Think Outside The Box

Transindex rovatok


Címke: «Apáthy István Egyesület»

A gazdasági fejlődés is elképzelhetetlen természetvédelem nélkül

Az Apáthy István Egyesület Kolozs megye három védett területének védett fajait és élőhelyeit bemutató cikksorozatát egy interjúval zárja, amelyben Erika Stanciu, a kezelési tervek elkészítését végző Pro Park Alapítvány vezetője, illetve Nagy H. Beáta, a projekt biológusa nyilatkozik. Az egyesület három Kolozs megyei Natura 2000-es terület védett fajait és élőhelyeit mérette fel, ezek alapján készültek el a kezelési tervek, amelyeket február folyamán közvita keretében vitattak meg az érintettek. A projekt címe: A kolozsvári Bükk-Malomvölgy (ROSCI0074), Szentiváni rét (ROSCI0356) és a Kis-Szamos (ROSCI0394) közösségi jelentőségű területek integrált kezelési terveinek kidolgozása. A kezelési tervek elérhetők itt, hozzászólásokat, javaslatokat a natura2000clujkolozsvar@gmail.com címre várnak.

Az év eleji lakossági fórumokat követően elkészültek és az első jóváhagyási szakaszon már túljutottak a kolozsvári Bükk-Malomvölgy, Szentiváni rét és a Kis-Szamos területek kezelési tervei. Miért szükségesek és mire valók a kezelési tervek?

Erika Stanciu

Erika Stanciu

Erika Stanciu: Ahogyan minden községnek, városnak vagy megyének szüksége van egy stratégiai fejlesztési tervre, amely harmonikus, fenntartható fejlődést irányoz elő számára, ugyanúgy minden védett területnek szüksége van kezelési tervre. A kezelési terv a védett terület stratégiai terve. A három szóban forgó Kolozs megyei terület Natura 2000-es terület, ezek esetében a kezelési terv feladata meghatározni, milyen típusú emberi tevékenységek engedélyezettek vagy szükségesek ahhoz, hogy azok a fajok és élőhelyek, amelyek védelméért kijelölték a területek határait, fennmaradhassanak. Fontos tudni, a növény- és állatfajok megóvása nemcsak értük, hanem értünk, emberekért is szükséges: ezek nagyon fontosak a természeti erőforrások, az egészséges környezet fenntartása érdekében, amelyek nélkül a gazdasági és társadalmi fejlődés is elképzelhetetlen.

Melyek a kezelési tervekben szereplő legfontosabb javasolt intézkedések a három védett terület célfajai megőrzése érdekében?

Nagy H. Beáta: A kezelésre vonatkozó intézkedések tartalma a területek jellegétől és az ott élő fajoktól függ. A Szentiváni réten (hivatalos nevén Poienile de la Șard, azaz Sárdi rét) a túllegeltetés megelőzése a legfontosabb különösen az erdélyi tarsza, valamint a lápi tarkalepke védelmében.

A Kis-Szamoson többek között a folyó melletti növényzet visszaállítása, a természetes meder megőrzése, a víz és a partok szenyezésének csökkentése, a sporthorgászat szabályozása a célunk.

A kolozsvári Bükk és a Malomvölgy esetében kidolgozott intézkedés- és szabályozáscsomag többek között magában foglalja a gyepek fenntartását és visszaállítását ott, ahol ez szükséges, a vízforrások mentén az építkezések és egyéb területrendezési munkálatok szabályozását, az öreg fák megőrzését, a legeltetés betiltását, a haszonállatok kitiltását az erdős élőhelyekről stb. Ezen kívül a Bükkben lévő két rezervátum területének kiterjesztését, és egy új kijelölését is szükségesnek tartjuk, elsősorban a hagymaburok védelmében. Vannak olyan szabályozások is, amelyek mindegyik területre vonatkoznak, ilyen például az égetések teljeskörű betiltása.

Nagy H. Beáta

Nagy H. Beáta

Sajnos több olyan faj is van, amelyeket az előzetes felmérések során már nem találtak meg a területeken – ezek „visszahozására” milyen javaslatokat dolgoztak ki?

Erika Stanciu: Fajtól függően nagyon sokféle ilyen intézkedés van a fajok visszatelepítésére. Például a Bükk-Malomvölgy nedves élőhelyein alapvetően arra van szükség, hogy mindenfajta emberi beavatkozást megállítsunk, és amennyiben továbbra is száraz nyarak következnek, szükséges lesz ellátni ezeket vízzel, azaz elvégezni e területek ökológiai rekonstrukcióját (például a mészkedvelő láprétek védelme érdekében). A Szentiváni réten ismét felelősen kell kezelni a területet, ami azt jelenti, kézzel vagy kisebb gépekkel kell kaszálni, és csak megfelelő számú háziállatot – elsősorban inkább teheneket – legeltetni itt. További általános, illetve a különböző fajokra szabott intézkedések megtalálhatóak a kezelési tervekben és a területek szabályzatában. Ami biztos, hogy az intézkedések gyakorlatba ültetéséhez szükséges bevonni a területtulajdonosokat, az erőforrásokkal gazdálkodókat, és be kell azonosítani a megfelelő pénzügyi forrásokat is.

Lápi tarkalepke. Fotó: Vizauer Tibor Csaba

Lápi tarkalepke. Fotó: Vizauer Tibor Csaba

Jelenleg melyek a legsúlyosabb problémák az egyes területeken, amelyek a 18 célfaj, a védett élőhelyek és más fajok fennmaradását veszélyeztetik?

Erika Stanciu: A védett területekre nehezedő nyomás és fenyegetés egy része a rossz kezelésből ered (mint a túllegeltetés a Szentiváni réten vagy az öreg, korhadt fák eltávolítása a Bükkben), vagy az embereknek abból a vágyából, hogy minél csendesebb és szebb erdős területen építsenek maguknak otthont a Bükkben. A Kis-Szamos esetében a szennyezés és a partmenti növényzet eltávolítása volt negatív hatással azokra a fajokra és élőhelyekre, amelyek védelméért a területet kijelölték. Nagyon szomorú, hogy az emberek – bár már számtalanszor felhívták a figyelmüket arra, hogy a természet menyire fontos a saját túlélésünk szempontjából – most sem értik meg, hogy a természetnek, a Bükk erdőinek is, térre és csendre van szüksége. A századok óta az ember által formált természetközeli gyepek pedig továbbra is gondozást igényelnek, olyan kezelést, ami nagyon közel áll ahhoz, amit hagyományosan a legelőkön és kaszálókon az emberek végeztek az idők folyamán.

Egy kezelési terv véglegesítése, minisztériumi jóváhagyása után kinek milyen szerepe van a végrehajtásában?

Erika Stanciu: Egy engedélyezett kezelési terv nemcsak a védett terület kezelője számára válik stratégiai dokumentummá, hanem minden érintett területtulajdonosnak és a természeti erőforrásokat felhasználó szervnek be kell azt tartania. A gondnokságok, földbirtokosok és az erőforrásokat felhasználók kötelezettségeit a három védett terület működési szabályzata határozza meg. Nagyon fontos, hogy minden fél megértse, az ezekben a dokumentumokban szereplő intézkedések mindenki javát szolgálják. A területek kezelői kötelesek biztosítani, hogy minden érintett, akinek tevékenysége a védett területeken zajlik, betartsa a kezelési terv előírásait. Amennyiben valaki megsérti az előírásokat, a kezelőnek kötelessége fellépni, és a törvények alkalmazásáért felelős szervek támogatásával megelőzni vagy harcolni minden olyan tevékenység ellen, amely a védett terület fajai vagy élőhelyei számára káros.

Mit tehet egy egyszerű polgár, ha természetrombolást észlel, hová fordulhat? Ha olyan településen él, ahol védett terület van a közelben, vagy akár neki magának vannak birtokai védett területen, mire kell figyelnie?

Erika Stanciu: Aki egy természetvédelmi területen szabálytalanságot észlel, először is a terület kezelőjéhez kell fordulnia, a három Kolozs megyei terület esetében a gondnoki szerepet ellátó egyesülethez vagy a megyei környezetvédelmi ügynökséghez, és/vagy a környezetvédelmi őrséghez. Észrevételét írásban kell megfogalmaznia, iktatnia a hivatalban, és kérjen hivatalos választ arra vonatkozóan, hogyan oldották meg a problémát. Az 112 sürgősségi hívószámon is bejelentheti a törvénytelenséget, kérve a gondnokság vagy a környezetvédelmi őrség beavatkozását. Akiknek a védett területeken vannak birtokaik, kötelességük ismerni a terület szabályzatát (ez gyakorlatilag összefoglalja a kezelési tervben szereplő intézkedéseket), és nem szabad olyan tevékenységeket végezniük, amelyek a szabályzatba ütköznek.

A három terület közül csupán egynek, a Bükk-Malomvölgynek van civil szervezet gondnoka, a Natura Transilvaniei Egyesület. Romániában számos természetvédelmi terület kezelését az állami szervek vagy önkormányzatok végzik, ugyanakkor a gondnokság sokszor hálátlan feladatát felvállaló civil szervezetek viszont nem kapnak semmiféle támogatást ezirányú munkájukért. Ön szerint a Védett Területek Országos Ügynöksége (Agenția Națională pentru Arii Naturale Protejate) létrehozásával remélhető-e változás ezen a téren?

Erika Stanciu: Még nem tudjuk, a Védett Területek Országos Ügynökségének pontosan milyen feladatai lesznek. Igen, elméletileg ennek az ügynökségnek kellene biztosítania a megfelelő keretet a védett területek hatékony fenntartására, ugyanakkor technikai és pénzügyi segítséget is kellene nyújtaniuk a kezelőknek. Országos szinten a döntéshozási folyamatokban képviselniük kellene a védett területek ügyét, és ki kellene harcolniuk a védett területek megfelelő fenntartásához és kezeléséhez szükséges forrásokat. Lobbizniuk kellene azért, hogy ne csak adminisztrációra, hanem a kártérítések kifizetésére is legyen pénz az állami büdzséből. A kártérítéseknek ugyanis fedezniük kellene a védett területek földbirtokosainak gazdasági veszteségeit, abban az esetben, ha a kezelési tervben tiltó intézkedések szerepelnek a földhasználatra vonatkozóan.

Eddigi tapasztalatok szerint az állami-önkormányzati vagy a civil szervezeti szféra végzi megfelelőbben a természetvédelmi kezelést?

Erika Stanciu: Nem hiszem, hogy ilyen jellegű értékítéleteket fogalmazhatnánk meg a védett területek kezelőiről, és biztosan megállapíthatnánk, hogy melyik szektor képviselői bizonyultak hatékonyabbnak, melyek végeznek jobb munkát. Vannak jó gyakorlatok és kevésbé jók mind az állami-önkormányzati, mind a civil kezelők esetében. Mivel azonban az utóbbi 15 év eredményeiről nem született valós kiértékelés, elhibázott lenne ezeket rangsorolni. A Natura 2000-es Koalíció kérte is a Környezetvédelmi, Vízügyi és Erdészeti Minisztériumtól az eddigi természetvédelmi kezelési gyakorlatok elemzésének elkészítését.

Amit megerősíthetek, hogy nagyon sok, szenvedélyesen elkötelezett gondnokság van, akik fantasztikus erőfeszítéseket tettek, hogy a környezetvédelmi hatóságok és az állam támogatása hiányában is megőrizzék a legértékesebb természetvédelmi területeket. Ezek a gondnokságok több millió eurós projekteket futtattak, oktatási és tájékoztatási tevékenységeket, kezelési tervek kidolgozását valósították meg, ugyanakkor a turisztikai infrastruktúra fejlesztésébe is befektettek, amely a védett területek körzetében a gazdasági fejlődés záloga lehet. A civil szervezetek hozzájárulása a védett területek kezeléséhez hasznosnak és pótolhatatlannak bizonyult a legtöbb általuk gondnokságba vett terület esetében.

Melyek egy kezelő legfontosabb feladatai? Mire kell felkészülnie egy egyesületnek vagy alapítványnak, ha gondnokságot vállalna? Kihez fordulhat szakmai segítségért (pl. a Natura 2000-es Koalícióhoz, amely többek közt a természetvédelmi kezeléssel foglalkozó szakértők egymást segítő hálózata is)?

Erika Stanciu:
A kezelő elsősorban facilitátor, akinek azonban néha vezetővé kell válnia abban a térségben, ahol tevékenységét végzi. Mit akarok ezzel mondani? Akik egy védett területért dolgoznak, először is tudniuk kell, hogyan érik el azt, hogy mindenki, akinek földtulajdona vagy más jogcíme van a területen, megértse a természetvédelem fontosságát és hozzájáruljon a terület értékeinek megőrzéséhez. Tehát a kezelőnek hatékony oktatási és tájékoztatási akciókat kell szerveznie a közvélemény számára, hogy fokozatosan a teljes társadalom ráébredjen, milyen fontos maga a természet a jövőnk szempontjából, és milyen fontos mindenkinek hozzájárulni megóvásához. A kezelőknek új, innovatív ötletekkel kell előállniuk, hogy olyan projekteket vonzzanak a védett területre, amelyek nemcsak a fajok, élőhelyek és a táj megőrzéséhez járulnak hozzá, hanem a helyi közösségek fenntartható fejlődéséhez is. A védett területek kezelőinek különösen komplex feladatköre nem látható el az illető területen élők vagy az érdekelt felek támogatása nélkül. Ezért nagyon fontos, hogy a gondnokságok tudjanak partnerségeket kötni, tudjanak bizalommal és optimistán együtt dolgozni különböző személyekkel és intézményekkel, civilekkel és kormányzatiakkal egyaránt.

Önök a Pro Park Alapítványnál évek óta foglalkoznak a természetvédelemmel kapcsolatos szakmai ismeretek, know-how átadásával. Mi a tapasztalatuk, mennyire van igény erre a civil szervezetek részéről? Romániában beszélhetünk-e már egy számban is jelentős szakértőgárdáról, akik aktívan bekapcsolódnak a természetvédelembe, és a sokszor elkerülhetetlen harcba a néha szakmaiatlan és káros politikai döntések ellen?

Erika Stanciu: A védett területek kezelésének 15 éves romániai története során sok civil szervezetnek a legfájdalmasabb és legnehezebb módon kellett megtanulnia ennek mikéntjét: kísérleteztek, harcoltak, hibáztak, elölről kezdték többször is, azaz a gyakorlatban tanulták meg. A ProPark azt tűzte ki célul, hogy megfelelő keret biztosításával megkönnyíti ezt a tanulási folyamatot: azok, akik már tapasztaltak ezen a téren, átadják a hatékonyabb munkát eredményező ismereteiket, példáikat, a kezeléssel kapcsolatos módozatokat. A probléma nem az, hogy nincs érdeklődés vagy igény a kurzusok iránt. A probléma a pénzügyi források hiánya, ugyanis a kezelőknek – legyenek azok civil szervezetek vagy állami-önkormányzati hatóságok – nincs keretük elküldeni munkatársaikat ezekre a szakmai felkészítőkre. A ProPark nagy erőfeszítéseket tesz nemcsak azért, hogy minőségi szakmai felkészítőket szervezzen, hanem azért is, hogy felkutassa azokat a pénzügyi forrásokat, amelyek révén ösztöndíjjal vagy részleges költségtérítéssel teszi lehetővé a részvételt a kurzusokon. Remélem, a minisztérium fel fogja ismerni a szakmai felkészítők szükségességét és fontosságát, és megoldást talál arra, hogy segítse a védett területek kezelőinek továbbképzését, és az olyan találkozókon való részvételét, ahol pontosabban megértik a feladataikat, és innovatív megoldásokkal találkozhatnak a számos problémára, amellyel kezelőként szembesülnek.

Az Apáthy István Egyesület sajtóanyaga

Mesterséges szaporítással próbálják visszahozni a kolozsvári Bükkbe a tátogó kökörcsint

Fotó: Fenesi Annamária

Fotó: Fenesi Annamária

Eddigi cikkeinkben a kolozsvári Bükk-Malomvölgy, Szentiváni rét és a Kis-Szamos Natura 2000-es területek 18 célfajának helyzetét mutattuk be a legfrissebb felmérések alapján. A Kolozsvár környéki védett területeken jelenleg is megtalálhatók (vagy a védett területek kezelési terveiben foglalt intézkedésekkel a szakértők reményei szerint újra visszahozhatók) a vidra, a mocsári teknős, a sárgahasú unka, a hangyaboglárka és a nagy tűzlepke, két tarkalepkefaj, a sárga gyapjasszövő, a narancslepke és mustárlepke, a sűrű csetkáka, a szibériai hamuvirág, a hagymaburok, az illatos csengettyűvirág, a homoki küllő, a vágó csík, a szivárványos ökle és az erdélyi tarsza populációi. A gyorsan fejlődő metropolisz és térsége azonban még további ritka, védett fajoknak ad otthont, amelyeket a felmérések során a kutatók megtaláltak, és véleményük szerint a védelmi intézkedések kidolgozásánál ezekre is tekintettel kell lenni.

Közülük most egy növényfajt mutat be két vendégszerzőnk, Rés Katalin és Sándor Dorottya, a BBTE Magyar Biológiai és Ökológiai Intézet Növényökológiai Kutatócsoportjának tagjai.

Fotók: Szabó Anna

Fotók: Szabó Anna

Olvasd el a teljes sztorit

Egy rejtőzködőművész lakik Kolozsvár mellett: ő az erdélyi tarsza

Fotók: Urák István

Fotók: Urák István

Egy rejtélyes és különleges nevű szöcskefajról mesélünk most, amely sehol máshol nem fordul elő a világon: ő az erdélyi tarsza (Isophya stysi). Endémikus faj a Kárpát-medencében, ami azt jelenti, hogy csak ebben a térségben fordul elő (egész pontosan Romániában, Magyarországon, Szlovákiában, Ukrajnában és Lengyelországban jelezték jelenlétét).

Romániában többnyire az Erdélyi-medencében, a Keleti-Kárpátok lábainál, a Moldovai-medence északi részén, az Erdélyi Szigethegységben él, hegyvidéki kaszálókon akár 1500 m-es magasságokban is előfordul. Magyarországon 80 m-es tengerszint feletti magasságon is jelezték a faj jelenlétét, ez a legalacsonyabb területről származó adat. Főleg a közepesen meleg (mezofil) üde réteket, lápréteket, tisztásokat, kaszálókat, erdők közelében lévő területeket kedveli.

Közepes termetű, jellegzetesen élénkzöld testű szöcskefaj. Csápjai zöldek vagy sárgásak, és kétszer hosszabbak, mint az állat teste. A nőstények tojócsöve hajlott, a hímek potrohvégi cercusai jellegzetes alakúak és apró fogakkal rendelkeznek a végükön. Megkülönböztető jellegzetessége a fajnak, hogy a szemeitől testének mindkét oldalán egy-egy fehér csík húzódik a potroha felé. Szárnyai csökevényesek, emiatt csak ugrálva közlekedik. A rejtőzködés nagymestere: nagyon jól beolvad környezetébe, a magasra növő növényzet közé, hegyi legelőkön kedvenc rejtőzködőhelye a fehér zászpa (Veratrum album) széles levelei. Növényevő, kétszikűek zöld részeit kedveli leginkább. Nászidőszakban, nyáron, június végétől augusztusig a hímek ciripelnek, az első pár szárnyukat összedörzsölve keltik a ciripelő hangot. A nőstények is adnak ki hangot, válaszolnak a hímek jellegzetes hívóénekére. A petéket a talajba rakják 1-2 cm mélyen, amelyek április végén és május elején kelnek ki. A kifejlett egyedek júniusban jelennek meg, és nyár végéig élnek. Olvasd el a teljes sztorit

Jól érzi magát a Kis-Szamosban Románia egyik legkisebb őshonos halfaja

???????????????????????????????

Jelentős szivárványos ökle populáció él újra a Kis-Szamosban, ami arra utal, hogy a folyó szennyezettségi foka jelentősen csökkent a kommunizmusban előforduló állapothoz képest, amikor is Kolozsvár alatt majdnem a teljes halállomány kipusztult a Kis-Szamosból (Bănărescu és mtsai. 1999). Ebben az időszakban a halak nagy része (a szivárványos ökle is) a folyóba torkolló patakokba húzódott fel, itt próbálták meg túlélni a kellemetlen időszakot, ami sajnos több évtizedig tartott. Miután a szennyező ipari létesítmények nagyrészét bezárták, illetve a többé-kevésbé hatékony szennyvíztisztító telepet is üzembe helyezték, a folyó vízminősége annyit javult, hogy a kisebb mellékágakból a halak újra megtelepedhettek a Kis-Szamosban. Innen is láthatjuk, mekkora jelentőségük van ezeknek a kis, látszólag jelentéktelen dombvidéki patakoknak – tájékoztatott Nagy András Attila biológus.

Habár az utóbbi évtizedekben is jelentős ember által okozott negatív hatások érték a folyót, ezek még nem értek el egy olyan kritikus szintet, amely a vízminőségre kényes kagylókat veszélyeztetné, amelyek újból jelen vannak a folyóban – derült ki az Apáthy István Egyesület uniós projektje keretében végzett felmérésből. Olvasd el a teljes sztorit

A vegyszerek, a szennyvíz és a dési gát veszélyezteti a Kis-Szamos védett halait

Fotók: Nagy András Attila

Fotók: Nagy András Attila

Több más védett faj mellett homoki küllő (Kessler-küllő), latin nevén Romanogobio kessleri (régebbi nevén Gobio kessleri) is él a Kis-Szamos védett, mintegy tíz kilométer hosszú szakaszán, vagyis a Kolozs megyei Kis-Szamos Natura 2000-es területen. A védett terület közösségi jelentőségű fajainak felmérése során sajnos csupán egyetlen példányt találtak a kutatók, azt is a védett területen kívül. A terület kezelési tervében egy sor olyan intézkedést javasolnak, amelyek a még megtalálható védett fajok populációinak megőrzését célozzák.

Olvasd el a teljes sztorit

Az akác és a fenyők kivágását javasolják a biológusok a kolozsvári Bükkben

Gyertyános-tölgyes a kolozsvári Bükkben. Fotó: Kuhn Thomas

Gyertyános-tölgyes a kolozsvári Bükkben. Fotó: Kuhn Thomas

A kolozsvári Bükk sokunk számára “Az Erdőt” jelenti, ahová sétálni, kirándulni indulhatunk, árnyas ösvényeken élvezhetjük az elviselhetetlen kánikula elől menekülve a friss, a városénál több fokkal hűvösebb levegőt. A Bükk és a Malomvölgy Natura 2000-es terület valóban Kolozsvár tüdejének számít, ezért a legtöbb itt lakó valószínűleg egyetértene azzal, hogy az erdőnek meg kell maradnia. Kérdés, hogy elég-e annyi a védelemhez, hogy nem szabad letarolni, és amit kitermelnek, azok helyére csemetéket kell ültetni – mindegy, hogy milyen fafajtákat?

Olvasd el a teljes sztorit

Végveszélyben az illatos csengettyűvirág a kolozsvári Bükkben az építkezések miatt

adenophora2

Illatos csengettyűvirág. Dallamos hangzású neve (Adenophora liliifolia) miatt akár a legzeneibb jégkorszaki reliktumfaj címet is kiérdemelheti. Harangvirágra emlékeztető, kecses kékeslilás virág, avatatlan szemeknek látszólag szép, de közönséges erdőszéli vagy mezei növénynek tetszhet. Pedig a kolozsvári Bükk és a Malomvölgy Natura 2000-es terület egyik ritka növényfajáról van szó, amelynek még él egy kisebb populációja a Bükkben, de a Malomvölgyben már csupán egyetlen példányát találták meg a kutatók tavalyi felmérésük során.

Olvasd el a teljes sztorit

Hagymaburok: vízigényes jégkorszaki reliktumfaj él Kolozsvár szomszédságában

Fotó: Ruprecht Eszter

Fotó: Ruprecht Eszter

Védett szomszédaink, azaz több ritka faj sajnálatos eltűnéséről vagy visszaszorulásáról számoltunk be az utóbbi időszakban. Az ember élővilágot romboló tevékenysége globális szinten megállíthatatlannak tűnik, így könnyen eluralkodhat rajtunk a “nincs mit tenni” apátiája. Pedig helyi szinten nagyon sok mindent tehetünk: az is nagy előrelépés lenne már, ha a törvényes előírásokat betartva építkeznénk, meghagyva a terjeszkedő metropolisz mellett azokat a kiemelten fontos élőhelyeket, védelemre méltó területeket, ahol különleges szomszédaink évmilliók óta élnek. Kolozsvár ifjúsági és kulturális főváros mivoltához ugyanis a természeti örökség védelme is hozzátartozik.

Most egy jó hírrel folytatjuk: még megtalálható a Kolozsvár melletti Malomvölgyben (a Bükk és a Malomvölgy védett területen) a hagymaburok (Liparis loeselii), ez a különleges jégkorszaki reliktumfaj, amelyet Nyugat- és Közép-Európában, így Magyarországon is eltűnés fenyeget. Közel kétszáz példányát számolták meg a kutatók a tavalyi átfogó felmérés során, ugyanakkor a védett terület szomszédságában is találtak belőle. Főleg mészkedvelő lápokban lévő kis vízfolyások, források mentén, nedves területeken észlelték példányait. Olvasd el a teljes sztorit

Kolozsvár madarai élő adásban: vércsecsaládot nézhetsz a kamerán

vercse

Az Apáthy István Egyesület által indított Kolozsvár madarai élő adásban program keretén belül idén először tekinthetnek be a város polgárai egy vörösvércse család életébe a www.clujbird.ro honlapon.

A madarak fészke a Monostor negyed egyik tömbházának eresze alatt van, ahonnan a mozgóképet éjjel-nappal közvetíti a közelébe szerelt kamera. A déli kitettségű házfalat délelőtt erősen süti a nap, így a fészekben zajló események inkább délután élvezhetőek.

v2

A vörös vércse egyike a városi környezethez alkalmazkodott számos madárfajnak (a sirályok, cinkék, baglyok, harkályok mellett) és szerves részét képezi a városi biodiverzitásnak. Nappal vadászik, rovarokat, rágcsálókat néha békákat és gyíkokat hord fiókáinak eleségül. Védelmét hazai és nemzetközi törvények és egyezmények szavatolják.

A kolozsvári Polgármesteri Hivatal és a Városi Tanács által támogatott pályázat célja a közönség figyelmének a felkeltése a városi élővilág és különösen a városlakó madarak iránt. A pályázat támogatja Kolozsvár jelölését az Európai Kulturális Főváros címre.

Eltűnt a Malomvölgyből egy endémikus közép-kelet-európai növényfaj, a sűrű csetkáka

suru_csetkaka_ma
Fotó: Mesterházy Attila

Bulgáriából már, úgy tűnik, kihalt, Magyarországon veszélyeztetett faj a sűrű csetkáka (Eleocharis carniolica), amely nem túl szembeszökő külsejével biztosan nem a vadvirággyűjtők miatt szorult vissza Kolozs megyében. Jelentéktelen kórónak tűnik, első látásra valamilyen fura vízi gyomnövénynek nézhetnénk.

Rokonát, a mocsári csetkákát szokás telepíteni mesterséges tavak partjára, mert sűrű gyökereivel megköti a kavicsokat a kerti tó partján, ideális partvédő és víztisztító növény. Az Eleocharis nemzetségbe (genus) amúgy több mint kétszáz faj tartozik, és a mocsári csetkáka az egyik legelterjedtebb, Észak-Amerikától Afganisztánig rengeteg helyen megtalálható. Kevésbé mutatós, európai sűrű csetkákánk viszont hiába őshonos és ritka, nagyon kevés tudománynépszerűsítő-ismeretterjesztő információ jelent róla meg, és nemhogy saját Wikipédia-szócikket nem kapott, de még a legismertebb Eleocharisok közös Wikipédia-oldalára sem került fel.

Miért olyan különleges mégis ez a faj? Kelet- és Közép-Európában endémikus, ami azt jelenti, hogy az ezen a területen élő, elzárt populáció a fajképződés következtében olyan helyi variációt hozott létre, amely sehol máshol a világon nem fordul elő. (Esetleg telepítve, az erre specializálódott botanikusok tesztültetvényein…) Olvasd el a teljes sztorit

előző »