Think Outside The Box

Transindex rovatok


Pró és kontra | 7.4.2010

Mennyire káros a környezetre az aranybánya?

Zárt terület Felsőcsertésen. A fotókat az Erdélyi Képírók Egyesülete (www.erke.ro) készítette a tavalyi GreenErKE táborban, amelynek célja a jelenlegi felsőcsertési helyzet megörökítése volt

A cianidszennyezés miatti félelem jogosan szült indulatokat, de az érzelmi érvek elegendőek-e a verespataki, felsőcsertési és újabb nagybányai aranybánya-beruházások elleni tiltakozáshoz?

Bakk-Dávid Tímea

A tiszai ciánszennyezés óta eltelt évtized a hasonló környezeti katasztrófák megelőzésének hogyanjáról folytatott viták jegyében telt. 2000. január 30-án a nagybányai Aurul vállalat 94 hektár kiterjedésű ülepítőjének fala megrepedt, nagy koncentrációban cianidokat és cianidkomplexeket, valamint nehézfémeket tartalmazó víz ömlött a Zazar patakba, majd a Lápos és Szamos folyón keresztül a Tiszába. (A ciánszennyezés hátteréről részletesen olvashatnak Sárkány-Kiss Endre tanulmányában itt.)

A környezeti katasztrófa az érintett országokban hatalmas felháborodást keltett, Magyarország – ahol a tiszai élővilágot, a halászatból és turizmusból élő emberek ezreinek megélhetését, illetve több mint 100 ezer ember ivóvizét tette tönkre a romániai szennyezés – kártérítést követelt.

A romániai hatóságok igyekeztek kisebbíteni a szennyezés mértékét, illetve a saját felelősségüket; végül Magyarország az akkor román-ausztrál tulajdonú vállalat ellen indított pert 2001-ben. Az Aurul csődöt jelentett, jogutódja, a Transgold szintén, a kártérítés ügye bizonytalan. Szomorú tanulság, hogy nem mindig fizet a szennyező, főleg ha nemzetközi bányavállalatról van szó. Magyarország szomorú és némiképp tehetetlenségről árulkodó gesztusként február 1-jét a Tisza élővilágának emléknapjává nyilvánította.

Beszélhetünk-e precedensről? Ha ez előfordulhatott, előfordulhat-e még egyszer? A cianidszennyezés miatti félelem jogosan szült indulatokat, de az érzelmi érvek elegendőek-e a verespataki, felsőcsertési és újabb nagybányai aranybánya-beruházások elleni tiltakozáshoz?

Verespatak szimbólummá vált, a környezetvédő szervezetek kampányainak központi témájává. Ám az alapvetően inkább Verespatak-ellenes sajtó is felismerte, hogy az érvek kiüresedtek, az egykori szókimondó, vehemens kampány szócsépléssé degradálódott, nem kerültek elő új szempontok, háttérbe szorultak a szakmai érvek. Vitaindítónknak egyrészt az a célja, hogy ismét a tényekről essen szó, másrészt meg olyan emberek jussanak szóhoz, akik jártak a helyszíne(ke)n, saját szempontjaik vannak, és ezáltal remélhetőleg valódi vitát tudnak generálni a kérdésről.

Kevesebb nyilvánosságot kapott Romániában a csertési projekt, amely nemrég, március 16-án kapott meg egy újabb engedélyt.


Külszíni fejtő Felsőcsertés fölött

A beruházás a Deva Gold SA terve, amely 80 százalékban az European Goldfields tulajdonában van. A cég egy főrészvényes révén a verespataki beruházóhoz, a Gabriel Resources-hez is köthető bizonyos források szerint.

A Dévától 25 kilométerre fekvő településen, az Erdélyi-szigethegységben 2012-ben indulna az ugyancsak cianidos technológiát használó kitermelés. Sok a munkanélküli, egyes lakosok örvendenek a beruházás hírére; itt még 2006-ban szűnt meg a kitermelés. A beruházó azt ígérte, modern szűrőberendezéseket szerel fel, amellyel a már szennyezett vizet tiszítanák a faluban.


1972-ben ez a 30 méter magas gát szakadt át Csertésen. 80 ember halt meg

Március 29-i keltezéssel 13 környezetvédő szervezet bejelentette: panaszt tesz a Temesvári Területi Környezetvédelmi Felügyelőségnél, hogy vonja vissza Deva Goldnak kiadott, a beruházással kapcsolatban egy új urbanisztikai terv elkészítéséhez szükséges engedélyét (a tiltakozás teljes szövegét románul lásd itt .doc formátumban).

Újabb tiltakozási hullámot keltett Magyarországon az a bejelentés, miszerint ismét megnyílna a tiszai szennyezés forrása is, a nagybányai aranybánya. Az egykori Aurul, majd Transgold jelenleg egy orosz milliárdos, Mihail Prohorov tulajdonában van. Magyarország a bánya újraindításáról azonnali tájékoztatást kért Romániától.

Magyarország ellenzi az újabb romániai aranybánya-projektek indítását, hiszen keserű tapasztalatai vannak e téren. Az Espooi Egyezmény keretében részt kíván venni a tervezett beruházások környezeti hatásvizsgálati eljárásában is.

Ismerve a romániai realitásokat, valóban megkérdőjelezhető, hogy hasonló beruházások engedélyeztetési folyamatában mindenkor gondosan megvizsgálják-e a környezetre gyakorolt potenciális hatásokat? Valóban csak teljesen biztonságos beruházások kapnak engedélyt, vagy azok, amelyek több csúszópénzt fizetnek az épp esedékes következő engedély kiváltásához?

Mi indokolja szükségességét, és milyen feltételek mellett lehet biztonságos az aranykitermelés? Mennyire káros a környezetre az aranybánya? Egyáltalán feltehető így a kérdés, vagy a különböző projekteket csak annyiban lehet egy kalap alá venni, mint az almát és a körtét: annyiban hasonlítanak egymáshoz, hogy mindkettő gyümölcs? „Ami elromolhat, az el is romlik”-alapon gondolkodás nélkül elleneznünk kell mindenféle aranybánya-nyitást?

Márton István érckutatót, a BBTE óraadó tanárát, a Genfi Tudományegyetem kutatóját és Fidrich Róbertet, a Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetőjét kértük fel, érveljenek a téma kapcsán, remélhetőleg új szempontokkal gazdagítva az „aranybánya-diskurzust”.

Ökonómia vs. ökológia





Márton István
Azzal kell kezdenem, hogy nem adhatok választ arra a kérdésre, hogy miért épp a periódusos táblázat 79. kémiai eleme különleges értékű a társadalmunk számára, de összefügg gyakoriságával és fizikai tulajdonságaival. Ismét a bányarém hálátlan szerepe hárul rám és néhány közhelyet próbálok újragondolni az ércbányászat kapcsán.

Nem mind arany, ami fénylik! Ezt valóban jó, ha tudjuk, amikor kirándulásaink során egy sárgásan csillogó ásványba botlunk. Ennek a mondásnak azonban Erdélyben különleges értelme is van. Az aranynál maradva (más fémre is igaz az okfejtés – ércteleptan előadás .pdf-ben): a földkéreg kőzetei átlagosan 2-4 mg/t aranyat tartalmaznak, de ahhoz, hogy kitermelhető mennyiségről beszélhessünk 3-5 g/t átlagos arany tartalom kell. Tehát, egy érctelephez az arany 1000-szeres dúsulása történik meg geológia és geokémiai folyamatok során. Aki ismeri a Földünket meghatározó folyamatokat, tudja, hogy az ilyen földtani környezetek nagyon ritkák. Fontos ezt tudnunk, amikor Erdély jelentős érctartalékait átokként vagy ajándékként fogjuk fel.

A bányászat rombol! A társadalmunk (beleértve a környezetvédő aktivistákat is) és a kultúránk „fejlődésének” igénye határozza meg a bányászat létét. Ebben az értelemben a számítógépünket bámulván a bányászat pozitív hozadékát, míg egy bányászati objektum mellett állva annak negatív hozadékát láthatjuk. Az északi félteke társadalmainak többsége ezt az érzelmi ellentmondást úgy oldja meg, hogy a bányászatot látható távolságon kívülre üldözi (pl. a déli féltekére). A gazdagabb élet reményét hirdető társadalom szempontjából az érckutatás erősen innovatív iparág, hisz geológiai és mérnöki tudás befektetésével, addig nem ismert értéket tár fel (a verespataki érctelep értéke mai árfolyamon 16 milliárd USD, a felsőcsertési érctelep 3 milliárd USD, míg a Kölnik-Rovina érctelep 6 milliárd USD). A bányászat egyre inkább high-tech iparág is, nem véletlen, hogy Kanada vagy a skandináv államok GDP-jének több mint 10%-át biztosítja a bányászat és a kapcsolódó iparágak.

A bányászati befektetők pénzmosó kapitalisták! Mint bármely befektetés esetén, a bányászati beruházások mögött is profitorientált befektetők állnak (volt ez másképp is hazánkban, annak eredményeit Új-Moldovától Borsabányáig láthatjuk). A cégek nemzetközi tőzsdén bejegyzett társaságok (a Felsőcsertésen érdekelt EGU a torontói és a londoni tőzsdén is jelen van), így annak bárki részvényese lehet. Az érckutatásra érvényes, hogy hosszú lejáratú (10 év is eltelhet, mire profitot termel) és magas kockázatú (kb. minden tizedik kutatás sikeres) befektetés. Ez a magas kockázati tőkéjű befektetési alapok tipikus terepe, és ne lepődjünk meg, ha a nyugdíjbiztosítónk bányászati beruházásokban kamatoztatja pénzünket. A verespataki és felsőcsertési beruházások pozitív eleme, hogy a román állam anélkül, hogy anyagilag befektetett volna (de információs és logisztikai háttérrel részt vett!) 20%-ban tulajdonosa a helyi leányvállalatoknak.

Le a kohászati technológiákkal!
Könnyű ezt jelentős érckészletekkel nem rendelkező országban vagy szakmai felelősséget nem vállaló aktivistának mondani. Már jeleztem, hogy nézőpont és alaposabb kitekintés kérdése, hogy egy technológia környezetbarát-e (t.i. hatékonyság, kisebb szennyező hatás és kevesebb hulladék). Ne lepődjünk meg, hogy míg hazánkban a cianidos technológia betiltása a cél, addig ez az alapos környezeti kultúrával rendelkező skandináv országokban széles körben használt (.pdf dokumentum a cianidos technológiáról). Elsősorban az érc ásványi felépítése határozza meg a kohászati technológiát. Például, Felsőcsertésen az arany nemcsak „szabad aranyként” (elektrumként), hanem összetettebb tellúridok és az arzén-tartalmú pirit szerkezetében is részt vesz (.pdf), ezért az ércet először flotálják (a szulfidok szeparálására), majd magas hőmérsékleten oxidálják és csak ezután történik a koncentrátum lúgozása. A folyamatsor komplexitása révén az EGU által jelzett 81%-os Au és 74%-os Ag kinyerési értékek magasnak számítanak és egy hatékony technológiát jeleznek.

Nem marad unokáinknak! Az „érctelep” értelme időben változik azáltal, ahogy a technológia és a kereslet változik. Így az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó éveiben a Felsőcsertés környéki aranybányák kimerültnek minősültek. A ma látható felsőcsertési (Hondol-Koranda) külszíni bánya az 1970-es években ólom- és cinkbányaként üzemelt be (több évig az arany a meddőhányóra (.pdf) került)! A mai technológia és ár mellett viszont a kisebb fémtartalommal rendelkező teleprész is, de még a jelenleg környezeti veszélyforrásként jelen lévő meddő és zagytározó is arany és ezüst érctelepnek minősül (lásd az EGU készletszámításában a „dump” kategóriát). Továbbá, ha az arany ára a 10 évvel ezelőtti 350 USD/uncia körülire esik (a mostani 1100 USD/unciáról), akkor Felsőcsertésen újra nem beszélhetünk érctelepről (370 USD/uncia Au költség mellett; Verespatakon még ekkor is a relatív alacsonyabb uncia Au költség miatt), az állam ezért is kér garanciát.

A turizmus környezetbarát alternatívája a bányászatnak! Kételkedem, hogy a Szent-Anna-tónál terjedő tömegturizmus ökológia lábnyoma kisebb, mint a legtöbb ércbányára vonatkozó. A verespataki aktivista fesztiválok a környezetileg fenntartható és gazdaságos turizmus irányába mutatnak? Azonban nagy támogatója lennék a célturisztikai (itt geoturisztikai) befektetéseknek, amelyek fontos edukációs háttérrel is feltölthetőek. Keveset beszélünk róla, hogy az Érchegység fontos kulturális és épített örökséggel rendelkezik. Ennek nemcsak a római tárnák részei, hanem a Monarchia bányászati hagyatékai, az itt felfedezett ásványok, a tellúr kémiai elemünk (Facebányáról írták le először) vagy akár egy jól működő bánya. Ehhez egy bányászati befektetés nemcsak lehetséges, de akár szükséges elem is lehet (bányamúzeum karbantartása, ásványgyűjtő helyek kitakarítása, rekultiválás).

A bányászat korrupt és szakszerűtlen!
Az 50-90-es évek romániai tapasztalata jogosan él az emberek emlékezetében. A nagybányai szennyezés egyetlen pozitív hozadéka, hogy ráébresztette a közvélemény figyelmét ezekre a problémákra. A skandináv példa is mutatja, hogy a modern bányászat jelenléte a társadalmunk érettségét igényli, és ez mindenkire vonatkozik a szakembertől az aktivistáig, a befektetőtől a politikusig. Nem tudom megmondani, hogy miként állunk, de személyes élményem, hogy amíg 10 éve még azt tanultuk az érctelep definíciójaként, hogy „gazdaságosan kitermelhető ásványtelep”, addig ma az tanítjuk, hogy „környezetvédelmi, gazdasági, kohászati, technológia és társadalmi szempontok mellett hasznosítható ércesedés”. Apró lépések és sok munka a szemléletváltáshoz! Összességében, hiszek abban, hogy a szakmailag megalapozott modern ércbányászat nem mond ellen annak, hogy Erdélyben biztonságosabb, egészségesebb és gazdagabb környezetben élhessünk.

“Beszélhetünk-e precedensről? Ha ez előfordulhatott, előfordulhat-e még egyszer?”



Fidrich Róbert
A tíz évvel ezelőtti nagybányai ciánszennyezés nem az egyetlen aranybányákhoz kötődő baleset volt, s még csak nem is az első.

Egyrészt, alig több mint egy hónappal később követte a borsabányai gátszakadás, amely nehézfém tartalmú zaggyal szennyezte el a Novác patakot, majd a Visót és a Tiszát. Másrészt már a 90-es évek elején is volt több jelentős ciánszennyezés az Egyesült Államokban (1992, Summitville, Colorado, valamint Zortman-Landusky aranybánya, Montana), s később Dél-Afrikában, Guayanában ill. 1998-ban a kirgiz Kumtor bányánál; a nagybányai ciánszennyezés mégis azt mutatja, hogy a beruházók nem tanultak a korábbi esetekből.

Noha az ausztrál cég, az Esmeralda azzal az ígérettel jött Romániába, hogy a legmodernebb technológiát alkalmazza, mégis, alig több mint fél évvel az üzem megnyitása után bekövetkezett a katasztrófa.

Bár a nagybányai és borsabányai balesetek után az ENSZ és az Európai Unió által a térségbe kiküldött szakértő csoportok több mint ötven potenciális szennyezőforrást („forró foltot”) azonosított a Tisza vízgyűjtő területén, amelyek „időzített bombaként” bármikor hasonló szennyezéseket okozhatnak, ezek közül az elmúlt tíz évben lényegében egyet sem számoltak fel. Ennek következtében azóta is szinte minden évben több kisebb-nagyobb folyószennyezés történt a Tisza mellékfolyóin, többnyire Erdélyben (.pdf). Ráadásul, a potenciális szennyezőforrások felszámolása helyett újabb aranybánya-beruházások fenyegetnek Verespatakon, Csertésen, Szlovákiában, sőt, orosz befektetők az időközben csőd miatt bezárt nagybányai üzemet is újra akarják indítani.

De a cianid-szennyezéseket tartalmazó adatbázisok is azt mutatják, hogy a világ más részein tevékenykedő aranybánya-cégek nem tanultak a nagybányai katasztrófából sem, hiszen az elmúlt egy évtizedben is több mint két tucat ciánszennyezés történt szerte a világban. Pont ezek az esetek mutatják, hogy a Nemzetközi Cianid-kezelési Kódex is csupán az aranybánya-vállalatok zöldre festési kísérletének eszköze.

A külszíni fejtésű bányák és a hozzájuk kapcsolódó zagytározók a cianid- és nehézfémszennyezéseken túl egyéb kockázatokkal fenyegetnek. A verespataki beruházás esetén ugyanis egy 185 méter magas gáttal rendelkező zagytározót terveznek a szarvaspataki (Corna) völgybe, de Csertésen is 60 méter magas gátat terveznek. Ha a szarvaspataki 185 méter magas gát átszakadna, nagy a veszélye annak, hogy a kiömlő szennyvíz iszap elöntené az alig 2 kilométerre fekvő Abrudbányát, fizikailag is veszélyeztetve az ott élőket.

Érdemes felidézni az 1972-es csertési gátszakadást, amikor egy rézbányához tartozó harminc méteres gát szakadt át, s a kiömlő iszap elöntve a falut 80 ember halálát okozta. Még aggasztóbb az 1985-ben az észak-olaszországi Stava melletti fluoritbányánál történt gátszakadás példája, amikor a völgyet elöntő zagy 62 épületet rombolt le, s 268 ember életét követelte. Az éghajlatváltozás miatt egyre gyakoribbá váló szélsőséges időjárási jelenségek még inkább megnövelik a hasonló gátszakadások kockázatát.

Nem sok jóval kecsegtet a verespataki és a csertési aranybánya beruházást elindító cégek alapítójának, Frank Timisnek az előélete (lásd itt és itt, .pdf-ben), de az RMGC mögött álló Gabriel Resourcesben közel 20% részesedést szerző Newmont is az egyik legrosszabb hírű aranybánya vállalat hírében áll.

Környezetvédelmi szempontból további probléma lehet a bányákból és a zagytározóból származó savas szivárgás, amely elszennyezheti a környék felszín alatti vizeit. Ez amiatt is gondot okozhat, mert sem a szarvaspataki, sem a csertési zagytározó esetén nem tervez a beruházó megfelelő szigetelést a savas szivárgás megakadályozására.

Ezen felül mindkét helyszínen a tervezett létesítmények védett növény- és állatfajokat is veszélyeztetnek, jelentős erdőpusztítással járna mindkét beruházás és gyönyörű hegyeket, völgyeket pusztítanának el. Verespatakon pedig értékes kulturális örökségeket, templomokat, temetőket és kétezer éves római kori tárnákat is veszélyeztet a tervezett aranybánya. Az elmúlt években számos nemzetközi szervezet javasolta már Verespatak világörökséggé nyilvánítását, amit az elmúlt hónapokban végre a román kulturális tárca – élén Kelemen Hunor miniszterrel – is felkarolt.

A világörökséggé nyilvánítás, az abból származó fokozott figyelem és a megnövekvő turizmus – kiegészülve a verespataki Alburnus Maior egyesület által már elkezdett ökoturisztikai programokkal, a Szénafesztivállal és hasonló kulturális eseményekkel és egyéb, alternatív, vidékfejlesztési kezdeményezésekkel, ökológiai gazdálkodással – több hasznot hozna az ott élő lakosságnak, mint ezek a kétes aranybánya-beruházások.

Azt a kérdést is érdemes lenne felvetni, hogy feltétlenül szükségünk van-e aranyra, ill. ha mindenáron ki akarjuk elégíteni a 21. századi aranylázat, ahhoz feltétlenül szükség van-e cianidos technológiára és külszíni fejtésű bányákra?

Lehet, hogy érdemesebb lenne követni a korábban bányászattal foglalkozó belgiumi Umicore példáját, akik kidobott tévékészülékekből, számítógépekből, mobiltelefonokból származó elektronikai hulladékok újrahasznosításával 17 féle fémet termel ki. A cég több mint 14 ezer embert foglalkoztat, és éves forgalma 2007-ben elérte a 8,3 milliárd eurót. Évente száz tonnát meghaladó mennyiségű aranyat képesek újrahasznosítással kinyerni a hulladékokból, ami négyszer több, mint amit az RMGC a verespataki hegyek felrobbantásával, rétjeinek, temetőinek, templomainak elpusztításával, vizeink elszennyezésével képes lenne kitermelni.

Ráadásul az elektronikai hulladékok újrahasznosításával a hulladéklerakókból származó veszélyes hulladék mennyisége is csökkenthető, s az újrahasznosított arany is jóval tisztább, mint a bányászatból származó. Amennyiben elősegítenénk az elektronikai hulladékok hatékony újrahasznosítását, sokkal több, hosszabb távon fenntartható munkahelyet teremthetnénk, mint a Verespatakra tervezett aranybánya – anélkül, hogy ciánszennyezéssel veszélyeztetnénk folyóinkat.

Mennyire káros a környezetre az aranybánya?

  • Nagyon káros, ellenzem a bányanyitást (71%, 70 Votes)
  • Nem annyira, mint ahogy a környezetvédők állítják (29%, 29 Votes)

Total Voters: 99

Loading ... Loading ...

Címkék: , , , , , , , , ,

20 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Egy nem létező tábornok kitalált unokaöccsének álhuga
    Közzétéve: 7.4.2010, 11:16 am

    Nem vagyok híve az őrült pénzhajhászattal, hanyagsággal és/vagy tudatlansággal párosuló bányászatnak, de hiszem, hogy lehet úgy aranyat kitermelni Erdélyben, hogy levetkőzzük a régi rendszer által belénk sulykolt tévhiteket, és a modern technikát igénybe véve egy más, új és zöld szemlélettel nyitunk bányát.
    Előrebocsájtom, hogy következő soraimat nem ellenségeskedésnek, hanem baráti tanácsnak szánom!
    Tisztelettel javaslom az aktivistáknak, hogy mielőtt bármilyen kijelentést tesznek a ciánmentesebb jövő érdekében, legyenek oly szívesek, és nézzenek utána egy kicsit a témának a geológiai, kémiai (stb) szakkönyvekben, mert ilyen kaliberű kérdésekben a tisztánlátás elengedhetetlenül fontos.
    Megannyi ellenséges, bányászatellenes cikket olvastam már, egyszerűen kezd nem érdekelni a téma. Érdekes módon a geológus látja a biztonságos és a veszélyes bányászat körvonalait, külön tudja választani azokat, míg az aktivista szemei előtt csak a veszélyes bányászat ijesztő képe lebeg. Ez csak tapasztalat, az olvasottak alapján jelentem ki mindezt, és természetesen a kivétel tiszteletet érdemel.

    • A hozzászólás szerzője: Kovács Zoltán Csongor
      Közzétéve: 7.4.2010, 3:22 pm

      Ejha, mintha Silye Lórit olvasnám, nem pedig „Egy nem létező tábornok kitalált unokaöccsének álhugát”. Fedd fel magad bátor harcos, a rézbőrűek csatabárdjától nem kell félned, ez itt csak a csatakiálltások csattogó csatamezeje 🙂

      Én is hiszem, hogy lehetne úgy aranyat kitermelni Erdélyben, hogy begyógyítjuk a régi rendszer által reánk hagyott sebhelyeket, és a modern technikát igénybe véve egy más, új szemlélettel nyitunk bányát. Olyan bányát, amelyekben valósan érvényesülnek a környezetvédelmi szempontok is, hogy más vonatkozásokról ne beszéljünk. Ennek ez lenne a rendje, én is így kívánom.

      Csakhogy én azt is hiszem, hogy ennek az új típusú bányának nem a verespataki bányaprojekt az előhírnöke. Ez a megaprojekt sok-sok pénzről szól és spekulációról. Egy új szemléletű bánya nem keveredne megannyi törvénytelenségbe (lásd a hangoskodó zöldek által megnyert pereket), nem kellene országos reklámkampánnyal győzködje az embereket az ő csuda-szépségéről, nem kerülne be többségi magánvállalkozásként a Kormányprogramba, nem próbálná megvesztegetni, majd megfélemlíteni a zöldeket sem az elköltözni nem akarókat, nem feledkezne meg a zagytározók aljának szigeteléséről, tiszteletben tartaná a védett területeket, templomokat és temetőket, de legfőképpen az ott lakó embereket…

      • A hozzászólás szerzője: Silye Lóránd
        Közzétéve: 7.4.2010, 5:54 pm

        @offtopic

        Kedves Csongor!
        Nyugodtan kérd ki az IP címet a Transindextől, és meglásd nem én írtam az általad nekem tulajdonított hozzászólást. Az ehhez hasonló személyeskedő megnyilvánulásokat inkább nem kommentálom.

        Silye Lóránd

  2. A hozzászólás szerzője: Sipi
    Közzétéve: 7.4.2010, 12:39 pm

    Vajon elképzelhető az, hogy a civil szervezetek ne csuklóból ellenezzék a bányanyitást, hanem mondjuk olyan mechanizmusokon dolgozzanak, melyekkel monitorizálható és adott esetben kikényszeríthető az, hogy a cégek betartsák a vállalásokat? Például kíváncsi vagyok mikor váltja fel a “Verespataki bányáról szó sem lehet” attitűdöt az, amikor azt mondják a zöldek: “tessék, itt egy lista arról, amit még bele kell vinni a projektbe és végre kell hajtani. És mi ezt és ezt kérjük, hogy a munkafolyamat alatt is ellenőrizhessük az RMGC-t, és hogyha ez nem történik meg, akkor mi így fogunk lépni”. Vagy ez túl bonyolult lenne?

    • A hozzászólás szerzője: Kovács Zoltán Csongor
      Közzétéve: 7.4.2010, 3:23 pm

      Csuklóból lehet ugyan ellenezni egy bányanyitást, de az nem sokat ér. Csuklóból soha senki nem torpantott meg egyetlen bányanyitást sem, bármekkora csuklója legyen.

      Viszont csuklóból megeresztek egy listát, a teljesség igénye nélkül, ami, ha beépül a verespataki bányaprojektbe, mindjárt megváltozik a véleményem róla:
      – az RMGC még mielőtt elkezdené a kitermelést tegyen le egy akkora pénzügyi garanciát, amiből a rehabilitációs munkálatok illetve egy haváriaszerű baleset költségeit fedezni lehet (miután a projektje lezárult és a környék rehabilitálva van, foghatja a pénzét és mehet amerre lát, ellenkező esetben bármikor „eltünhet” mint a nagybányai Esmeralda)
      – az RMGC tartsa tiszteletben azon helyiek tulajdonjogát és szabad akaratát, akik nem akarják eladni verespataki tulajdonaikat (rajzolja át a projektjét, ezeknek a területeknek a kihagyásával)
      – a római kori tárnák, a temetők, templomok és műemléképületek maradjanak érintetlenül, és legyen körülöttük bár egy kilóméteres puffer-zóna
      – az RMGC tartsa tiszteletben a Kirnyik hegy védetségét, ezt vegye ki a projektből
      – a 185 méteres gát magasságát osszák el bár 5-el és a zagytározó alját szigeteljék, vegyenek vissza a tempóból és évi 13 millió tonna ércfeldogozás volumenét is osszák bár 5-el

      No, és ha ez nem történik meg, akkor marad minden a régiben. Nem is olyan bonyolult.

      • A hozzászólás szerzője: Márton István
        Közzétéve: 8.4.2010, 4:34 pm

        Csongor!

        Szerintem igazán nagy baj akkor lenne, ha már a hivatásos környezetvédő aktívisták is a bányászat mellett érvelnének. Én természetesnek és szükségesnek vélem, hogy a társadalomban legyen egy vélemény egyensúly, így talán a nagybányai szennyezés is elkerülhető lett volna. Azonban, örülök, hogy az itteni bejegyzéseidben reálisabban közelíted meg a kérdéskört mint korábban (elképzelhetőnek tartod a modern ércbányászat jelenlétét, alaposabban átgondolod érveidet). Egy kis elégtétel nekem is, hogy megéri ezt a vitát folytatni és akár a népszerűtlenebb álláspontot is felvállalni.

        Az itt jelölt listád legtöbb eleme (garancia vállalás, magán tulajdonjog tiszteletben tartása, kulturális értékek védelme) a jelenlegi román törvényeknek is részei, a civil szervezeteknek és neked mint ezek vezetőjének fontos szerepe lehet ezek betartásának monitorizálásánál.

        Azonban, fontos megemlíteni, hogy társadalmi jog és kötelezettség is létezik, így egy autópálya építése során sem kerülnek kilométereket, hogy egy elégedetlen tulajdonost elkerüljenek. Bizonyos műszaki elemek (a zagytározó gát mérete, a külszini fejtés terjedelme és évi mennyisége) ugyanakkor számos biztonsági és gazdasági elemet hordoznak. Senkinek (még egy környezetvédőnek sem) nem érdeke az, hogy egy bánya veszteségesen vagy magas baleset rizikóval működjön, úgyhogy alaposan meg kell fontolni és indokolni az idevágó javaslatokat.

  3. A hozzászólás szerzője: fehérlófia
    Közzétéve: 7.4.2010, 5:28 pm

    Pár évvel ezelött, amikor Kovács Eckstein Péter törvénytervezetet nyújtott be a ciános technológia betilásáért, egy másik bányászati szaki írt egy cikket a Transindexnek, és lényegében a fenti szakmai érveket sorolta fel. Valami olyasmit írt, hogy az elérhető technológiák közül a ciános a leggazdaságosabb és talán a legjámborabb.
    Már akkor arra gondoltam, hogy akármilyen jámbor – Romániában vagyunk. Egy befektetőnek nem érdeke, hogy biztonságos legyen – bármilyen szempontból – a kitermelés, mivel az pénzbe kerül. Annyit fog erre rászánni, amennyit az állam és a civil szféra kiprésel belőle. A állam jelen esetben a korrupt, hanyag és lusta bürokratákat jelenti, akiknek ellenőrizniük kellene majd, hogy mit csinál a RMGC. A civileket pedig Romániában nem veszi senki komolyan.
    Lehet itt szakmai érveket sorolni, de Romániában vagyunk. Precizításukról, igényességükről és megbízhatóságukról híres román munkások fognak ott dolgozni. Ez nem előítélet, nem rossz beidegződés, naponta látom őket. Ugyanolyan munkás lesz ott is, mint amelyik a gödröket tömi az úton, a díszköveket rakja, csempéz, villanyt szerel ésatöbbi. Ne várja el senki tőlem, hogy megbízzak bennük

    • A hozzászólás szerzője: Márton István
      Közzétéve: 8.4.2010, 4:12 pm

      Fehérlófia!

      Néhány évvel ezelőtt is én bátorkodtam jelezni, hogy Eckstein törvénytervezete hiányolja a szakmai alapokat és a környezetvédelmi realitást. Talán így érthető, hogy mostani irásomban néhány arany kohászatra vonatkozó argumentum megismélődik.

      Másrészt, a romániai realitást én is nagyon jól ismerem, az elmúlt évek bányászatának szomorú örökségét még inkább. De én nem kivánok az Ön szkepcitizmusában osztozni. Annak érdekében dolgozom és még nagyon sokan mások, hogy egy gazdagabb és korrupció mentesebb Erdélyben élhessünk. Biztosra merem állítani, hogy a nyersanyag kutatás és termelés területén nagyon sok felkészült fiatal kollága van (és még lesz, mert képezzük őket), akik elegendő (legtöbb esetben nemzetközi) tapasztalattal rendelkeznek, hogy a bányászati projektek biztonságosan és gazdaságosan valósulhassanak meg. A kérdés az, hogy ez a generáció kap-e lehetőséget (ebben az állam és a cégek is felelősek)? Az sem elhanyagolandó, hogy az Érchegységben dolgozó érckutató cégek (RMGC, DevaGold, Carpathian Gold, stb) nagyon erős kanadai szabványok szerint dolgoznak. Igenis érdekük ezeket betartaniuk, mert különben úgy a torontói tőzsdén mint a román jogban vagy a szakmai világban komoly szankciókkal számolhatnak.

      • A hozzászólás szerzője: fehérlófia
        Közzétéve: 9.4.2010, 9:03 pm

        Kedves István!

        Nagyon kiváncsi vagyok, hogy azok a szakemberek, akik valóban elkötelezettek egy biztonságos és a lehető legkevesebb természeti ártalommal működő ipar legyen Romániában milyen arányt jelentenek. Sajnos szkeptikus vagyok.
        Az utóbbi időben volt alkalmam látni, hogy a kormányzati poziciókban milyen emberek ülnek, felőlük még inkább szkeptikus vagyok.
        Vegyük például a marosvásárhelyi kombinátot. Több mint éve szennyez háborítatlanul. Azt hiszem az egyetlen pozitívum az, hogy még nem történt nagyobb baleset. Mert kissebb történt, számtalan. Automatizálást végeztem, tanáraink egy része dolgozott a kombinátban, meséltek eleget. A környezetvédelmi őrség hetente megbünteti őket valami nevetséges összegre, amit nyugodtan kifizetnek és marad minden a régiben.
        Fenttartom: egy vállalkozásnak, amelynek a profitmaximalizálás a célja, nem érdeke, hogy költsön akár a munkások, akár a környezet védelmére. Ha a munkások vagy az állam ilyesmit akar, akkor azt ki kell kényszerítenie, mint ahogy ez a nyugati világban részben a két világháború között, részben a második után meg is történt. Ezért jöttek létre azok a nagyon erős kanadai szabványok, nem azért mert a befektetőket megszállta egy zöld angyalka.
        Na most. Egy törvénynek pontosan annyi az ereje, amennyire a végrehajtó hatalom a betartattásával törődik. Nézzünk körül például a közútakon, mennyire aktív a közlekedési rendőrség. Elég halvány. És így van ez más területeken is.
        Ha már Kanada szóba került, elmesélek egy történetet. 2008 január elején autóval jöttünk haza Isztambulból, Bulgárián keresztűl és lehavazott. Nem részletezem a három napos káoszt, ami ott volt, hanem csak a lényeget: volt egy kanadai ismerősünk, aki sehogy sem értette, hogy miért háborgunk annyira. Neki természetes volt, hogy a bulgár hatóságok minden lehetségest megtettek, csak várni kell, amíg megjön a hatása… Ő bízott az államban, mi nem. Okkal.

  4. A hozzászólás szerzője: Öreg Zöld
    Közzétéve: 7.4.2010, 10:58 pm

    Az RMGC által bemutatott tervekben sok kivetni volt , van és lehetséges, hogy még lesz is, hiszen az új-régi PDL és az új-régi RMDSZ vezetői is olyan lehetséges pénzforrást remélnek, amivel nehéz “ellenkezni”. Miután Korodi-nak sikerült egy kissé lelassitani a környezeti jóváhagyást, most a mindenre képes miniszter úrtól már nem várható el, hogy hasonlóan cselekszik…
    A 17 évre igért kitermelés több tiz éves utóhatásokkal fogja a természetet és az ott lakókat “zavarni”.
    De elmondok egy konkrét esetet: két diáklánnyal kimentünk felszini vizek pH, iontartalmát, vezetőképességét, ellenállását, oxigéntartalmát megmérni. Ugyanakkor lefényképeztük a zöldnövényzetet. Meglepően tapasztaltuk, hogy alig 5-6000 m távolságban a szennyezés lecsökkent a felére, de már 15-20 km után más szinte “normális” hegyipatak minőséget mértünk. A növényzet is a szennyezés mértékétől változott! A patak azon részén ahol a bányaviz “szabadon” folyt a mederbe a pH erősen savas, de már egy 2 km-es folydogálás után 6,5 körüli és kb 15 km távolságban már a pH 7.8 volt.
    A bővizű patakok egymást “kioltva” csökkentik-higitják a szennyezést.
    Ha beindulna a termelés akkor már ez a “természetes” tisztulási folyamat nem tudna segiteni, mert a tervezet kapacitás szinte 60-szor nagyobb. Igy a kitermelést nem lenne szabad beinditani, már csak azért sem mert a tervezet zajszint is magasabb lesz a teljes kapacitás esetén. A felszálló por – amiben a radioaktiv anyag is fellelhető- pedig szennyezné környéket.
    Az erdélyi aranyban magas a titán tartalom, de az és még sok más értékes dolog “másodtermékként jelenik s erre nem kell kiviteli engedélyt(vámot) kérni. Ezek értéke viszont jóval meghaladja az ezüst és az arany “remélt” mennyiségét! A kitermelő pedig erre pályázik.
    Van még egy dolog ami nem volt közérthető: az un “renaturalizare”! A természet visszaállitását a kitermelő cég csak a harmadik évtől szeretné megejteni, de érdekes módon ez az állam hatáskörébe(is) tartozna…
    Hogyan tovább? Hát továbbra is a TÖMEG az amitől a római császár is félt!
    UJra sok embert kell oda cipelni és tüntetően ellenezni azt amit oda terveznek egyesek!
    Most, hogy a Fidesz nyerni fog el kell érni,hogy odaállitsa a legjobb szakembereit akik megtudják beszélni kormányzati szinten a kitermelés megállitását! Ha még kellene más ötlet is forduljatok hozzám, segitek, baráti üdvözlettel az Öreg Zöld

    • A hozzászólás szerzője: Márton István
      Közzétéve: 8.4.2010, 3:42 pm

      Kedves Öreg Zöld!

      A modern bányászattól az az elvárás, hogy a bányaviz semleges pH tartományban és nehézfém mentesen hagyja el a telepet. Ez bármely bányászati befektetés esetén minimális elvárás kell legyen. Az Ön által jelzett “természetes” tisztulás nagyon szomorú eredménye az 50-90-es évek felelőtlen állami bányászatának, ezt minél hamarabb rehabilitálni kellene (ami nagyon sokba kerül).

      Két megjegyzése teljesen légből kapott:

      1) Nem tudom, hogy honnan származik a veresoaraki ércesedésre vonatkozó rádioaktiv tartalom, de mindenféle szakmai (geológia és mérési) alapott nélkülöző spekuláció. Amúgy egy hasonló technológiával működő bányában porszennyezés elsősorban a szállitás során kelletkezik, de ezt állandó locsólással szokták minimalizálni (ez a bányának is érdeke, mert különben megnő a baleset veszély).

      2) Az “erdélyi arany” nem társul titánnal, sőt az arany általában nem mutat asszociációt a titánnal sehol a világon. Ennek egyszerűen belátható geokémiai okai vannak. Azonban, amint jeleztem (itt is elérhető: http://www.gekko.ro/?q=node/65) az arany a Szigethegységben gyakran jelenik meg tellúridok szerkezetében. Nem véletlen, hogy innen (Facebányáról) irták le a tellúr kémiai elemet és számos tellúrid ásványt (http://www.gekko.ro/?q=node/65). Mivel azonban a tellúr nincs olyan mennyiségben, hogy gazdaságosan kivonható legyen tulajdonképpen jelentős problémát jelent az arany kohászatban (költségesebb és komplexebb eljárást igényel, ha kérik akkor részletezem).

  5. A hozzászólás szerzője: jaksi
    Közzétéve: 8.4.2010, 12:25 am

    én már rég nem vagyok aktivista, mert értelmetlennek és fölöslegesnek tartom a harcot az eltúlzott zöld ügyekért. tudom: a pénz fogja megnyerni a csatát. a pénz ellen pedig nem küzdök, sőt: elsősorban papírgalacsinok formájában szoktam letömködni a torkomon az aranygyűrűs ujjaimmal a sivatagom közepén, miközben az aranybánya-részvényeim árfolyamát lesem a londoni tőzsdén, és közben itt kommentelek a laptopomon, mert ennél nagyobb élvezetet el sem tudok képzelni. s ezután megyek s megkapálom az ültetvényemet a farmvillen. minek nekem erdő és természet és tiszta víz, mikor mindent megtalálok az ércbányászatnak köszönhetően agyonfejlesztett virtuális valóságomban, és még a farmomon előforduló szúnyogaim számát is én tervezhetem meg. hiszen mindig is erre vágytam: pénzre, aranyra, részvényekre, hatalomra és virtuális csámcsogásra. elönti a zagytározó azt a béna kis falut? senyvedni fognak az unokáim? sakkor mivan? a farmvilles farmomon kipusztult az összes tehenem. ez sokkal jobban érinti a mindennapjaimat.

    • A hozzászólás szerzője: levi
      Közzétéve: 12.4.2010, 10:44 pm

      Megrtelek,de hidd el nem erdemes feladni,sok csatat el fogunk veszteni de a haborut vegul megnyerjuk!Ha tevedek akkor ugyis mindegy!Akkor mar nem lessz csata!

  6. A hozzászólás szerzője: Naiv kisgyerek
    Közzétéve: 8.4.2010, 9:28 am

    Azt hiszem en is husvet elott nagycsutortok es nagypenteken az erdelyi szigethegyseget reszben bejarva vegig jartam az ottani orokseg keresztutjat. Fajdalmas mi van ott. Oriasi ertekek, monarchiabeli impozans epuletek, templomok, tobb 10 km hosszu banyajaratok, amelyikrol sok zold talan nem is tud. Nem ertem mert csak Verespatakon kell megovni a romai tarnakat, es nagy felhajtast csinalni?? Jobbnak latnam, ha a tisztelt zoldek azert vonulnanak fel, hogy a romba dolo templomokat ujitsak fel, az utakat javitsak meg, regi banyaepuleteket alakitsak at banyamuzeumoknak stb… S egy akarmilyen rendszer altal epitett, de ingyen epitett tombhazak szet vannak dulva, meg egy fadarabb sincs bennuk mar. A szemet ami egyszeruen jelenik meg, a falu, telepules vegere felhordva a patakba, amit vissza hoz a viz egy esos idoszak kovetkezteben. Ha mar annyira meg akarjak vedeni azt a nagy orokseget, akkor mert nem koltoznek oda, hiszen valljuk hogy az a mienk csak mas hasznalja. Nem idegen foldre kell menni. A masik, hogy en azt a sok reszeges, es egesz eleteben nehez munkat vegzo banyaszt nem tudom elkepzelni, a turizmusban. Pedig nagyon probalkozom. Ott egyeduli megoldas az ipar az (elkoltozesen kivul) mert erdobol nem lehet megelni, hiszen evszazadokon keresztul vagtak a banyajaratok biztositasa miatt. Allattenyesztesbol meg epp, hogy a minimalis fentartast tudjak az emberek megoldani. Ilyen strukturakkal, lehetosegekkel nem lehet kozosseget epiteni. Azt is gondolom, hogy egy ilyen befekteto segithet egy kozosseg epiteseben, munkat ad, segithet kulturalis teren, iskolak tamogatasaval stb…
    Erdekes, a fakitermelok ellen egyszer sem vonultak fel, vagyis tudtom szerint. Mert jo lesik ugyebar a fenyoillatu hazban valahol ucsorogni es csamcsogni, a cserefa butorban gyonyorkodni.
    Valami lathatot is kellene csinalni, nem de kedves zoldek? Mondjuk elmenni jo nehany fakitermelohoz, fafeldolgozohoz es elmondani, hogy tamogasson benneteket es egyutt ultessetek erdoket.
    Mert mar nagyon zavaro szamomra, hogy egyebb nincs csak felvonultok, lobogtattok mindenfele bannereket, szervezkedtek stb.. Csak tudnam honnan van ilyensmire annyi penz… Mert abbol mar egy nehany templomot, iskolat ujra lehetett volna epiteni.

  7. A hozzászólás szerzője: Sipos Dávid
    Közzétéve: 8.4.2010, 12:24 pm

    Egyetértek Fehérlófiával! Márton István nagyon jól érvel, elvileg egyet is értek vele. DE az a helyzet, hogy idealista körülményekre épül az érvrendszer. Arra, hogy az RMGC-t talpig becsületes, környezettudatos, felelősségteljes emberek vezetik, s ha véletlenül nem, hát ott van a Román Állam, amelyik felelősségének teljes tudatában, könyörtelenül betartatja az RMGC-vel a hatályos törvényeket, a cég vállalásait. Ahogy mondani szokták: kötve hiszem!
    “[…]addig ez az alapos környezeti kultúrával rendelkező skandináv országokban széles körben használt [ti. a ciántechnológia].” Na épp itt a lényeg, hogy Románia nem rendelkezik “alapos környezeti kultúrával.” S ameddig ez a szemlélet nem változik (én legalább 50 évet saccolok), addig az RMGC-nél a semmi is jobb. De ugyanez a véleményem a többi “gyorsan gazdagodjunk meg, a többi le van sz@rv@” elven működő cégről is. Kevés gond lenne velük, ha legalább az állam betartatná velük a törvényeket. De mivel semmi kényszerítő erő nincs (a személyes felelősségről nem is beszélve!), s ha van is valamicske, azt borítékkal, bankszámlával meg lehet szelidíteni, addig nem látok az égvilágán semmi garanciát arra, hogy a környezeti rehabilitáció után Verespatak úgy fog kinézni, mint a földi Paradicsom, ahogy azt az egyik újságban szép fényképpel illusztrálta az RMGC (before-after, mint a mosópor-reklám). Maradna az a kérdés: munkahely, megélhetés szempontjából milyen más reális alternatívája van Verespataknak és környéknek, vagy azoknak az embereknek, akik erősen környezetszennyező vállalatoknál dolgoznak? Erre kéne sürgősen megkeresni a választ, és az RMGC-t és másokat, fakitermelőket, Azomurest stb. jegelni legalább 50 évig. Persze tudom, ez is egy idealista elképzelés…

  8. A hozzászólás szerzője: Márton István
    Közzétéve: 8.4.2010, 4:46 pm

    Kedves Sipos Dávid!

    Először is, fontosnak vélem jelezni, hogy nem egy bizonyos cég vagy beruházás mellett érveltem, hanem az éckutatás és ércbányászat mellett. Egy cégnek nagyon sok más olyan eleme van, amit én nem láthatok át, nem tudok véleményezni és nem tudok amiatt felelőséget vállalni. Ez az állam különböző intézményeinek feladata.

    Az, hogy ideális helyzetből indul-e ki érvelésem talán relativ. Elég példát láttam, Perútól Európáig ahol viszonylag jól működik. Fontosnak tartom, hogy elegendő bizalommal, még több szakmai tudással (ki-ki a saját területén) és egészségesebb szkepcitizmussal épitsük Erdélyt és társadalmunkat.

  9. A hozzászólás szerzője: hölör
    Közzétéve: 12.4.2010, 6:21 pm

    Egy dolgot szeretnék kihangsúlyozni iparágtól függetlenül. Az diktál, akinek pénze van vagyis a befektető és nem a mérnök, tervező, munkás, aki a tevékenységet végzi. A befektetőnek egyetlen egy dolog áll érdekében, minél nagyobb hasznot húzni az adott beruházásból. Ennek több módja van: munkások alacsony bére, kötelességek egy részének vagy egészének be nem tartása, externáliák minél nagyobb áthárítása az államra/társadalomra/helyi közösségre. Ennek a megakadályozása (lenne) az állami alkalmazottak feladata (félreértés ne essék ez nem a civilek feladata, ők maximum felhívhatják a figyelmet szabálytalanságokra).
    Éppen ezért hibás az a felfogás, hogy a civilek kontrollálják a beruházásokat, illetve sajnos félő (a korábbi tapasztalatok alapján), hogy az állami alkalmazottak a saját személyes érdekeiket az állam érdekei elé helyezik.

  10. A hozzászólás szerzője: Hogy nézhet ki egy környezetbarát esküvő? » Think Outside The Box
    Közzétéve: 6.12.2010, 4:13 pm

    […] aranybányászat mindenfajta bányászat közül az egyik legszennyezőbb tevékenység, a “véres […]

  11. A hozzászólás szerzője: Kiss Ferenc Csanad
    Közzétéve: 7.5.2011, 12:01 pm

    Szeretnem a segitsegeteket kerni! Tobbszor is jartam Verespatakon, de nem
    sikerult meg lejutnom a romai kori banyajaratokba. A biztonsagi or szerint e-mailben kel bejelentkezni, de a cimet nem tudta megmondani.
    Ha van erre vonatkozo informaciotok, es megosztanatok velem, nagyon halas lennek.
    Koszonettel, kfcs.

  12. A hozzászólás szerzője: Verespatak ma és holnap – semmi kerekasztal, semmi beszélgetés « Szabadtér
    Közzétéve: 28.4.2012, 9:49 pm

    […] Talán legközelebb majd a moderátor is megfelel a feladatának, addig is javaslom olvasmánynak a http://think.transindex.ro/?p=995, ugyanis Márton István mondanivalója jól összefoglalja mindazt, ami a kerekasztal- […]

Leave a Reply to Sipi

Törlöm a hozzászólást