Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 21.9.2011

Bükkfenyő állja el a retyezáti útépítést: ő lesz az Év Fája?

Rákóczi cserefája, köpeci szil vagy a retyezáti terelőút útjában álló bükkfenyő – mindegyiknek különleges története van, de csak egyik lesz az Év Fája Romániában. A szavazás október 30-ig tart, a TOTB-n pedig két részletben közöljük a döntőbe jutott 12 fa meséjét.

A második részben a következő hat fát ismertetik a nevező személyek, szervezetek. Szavazz a kedvencedre ide kattintva !

Rákóczi cserefája

Hargita megye
Etéd és Atyha falvak között
Tölgyfa
Életkor: kb. 450 év
Kerület: (1,3 m-re a földtől) 580 cm
Magasság: kb. 20 m

A tavalyi Év fája Romániában vetélkedő alkalmával mi is szavaztunk, és nagyon szurkoltunk, hogy a szomszéd falunkban levő, énlaki hárs nyerje a versenyt. Édesapám ekkor említette, hogy az ő szülőfalujában, Etéden található Rákóczi cserefáját is be lehetne jövőre nevezni. Idén tavasszal el is látogattunk a fához, és etédi tartózkodásom alatt az idősebbektől próbáltam érdeklődni a fa történetéről.

Nemsokára édesanyám mutatta a helyi újságban a pályázati felhívást. Újabb családi kirándulás következett, amelynek során elmentünk a helyszínre, fényképeket készíteni a fáról, mely Etéd és Énlaka határában található, a Firtos hegyre vezető úton. A hagyomány szerint a második században a Firtos hegyen épült, a ma már csak romjaiban fellelhető Firtos vára.

A hegyre vezető úton található fa pontos életkorát Etéden senki nem tudta megmondani, de több forrás is azt tartja, hogy több mint 450 éves, hiszen a Rákóczi szabadságharc idején egy alkalommal maga II. Rákóczi Ferenc a lovát hozzákötötte, és az árnyékában megpihent. Azóta is a helyiek Rákóczi cserefájaként emlegetik a faóriást, melynek hatalmas árnyéka meleg nyári napokon gyakran ad hűsülést a takarni, kapálni, fát gyűjteni igyekvő, sajnálatos módon egyre elöregedő szalmakalapos etédi székelyeknek.

A területet, amelyen a fa található, Csókásnak nevezik a helyiek. Környezete gyönyörű, csodaszép panorámával: látható innen „a túlsó hegyen” Atyha falu a fák között rejtőző templomával, lent a völgyben elénk tárul Etéd, majd távolabb a Firtos patak völgyében, Kőrispatak és délkeleten Atyha sejlik fel. (Bíró Emőke)

A retyezáti bükkfenyő

Gorj megye
Domogléd – Cserna Nemzeti Park
Bükk-fenyő – vagyis két, összenőtt fa: egy közönséges bükk (Fagus sylvatica) és egy lucfenyő (Picea abies)
Életkor: 45 év
Kerület: 3 m
Magasság: 16 m

Bükkfenyő áll az aszfaltozás útjába. A Retyezát hegység különleges fája egy jókora erdei tisztást őriz a Kis-Retyezát felé átjárást biztosító Zsil-Cserna hágó közelében. Itt nincs kijelölt turista-útvonal. Emberi szem nemigen látta ezeket a helyeket a hegyimentők, a kutatók, a juhászok és néhány, kalandra vágyó amatőr turista kivételével. Ez a fa, a bükkfenyő, minden bizonnyal a tisztást övező idősebb bükkfák és lucfenyők elejtett magvaiból eresztett gyökeret. Régóta tudott dolog, hogy a bükk és a fenyő „barátok”, szívesen meghúzódnak egymás árnyékában, viszont ritkán lehet ennyire harmonikus egységben látni őket.

A retyezáti bükkfenyő tökéletes példája a bükk és fenyő barátságának. Az erdő, amely a bükkfenyőt körülveszi az Utolsó Érintetlen Erdőkép Európa mérsékelt övezetében. A vadon medvének, farkasnak, hiúznak, nyusztnak, vadmacskának, őznek, szarvasnak és zergének nyújt menedéket. Itt, több mint százezer hektáron nyoma sincs emberi tevékenységnek. Nincsenek aszfaltozott utak, vezetékek, települések, letarolt erdők vagy egzotikus állat- és növényfajok. Nincs semmi, csak az érintetlen természet. Itt dobog Európa vad-létének szíve!

A hely csendjét és harmóniáját viszont kegyetlen módon erdőirtás, betonozás és aszfaltozás fenyegeti. 2011. július 6-án bocsátották ki a környezetvédelmi jóváhagyást a 66A országút harmadik szakaszának felépítésére a Nyugat-Zsil-Cserna folyosón. A bükkfenyő környékéről 17 hektáros erdőséget tarolnak le. A fa csendes napjai meg vannak számlálva, s a hely hamarosan egy hétköznapi kirándulóhellyé válhat. Az út menti területek máris ingatlanügyletek tárgyai lettek. Zűrzavaros, az ország számos más vidéken tapasztalt fejlődés veheti kezdetét és veszélyezteti az érintetlen retyezáti természetet. A bükkfenyő jelkép-értékű a környező erdőségek számára, és ennek felismerése elengedhetetlen Európa mérsékelt övezete Utolsó Érintetlen Erdőképének védelmében. (Gabriel Paun)

A vágási cserefa

Hargita megye
Vágás
Kocsányos tölgy – Quercus robur
Életkor: 400 év
Kerület: (1,3 m-re a földtől) 5,1 m
Magasság: 20 m

A több mint négyszáz éves fa nyolc társával együtt a vágási római katolikus templom mellett áll. Ez a cserefa a sorban a legelső és egyúttal a legnagyobb a fák közül. Kerülete 5,10 méter, magassága megközelítőleg 20 méter.

A Vágás és Székelydobó ikerfalu temploma mellett sorakozó, csodálatos méretű és korú cserefák elmesélhetnék, hogy Vágás falu neve az erdőirtással kapcsolatos. A szájhagyomány szerint a letarolt erdők helyére egykor szerzetesek telepedtek le, akik a tizenkét apostol tiszteletére ültették a tizenkét cserefát.
A mai vágási templom 1843-1851 között épült, előtte viszont fogolykiváltó szerzetesrend – trinitárius rend – működött a templom és plébánia területén. A rend arról volt nevezetes, hogy a török időkben a fogságba esett székelyeket kiváltották pénzen, vagy maguk töltötték le a fogságidőt. A templom egyik oldalán található óriási cserefák ebből az időből valók.

A helybéliek szerint a fák védték a templomot a háborús időkben. Az egyik cserefát ágyúgolyó találta el, így az „életét adta” a templomért. Két fát viszont korhadás miatt kivágtak a kommunizmus idején. Így a tizenkét cserefa közül csak kilenc maradt, amely még ma is él és terebélyesedik. Viharos időkben védik a templomot, tekintélyes törzsükkel csodálatot ébresztve. (Gál Barna, Három Hegy Egyesület)

Az úton álló platán

Temes megye
Temesvár
Gyümölcstermelők utcája
Platán
Életkor: 330 év
Kerület: 4,47 m
Magasság: 21 m

Temesváron, a Gyümölcstermelők utcáján egy platánfa terpeszkedik. Törzse vastag, mint két jókora hordó. Amikor növekedésnek indult, a város még török kézen volt, a temesvári vilájet központja lehetett.

A platánt mindenki úton álló faként ismeri. Amikor az utat rehabilitálták, korlátozták a sebességet és útszűkületet jelző táblákkal látták el a helyet. Mára az erre járó sofőrök megszokták az úton álló platánt.
A faóriás védett fa, és biztonsági okokból a polgármesteri hivatal sárgára festett fémkerítéssel is körülvette.
Valamikor a fa mellett állt meg a tartálykocsi és innen osztották a petróleumot az embereknek. Közelében egy kút is volt. Most magányos, mintha nem is tartozna ehhez a világhoz. A világ rég elhagyta. Bezárta egy szürke város hangulatába, amely már régen elfeledte a természetet, száműzte a fa testvéreit, s a hely az évek teltével egyre idegenebb lett számára…. (Élet Minőségéért Egyesület)

A köpeci szil

Kovászna megye
Barót
131-es megyei út mellett Köpec falutól északra
Mezei szil – ulmus campestris
Életkor: 300 év
Kerület: 7,3 m
Magasság: 35 m

A 300 éves mezei szilfaóriás (Ulmus campestris), Köpec falutól északra, a Barót vize fölött átívelő híd szomszédságában, egy néhai vízimalom udvarán áll és őrködik. Az impozáns méretű, több mint 35 méter magas háromágú famatuzsálem körmérete 1,3 m magasságban 7,3 m, így átöleléséhez öt felnőtt emberre is szükség van. „Ezekkel az adottságokkal a köpeci szil Székelyföld Erdővidék kistérségének egyik legnagyobb fája” – tanúsítja a szilfát ajánló és felmérő 75 éves baróti id. Antal Jenő nyugalmazott erdész- és vadásztechnikus.

A Kárpát-medencében őshonos fafajtának ez az 1700-as évek elejéről származó köpeci példánya túlélte számtalan árvíz és tűzvész pusztítását, de átvészelte a huszadik század elején Kelet-Ázsiából Hollandiába behozott szilvész gomba (Ophistoma ulmi), illetve az 1960-as években Amerikából visszavándorolt agresszívebb gombatörzse (Ophiostoma novo-ulmi) támadásait is, amelyek a huszadik század derekán szinte kipusztították egész Európa szilállományát.

Az évszázadok során a köpeci szil, illetve az egykori malom környéke számos nevezetes eseménynek volt a színhelye. A “Baj van Köpecen!” szólásunknak köszönhetően Köpec falu neve az egész Kárpát-medencében ismert, de kevesen ismerik e szólás eredetét. „Gyászos sors érte a falut 1848. december 9-én is a háromszéki önvédelmi harc idején, amikor Heydte hadtest parancsnok, mert Köpeczen átvonultában rálőttek, 48 órás szabadrablást engedélyezett, minek előtte a falut megsarcolta. A bosszúnak 51 polgári lakos esett áldozatul, akiknek 106 árva utódjuk maradt. (…) Bizonyára a veszedelem hírére keletkezett a mondás: Baj van Köpecen …, ami azóta is használatos még azok részéről is, akik semmit nem tudnak az eseményről” – olvashatjuk Nagy Károly köpeci lelkész-esperes egyházismertető írásában. A szájhagyomány szerint ugyanekkor gyújtották fel az osztrákok a malmot is, amelynek közelében táboroztak.

A tanúfa szomszédságában évszázadokon át működő vízimalom a település életében létfontosságú szerepet töltött be. Nem csak egy, a gabona megőrlésére alkalmas hely volt, hanem az emberek itt beszélték meg a falu és az élet dolgait. Mivel mindezek a szilfa jelenlétében és árnyékában zajlottak, az évszázadok folyamán sok-sok érdekes, vidám és szomorú történetnek lehetett tanúja a faóriás. A hely jelentőségét az is jelzi, hogy míg az egyházi törvények értelmében bizonyos időszakokban a tánc, a muzsika és a vígság meg volt tiltva, addig a malom vasárnap is őrölhetett.

A köpeci mezei szil védelmének fontosságára erdővidéki természetvédők kívánják felhívni a figyelmet. (Demeter Zoltán, Elveszett Világ Természetvédelmi, Turista és Barlangász Egyesület – Barót)

A bârnovai hárs

Iasi megye
Bârnova település
Hársfa – Nagylevelű hárs és Ezüsthárs természetes hibridje Tilia x haynaldiana Simk. (T. platyphyllos x T. tomentosa)
Életkor: 660 év
Kerület: 6,22 m
Magasság: 15 m

A fa története különösen érdekes a gyümölcs, vagyis a kaszattermés megjelenésétől kezdve. Olyan 660 évvel ezelőtt, valószínűleg 1351 nyarán egy nagylevelű hárs hatszázezer virágának egyik bibeszálára (az anya) jutott el egy ezüsthárs parányi hímpora (apa). Az ezüsthárs nem nyílik évente százezer virágnál többet, s a virágport a szél vagy egy vadméh szállíthatta. Így alakult ki egy nemes magocska, amely szerencsésnek is bizonyult, hiszen nem ették meg a madarak, sem az egerek, sem a patkányok… hanem egy kis növény sarjadt belőle.

A maga során a növényke is szerencsésnek bizonyult, ugyanis favágóktól távol, egy imádságos hely közelében gyökerezett a földbe, alig tíz km-re Jászvásártól, és abban is szerencsés volt, hogy megérhette a 660 évet. Hibrid hársunk korának kiszámításában figyelembe vettük törzsének vastagságát és az évgyűrűk növekedési átlagát, amely három tanulmány szerint is 1,5 mm évente. Az egyik tanulmány (Tabele dendrometrice, 1320 oldal, 1957) 1650 romániai hárs 1950-ben végzett metszésén és felmérésén alapul. Európai szinten a 660 év nem rekordidő, hiszen a grúz erdőkben gyakoriak a hatszáz éves hársfák és Nyugat-Európában a 800-1000 hársfák sem ismeretlenek.

Amikor a hárshibrid olyan 57 éves és 14 cm-es átmérőjű volt, Alexandru cel Bun (1408) uralkodó idejében Jászvárost már városként említették, Alexandru Lăpuşneanu (1564) idejében pedig a Moldvai Fejedelemség fővárosa lett és az is maradt 1859-ig, a román fejedelemségek egyesüléséig.

De ez a hársfa sem kerülte el társainak sorsát. Románia erdőségeiben a száz évnél idősebb hársfák törzse korhadásnak indul a Trematovalsa matruchotti gomba jelenléte miatt, amely miatt a mi hársunknak is tekintélyes odúja van. (Dr. Lupu Ionel, Asociaţia Dendro-Ornamentală „Anastazie Fătu” – Iaşi)

A történeteket rövidített és szerkesztett változatban tettük közzé.

Címkék: , , , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!