Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 2.3.2010

“Igyunk, hogy felejtsünk”: pillepalack-torlaszok a Kis-Békás-szorosban

Kirándulók rémálma, hogy az erdőborította hegyekhez palackhegyeken keresztül vezet az út, a mezőn kéklő-pirosló-fehérlő foltok nem virágok, hanem színes műanyagzacskók, a patakok, folyók, tavak vizeiben szeméttel együtt kell úszni. A Kis-Békás-szorosban tarthatatlanná vált a helyzet.


Rácz Tímea

Napjaink slágere a szelektív hulladékgyűjtés, ami Romániában egyelőre nem igazán működik. De mi a helyzet akkor, ha egy vidéknek egyáltalán nincs kiépített hulladékgazdálkodása? A szemét nagyon könnyen felhalmozódik, akkor is, ha a kiránduló meggondolatlanságból dobálja szét a csomagolásokat, pillepalackokat. A helyzet azonban katasztrofálissá válhat, amikor egy-egy településen lehetőség sincs arra, hogy legalább egy helyre gyűjtsék a hulladékot.

A Kis Békás-szoros és környéke ebben a helyzetben van. A vidék falvaiban, Háromkút és Kisbékás településeken – amelyek közigazgatásilag Gyergyódomuk, illetve Békásszoros községekhez tartoznak –, soha nem is létezett szemétgyűjtés. Ezért a háztartási és minden egyéb hulladék „gyűjtésére” a Kis Békás-patakot használják, így a szemét a szorosban köt ki.


Kis-Békás a hetvenes években (fotó: Kémenes Árpád) – és napjainkban (fotó: Hargita Öko Alpin Klub)

A Hargita Öko Alpin Klub idén nagyszabású környezetvédelmi projektet indított. Céljuk a fennálló állapot megszüntetése: a falvak hulladékgazdálkodási rendszerének kiépítése, a szoros takarítása, valamint a lakosság felvilágosítása a helyzet tarthatatlanságáról.

Az egyesület február 22-én megbeszélést szervezett az érintett önkormányzatok és intézmények képviselőivel. Pál István projektfelelőst, a Hargita Öko Alpin Klub egyesületi elnökét kérdeztük a projekt fogadtatásáról, döntéseikről, terveikről.

Részt vett-e minden meghívott a találkozón, tanúsítottak-e kellő érdeklődést a projekt iránt?

A találkozón a gyergyódomuki polgármester kivételével minden meghívott részt vett, neki a jelek szerint sürgősen Bukarestbe kellett utaznia, viszont a békásszorosi polgármester teljes támogatásáról biztosított. Az érdeklődést és a hozzáállást megfelelőnek találtuk, de erről érdemben majd a projekt befejezése után beszélhetünk, mivel nem árt némi fenntartással fogadni a politikusok és a köztisztviselők ígéreteit.

Hogyan viszonyultak a meghívottak a projektbemutatóban felvázolt problémához?

A majdnem 2 órás késést leszámítva, amivel az önkormányzati képviselők a találkozóra érkeztek, a hozzáállás határozottan pozitívnak mondható. Igaz, másként nem is lehetett volna, mivel véleményem szerint 2010-ben, egy EU-tagállamban egy ilyen jellegű problémát már nem lehet a szőnyeg alá söpörni, legfeljebb hallgatni róla, míg valaki nem kezdi piszkálni az ügyet.

Milyen döntéseket hoztak a hulladékgyűjtési rendszer kiépítésével kapcsolatban?

A jelenlévő, közigazgatásilag illetékes önkormányzati képviselők határozott ígéretett tettek arra, hogy 2010 júliusáig, vagyis a projekt befejezési határidejéig működőképes hulladékgazdálkodási rendszert építenek ki Háromkút, illetve Kisbékás településeken. Amint az időjárás engedi, gyűjtőpontokat építenek ki a két településen és szerződést kötnek egy, a hulladék elszállítására szakosodott céggel. Az elhangzott vállalások természetesen jegyzőkönyvbe is kerültek, így utólag lesz amire hivatkozni, ha mégis “hiba” csúszna a kivitelezésbe.

Milyen kötelezettségek hárulnak az érintett önkormányzatokra?

A kötelezettségek a hatályos törvények szerint teljesen egyértelműek. Törvényes kötelességük a rendszert kiépíteni és működőképesen tartani. Viszont érdemes kiemelni, hogy nálunk általában csak akkor oldódnak meg az ilyen jellegű problémák, ha például egy civil szervezet felkavarja az állóvizet. Ha nem, akkor nincs semmi probléma, minden marad a régiben.

Hogyan viszonyul Háromkút és Kisbékás lakossága a környék szennyezettségéhez?

Itt érdemes a problémát egy kicsit távolabbról megközelíteni. A vidék – bár nagyon szép és turisztikai szempontból is jóval többre érdemes – jelenleg nagyon elmaradott, és még romániai mércével mérve is iszonyúan szegény. A közlekedés nehézkes, a villanyhálózaton kívül semmilyen infrastruktúra nem létezik, a lakosok ma már nehezen felfogható elszigeteltségben élnek. Ennek következtében az elvárási, igényességi szint is roppant alacsony.

Az a kevés dolog, amit mégis meg tudnak vásárolni, gyenge minőségű termék, hamar tönkremegy, ennélfogva hamar a szemétbe is kerül. A másik általánosan megfigyelhető jelenség az “igyunk, hogy felejtsünk”-szindróma, mivel a felgyülemlő palackáradat bő 80%-a korábban alkoholtartalmú pillepalackokból tevődik össze.

Minden jel arra mutat, hogy a szemetelés, valamint a szennyezettségi szint a lakosságot egyáltalán nem zavarja. Hogy mégis ne a saját portájukon gyűljön minden össze, hát egyszerűen bedobják a patakba, és szerintük már el is intéződött a dolog. A felsőbb részeken a patakmeder elég széles és viszonylag akadálymentes, így ott kevésbé akad meg a bedobált szemét. Annál inkább megakad és összetorlódik a Kis Békás-szorosban, de erről kevéssé van tudomásuk a helyieknek, és nem is igazán érdekli őket. Bárki rákérdez, a lakosság részéről a válasz készen áll: nincs, és nem is volt soha szervezett szemétszállítás, nincs mit kezdeniük a háztartási szeméttel.

Ennek függvényében a környék általános fejlesztésére is szükség lenne. Létezik-e erre vonatkozóan fejlesztési terv, projekt? A hosszú távú környezettudatosság ugyanis az általános életkörülmények javulásával járna csak együtt.

Tudomásom szerint jelenleg nem létezik semmilyen fejlesztési terv a régióra vonatkozóan. Van egy olyan benyomásom, hogy a helyi önkormányzatok számára inkább bonyodalmat jelent a vidék, mint reális lehetőséget. A turisztika ugyan egy bizonyos fokú fejlődésnek indult az utóbbi években, de ez csak a Gyilkostó üdülőtelephez közel eső részre vonatkozik. Itt megjelent néhány új panzió, illetve kempingtelep, többnyire iasi-i és bukaresti befektetők jóvoltából, ez viszont a helybéli lakosságon nem sokat segít.

A turizmus további fejlődése is komoly gondokat okozna a jelenlegi körülmények között, mivel mint említettem, nincs sem vezetékes víz, sem csatornahálózat. Ez egyébként még Gyilkostón sem teljesen megoldott probléma. Lehetőségként az autentikus faluturizmus fejlesztése merülne fel, ehhez viszont saját tőkéje nincs a lakosságnak, pályázati lehetőségekről nem is hallottak, a hatóságok pedig meg sem próbálnak segíteni nekik. Nemrég láttam egy riportot a Duna TV-ben, ahol egy helyi kislányt megkérdeztek, milyen kívánsága lenne, ha most megjelenne előtte a jó tündér. A válasz az volt, hogy nincs semmilyen kívánsága. Hát ennyi az elvárási szint, és ez ugyebár a jövő generáció. Mostanáig a lakosság szűkös jövedelmi forrása az erdőkitermelésből és a mészégetésből származott. Erdő nem sok maradt, a mésznek pedig nincs piaca.

A fentiek fényében jelenleg nem igazán látom az életkörülményeik javulásának módját, így a környezettudatosság erősödése is egy hosszas folyamat lesz.

Hogyan képzelik el a lakosság informálásának lépéseit?

Minden rendelkezésünkre álló eszközt be fogunk vetni, gondolok itt személyes beszélgetésekre, képek, kisfilmek bemutatására a kialakult helyzetet illetően, román és magyar nyelvű szórólapok szétosztására, amelyekben részletesen kitérünk a felelőtlenül kezelt hulladékok okozta problémákra, a szelektív hulladékgyűjtés fontosságára, stb. Hasonló tartalmú, informáló jellegű táblákat, illetve plakátokat fogunk elhelyezni a településeken, és minél több helybélit igyekszünk majd bevonni a tényleges takarítási munkálatokba is.

Az informáláson túl, a legfontosabbnak egy reális alternatíva biztosítását látom, mivel hiába várjuk el a lakosság pozitív hozzáállását addig, amíg nincs megoldva a hulladékgyűjtés és -szállítás kérdése. A másik nagyon fontos dolognak tartom egy belülről fakadó, tisztaság iránti igény felébresztését az emberekben. Ez nem születik meg egyik napról a másikra, hanem mint tudjuk, nevelésen, a magunk és környezetünk iránti igényességen alapul.

Ön szerint a „reális alternatíva” biztosítása, és a projektleírásban említett terv, mely szerint védőhálókat szerelnek majd fel a szorosban, elegendő lesz az újraszennyeződés megakadályozásához? „Leszokik”-e a lakosság a patakba szemetelésről?

Reményeink szerint a szemétszállítás alternatívája lényegesen fogja csökkenteni a patakba kerülő, illetve a szétdobált mennyiséget, viszont hogy teljesen megszüntetné, az eléggé valószínűtlen. Ezt országos szinten még sehol sem sikerült elérni, a legcivilizáltabb helyen is mindig akad valaki, aki a szemetes mellé dob valamit. A hálók beszerelése ezért egy nagyon fontos lépés lesz. Egyesületünk vállalja, hogy a projekt befejezése után is figyelemmel követi a probléma alakulását, mikor szükséges kitakarítjuk a hálók környékét, illetve a helyzet romlása esetén a helyi önkormányzatok, valamint a Környezetvédelmi Őrség segítségét fogjuk kérni. Ezekkel az intézkedésekkel a szoros területét, lényegében a Nemzeti Parkhoz tartozó területet biztosan tisztán tudjuk tartani, és meggyőződésünk, hogy a falvak területén is fokozatosan javulni fog a helyzet.

Címkék: , , , ,

Egy hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: A Kis Békás – Háromkút települések környékén felhalmozódott hulladék összegyűjtése és elszállítása » Think Outside The Box
    Közzétéve: 5.5.2010, 3:08 pm

    […] akcióról már korábban beszámoltunk, a Pál István projektfelelőssel készült interjú itt olvasható. AKPC_IDS += "1787,";AKPC_IDS += "1787,";AKPC_IDS += "1787,";AKPC_IDS += "1787,";AKPC_IDS += […]

Szólj hozzá!