Think Outside The Box

Transindex rovatok


Védett fajok | 24.6.2011

Királynők, királyok, katonák és nimfák: a termeszek birodalma


Termeszkatona (fotó: Ryan Car/flickr.com)

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, volt egy magas tornyokból álló birodalom, amelyben élt egy fiatal, halovány testű termesz királylány. Minden mese így kezdődik, de a történet végére vajon rátalál-e a szárnyaló királyfi a királylányra?

Csata Enikő

A legtöbb ember számára talán egy ismeretlen birodalomról szól ez a mese, de előfordulhat, hogy egyesek ismerik őket, és “fehér hangya” névvel illetik ezeket az apró rovarokat. De valójában kik is ezek a titokzatos “fehér hangyák”? Milyen birodalomban élnek?

A termeszek (Isoptera) rendjébe tartoznak. Euszociális rovarok a hangyákkal, a méhekkel és a redősszárnyú darazsakkal együtt. Egy euszociális rendszerben átfedő nemzedékek vannak, valamint a szaporodóképes egyedek mellett kialakul más tevékenységeket is elvégző steril dolgozó egyedek csoportja. A termeszek, bár hangyáknak néznénk őket, valójában a csótányok legközelebbi rokonai.

A termeszvár szolgál lakóhelyül. Itt élnek a királynők, király, nimfák, dolgozók, katonák és a lárvák. A várban kiváló építészeket találunk, akik magasba emelkedő tornyos épületeket, magas oszlopokat, támpillérek rendszerét hozzák létre. Az épületek bejáratánál katonai őrszolgálat torlaszolja el szükség esetén az ellenség elől a bejárati ajtót, ezáltal védve a kolónia lakóit.


Termeszvárak (fotó: Stanislav Snäil/flickr.com)

A várban a legnagyobb szoba a bölcsőde, ahol a királynő folyamatosan hozza világra utódait. A „birodalom” megalapításakor a fiatal királylány kirepül a családi fészekből párt keresni magának, és a nászrepülés során egy ereje teljében lévő hím csatlakozik hozzá. Az új királyi pár együtt kezd a fészeképítésbe, és a hím, betartva a hagyományokat, csak ezután párzik a királylánnyal. A király a kolónia fejlődése során a királynő mellett marad, és többször megtermékenyíti. Az első utódokból csak dolgozók lesznek, majd később alakul ki a katonák kasztja.

A lárvák fiatal, ivaréretlen, szárnynélküli egyedek. A munka elvégzésében az utolsó stádiumban levő lárvák is részt vesznek. A nimfák szárnykezdeményekkel rendelkező, az ivaros egyeddé válás előtt álló egyedek, ők is kiveszik részüket a termeszvárban zajló tevékenységekből. A királynő vagy király pusztulása esetén átvehetik ezek szerepét.

A dolgozók steril felnőtt egyedek, a kolónia populációjának nagy részét ők képezik. A termeszeknél egyaránt lehetnek hímek és nőstények, ellentétben a hangyákkal, méhekkel és darazsakkal, ahol csupán nőstény dolgozókat találunk. Ők felelősek az alagutak, tornyok, falak építéséért, valamint ezek karbantartásáért és a táplálékszerzésért. Ugyanakkor ők töltik be az óvónéni (vagy óvóbácsi) szerepet is, hiszen az utódok felnevelése és gondozása is az ő feladatuk. Szárnyatlanok, fejletlen szemük és ivarszervük van.

A katonák szintén steril felnőtt egyedek, amelyek kifejezetten a kolónia védelmében játszanak szerepet. Rágójuk annyira a harcra specializálódott, hogy nem tudnak táplálkozni, ebben a dolgozók segítenek nekik, ők etetik, akárcsak a lárvákat.

A termeszek táplálékát cellulóztartalmú anyagok képezik, s ezek emésztésében különböző szimbionta sokostoros egysejtűek segítenek. A termeszek koprofágia, vagyis ürülék-fogyasztás révén tudják szimbiontáikat átadni utódaiknak. Egyes fejlett fajoknál szimbionta nélkülieket is találunk, ők viszont gomba-termesztéssel foglalkoznak, az így termesztett gombákkal táplálkoznak.

Bizonyos fajoknál egy kolóniában több millió lakos is található. A kolóniák életideje változó, akár a huszonöt évet is megérhetik. Egyes fajok a fában, mások föld alatt hozzák létre fészküket, de magasabbrendű termeszek a földfelszíntől számított több méteres magasságú várakat hozhatnak létre. A táplálékforráshoz vezető ösvények kialakításában, veszély esetén a riasztásban, de akár az újabb oszlopok helyének kijelölésében is fontos szerepet kapnak különböző feromonok.


Reticulitermes sp. dolgozók, katona (fotó: Alex Wild)

A világon kb. 2000 termeszfaj ismert, ezek túlnyomó többsége trópusi elterjedésű. Európában is megtaláljuk e csodálatos világ képviselőit. Körülbelül tíz termeszfaj található Dél-Európában. Az európai termeszek rendszertana eléggé bizonytalan. A legfontosabb génusz a Reticulitermes (Rhinotermitidae család), amely öt fajjal van jelen a Földközi-tenger térségében.


Szőlőtermesz kolónia Dél-Bulgáriában – dolgozók, nimfák, katonák (fotó: Markó Bálint)

E génusz fajai széles körben elterjedtek: Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban, Bulgáriában és máshol a Mediterráneumban. De Románia déli részén (pl. Dobrudzsában) is találkozhatunk ilyen lényekkel, itt amolyan kisebbfajta fejedelemségeket hoz létre a szőlőtermesz (Reticulitermes lucifugus) (Rossi, 1792), amely őshonos faj. Kolóniáit lombhullató erdőkben, a földben alakítja ki, hatalmas várakat, mint egyes rokonai, nem hoz létre.


Szőlőtermesz-kolónia Dél-Bulgáriában. Fotó: Markó Bálint

A kolónia mérete fokozatosan növekedve elérheti a 130 egyedet is. Összehasonlításképpen egyes afrikai rokonfajoknál akár több millió egyed is lehet egy kolóniában. A szőlőtermesz fő táplálékforrását elsősorban elhalt faanyag képezi, de más cellulóz tartalmú anyagot is elfogyasztanak, amelyet a dolgozók gyűjtenek és szállítanak a fészekbe.

Sajnos nagyon keveset tudunk e faj elterjedéséről Romániában, még az is elképzelhető, hogy egyéb rokon termeszfaj is jelen lehet az ország területén, elsősorban a tengeri kikötők környékén, ahova véletlenül behurcolhatták a Mediterráneum valamely szegletéből.

Számos termeszfaj invazív és kártékony, ugyanakkor egy sem védett. Fontos szerepet töltenek be a földigiliszták mellett a tápanyagok körforgásában, alagútjaik révén biztosítják a talaj szellőzöttségét. Romániában, mivel keveset tudunk a szőlőtermeszről, és tőlünk északabbra nem találjuk meg a fajt, érdemes lenne védeni. Így talán többet megtudnánk az általuk alkotott világ elterjedéséről, rejtelmeivel és titkaival együtt.

A szerző a BBTE Biológiai erőforrások kezelése és védelme magiszteri szak elsőéves hallgatója

Válogatott szakirodalom:
Uva, P., Clément, J-L., Austin, J. W., Aubert, J., Zaffagnini, V., Quintana, A., Bagnères, A-G. (2004). Origin of a new Reticulitermes termite (Isoptera, Rhinotermitidae) inferred from mitochondrial and nuclear DNA data. Molecular Phylogenetics and Evolution 30: 344-353.
Vargo, E. L., Husseneder, C. (2009). Biology of Subterranean Termites: Insights from Molecular Studies of Reticulitermes and Coptotermes. Annual Review of Entomology 54: 379–403.

Címkék: , , , , ,

4 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Gabika
    Közzétéve: 24.6.2011, 4:21 pm

    ügyi nagyon:Dpuszpusz:*

  2. A hozzászólás szerzője: Robi
    Közzétéve: 24.6.2011, 8:18 pm

    Nagyon buszke vagyok rad Enci…..

  3. A hozzászólás szerzője: Mufika :)
    Közzétéve: 25.6.2011, 2:22 pm

    Erdekes es jooo :) ugyes

  4. A hozzászólás szerzője: Lehelke:D
    Közzétéve: 26.6.2011, 7:56 pm

    jo a ciked :) ugyi vagy puszika :*:*

Szólj hozzá!