277_10152419148086479_1866213663245549959_n

A Világgazdasági Fórum 1500 szakértője elég sötéten látja a jövőt. 10 jelenség, ami 2015-ben még kellemetlenebb hellyé teszi a világot.

2015-ben a legnagyobb globális probléma a növekvő jövedelmi egyenlőtlenség, nemcsak morális szempontból. Az egyenlőtlen társadalmak ugyanis hosszú távon kevésbé sikeresek. A fejlett és fejlődő országokban egyaránt a népesség szegényebb fele az erőforrások kevesebb mint 10%-a fölött rendelkezik – áll a jelentésben.

Második helyen a munkanélküliség növekedése áll. Régen a gazdasági növekedés új munkahelyeket jelentett, ma kicsit más a helyzet: a termelés simán növelhető az alkalmazottak számának emelése nélkül is. A dolgok ilyen szempontból még rosszabbra fordulhatnak a robotika és a 3D-nyomtatás további fejlődésével és elérhetővé válásával.

A harmadik probléma a vezetőképesség hiánya. Vezetők körében végzett kérdőves kutatás eredménye: 86%-uk szerint a világ a vezetői képességek válságával küszködik. Rengeteg hihetetlenül okos ember van, akik vállalatokat építenek föl, és élen járnak az innovációban, ám amikor a kormányokra és a nemzetközi szervezetekre, intézményekre nézünk, arra hajlunk, hogy csupán rituálékat és kis előrehaladást látunk – áll a jelentésben. Ennek fő okai a nepotizmus és a korrupció.

A hidegháború vége óta most ismét felerősödött a rivalizálás a nagyhatalmak között. A jelenlegi geostratégiai verseny ráadásul a politikai energiákat elvonta az olyan közös problémákon való gondolkodásról, mint a klímaváltozás vagy a globális egészségügy. “Amit ma látunk, az egy állandó, többdimenziós verseny és a kiépített kapcsolatok szimultán gyengülése”, márpedig nem kevesebb, hanem inkább több nemzetközi együttműködésre lenne szükség. Az olyan intézményeknek, mint a Világgazdasági Fórum, többek közt ez a szerepe, hogy a köz- és magánszféra szereplőit, akadémikusokat és civileket bevonjon ezek építésébe.

A képviseleti demokrácia stagnál. A közösségi hálózatok korábban soha nem látott erejű megnyilvánulási lehetőséget adtak az embereknek, de mindezzel együtt hiányzik az a fundamentális kapcsolat, ami az embereket a választott képviselőkkel összekötné.

A környezetszennyezés egyre intenzívebb főleg a fejlődő országokban. Kínában a légszennyezés 1,2 millió korai elhalálozásért volt felelős 2010-ben. Együtt kellene működni olyan technológiák kifejlesztésén, amelyek kevésbé szennyezőek.

A klímaváltozás “iróniája és kegyetlensége”, hogy a szélsőséges időjárási jelenségek hatásai leginkább a társadalom legszegényebb rétegeit érintik, akik a legsérülékenyebbek, és a legkevésbé képesek tartalékokat felhalmozni. A kibocsátáscsökkentésre vonatkozó tárgyalások is nagyon fontosak, de jelenleg is problematikus a természeti katasztrófák elhárítása, az adaptáció – ebbe kellene sokkal többet befektetni.

A nyolcadik negatív jelenség 2015-re a nacionalizmus erősödése. A jelentés Skócia, Quebec, Katalónia, Belgium, Lombardia példáját hozza föl, igaz, feltételezésbe csomagolva: a nacionalizmus előretörése többek közt annak köszönhető, hogy régi lojalitások és tradicionális identitások erősödnek föl, ahogyan az emberek megpróbálnak védekezni a globalizáció káros hatásai ellen.

Jövőben a vízválsággal is szembe kell nézni; a leginkább érintett térségek a szubszaharai Afrika és Ázsia. Tudatosítani kell a világ közvéleményében és a döntéshozókban, hogy igenis a vízhez való hozzáférés problematikus 750 millió ember számára. Még több infó és változást hozó projektek a water.org oldalon.

Az egészségügyi szolgáltatások költségeinek növekedése az utolsó tétel a listán. Az országok egyre többet költenek majd egészségügyre, a rossz hír viszont, hogy a rákbetegségek, a magas vérnyomás, a cukorbetegség és a szív- és keringési betegségek egyre több és több embert érintenek a fejlődő országokban.

weforum.org via totb.ro

22 ezer rabszolga él Romániában

europa

Rabszolgaként él az emberiség 0.5%-a, azaz mintegy 36 millió ember.

A Walk Free alapítvány globális rabszolgaindexe a rabszolgaság fogalmába a következő formákat is beleérti: kényszermunka, adósrabszolgaság, kényszerházasság, mindenfajta szexuális kihasználás, embercsempészet, gyerekek kihasználása. A legtöbben Ázsiában élnek teljes alávetettségben, 17.5 milliónyian, ebből mintegy 14.3 millió Indiában.

Románia közel húszmillió lakosából a becslések szerint több mint 22 ezren élnek rabszolgaként a jelentés szerint. Európában Magyarországon a 3. legrosszabb a helyzet, itt 36 ezer rabszolga él.

Az országokat rangsorolva a jelentés készítői figyelembe vették, milyen kormányzati programok léteznek a rabszolgaság felszámolására; a B besorolás például azt jelenti, korlátozottan léteznek az áldozatokat támogató programok, amelyek többnyire nemzetközi alapokból működnek, de az érvényben lévő törvények bizonyíthatóan egyes esetekben kriminalizálják az áldozatokat.

A BB besorolás azt jelzi, vannak rövid távú áldozatsegítő programok, de van esély arra, hogy az érvényben lévő törvények ebben az országban is kriminalizálják az áldozatokat.

Infographic: Nearly 36 Million People Live In Modern Slavery | Statista

You will find more statistics at Statista

Iszonyú sokat spórolnánk fenntarthatóbb közlekedéssel, és az egyenlőtlenség is csökkenne

P1460779

Ha az emberiség lemondana a városi személygépkocsi-használatról, 100 trillió dollárt spórolna meg 2050-ig – állítja egy tanulmány, amelyet a múlt heti New York-i klímacsúcson mutattak be a döntéshozóknak.

A városoknak tehát hatalmas előnyére válna, ha a tömegközlekedést, biciklizést és a gyalogos közlekedést bátorítanák és erősítenék meg, kizárva a személygépkocsi-forgalmat. Olvasd el a teljes sztorit