Think Outside The Box

Transindex rovatok


The Caveman Project | 30.3.2010

Néhány válasz a kritikusaimnak

Két hét múlva lezárul a projekt első fele, legalábbis az én részemről. Sok mindent lehetne még írni, megtárgyalni, elmesélni és meghallgatni. Az olvasók sokfélék, akik mesélnek, úgyszintén. A projekt lényege azonban a próbálkozás-jelleg volt, amelyből mindnyájan tanulhatunk valamit. Éppen emiatt döntöttem úgy, hogy mivel eddig a nyitott, konstruktív olvasóimhoz szóltam, most azokhoz fogok, akik különböző okokból már indulástól elvetették a kísérletemet.

Csibi Magor

Hogy miért? Mindig is hittem a párbeszédben. Változatos társadalomban élünk, ahol ideális körülmények között mindenkinek meg kellene legyen a lehetősége szabadon kifejeznie magát. Remélem, a TOTB-n ez eddig működött.Egy másik oka az írásomnak, hogy akik támadtak, érvekkel vagy anélkül, legalább elolvasták a cikkeimet, és ez csak jót jelenthet. Mindegy, hogy átvettek-e valamit az ötleteimből és gondolataimból vagy sem, változtattak-e az elképzeléseiken vagy sem, mindenki olvasott új kezdeményezésekről, különböző véleményekről. És ez nekem is segített.

A következőkben megpróbálom megcáfolni a leggyakoribb kritikákat, aztán közösen kibonthatjuk a témákat.

1. Egyáltalán nem számít ez a kísérlet, mert csak te csinálod. Egyetlen ember példája nem változtat semmit, a többiek továbbra is szennyezni fognak.

Ez egy meglehetősen gyakori érv. Amikor az Európai Parlamentben voltam, német kollégáim azt mondták, nincs szükség valamilyen klímaváltozással kapcsolatos törvényhozásra, mert az USA, Kína meg India továbbra is szennyezni fog. Ha elfogadtam volna az érvelésüket, sosem gondoltam volna, hogy érdemes valamilyen személyes áldozatot hozni. Úgyse jelent semmit.

Az ilyen érvelés a lehető leghamisabb. Szabad fordításban így hangzana: miért tegyek én valamit, ha a szomszéd nem?

Én egyvalamit tudok: nem szeretem a társadalom mostani állapotát. Hogy sikerül-e változtassak rajta, kevésbé fontos, mint az, hogy a saját életemet meg tudom-e változtatni. Kellemes embereket akarok magam körül, tiszta lakást, tömbházat, negyedet, várost, országot akarok, és pozitív hozzáállást. Ha ez áldozatokat követel és mások meggyőzését, ám legyen.

Észrevettem, hogy a világ változik, legalábbis az én világom. Amióta elkezdtem a projektet, sok minden jóra fordult, közöttük a körülöttem élők viselkedése és hozzáállása.

Ne felejtsük el, hogy akik azt mondják, a többiek úgyis tovább szennyeznek majd, éppen saját magukra gondolnak. Tehát, ha te, kedves olvasó, ezek közé tartozol, próbálj meg néhány napig másképp élni. Nem úgy mint én, hanem ahogyan te akarod. Meglátod majd a különbséget.

2. Mától kezdve többet fogok szennyezni, hogy bebizonyítsam, fölösleges, amit csinálsz.

Ez egy olyan érv, amely a szerzője érzékenységét bizonyítja az ilyen jellegű kísérletet iránt. Annyira zavarja, hogy bármire képes, csak hogy bebizonyítsa, bármit tennénk is, értelmetlen. Nem vagyok jártas a pszichoanalitikában, hogy kiderítsem az ilyen viselkedés okát. De lehet, attól fél, hogy valami jól fog menni, fél a változástól, az újdonságtól.

3. Megbetegszel a hideg zuhanytól/vegetarianizmustól/amiért nincs hűtőd stb.

Ez a kockázat első perctől kezdve fennállt. Én is féltem a meghűléstől, nehéz lett volna náthásan beállni a hideg víz alá. De nem így történt. Nem lettem depressziós, nem ettem titokban karajt, nem fájt a gyomrom, a fejem, nem csorgott az orrom. Néha az egyszerűbb a jobb, velem nálam legalábbis bevált. Nem azt akarom mondani, hogy mind egyformán reagálunk, de megér egy próbát.

4. Ez az egész propaganda, rá akarsz venni, hogy megváltozzunk.

Első perctől kezdve megmondtam, hogy ez nem így van. Én csak leírom a saját kísérletemet, mindenki úgy olvassa és értelmezi a szövegeimet, ahogy akarja. Egyeseket megihlet, másokat irritál. De eddig még senki sem kötött belém, hogy csupán azért írok, hogy egyes embereket felidegesítsek. :) Ha őszinte akarok lenni, igen, szeretném, hogy pozitív hatással legyen másokra, de ezt nem propagandának hívják.

Az is nyilvánvaló, hogy mindent a saját szemszögemből mesélek el. Maga a TOTB az elleni elégedetlenségből született, ahogyan a sajtó a környezetvédelmi problémákat vagy az urban lifestyle-t kezeli, és amilyen irányba a társadalom halad. Ha a vadászat örömeiről, a multicégek “ökóságáról” és jó hatásairól, az erdők és kőolaj pénzcsinálási lehetőségeiről akarsz olvasni, vagy arról, hogy az emberek semmilyen hatást nem gyakorolnak a környezetre, rossz helyen jársz. De ez még mindig nem propaganda. Mi csak bemutatunk egy perspektívát. Sokkal többen beszélnek a fentebb említett témákról, csak rá kell keresni.

5. Miért használok számítógépet, ha amúgy elektromos áramot nem? Amikor írok és követésre ösztönzöm az embereket, szennyezek, és ez ellentétben áll a projekt céljával.

Még mielőtt belevágtam volna a projektbe, elgondolkodtam ezen, és muszáj volt beiktatnom a munkára használt laptopot, mint kivételt. Azt akarom bizonyítani, hogy nagyvárosban is sok minden nélkül lehet élni, de nem kell a funkcionalitásról lemondani. Én ezzel foglalkozom, írok, és ezt online teszem, tehát nehéz lenne a projekt szigorú követését a munkámmal összeegyeztetni.

6. Ha igazán ökó akarsz lenni, ne tarts kutyát, ő is szennyez.

Valaki küldött egy tanulmányt, amely megmutatja, mennyit szennyez egy kutya. Én azért vettem, hogy egy új barátom legyen, aki megtanít toleránsabbnak és nyitottabbnak lenni néhány dolog iránt, amelyekről eddig nem tudtam.

Ha követjük a logikát, miszerint a kutya sokat szennyez, menjünk tovább: egy orangután, egy gorilla, vagy egy elefánt még többet szennyez. Hajrá, irtsuk ki őket, s akkor minden tisztább lesz…

7. A kísérlet nem ér semmit, a szerzője visszatér majd az előző életstílusához, amint befejeződik.

Ezt leggyakrabban a diéták esetében hallom. Minek fogyókúrázni, ha végül úgyis visszatérünk az eredeti állapotba, s megint meghízunk. Itt megint csak azt mondhatom, hogy türelem…

Várom az ellenérveket.

Fotó: Carlos Úbeda/flickr.com

Címkék: , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!