Think Outside The Box

Transindex rovatok


Címke: «bükk»

Agent Green-fotó: így teszik tönkre a lombhullató, természetes erdőket

Padure de fag rasa si inlocuita cu molidTaierile accidentale si plantarile criminale sunt noua moda de a scoate arbori…

Posted by Agent Green on Wednesday, 30 September 2015

A “véletlen vágások” módszerével és a lombhullató természetes erdők irtásaiban elhelyezett fenyőültetvényekkel teszik tönkre a nemzeti parkokat Romániában – írja egy Facebook-posztban az Agent Green.

Olvasd el a teljes sztorit

Az akác és a fenyők kivágását javasolják a biológusok a kolozsvári Bükkben

Gyertyános-tölgyes a kolozsvári Bükkben. Fotó: Kuhn Thomas

Gyertyános-tölgyes a kolozsvári Bükkben. Fotó: Kuhn Thomas

A kolozsvári Bükk sokunk számára “Az Erdőt” jelenti, ahová sétálni, kirándulni indulhatunk, árnyas ösvényeken élvezhetjük az elviselhetetlen kánikula elől menekülve a friss, a városénál több fokkal hűvösebb levegőt. A Bükk és a Malomvölgy Natura 2000-es terület valóban Kolozsvár tüdejének számít, ezért a legtöbb itt lakó valószínűleg egyetértene azzal, hogy az erdőnek meg kell maradnia. Kérdés, hogy elég-e annyi a védelemhez, hogy nem szabad letarolni, és amit kitermelnek, azok helyére csemetéket kell ültetni – mindegy, hogy milyen fafajtákat?

Olvasd el a teljes sztorit

Végveszélyben az illatos csengettyűvirág a kolozsvári Bükkben az építkezések miatt

adenophora2

Illatos csengettyűvirág. Dallamos hangzású neve (Adenophora liliifolia) miatt akár a legzeneibb jégkorszaki reliktumfaj címet is kiérdemelheti. Harangvirágra emlékeztető, kecses kékeslilás virág, avatatlan szemeknek látszólag szép, de közönséges erdőszéli vagy mezei növénynek tetszhet. Pedig a kolozsvári Bükk és a Malomvölgy Natura 2000-es terület egyik ritka növényfajáról van szó, amelynek még él egy kisebb populációja a Bükkben, de a Malomvölgyben már csupán egyetlen példányát találták meg a kutatók tavalyi felmérésük során.

Olvasd el a teljes sztorit

Eltűnt a Malomvölgyből egy endémikus közép-kelet-európai növényfaj, a sűrű csetkáka

suru_csetkaka_ma
Fotó: Mesterházy Attila

Bulgáriából már, úgy tűnik, kihalt, Magyarországon veszélyeztetett faj a sűrű csetkáka (Eleocharis carniolica), amely nem túl szembeszökő külsejével biztosan nem a vadvirággyűjtők miatt szorult vissza Kolozs megyében. Jelentéktelen kórónak tűnik, első látásra valamilyen fura vízi gyomnövénynek nézhetnénk.

Rokonát, a mocsári csetkákát szokás telepíteni mesterséges tavak partjára, mert sűrű gyökereivel megköti a kavicsokat a kerti tó partján, ideális partvédő és víztisztító növény. Az Eleocharis nemzetségbe (genus) amúgy több mint kétszáz faj tartozik, és a mocsári csetkáka az egyik legelterjedtebb, Észak-Amerikától Afganisztánig rengeteg helyen megtalálható. Kevésbé mutatós, európai sűrű csetkákánk viszont hiába őshonos és ritka, nagyon kevés tudománynépszerűsítő-ismeretterjesztő információ jelent róla meg, és nemhogy saját Wikipédia-szócikket nem kapott, de még a legismertebb Eleocharisok közös Wikipédia-oldalára sem került fel.

Miért olyan különleges mégis ez a faj? Kelet- és Közép-Európában endémikus, ami azt jelenti, hogy az ezen a területen élő, elzárt populáció a fajképződés következtében olyan helyi variációt hozott létre, amely sehol máshol a világon nem fordul elő. (Esetleg telepítve, az erre specializálódott botanikusok tesztültetvényein…) Olvasd el a teljes sztorit

Őket is veszélyezteti Kolozsvár terjeszkedése: a narancslepke és a keleti mustárlepke

coliasmyrmidone_vizauercsaba2

Újabb érv, miért kellene kiterjeszteni a kolozsvári Bükk és a Malomvölgy Natura 2000-es terület határait: két további veszélyeztetett faj, a narancslepke (Colias myrmidone) és a keleti mustárlepke (Leptidea morsei) került veszélybe a kolozsvári metropoliszövezetben.

A korábban bemutatott lepkefajok egy részéhez hasonlóan narancslepkét a kutatók csak a védett terület szomszédságában találtak (összesen két egyedet 1,7 km-re a terület határától), a mustárlepkének pedig összesen csupán 18 példányát (ebből kettőt szintén a terület határain kívül) – derült ki a védett terület fajainak és élőhelyeinek tavaly lezárult, az Apáthy István Egyesület uniós projektjének keretében készült felméréséből.

Mint ahogy korábbi cikkeinkben is jeleztük, a legtöbb lepke igen szoros kapcsolatban van a környezetével, fennmaradása nagy mértékben függ a tápnövények jelenlététől és a terület kezelési módjától. Egyes fajoknál a legcsekélyebb környezeti változás is a faj kipusztulásához vezethet, akár egyik évről a másikra. Tehát jó hír az, hogy e két nappali lepkefaj egyedei még kimutathatóan jelen vannak a területen, ám fontos felismerni, hogy ezek a populációk nagyon törékenyek, és megfelelő intézkedések nélkül eltűnhetnek.

A narancslepke elterjedési területe magába foglalta a Duna vízgyűjtő területét, kelet felé az Ural hegység vonaláig is előfordult. Az utóbbi négy-öt évtizedben közép-európai állományainak jelentős része eltűnt, ebben az időszakban legalább nyolc európai országból halt ki. A kihalási hullám kelet felé terjedt, így jelenleg Lengyelország keleti felén és talán Szlovákiában maradtak fenn kisebb populációi, de legjelentősebb ismert állományai Romániából, pontosabban csak Erdélyből ismertek.

coliasmyrmidone_vizauercsaba3
Narancslepke. Fotók: Vizauer Tibor-Csaba

Az európai nappali lepkék vöröslistája 1999-ben a narancslepkét sérülékenynek minősítette, de a következő évtizedben tapasztalt drasztikus hanyatlása miatt az EU által kiadott, nappali lepkéket felsoroló vöröslistának 2010-es kiadásában már szigorúan veszélyeztetettnek tekintik. Jelzésértékű a faj veszélyeztetettségi szintjére nézve, hogy a vöröslista adatai szerint az EU területén tenyésző 421 nappali lepkefaj közül csupán két faj található kihalás közeli állapotban, amelyek közül az egyik a narancslepke.

Romániában hasonló hanyatlási folyamaton ment át a narancslepke. Gyűjteményi és irodalmi adatok szerint a narancslepkét korábban legalább 75 településről jelezték Romániában; 2000 után 12, 2005 után már csak öt lelőhelyről származnak jelzési adatok. Jelenleg két nagyobb állománya ismert a Gyergyói-medencében és a Gyalui-havasokban, de ezeket is a kihalás veszélye fenyegeti az utóbbi 3-4 évben zajló emberi tevékenységek miatt. Mivel ennek a két lepkepopulációnak az élőhelye nem tartozik a Natura 2000-es hálózathoz, ezek a területek áldozatul esnek a kontrollálatlan cserjeirtásnak és legeltetésnek. További kisebb narancslepke-populációk találhatók a Tordai-hasadékban, a Torockói-hegység északi részén, valamint a kolozsvári Bükk környékén. A Bükkben 2000-ig Románia egyik legnagyobb narancslepke-állománya volt ismert, ami egyik évről a másikra omlott össze, a kutatók által még nem teljesen tisztázott okok miatt.

A narancslepke napsütötte, általában keleti vagy déli kitettségű lejtőkön vagy dombtetőkön található, kevésbé legeltetett cserjés réteken és nyiladékos erdőszegélyeken fordul elő. Fiatal lárva állapotban vészelik át a telet, a kifejlett lepkék két nyári periódusban repülnek (május közepétől június végéig, majd július közepétől szeptember végéig). A nőstények ebben az időszakban bizonyos zanótfélékre (Cytisus sp.) petéznek, eddigi ismeretek szerint a selymes zanótra (Chamaecytisus ratisbonensis), a buglyos zanótra (C. austriacus) és a borzas zanótra (Cytisus hirsutus). A Gyergyói-medencében a Chamaecytisus triflorus (közép-európai borzas zanót) a tápnövénye, amely erdőirtás után kialakult extenzív (enyhén legeltetett) legelőkön él, ahol a cserjeborítás eléri a 15-25%-ot. A narancslepkék több kilométeres távolságot képesek berepülni, patakvölgyek mentén vagy lejtőre merőlegesen kóborolnak, megfelelő, petézésre alkalmas területeket keresve.

coliasmyrmidone_vizauercsaba5

A narancslepke hím szárnyfesztávolsága 5 cm, a nőstény valamivel kisebb. Nevét élénk narancssárga színéről kapta. A szárnyak szegélye fekete, a nőstényeknél sárgán foltozott. Az elülső szárnyakon egy-egy szimmetrikusan elhelyezkedő, fekete folt található. A fonák enyhén sárgászöld színű, a belső oldalon megfigyelt folt itt is jelen van. Az alsó szárnyak fonákján világos folt látszik. A nőstények első szárnyának szegélyterében citromsárga foltok találhatók. Hasonló kinézetű és színű faj a sáfránylepke (Colias croceus) illetve a dolomit kéneslepke (Colias chrysotheme), amelyek a narancslepkével együtt is előfordulhatnak. Ezeknek a fajoknak az elkülönítését csak szakemberek végezhetik el biztosan.

Számos tényező okozhatta együtt vagy akár külön-külön az állomány csökkenését: a klimatikus változások (melegedés), a tájhasználat megváltoztatása (a legeltetés mértékének felerősödése, a cserjeirtás és a tarlóégetés) és az élőhelyeik teljes tönkretétele (szántóföldek kialakítása, erdőültetvények létrehozása és a beépítések). Mivel Romániában tenyésznek még a legerősebb európai uniós állományai, fokozott felelősséggel tartozunk a faj még létező populációinak feltérképezésével, illetve élőhelyeinek megőrzésével és visszaállításával.

A kolozsvári Bükk és a Malomvölgy Natura 2000-es területen nem volt jelen a narancslepke tápnövénye, valószínű emiatt nem találták meg ott a fajt. A narancslepkét is a megfelelő élőhelyek eltűnése fenyegeti. A szakértők valószínűsítik, hogy túllegeltetés, cserjeirtás, gyepégetés és taposás is hozzájárulhatott az élőhely tönkretételéhez és a lepke eltűnéséhez. Ha megszűnne a zavarás, a faj jó eséllyel újra visszatelepülne a védett területre is. A narancslepke esetében is szükséges tehát a védett terület kiterjesztése, a tápnövény védelme.

leptideamorsei_urakistvan1
Keleti mustárlepke. Fotók: Urák István

A keleti mustárlepke úgynevezett diszjunkt elterjedési területtel rendelkezik: az eurázsiai areájának többnyire a nyugati és a keleti részén honos. Elterjedése Közép-Kelet-Európától Szibérián, Dél-Oroszországon és Kína északi részén keresztül a kelet-ázsiai Amur folyó vidékéig terjed, de Koreában és Japánban is tenyészik. Közép- és Kelet-Európában egy külön alfaja tenyészik, a Leptidea morsei major, amelyet a szakemberek nyugati nagy mustárlepkének neveznek. Romániából több helyről is jelezték a jelenlétét, többnyire Erdélyben, Moldva nyugati részén, a Partiumban és a Bánságban. Ismert állományai száma alacsony, és a szakirodalomban leközölt jelzési adatai is kérdésesek, mivel ez a faj könnyen összetéveszthető két másik, Romániában tenyésző mustárlepkefajjal.

A keleti mustárlepke a Bükk-Malomvölgynek csupán a dél-nyugati részén volt jelen. Üde lomberdei faj, erdők és tisztások többé-kevésbé cserjés szegélyén él, ritkán lehet nyílt növényzetű területen találkozni vele. Tápnövénye a fekete lednek (Lathyrus niger), mely egyesével, vagy kisebb csoportokban fordul elő, 30-120 cm magasra nő fel, árnyékos élőhelyeket kedveli. A pici, fehér pöttyöknek kinéző petéit a nőstény a tápnövény leveleire rakja. Kétnemzedékes faj, az első generáció április közepétől május végéig, a második június végétől augusztus közepéig repül.

leptideamorsei_urakistvan2

A keleti mustárlepke szárnya teljesen fehér, a hátsó szárny fonákján feketés behintésből álló rajzolat látható. Az elülső szárny csúcsán egy feketés folt van, amely főleg a hímeknél kiterjedtebb és erőteljesebb, a nőstényeknél akár hiányozhat is. Nagyon hasonlít a kis mustárlepkéhez (Leptidea sinapis) és a Lorkovic-mustárlepkéhez (Leptidea reali). Terepen sokszor nehéz megállapítani, melyik fajt tartjuk a kezünkben, annyira hasonlóak. A genetikai vizsgálatok szerint azonban a keleti mustárlepke jól elkülönül a többi hozzá hasonló fajtól.

A keleti mustárlepkét is főképp élőhelye feldarabolódása fenyegeti, valamint a túllegeltetés és a növényzet felégetése. Annak érdekében, hogy ne csökkenjen tovább a faj állománya, szükséges az erdőszegélyek védelme, csökkenteni kell az erdőmunkálatok intenzitását, és védeni kell a tápnövény élőhelyeit. A faj fennmaradását célzó, a kezelési tervben javasolt intézkedések között szerepel az építkezés betiltása a védett területen, a turizmus ellenőrzése, a kirándulók tájékoztatása, valamint az égetés teljes körű tilalma.

leptideamorsei_urakistvan3

Sorozatunk három védett terület fajainak és élőhelyeinek megismertetését célozza. A bemutatott felmérések a védett fajok állományainak felbecslését és potenciális élőhelyeinek feltérképezését célozták, ami a területek kezelési tervének elkészítéséhez volt szükséges.

A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének háttérintézményeként működő Apáthy István Egyesület egy uniós pályázat keretében összesen három Kolozs megyei Natura 2000-es terület kezelési tervét készíttette el, amelyeket február folyamán közvita keretében vitattak meg az érintettek. A projekt címe: A kolozsvári Bükk-Malomvölgy (ROSCI0074), Szentiváni rét (ROSCI0356) és a Kis-Szamos (ROSCI0394) közösségi jelentőségű területek integrált kezelési terveinek kidolgozása. A kezelési tervek elérhetők honlapunkon: natura2000clujkolozsvar.com, hozzászólásokat, javaslatokat a natura2000clujkolozsvar@gmail.com címre várunk.

leptideamorsei_urakistvan4

Az Apáthy István Egyesület sajtóanyaga

Védett éjjeli lepke tűnhetett el a kolozsvári Bükkből és Malomvölgyből

eriogaster_catax_rl
Fotó: Rákosy László

Nem akadtak nyomára a kolozsvári Bükk és a Malomvölgy Natura 2000-es területen a sárga gyapjasszövőnek (Eriogaster catax) – derült ki a védett terület fajainak és élőhelyeinek tavaly lezárult, az Apáthy István Egyesület uniós projektjének keretében készült felméréséből.

Ez a védett éjjeli lepke több más ritka, nappali lepkefajjal együtt a védett terület egyik jelölő faja. A Natura 2000-es területeket elsősorban a jelölő fajok populációinak és élőhelyeinek védelmében jelölik ki európai irányelvek alapján.

Az éjjeli lepkék nyári estéken eléggé egyformának tűnnek, legföljebb méretük alapján különbözteti meg őket a laikus szem. Nem szeretjük általában, ha a verandán a lámpa körül megjelennek, vagy ha a nyitva hagyott ablakon keresztül bejönnek és “burungoznak”. Mégis, egy egészséges ökoszisztéma fontos részei ők is, például táplálékul szolgálnak a denevéreknek.. Egy igazi állatbarát nem lecsapja, hanem óvatosan – hogy a szárnyát meg ne sértse – egy üres befőttesüvegbe vagy pohárba fogja az eltévedt lepkét, és kint a szabadban elengedi.

A lepkék legfontosabb mozgásszerve a szárnyuk. Míg a nappali lepkék másodpercenként tízszer-tizenötször verdesnek, az éjszakai lepkék negyvenszer-kilencvenszer csapdosnak szárnyukkal, ezért repülnek “surrogva”.

A sárga gyapjasszövő egy nagyon különleges éjjeli lepke, amely európai szinten veszélyeztetett. Ahol a biológusok észlelték jelenlétét, ott is csupán szigetszerűen fordul elő, ezért az állomány becslése mindig gondot okoz. Európában Dél-Spanyolországtól Közép-Európáig, sőt Oroszország déli részéig terjed az élőhelye; Romániában elvileg az egész országban előfordul, de csak ritkán lehet találkozni a fajjal. Biztosan nem ő az, aki egyszer csak berepül a verandánkra; ám abban, hogy fennmaradjon, a mi segítségünkre is szüksége van. A legismertebb és egyelőre a legnagyobbnak tartott romániai állománya a Kelet-Kolozsvári-dombság Natura 2000 területen él, Zsukiménes közelében, ahol az elmúlt években a gyepégetés és a cserjeirtás következtében a populáció mérete jelentősen megcsappant.

Hogy ismerjük fel a sárga gyapjasszövőt? A lepke szárnyfesztávolsága 14-17 mm-től 30-35 mm-ig változhat. A test és a szárnyak téglavörösek, szürkésen árnyaltak, a szárny alsó egyharmada lilás. Az elülső szárnyakon egy-egy fehér pötty van, a hímek esetében kicsit nagyobb, mint a nőstényeknél. A hímek testmérete viszont kisebb. A has végén egy fehéres szürkés szőrcsomó (bojt) található. Rokona, amellyel össze is lehet téveszteni, a vörhenyes gyapjasszövő (Eriogaster rimicola). A sárga gyapjasszövő felső szárnyán a fehér pöttyöt egy sötét szegély veszi körül, a vörhenyes gyapjasszövő szárnyfoltját nem határolja semmi. Azon kívül a vörhenyes gyapjasszövő csak tölgylevelekkel táplálkozik, és inkább délen fordul elő. Egy másik hozzá közelálló faj a barna gyapjasszövő (Eriogaster lanestris), ez a faj sokkal sötétebb színezetű, a fehér pöttynek nála sincs kontűrje, ráadásul nem is szabályos pötty, hanem inkább kicsi fehér folt. A sárga gyapjasszövő petéi körülbelül 50 mm hosszúak, feketék, világos szürke bojttal.

A faj főképp bozótosokban fordul elő, melegkedvelő növényzetben, lejtők, domboldalak déli oldalán, a gyepeken, erdőszéleken található kökényes-galagonyás bokorcsoportokat kedveli. Magyarországi kutatások azt mutatják, a 2 méternél magasabb bokrokat csak elvétve használja peterakásra. Változatos élőhelyeket népesít be: réteket, cserjés legelőket, lombhullató erdők szélét. Ritkán fordul elő zárt bozótosban, azokat kedveli, ahova elér a napsugár, és felmelegedhet.

A nőstény a petéket vékony, de erős ágakra rakja, és egy nyálkás anyaggal vonja be, így telelnek át. Március végén vagy áprilisban kelnek ki a lárvák. A kikelés időpontja gyakran megegyezik az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) virágzásával. A lárvák gyorsan fejlődnek, egy hónap alatt utolsó fejlődési stádiumukba érnek. A fiatal lárvák eleinte közös szövedékben – hernyófészekben – élnek. A későbbi lárvastádiumokban hosszabb “szőrök” borítják a lárvák testét, és szétszélednek, ezt követően már csak egyesével találhatunk egyedeket. A kifejlett lepkék szeptemberben, októberben repülnek.

A felmérés során sajnos sem hernyót, sem pedig kifejlett egyedeket nem találtak a szakemberek, így a kolozsvári Bükk és a Malomvölgy Natura 2000-es területen nem bizonyított a faj jelenléte. A tápnövény főleg a védett terület északnyugati, nyugati részén volt jelen. A sárga gyapjasszövőt veszélyeztető tényezők között a felmérők a következő tényezőket azonosították: túllegeltetés, égetés, az élőhely degradálódása, feldarabolódása. A védett terület kezelési tervébe belefoglalták, hogy a faj védelmében szükséges a tápnövény élőhelyének védelme (elsősorban a galagonyáé és a szilvaféléké), illetve a túlzott legeltetés és az égetéssel történő területtisztítás betiltása.

Miért kellene bármit is tenni egy olyan faj érdekében, amely már lehet, hogy el is tűnt a védett területről? Egyrészt ezt nem tudhatjuk biztosan, hogy eltűnt, ahhoz további, ismételt felmérések szükségesek; másrészt ezek az intézkedések nemcsak a sárga gyapjasszövő, hanem más védett fajok fennmaradását is szolgálják (köztük a korábban bemutatott tarkalepkékét vagy boglárkafélékét). Ezért is nagyon fontos az érintett lakosság – vagyis Kolozsvár, Szászfenes, Erdőfelek és Tordatúr község lakóinak – tájékoztatása a fajról és annak veszélyeztetett helyzetéről.

Sorozatunk három védett terület fajainak és élőhelyeinek megismertetéséhez járul hozzá. A bemutatott felmérések a védett fajok állományainak felbecslését és potenciális élőhelyeinek feltérképezését célozták, ami a területek kezelési tervének elkészítéséhez volt szükséges.

A Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének háttérintézményeként működő Apáthy István Egyesület egy uniós pályázat keretében összesen három Kolozs megyei Natura 2000-es terület kezelési tervét készíttette el, amelyeket február folyamán közvita keretében vitattak meg az érintettek. A projekt címe: A kolozsvári Bükk-Malomvölgy (ROSCI0074), Szentiváni rét (ROSCI0356) és a Kis-Szamos (ROSCI0394) közösségi jelentőségű területek integrált kezelési terveinek kidolgozása. A kezelési tervek elérhetők honlapunkon, hozzászólásokat, javaslatokat a natura2000clujkolozsvar@gmail.com címre várunk.

Az Apáthy István Egyesület sajtóanyaga

Szeretnéd, hogy a Bükk maradjon Kolozsvár tüdeje? Gyere el a közvitára!

invitatie 27 febr_Faget_locuitori

Az Apáthy István Egyesület és a Natura Transilvaniei Egyesület nyilvános közvitára hív minden érdekelt felet február 27-én 13:00 órára a kolozsvári Bükk és a Malomvölgy (ROSCI0074) védett terület kezelési tervének munkaverziójáról. A találkozó Kolozsváron, a Napoca hotel Ambasador termében (Goga utca 1.) lesz.

Olvasd el a teljes sztorit

Lokálisan kihalhattak a tarkalepkék a Bükkből

Euphydryas aurinia
Lápi tarkalepke

Eltűnés határán van vagy lokálisan kihalt a kolozsvári Bükk és a Malomvölgy Natura 2000-es területen a díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) és a lápi tarkalepke (Euphydryas aurinia) – derült ki a védett terület fajainak és élőhelyeinek friss, az Apáthy István Egyesület uniós projektjének keretében készült felméréséből.

Olvasd el a teljes sztorit

A védett terület kiterjesztése menthetné meg a kolozsvári Bükk és a Malomvölgy eltűnőben lévő lepkéit

Lycaena_foto__UrakIstvan
Fotók: Urák István

A lepkéket szépségük miatt általában szeretik az emberek: többnyire ártalmatlanok, nem okoznak vélt vagy valós károkat, külsőleg úgy tűnik, vidáman röpködnek a mezőn virágról virágra. Régebb a természetbúvárok előszeretettel fogdosták össze a legkülönbözőbb fajtájú lepkéket, s míg más a bélyeggyűjteményével, ők esetenként gombostűre szúrt lepkékkel menőztek. Ma már csak szigorúan tudományos céllal szabad lepkét gyűjteni, hiszen sok faj populációi drasztikusan lecsökkentek, egyes fajok pedig a kihalás szélén állnak. Amatőr lepkegyűjtők számára az új kihívás nem a lepke megfogása, hanem a jó minőségű, lehetőleg minél nagyobb felbontású makrófotó készítése ezekről a látványos élőlényekről.

Olvasd el a teljes sztorit

Elvarázsolt királyfik a Bükk-Malomvölgyben: a sárgahasú unkák

unka1
Fotó: Sos Tibor

Ha esik egy kis eső, és meleg az idő, hirtelen mindenhonnan előugrálnak a békák. Sokan undorodnak ezektől a kis, igazán nem sok vizet zavaró, sőt hasznosnak nevezhető kétéltűektől, és nem igazán értik, miért kellene védeni őket. Pedig valójában nagyon sérülékenyek a békapopulációk, ezért az összes fajuk védett Romániában.

“De olyan csúnyák!” – mondják egyesek a békákról. Bele sem gondolnak, hogy ez a értékítélet teljességgel megalapozatlan. Hogy milyen állatokat tekintünk “szépnek”, esztétikusnak, az teljes mértékben szocializációnktól függ, és az adott kulturális háttértől, hagyományoktól, amelyek befolyásolhattak. Ha gyerekkorunkban azt tapasztaltuk, hogy bizonyos élőlényeket a környezetünkben megvetés és irtózat övez, észrevétlenül is nem tudatosan, de eltanultuk ezeket a viszonyulási módokat. A denevérekhez és kígyófélékhez hasonlóan a békákkal kapcsolatban is sok a népi hiedelem, a gonoszság megtestesítőjeként, balszerencse-hordozóként tekintettek rájuk a babonás emberek, elpusztított tetemeiket esetenként rontásmegelőző praktikákban használták föl (pl. madarak ellen szárított békaport szórtak szét a szántóföldön). Pedig élve sokkal nagyobb szolgálatot tesznek: főként gerinctelenekkel, rovarokkal táplálkoznak, ezek túlszaporodását korlátozzák, ugyanakkor táplálékot jelentenek halaknak, hüllőknek, madaraknak. Olvasd el a teljes sztorit

előző »