Think Outside The Box

Transindex rovatok


Pró és kontra | 27.5.2011

Kié és mire való a zöldövezet?

Első kép. Dús lombú, magas fák, bokrok, virágok, mondjuk egy bentlakáskomplexum vagy blokknegyed kertjében, vagy az egyik városi parkban. Nem, ne tessék drága, cserépből kiültetett, mértani szabályossággal körülhatárolható ágyásokra, mindennapos gondozást igénylő virágokra gondolni: csak arra, amit és ahogyan a természet adta. Pitypang, elvadult kéknefelejcs, esetleg mezei boglárka. A park dombos, vannak napos részek, árnyékos helyek, ahogy kell. Pokrócokon, fűben heverésző, olvasó, szunyókáló emberekkel. Akik békésen megosztják a teret másokkal is: sündisznókkal, macskákkal, énekesmadarakkal.

Bakk-Dávid Tímea

Második kép. Megnyírt, megformázott fák, bokrok, gonddal karban tartott tulipán-, rózsa-, árvácskasorok, színpompás ágyások, művészetté emelt kertészeti szakmunka és hozzáértés nyoma mindenhol. Ültetett, egyenesre nyírt pázsit, esetenként alacsony – elsősorban pszichológiai gátként funkcionáló – kerítéssel, hogy érezd: a fűre lépni tilos. Nem a tied, csak távolról csodálhatod, és eszedbe se jusson leheveredni rá. A padra ülhetsz, persze, és csodálhatod az ember által kordába terelt „természet” szépségeit.

Hol szeretnél eltölteni egy nyári délutánt a városban? Az első vagy a második helyszínen?

A személyes választáson túl azt is tisztázni kellene, mire való egy városi zöldövezet? Túl azon, hogy – megfelelő mennyiségben – csökkenti a levegőszennyezést, oxigént termel, a betonrengetegekben üdítő látvány tud lenni egy zöld folt, egy kiskert, néhány lombos fa. Emellett rekreációs szerepe is lehet. Elég, ha a fa alá egy padot teszünk, lehet üldögélni, hallgatni a madárcsicsergést. Vagy ha a parkocskában játszóteret alakítunk ki, ahol hintázni, lipinkázni lehet, és a fűben hemperegni, miközben anya vagy apa a haverokkal beszélget.

Jelenleg Romániában mintha inkább az a hallgatólagos premissza érvényesülne, hogy a városi zöldövezet nem a városlakóé. Közvagyon ugyan, ám mégsem érezheti magáénak. A városrendezés több hangsúlyt fektet a zöldövezet dekoratív funkciójának erősítésére, mint a rekreatívra. Leegyszerűsítve, ha kivágnak néhány öreg, esetleg valóban balesetveszélyes fát, a helyébe inkább virágágyás kerül, mert az „olyan szép”. Ja, és szinte azonnali az eredmény: egy rendezett, körülhatárolható, jól gondozható „zöldövezet”. Kerülhet még melléje esetleg néhány vérszegény facsemete, direkt az alacsonyra növő fajtából.

Szóval, mire való inkább a városi zöldövezet: dekorációs vagy rekreációs célokat kell inkább szolgálnia? A néha csak néhány tíz négyzetméteres zöld sávok tekinthetők teljes értékű zöldövezetnek? Miért van kevés a nagy kiterjedésű, erdőszerű parkokból? Miért tilos helyenként a fűre lépni, és miért nem tilos fákat kivágni a közterületekről?

Egy városi parknak minden igényt ki kell szolgálnia

Marthi Attila, városi kertész

Kelet-Európára jellemző, hogy nem elég egy rendezett park, ahol fű van és fák, hanem az emberek igénylik a virágokat. Angliában vagy az Egyesült Államokban elég, ha fa, sövény, bokrok vannak – itt nálunk nem. A magánkertekben is megfigyelhető, hogy az emberek olyan fákat ültetnek, amely virágba borul.

Kézdivásárhelyen például nagyon sok a magánkertekben is az egynyári virág. Én városi kertészként próbáltam inkább évelő növényeket behozni, például a levendulát – ezek tartósak, hálásak, ám sajnos kevéssé ismertek errefelé. A központi parkban a különböző típusú virágok, színkombinációk, minták az előző évekből megörökölt konstrukciók, az emberek megszokták, szeretik, ebből az „örökségből” kell kiindulnom. Ám próbálok minél több cserjét, fát is ültetni, és évelőket, mert kevesebb gondozást igényelnek.

Az egynyári virágos részek sok odafigyelést igényelnek, állandóan locsolni kell őket, viszont nagyon látványosak. Európában e téren Hollandia viszi a prímet, tőlük sokat lehet tanulni, inspirálódni. Kaptunk többezer tulipánhagymát Hollandiából, ám az is szempont, hogy csak egy hónapig virágzik, és egész évben gondozást igényel.

A központi zónákban, körforgalmaknál, intézményeknél szerintem a sok virág feldobja a környezetet. Az arra járó megcsodálja, s ezzel nevelni is lehet: új, általa nem ismert növényfajokra hívhatjuk fel a figyelmét, illetve irányt mutathatunk a színkombinációk terén is, hiszen manapság nagyon divatosnak számít a magánkertekben rengetegféle virágot ültetni, ám minden koncepció nélkül.

Egyébként most van változóban a trend, a mezőgazdasági udvarokat felváltják a magán-zöldövezetek, az embereket kezdi érdekelni a tervszerű kertépítés. A tyúkudvar helyét virágoskert veszi át már egyre több magánháznál, de gyakran nagyon ízléstelen, csiricsáré módon összevissza ültetik mindenfélével. Olyan lesz, mint a karácsonyfa: néhány négyzetméteren van kertitörpe, tó, fenyő, virág. Sokan körbeültetik tujával az udvarukat – s tíz év múlva mit csinálnak vele, amikor elnő? Be van szennyezve tujával az egész város, az emberek egyelőre csak ezt ismerik.

Tehát a városi kertészet egyfajta ízlésnevelést is végez, mintegy utat mutat az amatőr kertészeknek. Meg lehet nevelni a lakosságot, de nem egyből, hanem fokozatosan.

Sajnos, nagyon sok kérést kapunk például fakivágásokra a város egész területén. Vannak persze, akik szeretik a fákat, de olyanok is vannak, akik nem szívlelik, hogy árnyékot tart az ablakuk előtt. Ütköznek a vélemények, és olyan megoldást kell találni, hogy mindenkinek jó legyen. Mi például próbáljuk meggyőzni az embereket, hogy ne akarják kivágatni a fát, de van, amikor muszáj.

Fűre lépni sehol sem tilos nálunk. Szerintem is kell legyen egy olyan hely a városban, ahol az anyuka kimegy a gyerekkel, és a pokrócot leterítheti. A Millenium parkban, vagy a sportcsarnok környékén akár lehet is ezt tenni, nyugodtan rá lehet menni a fűre. Csak ne biciklivel, kutyával, ne adj’ isten autóval. A kutyasétáltatókat ki kell zárni a parkokból, mert az ürülék szennyező – ezért tervezzük, hogy kijelölünk erre egy külön helyet.

Az árnyékos, sötét parkok szerintem barátságtalanok. A kézdivásárhelyi Molnár Józsiás parkból azért is kellett kivágni néhány öreg fát, hogy kapjon fényt a pázsit a talajon. Az a park nem tervszerűen alakult úgy, amilyenné vált, hanem elvadult. Egy városi park nem úgy kellett kinézzen. Az emberek nem tudtak kimenni oda, leülni, tele volt szúnyoggal. Sár volt a fák alatt, nőtt a gaz, a fákat nem metszették megfelelően.

Most az a rész, amelyet átalakítottunk, sokkal barátságosabb, most már van fű, a fák alatt van egy kis színfolt. Nem is vevődik észre, hogy fákat vágtunk ki. Ez az egyetlen nagyobb városi park, a Millenium parkban a fák még kicsik. Kellett ennyi gondozás, ráfordítás a Józsiásnak. Az emberek sokat példálóztak a teljesen átalakított sepsiszentgyörgyi parkkal, ők is igényelték a változtatást. Van ott is árnyékos rész, napos rész, fa is és virág is – minden egyben. Egy városi parknak minden igényt ki kell szolgálnia.

Te hol éreznéd jobban magad?

View Results

Loading ... Loading ...

A lapát földbe gyökeret vert fűmag már zöldövezet?

Csonta László, a Zöld Székelyföld Egyesület elnöke

Nem egy könnyű feladat a városi zöldövezetek védelme, ezt még a legelején leszögezhetjük. Új befektetések valósulnak meg, felújítunk, módosítunk, de valahogy mindig a zöldövezet az, amely a rövidebbet húzza. Hogy miért is van így? A zöldövezetnek nincsen „értéke”, nem lehet vagy legalábbis nehezen lehet számszerűsíteni a hasznát. Ezzel szemben, ha egy épületet építünk, beruházunk, akkor már tudunk számolni, hiszen a látszólag 0 haszonnal szemben egy beruházás jóval jövedelmezőbb lesz, kézzel fogható eredményeket produkál.

De nem csak akkor van gond, ha építünk, sokszor egy park, egy zöldövezet rendezése is teljesen más eredményeket szülhet. Lassan odakerültünk, hogy ha egy parkot, zöldövezetet akarunk létesíteni, akkor először tömörítjük a talajt, kavicsot hordunk oda (netalán betonozunk), majd annak a tetejére termőföldet öntünk és fűmagot szórunk. Ez olyan, mint a kétlejes narancsüdítő: íze, színe van, de ha az összetételére tekintünk láthatjuk, hogy az az 1-2 százalék narancsízet is kőolajból állították elő.

Valóban jogosan tevődik fel a kérdés, hogy mi is az a zöld övezet? Egy szegélykövek közé préselt lapát földbe gyökeret vert fűmag már zöldövezetnek számít?

Természetesen egy bizonyos mértékű változás belefér a pakliba, hiszen a településeknek fejlődni kell, megfelelni a kor igényeinek. Amire viszont jobban oda kell figyelni, hogy még mielőtt a betonkeverőt, úthengert elindítjuk, tegyük fel zöld szemüvegünket, és nézzük meg, hogy a gyors és egyszerű megoldások helyett nem lenne-e olyan is, amely kisebb terhet ró az így is vérszegény zöldövezeteinkre?

Egyértelmű, hogy könnyebb úgy dolgozni, ha mindent „kisimítunk”, és majd kedvünk szerint az általunk kiszemelt sarokban ledobjuk a lapát földet, vagy betonkeretet öntünk a tujának, de nem kizárt, hogy jóval kevesebb változással is megtudjuk valósítani tervünket.

Persze az sem megoldás, hogy ne vágjunk ki fát, ne nyúljunk a zöldövezetekhez, viszont az okokra ügyelnünk kell. Kicsit sarkítva azt is mondhatnánk, hogy ahelyett, hogy azt keresnénk, hogy miért lehetne kivágni egy fát, inkább azt keressük, hogy hogyan lehetne megtartani. Hetente különböző okok miatt vágnak ki fákat településeinken: árnyékot tartanak, „poroznak”, közel vannak az épülethez, eltakarják az épületet, magasak, kicsik, árnyékot tartanak, vagy éppenséggel életveszélyesnek minősülnek. Szerintem ez utóbbi tud csak igazán érv lenni azért, hogy egy fakivágás mellett tegyük le voksunkat.

Gyakran hangzik el, hogy számos csemete ültetődik, azonban miért is kell azért a másik oldalon könnyelműen fákat kivágni, a még megmaradt valós zöldövezetekből eltüntetni őket? Betonkockába zárt csemeték nem igazán tudnak alternatívák lenni.

A zöldövezetekhez való viszonyulásunk jelentősen függ neveltetésünktől, kultúránktól. Párizsban teljesen normális jelenségnek számít, ha a központban a négy sávos út mellett napozunk, vagy a baráti társasággal kergetjük a labdát. Nálunk, ha letelepednénk az út mellé, nemcsak furán néznének ránk az emberek, hanem az sem kizárt, hogy hamarosan a rend őrei is hozzánk csatlakoznak.

Fontos lenne, hogy hódítsuk vissza zöldövezeteinket, valóban használjuk őket, a ne lépj a fűre fenyítést újra kellene értelmezni. Lépj rá, használd, de ne tedd tönkre. Kikapcsolódni, sportolni egyre kevesebb lehetőség van, szinte minden már zárt kapuk mögött, fedél alatt, fizetés ellenében űzhető, ne ez legyen otthonmaradásunk oka.

Ahhoz, hogy a jelenlegi helyzet változzon, lehet nagyobb hangsúlyt helyezni a zöldövezetekhez kapcsolódó programokra, de ugyanakkor a fejekben is változnunk kell, magunk mögött hagyni a berögzült szokásainkat, és talán ez, ami a legnehezebb.

Végszó gyanánt figyeljünk oda jobban zöldövezetünkre, ne mindig a könnyebb megoldást keressük, hanem gondolkodjunk hosszútávon, hiszen ez egy visszafordíthatatlan folyamat, betont, letömörített talajt nem fognak már felásni, hogy épkézláb zöldövezet jöhessen létre. A látszat helyett/mellett törekedjünk, hogy értéke is legyen a zöldövezetnek, hiszen lassan műgyepek, művirágok is megoldások lehetnek, télen-nyáron virágoznának, nem kellene kaszálni.

Remélem, nem adtam ötletet senkinek :)

Címkék: , , , , , , ,

2 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: kivancsisag
    Közzétéve: 27.5.2011, 9:28 am

    megkérdeném a fenti szakembereket, hogy mely székely varosban találják a legmegfelelőbb parkot , és miért….
    más véleménye is érdekel…

  2. A hozzászólás szerzője: Vaszilé de Toujour
    Közzétéve: 27.5.2011, 9:32 am

    “A kutyasétáltatókat ki kell zárni a parkokból, mert az ürülék szennyező – ezért tervezzük, hogy kijelölünk erre egy külön helyet.”

    és ez hogy is lesz? a kutyák szamara le lesz betonozva egy kutyafuttató? vagy zöldövezet lesz kutyák részére, ahonnan nem kel összeszedni az ürüléket? jó lenne utána olvasni máshol erre mi a megoldás, mert ez így nagyon kelet európai.

Szólj hozzá!