Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 20.9.2011

Ady hársa, mamutfenyő vagy tulipánfa lesz az Év Fája?

Gesztenyék és tölgyek, mamutfenyők és tulipánfák “csapnak össze” a Polgár-Társ Alapítvány versenyében, hogy végül egyikük legyen az Év Fája Romániában. A szavazás október 30-ig tart, a TOTB-n pedig két részletben közöljük a döntőbe jutott 12 fa történetét.

Most az első hat fáról mesélnek a nevező személyek, szervezetek. Szavazz a kedvencedre ide kattintva !

Az egyesülés gesztenyefája

Iasi megye
Barnova település – Visan
Vadgesztenyefa
Életkor: 200 év
Kerület: 1,5 m
Magasság: 20 m

Ennek a hatalmas vadgesztenyefának az árnyékában határozták el a Román Fejedelemségek egyesítését. A fa újrafelfedezése Mandache Leocov egyetemi professzornak köszönhető, aki 2004-ben azonosította a gesztenyefát, amely azóta ismét szerepelhet a jelentős történelmi és természeti emlékművek sorában és tanúságot tehet a jászvásári unionisták azon erőfeszítéséről, amellyel az álmaikat valóra váltották.

1856. május 25-én, egy vasárnapon, Jászvásártól 2 kilométernyire, a Visan-i szőlődombok között gyűltek össze a jászvásári unionisták titkos tanácskozásra Chersin tábornoknak, a Copou-n táborozó katonai ezred parancsnokának, Petre Mavrogheni vejének családi birtokán, s a virágzó vadgesztenye védelmében, a hatalom kémjeitől távol beszélték meg az ország dolgát.

A tanácskozáson jelen volt Mihail Kogălniceanu, Vasile Alecsandri, Costachi Negri, Dimitrie Ralet, Constantin Hurmuzachi, Petre Mavrogheni, Neofit Scriban rendfőnök atya, Costachi Rolla, Emilian Florescu. Miután Elena-Luiza, a tábornokné teljesítette vendéglátói kötelességét, Mihail Kogălniceanu, aki ezt a találkozót vezette, javasolta az Egyesülésért Harcolók Szövetségének a megalapítását, azzal a céllal, hogy ez a titkos társaság fogja össze mindazokat az erőket, amelyekre szükség van a Román Fejedelemségek egyesítéséhez. A gondolat mindenkit fellelkesített. Vasile Alecsandri ott helyben megírta és elszavalta az Eskü című versét, amely a jászvásári unionisták hűségesküje lett. (Dancianu Adina)

A persányi (mirkvásári) tölgy

Brassó megye
Mirkvásár település, Homoród község
A falutól 1,7 km távolságra, északkeleti irányban, évszázados tölgyek között egy legelőn található. GPS koordináták: keleti hosszúság 25º 21′ 49.191″ és északi szélesség 46º 03′ 59.047″
Kocsánytalan tölgy
Életkor: kb.900 év
Kerület: 9.3 m (1,3 m magasságban a földtől)
Magasság: 21,3 m

Mirkvásárról gyalogosan indulunk a Rákosi Vulkán irányába, kelet felé. Magunk mögött hagyjuk a Sóskutat, és a falu fölé érve eljutunk egy százados fákkal teli legelőre. Ugyanezt az utat tette meg 2009-ben két helybéli iskolás: Dana és Sebastian Pelei is, akik részt vettek a Mihai Eminescu Alapítvány által kiírt, Románia legöregebb fája elnevezésű versenyen. Útjuk hasznosnak bizonyult, ugyanis megnyerték a versenyt: egy olyan kocsánytalan tölgyet találtak, amelynek mellmagasságban 9,3 méter a kerülete. Mi, akik a Persányi hegység értékeinek felleltározásán, és egy geopark létrehozásán dolgozunk, az internetről értesültünk a gyerekek eredményéről.

Nem csoda, ha az Év fája vetélkedő 2011-es kiírása után elhatároztuk, hogy versenybe nevezzük a mirkvásári tölgyet is. Néhány napon belül, szintén az internet segítségével megtudtuk, hogy hazánkban a százados, történelmi fák tanulmányozása igencsak szórványos, míg „túl, nyugaton”, megírták történelmüket.

Tanulmányozva a kocsánytalan tölgy kora és kerülete közötti összefüggést, kijelenthető, hogy a mirkvásári tölgy megközelítőleg 900 éves. Természetesen, feltehetjük a kérdést, mire emlékezhet ez a matuzsálem? A választ a történelem fonalát gombolyítva tudhatjuk meg; egész biztosan végigkövette Mirkvásár létrejöttét. Valószínűleg 1100 körül jelent meg a legelőn, Erdéllyel egyidőben (Az első dokumentum, amely e területre hivatkozik, 1075-ből származik, és „Ultra silvam”-ként, vagyis „az erdőn túl” formában nevezi Erdélyt).
És mivel famatuzsálemünknek nincs neve, a Kárpátok öregjének, vagy mirkvásári tölgynek neveztük el. (Iacomir Mihail)

A székelyjói mamutfenyő

Kolozs megye
Székelyjó
Úr dombja
Hegyi mamutfenyő
Életkor: több mint száz év
Kerület: 4 m + 3,5 m
Magasság: kb. 30 m

A Vlegyásza (Vlădeasa) hegység lábánál, Székelyjó és Havasrogoz (Rogojel) határán található bolygónk egyik leglenyűgözőbb fájának, a hegyi mamutfenyőnek egy példánya. A fa hazánk spontán növényvilágában nem található meg. Története egy székelyjói lakoshoz, Gál Jánoshoz kötődik. A jómódú mezőgazdászt a vidék lakói Gál grófnak nevezték. A környéken sok fát telepített, hogy feljavítsa a leromlott földeket, és hogy megerősítse a települést övező meztelen lejtőket. Gál János Romániában ritka fafajtákat is ültetett, többek között vörösfenyőt és fekete fenyőt. Az elültetett tűlevelűek között volt egy Sequoia, vagyis mamutfenyő is, amelyet a birtokos az Amerikai Egyesült Államokból hozatott.

Az óriásfa, itt a Vlegyásza hegység lábánál, az Úr dombján második hazára lelt, ugyanolyan napfényes nyarakkal, bőséges esőzésekkel, és havas telekkel, ugyanolyan vulkáni rétegen képződött hegyi talajjal, sőt ugyanazon a tengerszint feletti magasságon is. Ma bámulatos koronája csaknem 30 méter magasba nyúlik, masszív törzsei pedig a föld felszínétől nem messze kettéválnak, kerületük 4 m illetve 3,5 m.

Gál gróf sorsa megegyezett a kommunista rendszer üldözöttjeinek keserű sorsával. Székelyjóról deportálták, végül Tordán hunyt el 102 esztendős korában, mintha vitalitását épp a szülőhelyén hátrahagyott évszázados fától nyerte volna. Helyette maradt ez a lenyűgöző fa, amely a Vigyázó csúcsot kémleli, mintha az örökkévalóságnak őrizné az idő folyását…. (Echos Egyesület)

A paszmosi mocsári tölgy

Beszterce-Naszód megye
Paszmos település
Mocsári tölgy
Életkor: 605 év
Kerület: 7,10 m
Magasság: 25 m

A paszmosi mocsári tölgy azokra az időkre emlékeztet bennünket, amikor a helybéli Teleki kastélyt még erdő vette körül. A fa törzsén található fémtáblácskán az „Anno 1406”-os felirat olvasható. Az évszámot a gróf széki Teleki család határozta meg, amely a kastélyt és a hozzátartozó uradalmat a XVII. századtól birtokolta. Paszmost gróf széki Teleki Mihály (1634-1690) erdélyi kancellár szerezte meg, és a család birokában maradt az 1948-as államosításig. A tölgy megközelítőleg 25 méterre az udvarház mögött található. Az idők folyamán a viharok nem kímélték, de sikerült túlélnie ezeket. 1920-ban a villám kétszer is belecsapott. Szerencsére gr. Teleki Ernő (1902-1980), a paszmosi uradalom tizedik és egyben utolsó tulajdonosa, eloltotta a tüzet és megmentette a fát. Ekkor vágott le egy nagy alsó ágat a tölgyről. Az eseményről fotó is tanúskodik. A gróf Teleki Ernő hagyatékában maradt iratokból azt is megtudhatjuk, hogy 1948-ban a tölgy kerülete 640 cm volt.

A paszmosi kastélyt (ahogyan a helybéliek nevezik) az elmúlt évszázadokban többen is megörökítették. (Az épületegyüttes messziről kastélynak tűnik, viszont közelebbről megvizsgálva rájövünk, hogy erődített kúriáról van szó.) A XIX. században készült festményeken, rajzokon a tölgyfa jól kivehető. A paszmosi Teleki erődített kúria leírása megtalálható a neves kolozsvári művészettörténész B. Nagy Margit „Stílusok, Művek, Mesterek” című kötetében (Kriterion könyvkiadó, Bukarest 1977), ahol az óriási tölgyet, mint természeti csodát említi a szerző. A tölgy visszatérő motívumként megjelenik gr. Teleki Ernő víziószerű rajzain is, amelyeket a dobrudzsai kitelepítés évei alatt rajzolt Măcinban (1952-1955).

Jelenleg a kastély gazdátlan és romokban hever. A tölgy viszont rendíthetetlenül áll és őrzi az évszázadok emlékeit, elgondolkodásra ösztönözve az arra járót, aki esetleg kutatja Paszmos és környéke történetét. A tölgy, amely űgy tűnik, hogy az örökkévalóság élő példája, várja, hogy felfedezzék, remélve, hogy ezáltal a kastély is újra életre kel, egy szebb és jobb jövőt hozva ebbe a mezőségszéli, regényes erdélyi vidékre.(Ludvig Daniella)

Ady hársfája

Kolozs megye
Kalotaszentkirály
Kislevelű hársfa – Tilia cordata
Életkor: 115 év
Kerület: (1,3 m-re a földtől) 285 cm
Magasság: 20 m

Kalotaszentkirály-Zentelke központjában, a Kalota partján áll egy fa. A helybeliek Ady hársfájaként emlegetik. Varázslatos hangulatú utcák indulnak innen, hol „nyugodt, nagyságos arcú” kalotaszegiek járnak-kelnek. A falu messze földön híres vendégszeretetéről, vendégfogadásáról, így az évente idelátogató több ezer turista is megáll a fa árnyékában A hely fontosságát jelzi, hogy 1994-ben a helybeliek egy emlékművet állítottak a fa közvetlen közelében.

Ehhez a hárshoz egy lassan legendává dagadó történet fűződik. A történet főszereplője Ady Endre, akit anyai ágon rokoni szálak fűztek a kalotaszentkirályi Viski és Kiszely családokhoz. A költő először 1914. június 6-án, vasárnap délelőtt érkezett Kalotaszentkirályra Boncza Berta – Csinszka társaságában, aki ugyancsak rokonait jött látogatni. A Kiszely portán a fiatal hárs árnyékéba telepedtek le. A költőt megragadta a táj szépsége, nyugalma, és a templomból kivonuló, viseletbe öltözött szentkirályiak színpompás látványa. Elöl jöttek piros csizmában a lányok, a pártát viselő menyasszonyok, a muszulyt hordó menyecskék – s tempós léptekkel az idősebb férfiak és asszonyok.

A költőt foglyul ejtette a látvány. S míg a többiek beszélgettek, megszületett A Kalota partján. Ady előre látta a háború szörnyűségét, s itt, Kalotaszegen megtalálta az annyira vágyott nyugalmat. Még azon a napon a Viski család portáján meg is kérte Csinszka kezét. Az I. világháború idején kétszer látogatott el ide. Az öregek mesélik, hogy látták ülni a hársfa árnyékában. (Kalotaszentkirály Vendégfogadók Egyesülete)

Az aninószai tulipánfa

Hunyad megye
Aninósza
Tulipánfa – Liriodendron Tulipifera
Életkor: 131 év (1880-ban hozták be az országba)
Kerület: (1,3 m-re a földtől) …. cm
Magasság: 30 m

A Liriodendron Tulipifera, vagyis tulipánfa, Észak-Amerika dél-keleti részéről származik. Az aninószai tulipánfa története 1880-ban kezdődött, amikor Maderspach báró, egy nagy kiterjedésű Hunyad megyei birtok örököse Iszkronyban kastélyt építtetett, és melléje pompás kertet telepített. Maderspach Anna Margit, a tulajdonos felesége gondoskodott a kertről, és rövid idő alatt sikerült valóságos dendrológiai parkká varázsolnia. (Igaz mindebből mára csak a tulipánfa maradt.) Figyelmes irányítása alatt, távol országokból hozott kertészek munkája nyomán a kastély kertje méltán versenghetett híres nyugati kertekkel.

1880-ban Maderspach Anna Margit úgy döntött, hogy iszkronyi kertjét tulipánfával egészíti ki, és ezt egyenesen Párizsból hozatja. A hölgy több idegen nyelvet beszélt, és abban az időben többek között Jules Verne-vel levelezett. Az író Maderspach Anna Margit leveleiből, a festői helyekből és tájakból ihletődve írta meg 1892-ben Várkastély a Kárpátokban című regényét.

A történet ma is folytatódik. A fa a 66A számú országút mellett található. Kerítés övezi és ismertető tábla hirdeti különlegességét. Mert a tulipánfa az egyik legkülönösebb fa, amelyből hazánkban alig néhány létezik. Idén júniusban első ízben volt alkalmam virágait is megcsodálni. A tulipánfa nem virágzik életének első éveiben és akár tizenöt év is eltelhet, mielőtt az első virágok megjelennének ágain, de attól kezdve kétszáz éven keresztül rendszeresen virágzik.

Az idő múlásával a tulipánfa egyedül maradt az egykori pompás kertből. A tavacska kiszáradt, a kastély romos állapotba került, a növények kihaltak… A tulipánfa ellenállt az emberek és a hangyák támadásainak, az időjárás viszontagságainak, sőt egy autónak is, amely néhány évvel ezelőtt szaladt bele, és csaknem kitörte!
Habár természeti emlékké nyilvánították, központi védelmet nem élvez, csupán az aninószai polgármesteri hivatal gyógyította meg sebeit, erősítette meg, és állított kerítést köréje. Emellett elhelyezett egy magyarázó szöveget tartalmazó táblácskát és egy padot, amelyen esténként, az évszázados fa koronája alatt, fiatal párok vallanak egymásnak…

Érdekes, ugyanakkor szomorú, hogy az „öreg” törzsének csaknem fele korhadt, és mindezzel együtt képes gyönyört nyújtani a világnak zöldessárga virágai révén – igaz nem minden esztendőben, de amikor nyílik, igazi öröm a helybélieknek. Ma a környék lakói az öreg tulipánt Verne Gyula fájának nevezik, és büszkélkednek vele,
valahányszor alkalmuk adódik. (Bedreag Larisa)

A történeteket rövidített és szerkesztett változatban tettük közzé.

Címkék: , , , , , ,

2 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Hartel Tibor
    Közzétéve: 21.9.2011, 12:44 pm

    Sziasztok – pontositas: a MET versenye nem ‘Románia legöregebb fája’ hanem ‘Gaseste cel mai batran arbore’ – itt szaszvideken. Valoban, az a tolgy a legoregebb teremtes ezen a videken, tudtunkkal. Orvendek hogy beneveztek versenyre, remelem megnyeri. A regio tele van fas legelokkel es oreg fakkal, szebbnel szebbek, de valoban ez a legnagyobb.

  2. A hozzászólás szerzője: Ma lehet még szavazni az Év Fájára Romániában » Think Outside The Box
    Közzétéve: 31.10.2011, 10:57 am

    […] benevezett fák történetei: első rész, második rész. AKPC_IDS += "10362,";AKPC_IDS += "10362,";AKPC_IDS += "10362,";AKPC_IDS += […]

Szólj hozzá!