Think Outside The Box

Transindex rovatok


Pró és kontra | 23.6.2011

A manele dicsérete – pró és kontra

„Szia, ismersz valakit, aki kedveli a manelét és tud írni?” „Hehe. hát nem…” „Nem… manelét kizárólag stoppolt kocsikban hallgattam, azok a sofőrök meg már messze járnak.” „Hát a barátaim közt nincsenek. Van egy ismerősöm, aki régebb gyűjtötte, mert a szövegük szórakoztatta.” „Embert nem ismerek, aki kedveli a manelét :D” „Nem, de állítólag Bálványoson a kézdi ifjak 5 ezerrel hallgatják.”

Bakk-Dávid Tímea

Tény, hogy magyar (és román) „elitkörökben” köznevetség tárgya a manelét hallgató „kokölár”. Aki manelét hallgat, lehet bunkó „kártieres”, „slápos” paraszt, „foicában” menőző, gyanús foglalkozású egyén, vagy ha nőnemű, akkor legalábbis „picipánkó” (pitzipoanca). Körülbelül így lehetne összefoglalni a manelistákkal szemben széles körben osztott előítéletek magvát. Ez a kép még kiegészülhet etnikai vonatkozású, rejtetten vagy nyíltan rasszista elemekkel is: a manelista „sötétbőrű”, minden valószínűság szerint roma vagy „elcigányosodott”.

Érdekes módon a román elitisták elsősorban cigányozzák, a magyarok románozzák a manelistát, elhallgatva vagy figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy a műfaj nemre, korra és etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül „szedi áldozatait”, és egyre népszerűbb például a magyar fiatalok körében is.

Függetlenül attól, hogy kik hallgatják, mi is a baja a közvélemény egyik felének a manelével? A sematikusnak, primitívnek elkönyvelt dallamok, hangszerelés és dalszövegek; az ügyeskedésre, nem becsületes jövedelemszerzésre, „smekerségre” buzdító (?) üzenet; a nőkről alkotott, meglehetősen egyoldalú, diszkriminatív gyakorlatokat promováló, sértő vélemények; a „kulturálatlanság”, „erkölcstelenség” terjesztése. Még vannak a zenéhez magához különösebben nem kapcsolható, ám előítéletes módon „manele-rajongói” magatartásként beazonosított jelenségek is – pl. „döngetnek a zenéjükkel”, „huligánok”, „szemetelnek és tökmagoznak” –, amelyeket a közvélemény ugyancsak elítél, és ezeket a megvetendő szokásokat összekapcsolja a manele-hallgatókkal.

Ám ha objektíven próbáljuk szemlélni az ellenérveket, eszünkbe juthat: hát nem próbálták meg megbélyegezni a 20. század folyamán kvázi az összes, később mainstreammé váló zenei mozgalmat is? A „rabszolgák zenéjének” kedvelői, a hosszúhajúak, a büdös hippik, a metálos sátánisták, a gengszter hip-hoposok, a rasztások mind megkapták a magukét annak idején. Olyan nehéz elképzelni vajon, hogy „kiforr” a manele is egyszercsak?

Adi Schiop az ördög ügyvédje szerepet vállalva gyakran ír provokatívan pozitív hangon a román kulturális folyóiratokban a manele szubkultúrájáról. Szerinte a manele voltaképpen az amerikai álom kapitalista-liberális értékeinek egyfajta naiv, kelet-európai értelmezése, ahogyan a kommunizmus bukása után a roma „lautárok” és vegyes közönségük az új társadalmi helyzetet megpróbálták dalokban megfogalmazni. Schiop szerint azért „temették” el a román elitek a manelét, mert míg a hip-hop trendi, külföldi, kúl műfajként hódított teret Romániában, a lázadók és progresszívek zenéje lett, addig a manele megmaradt helyinek, az alulképzettek zenéjének, divatjamúlt elektronikai hangszereléssel, ráadásul konformista, konzervatív (pl. a család fontosságát hangsúlyozó) üzenettel. Pedig a manele az átlagrománhoz közelebb áll, mint az import műfajok; mi is kokalárok vagyunk, szokjunk hozzá a gondolathoz, hogy ez országbrand – ironizál a szerző.

Kicsit talán más a motivációja a románul jól nem tudó, de manelét kedvelő székelyföldi fiatalnak, ám őszintesége kétségtelen: szerinte a manele „vidám”, „jól lehet rá táncolni”, „jól érzem magam, ha manelere bulizhatok”. Természetes jelenség a műfaj terjedése a magyar rajongók közt? „Értéket”, és milyet képvisel a manele? Szóljuk-e le, tiltsuk-e ki az „igényes” bulikból, rádiókból? Egy magyarországi politikai elemzőt és egy romániai magyar rádiós műsorvezetőt kértünk fel, osszák meg gondolataikat a témáról.

Az “antimanelist” szemlélet, mint a kirekesztés eszköze

Ámon Kata nemzetközi kapcsolatok szakértő

Gyakran figyelmeztetnek közszereplők a manelejárvány terjedésére. Eddig magyarországi manelerajongóként Romániában nem kellett kritikáktól tartanom: a nyugati úgyse ért semmit, csak vigyorogva rázza magát az általa arabnak hitt zenére – tudom, mert kipróbáltam Budapesten. De ez sem tartott sokáig, mert a vendégmunkás Gábor-cigányok (igen, oximoron, de a szélsőjobboldali fantázia sokmindenre képes) a manelét már a magyarországi tanyákra is exportálják, de félelemre nincs ok: szerveződik ellenük a Betyársereg, hogy helyreálljon a közrend.

A maneléről, mint zenei stílusról csak annyit tudok mondani, hogy nagyon szeretem. A kedvenceim Florin Salam és Sorinel Pustiu. Ez az irónia most nem nekik szól, hanem annak az igen elterjedt személyes, sőt sokszor már inkább politikai törekvésnek, hogy valakit a zenei ízlése alapján bélyegezzenek meg, vagy épp ellenkezőleg: az alapján próbálja hangsúlyozni felsőbbrendűségét – legyen az erkölcsi, kulturális, etnikai.

Hirdetések, étteremkritikák hívják fel a figyelmünket még magukat liberálisként meghatározó lapokban is arra: nem kell aggódnunk, ezeken a helyeken nem fogják kifinomult érzékszerveinket a manelével megfertőzni. Nem túl korrekt játék ez, de végül is ahhoz már európaiak vagyunk, hogy ne írják ki: „ide aztán nem járnak se cigányok, se bunkó prolik”.

A manele szó rövid és tömör megfogalmazása mindazoknak a problémáknak, nem kívánatos társadalmi szereplőknek, amikkel és akikkel az átlagember nem akar szembesülni, érthető tehát, hogy – népszerű nyelvhasználattal élve – a járvány ellen különböző karanténokat igyekszik létrehozni. De akárhogy is nézzük, a társadalmi kirekesztés, történjen bármennyire kifinomult módszerekkel is, se nem hasznos, se nem szép dolog.

Bezzeg az autólopás és egyéb bűncselekmények, a nők elnyomásának népszerűsítése az? Kérdezi a fejemben lévő antimanelist mindeközben, és ebben teljesen igaza is van: mert nem az. Csakhogy úgy beállítani, mintha a manele kizárólag erről szólna, az egyszerűen csúsztatás: a maneák többségének ehhez semmi köze, ahogy azoknak a lautaroknak sem, akik a pop és a Casuta noastra között eljátszanak pár maneát a keresztelőkön és esküvőkön. Azt szintén nem gondolnám, hogy Printesa de Aur például kevésbé emancipált, mint Inna, sőt.

Természetesen nem arról van szó, hogy ne lenne sok olyan manea vagy olyan klip, ahol, hogy finoman fogalmazzak, nem társadalmunk kifinomult középosztálybeli értékei tükröződnek vissza, és ahol a nők ne szexuális tárgyakként jelennének meg. És azt sem mondom, hogy ez nem probléma. Ezek ellen igenis küzdeni kell, de a manele elutasítása nem erről, hanem egy teljesen másfajta küzdelemről, ami a megkülönböztetésért zajlik.

Mert a társadalmi normák betartása és a nők jogainak elismeréséért, betartásáért folytatott harcban a rockerek, diszkósok, rapperek, deszkások, stb. ugyanolyan rosszul állnak, mint a manelistek. Éppen ez az, amiért nem csak igazságtalan, hanem veszélyes is ez a játék.

A manelistezés bűnbakképzéssé alakul, amelynek hatására a manele közönségeként azonosított emberek hirtelen felelőssé tehetőek az ország minden gondjáért. Ennek hatására a megfelelő zenei ízléssel megáldott polgárok még akár a manelét hallgató megkéselésére is képesek, de az erkölcsi fölény már úgyis eldőlt, kulturális alapon.

A kirekesztés kulturális alapjainak felépítése közben fel sem merül annak a gondolata, hogy nemcsak a középosztálybeli ízlésnek megfelelő szerzemények fogalmazhatnak meg társadalomkritikát. A manelét úgy interpretálják, mint ami szükségszerűen a normák megszegésére buzdít, miközben a maneák nem maffiózók reklámvideói, hanem azt próbálják tükrözni, amilyen a jelenlegi társadalom, olyan helyzeteket idéznek fel, amelyekkel az emberek naponta szembesülnek.

Azt sem szokás figyelembe venni, hogy sok esetben a maneleéneklés éppen hogy az egyetlen viszonylag biztos megélhetési forrás a manelist számára. A manelist a közbeszédben sosem áldozat vagy legalábbis pozitív szereplő, pedig sok manea éppen a szegénységből való kitörésről szól.

Azt azért fontos kiemelni: semmi értelme azt gondolni, hogy a manele egyetlen dologról szól, hogy a maneleénekesek valamilyen módon képviselik azt, amiről énekelnek. Amikor Michael Jackson a Smooth Criminal klipjében játszik, akkor éppen maffiózó, amikor azt énekelte, hogy mindegy, hogy az ember fekete vagy fehér, tényleg úgy gondolta? Akkor Florin Salam egy olyan bűnöző, aki ugyanakkor rendszeresen olvassa a Bibliát, és titokban újranősült?

Annyira hozzászokott mindenki a manelistek erkölcsi és kulturális alapú elítéléshez, a kigúnyolásukhoz, hogy nem tűnik fel: minden szempontból kettős mércét alkalmaznak velük szemben, és mivel ők vannak olyan helyzetben, hogy meghatározzák azt a bizonyos mércét, ez a cselekedet többet jelent annál, mint hogy eldöntjük, Copilul de Aur jobb-e Justin Biebernél: a társadalom bizonyos tagjainak kirekesztését szolgálja.

Alulképzett zene,
az alulképzettek zenéje


B. Szabó Zsolt zenész, az Erdély FM műsorvezetője

„Az alulképzettek zenéje”. Tudományosan is lehet boncolgatni a témát, de kilyukadunk egy ördögi körnél, ami szociológiáról, antropológiáról vagy akár néprajztudományról szól, de semmiképp nem magáról a zenéről.

Hogyha zeneileg határolt körökben próbáljuk értelmezni a manelet, akkor a balkáni és török zenei kultúrából kiragadott, román népzenével és poppal kevert egyveleget kapunk, ami már indulásból rossz ízű, azonban egy olyan kompromisszumot jelent hangzásában, ami tökéletesen beletalál a vitaindítóban lefestett kultúrkör füleibe.

Kevés kivétellel egyszerű, ritmusos, jellegtelen zene. Nem igényel semmilyen hozzáállást, részt vállalást vagy bármilyen nemű zenei kultúrát, tudást. Alulképzett zene. Nagyon fontosnak tartom megjegyezni ugyanakkor, hogy akik zenélik, az esetek többségében, nagyszerű nép-, de akár jazz-zenészek, nagyszerű hangszeresek.

A manelét ért vádak majdnem kivétel nélkül kultúrát vagy népcsoportot céloznak, nem pedig magát a zenét, pedig az ellentétek magva valahol ott keresendő. Akár a zenét, akár a belefoglalt üzenetet nézzük, majdnem minden kultúrának megvan a maga jellegtelen zenéje.

Magyarul mulatósnak mondjuk ezt a korcs, giccs zenét (Kaczor, 3+2 stb.). Zeneileg kb. ugyanarról beszélünk, csak a magvakat kell máshol keresni, és apropó a zenészek tudása: a magyar mulatósok többségét egy ócska szintin akkordozva el lehet muzsikálni. Vagy ott van a „székely pop”, ami egyre szélesebb körben elterjedt. Zeneiségét tekintve legalább olyan alja, semmi, mint a manele. Ami pedig a szövegvilágot illeti…, inkább hallgassanak az erdélyi magyarok olyat, amit nem értenek, ahhoz is ugyanolyan „kokölár” koptatott farmer és adidász jár, csak a „mercit” nehéz megvenni mellé.

Érdekes, hogy egy nyugati ember manelet hallva jobb esetben balkáni zenét azonosít, vagy az esetek többségében észre sem veszi, hogy szól valami. Hogy a magyar ember miért hallgat manelét? Mert jár vele egy viselkedésforma, egy nem is kicsit perverz és exhibicionista bulizós forma, és nem utolsó sorban egy jellegtelen, ugyanakkor (anyagiakban) olcsó és kényelmes társadalmi státusz. Egy megkülönböztető társadalmi jegy, ami mára érdektelenséget vált ki, és az elit elutasítását, emellett kialakít egy anyagiakban tobzódó látszat-elitet, amely az életvitelében megpróbálja az eliteket, a celebeket utánozni (főként előadók esetében). Ilyen szempontból kiforrt valamivé a manele is.

Vannak olyanok is, akik “felsőbb kultúrkörökből” valók, és nem tagadják, hogy manelét hallgatnak, sőt. Ez már érdekesebb történet és végtelenül sznob. Ez a réteg mangát néz, virágosat tetováltat és manelét hallgat, így lesz teljes a kortárs alter művész-tudós kép. Ebben az esetben a manele bizsuként szolgál, amit úgy viselhet magán, mint egy olyan jegyet, amelyet társai elutasítanak.

A manele szövegi tartalmát tekintve, való igaz, hogy kevésben különbözik a legtöbb kommersz, mainstream hip-hop, R&B zenéktől, de van azért egy lényeges különbség. Míg a hip-hop – legyen az bármilyen – rendelkezik és átitatódik egy kiforrt underground, szubkulturális háttérrel, addig a manele csak összelopkodja a kommersz elemeket, és próbál megélni belőlük (látszólag sikeresen). Ez az oka annak is, hogy soha nem lesz ebből a kutyából szalonna. Ezért nem fog ez a „műfaj” soha kiforrni, mert nincs melegágya: sem eszmei, sem irodalmi, sem történelmi, sem zenei stb.

Az eddig megbélyegzett, fent említett műfajoknak (hippi, metál, hip-hop, punk stb.) mind volt egy meghatározó korszaka, egy korszellem, társadalmi vagy épp politikai helyzet szülte őket, ha nem, akkor maga a zene hordozott magában egy üzenetet vagy épp eszközként szolgált valami kifejezésére.

A manele ezzel szemben egy kényelmes középutat ígér, egy olyan szintű jellegtelenséget, ami a hallgatóit is jellemzi. Eszközként szolgál „henyélőknek”, hogy elmondhassák, hogy măcar zenét hallgatnak. Tökmagoláshoz, köpködéshez és a táncparketten tapizáshoz tökéletes hozzávaló. Még hallgatni sem kell, csak szól. Arról énekel, amit szidni szeretünk (-nek), amire vágyunk (-nak), és amivel danolászva azonosulunk (-nak).

Szóval: ne szóljuk le, ne is szóljunk róla, de a rádiókból irtsuk ki, és világosítsuk fel a magyarországi zenei szerkesztőket, hogy bármennyire is annak hat, nem azonosítható balkáni zeneként, bármennyire is autentikus szagú, nincs semmilyen hagyománya, és nem is kell neki teremteni.

Egy rádiónak hivatása zeneileg informálni és nevelni a hallgatóit, manelevel ez lehetetlen, bizton állítom.

De buliból és sznobiból le lehet stoppolni a tengerpartra Guta koncertre, és „ereszdelahajamat” módon jellegtelenkedni egy éjszaka erejéig.

Szerinted van létjogosultsága a manelének?

View Results

Loading ... Loading ...

Címkék: , , , , , , , , , , ,

17 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: bacsa
    Közzétéve: 23.6.2011, 2:48 pm

    a legutolso mondat a bal oldalon, az mellefogas, ugyanis Justin Bieberek meg Rebecca Blackek azok tulajdonkepp az Egyesult Allamok “manelistai”. 😀

    komolyra forditva a szot, szerintem azert nincs bunbakkepzesrol szo. Senki sem serti meg a normalis bunozoket azzal hogy feltetelezi, Manelet hallgatnak bunozes kozben (vagy utana). 😀

    Azzal viszont egyetertek (megkomolyabbra forditva a szot), hogy a manelista szovegek es lebutitott stilus valoban a tarsadalmat tukrozi, igy termeszetes hogy nepszerusegnek orvend.

    • A hozzászólás szerzője: Ámon egy CEU-n tenyésztett internáci ballibsi
      Közzétéve: 28.11.2015, 11:57 pm

      annyi köze van a magyarsághoz, mint Soros Györgynek – aki kitartja őt meg a többi hasonszőrűt a CEU-n Büdöspesten

  2. A hozzászólás szerzője: boszor
    Közzétéve: 23.6.2011, 3:28 pm

    Kata megközelítése nagyon érdekes, eszembe nem jutott volna továbbgondolni, mi jön azután, hogy nem tűri a fülem a manelét, mint zenét (ugyanúgy, ahogy pl. a magyar mulatóst sem).

  3. A hozzászólás szerzője: Halford
    Közzétéve: 23.6.2011, 9:54 pm

    Ámon Kata szövege kitűnő védőbeszéd lehetne a metál mellett is, ha helyettesítenénk a “manea”, illetve “manele” szavakat a “metál” szóval. Mert hát a metállal szemben is hasonló előítéletek vannak, főleg humán értelmiségi körökben.

    • A hozzászólás szerzője: Zoli
      Közzétéve: 24.6.2011, 9:05 am

      Én is értelmiségi vagyok, méghozzá tanár, és a metált hallgatom, nem manelet. S nem vettem észre semmiféle előítéletet. Persze, nem csapok agyon senkit, s nem megyek szakadt koszos farmerben dolgozni.

  4. A hozzászólás szerzője: Lehel
    Közzétéve: 23.6.2011, 9:57 pm

    Nekem az a véleményem, hogy a mindenki által elfogadott pop mocsok hasonlóan alja szövegekkel örvend hatalmas sikereknek, zeneileg meg még ott sincsen. A manelét meg divat utálni. Nem állok ki különösebben a műfaj mellett, csak az zavar, hogy ha az egyik műfajban észreveszi mindenki a negatívumokat akkor miért nem teszi azt a másikkal is.

  5. A hozzászólás szerzője: András
    Közzétéve: 23.6.2011, 10:17 pm

    Érdekes megközelítés? Nem mondanám. Ha mindazon a társadalmi jelenségek, amikről Kata ír valóban felmerülnének a manele-vel kapcsolatban, akkor legalább egy olyan erőteljesen elkülöníthető és sajátos eszmei rendszer volna mögötte, mint a Zsolt által hozott példák. Akárcsak ahogy az is áll, hogy a manele pontosan azért nem rendelkezik ilyesmivel, mert összelopodott elemekből épül fel, aminek az egyik célja az igénytelen szórakoztatás, a másik pedig a profit. A gazdasági tőke újratermelésének egyik leghatásosabb eszköze a kulturális tőke, vagyis a kulturális javak tranzakciója, ami a manele esetében, ennek népszerűsége okán, nem csak, hogy adott, de inherensen bennefoglalt célja is volt (akinek ez nem tiszta az nézzen utána Pierre Bourdieu munkásságának). Tudom, azáltal, hogy igénytelenségről és igényességről beszélek, azonnal beírtam magam azok közé, akik másokat zenei ízlés alapján megítélnek, de ez nem zavar. A manele-vel kapcsolatban nem az előadók esetleges etnikuma zavar, ezt csak azért mondom, mert Kata cikke nagyon erősen erre megy rá, hanem az irritál, hogy nem minőségi, nem kidolgozott, sekélyes zeneileg is, szövegileg meg méginkább. A manele szövegeibe társadalmi szemléletmódot magyarázni (“a szegénységből való kitörésről szól…”) olyan, mint amikor valami amerikai redneck a Szűzmária arcát látja egy pirítóson: vagy nincs ott, vagy csak erőltetve. Visszatérve az elejére: a “csajozok, költöm a pénzt, menő vagyok, kemény csávó, ilyen autóm van, akkora palotám” – ezt hadd ne nevezzem eszmeiségnek, jó? Azt pedig, hogy a szövegekben felmerül, hogy milyen úton-módon törtek ki a szegénységből, végképp nem nevezném eszmeiségnek – ténynek igen, de semmi olyasminek, amire büszke kellene lenni, vagyis ország-világ elé kellene tárni (már amennyiben ezek valós történések és nem a szokásos keménykedés a, pont a kulturális tőkén keresztül a gazdasági tőkére hajtó zenei cégek által válogatott előadók részéről).

    Inkább az érdekes, hogy Katában fel sem merül, hogy esetleg valóban ízlés okán nem tetszik valakinek a manele. Ez a tipikusan nyugati ultra-multikulturalizmus rögeszmésen polkorrekt hozzáállása, amely főleg kulturális téren több kárt okoz, mint hasznot. Különösen olyan esetekben, amikor olyasfajta, a szó legszorosabb értelmében, szub-kulturális jelenségeket is véd, amire semmi oka. Ki kellene már nőni abból a kultúr-romantikából, hogy bármi, amit emberek hoznak létre kultúrális téren az értéknek minősül – és főleg abból a polkorrekt romantikából, hogy minden, ami hátrányos helyzetű rétegektől származik, az duplán olyan értékes. Különbséget kell tenni: a raggae értékes, a manele nem az. Nem az előadók eltérő etnikuma miatt, főleg, hogy a két etnikum hasonló gazdasági tőkével rendelkezett valamikor: semmivel – amiatt, hogy a raggae igényes, kidolgozott, eszmeiséggel rendelkező kultúrproduktum. A manele nem az. Annál is inkább, hogy a raggae már indulásakor az volt, a manele meg a csúcson sem az.

    Részben előre tudom vetíteni a lehetséges válasz(oka)t: ki vagyok én, hogy eldöntsem mi az értékes, igényes stb. Tetszik avagy sem, ennek tényszerű és objektív változói vannak, zenei téren zeneelméletnek hívjuk, társadalmi téren axiológiának. Ezek mentém pedig egész egyszerűen tisztázható, hogy melyik zenei műfaj érdemelne meg olyan védelmet, mint amit a manele kezdett élvezni az utóbbi években: a magyar mulatósón kívül mindegyik.

  6. A hozzászólás szerzője: istvanb
    Közzétéve: 24.6.2011, 12:49 am

    Nem értek egyet Zsolttal, mikor azt írja, hogy nem azonosítható balkáni zeneként.
    Nagyon érdekes körülnézni a félszigeten, egészen hasonló a maneahoz a turbo folk (Szerbia) Csalga (Bulgária) Tallava (Koszovó). A chalga a klipek minősége (pénz.) alapján egészen mainstreamnek tűnik a déli szomszédainknál… de ott is lehet nem nézni tévét, nem hallgatni rádiót, rászólni a taxisra :) „Manelele exista la noi bulgari de mult timp deja. Zim cine alta canta ca Tsvetelina in Romania. Eu sinc un Valah ca Tsvetelina (Roman bulgaresc) si ascult manele romanesti dar nu am gasit alta ca ea” – írja valaki egy közös bulgár-román klip alatt http://youtu.be/EQoUFSIo_7E

  7. A hozzászólás szerzője: Zoli
    Közzétéve: 24.6.2011, 9:06 am

    Lehet en vagyok lemaradva, de a hip-hopot nem lehet meg kulturalisan megturt mufajnak tekinteni. Temajaban hasonlosag is talalhato a manelevel: biccsek, drogok es a homik, midegyiknek megvan a megfeleloje a maneleben.

    • A hozzászólás szerzője: color
      Közzétéve: 24.6.2011, 1:58 pm

      nincs igazad, szerintem van nagyon igenyes hip hop! en hallottam nagyon jellegtelen rock zenet is..

    • A hozzászólás szerzője: color
      Közzétéve: 24.6.2011, 2:02 pm

      es ha mar a biccsek a drogokrol es a homikrol van szo akkor….
      szerintem Kurt Cobain, Freddie Mercury es sorolahtanm talan nem voltak drogosok? szerintem egy rockstar akkor rockstar ha holtreszeg…:))

  8. A hozzászólás szerzője: FK
    Közzétéve: 24.6.2011, 12:30 pm

    A Hip-Hop védelmében egyetlen link is megteszi, ennél többet kár is mondani: http://www.youtube.com/watch?v=7CrinUeettw

    • A hozzászólás szerzője: color
      Közzétéve: 24.6.2011, 2:09 pm

      A roman oldalon is vannak erdekes zenek.
      pl ha mar manelelor van szo meg lehet hallgatni milyen egy roman folkzenevel keveredet hiphop….szerintem igenyes es tenyleg uj!

  9. A hozzászólás szerzője: FK
    Közzétéve: 24.6.2011, 1:04 pm

    Érdemes elolvasni, vagy átnyálazni picit a következőt is, látszik rögtön, hogy mit jelent egy szervezettebb, értelmesebb társaság munkája, amelyik kultúraként kezeli a Hip-Hopot. A manele és a rapzene között valóban annyi a közös, hogy a szar, tévében nyomatott számokban sok a hasonló téma és megnyilvánulás, de itt el is válnak az útjaik.

    Tehát: http://www.declaration-of-peace.com/en/

  10. A hozzászólás szerzője: Kapcabetyár
    Közzétéve: 24.6.2011, 6:10 pm

    Jacko letett valamit az asztalra és megkerülhetetlen fogalom, sőt, ikon lett a popéletben, ugyanúgy, ahogy pl a Black Sabbath a rockban, az Iron Maiden a metálban vagy a Wu-Tang a rapben. Viszont egy dolog a szerepjátszás, más dolog az uszítás. Nem vagyok épp egy ultraliberális hippi, de a győlöletkeltés nem kéne a zene- illetve dalszövegírók dolga legyen. Hogy miről beszélek? Amikor a kis önjelölt gangszta arról rímszövegel, hogy lődd le a másik banda tagjait mer nekik más színű a fejkendőjük, vagy amikor a nagyhajú bőrös-vasas csákó arról károg, hogy öld meg a keresztényeket, akkor nem csoda, hogy a média egy-két elszigetelt példával azonosítja az egész műfajt és sztereotipizálják a hoppereket hogy gengszterkednek, a rockereket hogy sátánimádók, a goásokat hogy drogosok és a többi és a többi. A manelében viszont NEM elszigelelt jelenség a nők tárgyként való kezelése, a becstelenség mitizálása, sőt, éppen a manele szövegeinek egyik legfőbb motívuma az ELLENSÉG, a dusman, aki áskálódik, irigykedik és mint olyan, semmi létjogosultsága nincs. Túlzás lenne azt állítani, hogy ez a szövegvilág már kissrác kora óta azt sugallja a hallgatóinak, hogy ha eleget lopsz és csalsz, akkor mindenki más irigy lesz rád és az ellenséged lesz? Nem hinném…

    Akit pedig érdekel a téma lájtosabb megközelítése, az kukkolja meg ezt: http://2econdskin.blog.hu/2008/03/28/manele

  11. A hozzászólás szerzője: Maffiavezérek, szofisztikált nők – Kelet | Rajtmester
    Közzétéve: 30.6.2012, 9:04 pm

    […] nézettségű tévés talkshow-t vezetett. Romániában a manele ugyancsak nagyon népszerű, ám komoly antimanele kampányok is folynak – amelyek gyakran kapcsolódnak össze a helyi szélsőjobb érvelésével, hiszen sok […]

  12. A hozzászólás szerzője: Lapajka
    Közzétéve: 7.7.2015, 2:19 am

    Jaj gyerekek… értelmiségi fellengzés, hangzatos szakszövegek lózungok szakértés… hagyjuk már el magunkat…! Baszki, a ganxta rap vagy a techno trance house “zenékről” is írjatok már ilyen PHD-ket, hadd művelődjünk … nevetséges… nevetségesebb sokkal mint egy őszinte manele rajongó román tini.. akikhez mellesleg volt szerencsém, bejárván Romániát, és tündéri, és egyáltalán nem buta emberek.. Attól hogy egy zenei stílus, nem a miénk, nem a kultúrkörünk, nem kéne már ilyen sommás és mély “szakvéleményeket” okostojáskodni, mert az illető aki ilyet próbál, az csak a maga szánalmassága bizonyítékát teszi le… de az adott stílusról semmi autentikusat nem mutat be… bocs de én a manelére vagyok vagy lennék itt kiváncsi, nem pár önjelölt műszakértő öncsillogtató semmitmondására..! Én nem szégyellem, sosem titkoltam, hosszú évek óta vagyok manele rajongó… imádom a manelet. Denisa, Claudia, Mr Juve, Salam, Asu és a többiek nagyon sok boldog percet és órát szereztek nekem, akár megosztó előtt, akár bulin.. ez ÍZLÉS DOLGA.. van aki meg death metal-t hallgat átszellemülten, mások meg szóló pánsíp zenét aláfestés nélkül és hadd ne soroljam…. miért kell kipécézni egy stílust, ami esetleg kicsit “menő” kezd lenni és porba döngölni..? Mert ettől lesz valaki szakértő? Hát aligha.. mert ettől csak szánalmasabb lesz.. a manele jó, létjogosult, van és lesz. és akárhogy picsog néhány magát értelmiséginek képzelő seggfej.. még erősebb lesz MERT JÓ.. nem bonyolult, igen tinglitangli egyszerű bulizene.. és akkor mi van? Egyedül van ezzel, vagy van másik százféle ugyanilyen szintű nívójú bulizene? Ugye a válasz nyilván való… akkor mi a gond? Hogy román? És hogy utáljuk a románokat? Ennyi elég volna? Nem csak román manele van. Hanem török, szerb, bolgár és ukrán manele is van, sőt görög is.. de tény és való, hogy a legjobb, a legmenőbb a román manele.. ébredni kéne és észrevenni, hogy már jó ideje nem Budapest a kelet buli városa, hanem Bukarest.. a manele bulikat MEG SEM KÖZELÍTIK a pesti műmájer partik… menj el egy bukaresti, vagy konstanzai ős manele bulira. és utána szólj valamit.. ha valaki átélte mi egy autentikus román manele parti.. sok mindent átértékel.. miért már olyan menő lassan Bukarest és Constanza, mint Ibiza? Mert JÓK A BULIK, mert jó a manele parti, mert őszinte felszabadult, szexi, vidám partit látunk, nem ezt a magyar fejjátszós karótnyelt, csiribiri műmájer műanyag szart, aminek egyetlen célja van? lehúzás és lehúzás.. a román manele partin SZÓRAKOZÁS A CÉL, a felszabadult boldog vidám szórakozás… ezt a magyarok többségének lehetetlen felfogni, mert képtelenek rá.. ezért lesz egy manele parti milliószor jobb mint egy magyar parti, és bár nem ezért, de ezért is, a manele egy szuper műfaj és hatalmas jövője van… Végezetül, csak tessék mondani valami magyart, ami analóg a manele-vel..? Mi? Mulatós lakodalmas? Vagy Kozsó? Vagy mi? Na? Mi? Hát ez az! NINCS SEMMI… semmi ami megfeleltethető lenne a manelének, okoskodunk, picsogunk, degradálunk, miközben meg sem közelítjük azt a fílinget, amit a románok tudnak, és amit a manele tud.. jobb lenn inkább kussolni gyekeke, és nem okoskodni ebben témában, mert csak magunkat égetjük az idióta nagy arcunkkal.. mi hiperszuper nagyokos magyarok…

Szólj hozzá!