Think Outside The Box

Transindex rovatok


Urban Heroes | 28.4.2011

Irimiás Balázs, aki átkelt a befagyott folyón Csoma szobájához

Egy kerékpártúrán kezdődött, komoly restaurálási munkálatokkal folytatódott, idén februárban pedig már kalandfilmbe illő, folyó jegén kirándulós expedíciónál tartott a Csoma szobája-projekt. Irimiás Balázs és felesége még 2007-ben egy magánút alatt teázott a zanglai királynál, aki tucatnyi magyar Csoma-kutató névjegyével büszkélkedett nekik, akik közül sokan megígérték, hogy eljönnek, és felújítják a régi palotát.

Rácz Tímea

Irimiásék voltak az egyetlenek, akik meg is tartották a szavukat, és valóban visszatértek a tibeti apró királyságba, hogy rendbetegyék azt a palotát (és nem kolostort), ahol Kőrösi Csoma Sándor is élt, és szavakat gyűjtött a tibeti-angol szótárához. Felmérték a terepet, visszaszerezték a hegyről a folyó mellé költözött faluban még fellelhető, eredeti tárgyakat – például egy ajtót –, és három éve minden nyáron egy-egy újabb részét restaurálják a négyszintes palotának. Bár a legsürgősebb beavatkozásokkal kezdték, korántsem mondhatjuk azt, hogy a Csoma által lakott palotaerőd megmenekült, idén nyáron folytatódnak a munkálatok, 2010 óta alapítványi keretek között.

Zanglába nyáron jókora kerülőúton lehet csak eljutni, mivel a rövidítés egy folyón keresztül vezet – hosszában. Idén télen ezt is kipróbálták, egy háromfős csapat (Irimiás Balázs, Földes András újságíró – Index.hu és Gulyás Tibor operatőr) két helyi vezető kíséretében megtette ezt az utat. A februári expedícióról Földes András folyamatosan beszámolt a csapat blogján – ilyennek látta a befagyott folyón való átkelést: „Amikor az ember először lép egy himalájai folyó jegére, nem tud másra gondolni, mint hogy négy méter mély és jéghideg folyó rohan a talpai alatt. Különösen, hogy a jég korántsem a korcsolyapályáról vagy a téli Balatonról ismert tömör és kemény dolog. Ropogott, kattogott és nyekergett minden lépésem alatt. ’Nem kell félni, ez csak a felső réteg, alatta kezdődik a vastag jég.’ ’Ezek a csíkok mind egy hét hízást jelentenek’ – mutattak az erezett felszínre. Hamar kiderült, hogy a két ács úgy ismeri ki magát a befagyott Zanszkáron, mint én a Körúton.”

Irimiás Balázs április elején Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen és Kovásznán is beszámolt a felújításokról és kalandjaikról, a Gulyás Tiborral közösen készített kisfilmeket felhasználva, amelyeknek összefoglalóját az Index a napokban kezdte el közölni.

A nagyváradi születésű, majd Magyarországon és Japánban tanuló, fiatal építészt a munkálatokról és élményeiről kérdeztük.

Ti, az expedíció és a felújítás kezdeményezői milyen „személyes kapcsolatban” vagytok Kőrösi Csoma Sándorral?

Csoma egyike azon kevés magyar hősnek, akit valamiért senki sem utál. Általában, ha valaki bármilyen területen sikeres lesz, akkor annak hirtelen támadnak irigyei is – nos, nála még ezzel a táborral nem találkoztam. Azt hiszem, hogy az élete a mai napig nagyon időszerű üzeneteket tud hordozni. Az álmodozók védőszentje lehetne, ha valamikor szentté avatnák. Emiatt mi is próbálunk egy nagyon egyszerű, pátoszmentes viszonyban lenni vele, és sokszor gondolunk arra, hogy vajon mit szólna, ha látná, hány embert mozgat meg még most is az emléke.

Mitől érdekesebb ez a Csoma-szoba, mint a többi, ahol az utazó járt?

Talán attól, hogy neki is ez volt a kezdet, ahol nekilátott a szószedet gyűjtésének, ahol a himalájai életbe belekóstolt, ahol kialakította életének egy következő stádiumát. Ettől teljesen függetlenül azonban Zanglának van egy egészen más jellegű varázsa is. Maga az épület és környezete hatalmas energiával bír. Ezt jelzi a majdnem ötven sztúpa, ami a palotához vezető utat szegélyezi, vagy a nemrég a közelben talált 11. századi freskóegyüttes. Kicsi, eldugott, de annál fontosabb hely volt hosszú időn át ez a himalájai törpe-királyság.

Mi volt a legemlékezetesebb élményed a helyiekkel kapcsolatban?

A helyiek, első ittjártunk óta szinte családtagként befogadtak, ezért a legtöbb emlékezetes élményt ma már szinte természetesnek vesszük. Legutóbb, a téli túrán maradt meg, hogy az egyik helyi asztalosunkkal beszélgettünk a megélhetésről és a pénzkeresetről, és ő úgy nyilatkozott, hogy ha sok pénze lenne, akkor a gyerekeit taníttatná belőle. Nagyon hitelesnek hangzott a szájából, benne volt minden, amit egy fiatal apa leszűrhetett eddigi életéből.

A zanglai király és fia

Hogyan alapoznátok turizmust a Csoma szobájára?

Ez egy önállóan is külön cikket érdemlő kérdés, a témát nagyon részletesen vizsgáljuk, Irimiás Olga, az oktatási projekt felelőse ebből írta a diplomamunkáját is. Röviden annyit, hogy a Csoma szoba önállóan, a magyarokon és a tibeti kultúrájúakon kívül másnak nem nagyon nyújthat elegendő okot a zarándoklatra, ezért egyrészt régióban kell gondolkozni.

Másrészt a zanglai palota közeljövőben várható pozícióváltására időzítve (egy új épülő út megnyitásakor Zangla lehet az egész Zanszkár-völgynek a kapuja) a Zanszkár völgyének a kultúráját bemutató múzeum jelenthet kiutat turisztikai szempontból. Jelenleg a turizmus felfutóban van a vidéken, szerencsére az utóbbi időben nemcsak a külföldi, hanem a belföldi turizmus is élénkülésnek indult.

Szakmai szempontból milyen kihívásokat jelentenek ezek a munkálatok?

A szakmai szempontok mindig nagyon kényes pontjai egy helyreállításnak, ugyanis nincs általánosan elfogadott rendszer, amit alkalmazni lehet mindenre, hanem az adott épület és a körülmények határozzák meg a részleteket. A korábbi munkáimhoz képest egy himalájai középkori palota sok szempontból nagyobb szabadságot és nagyobb rugalmasságot biztosít, ugyanakkor a teljesen vagy nagy részben hiányzó épületrészeknél jelentős kihívásokat is tud támasztani. Meg kell említeni ugyanakkor, hogy oktatással, ösztöndíjakkal és könyv/tanszer-támogatással is foglalkozunk, ami még kényesebbé teszi a jelenlétünket, hiszen a diákokkal kapcsolatban még kevésbé szeretnénk hibázni, mint az épülettel.

A zanglai palota

Vízmérték helyett szemmel célzás

Milyen felújításokon dolgoztál még eddig, és min dolgoznál a jövőben szívesen?

A Csoma által is lakott zanglai palota előtt a világ talán legnagyobb presztízsű műemlék-együttesének, a kambodzsai Angkornak, azon belül is a legnagyobb templomoknak a helyreállításán és néhány pre-angkori romterület ásatásán dolgoztam egy japán egyetemi csapat kutatójaként, mondanom sem kell, egészen más körülmények között.

A jövőben a Csomához köthető egyéb kolostorok, épületek fognak terítékre kerülni, de óhatatlanul belecsöppenünk – felkéréseknek eleget téve – más, Csomától független épületek megmentésébe is. Az igazi álmom viszont egy kortárs épület felépítése Ladakban, vagy egy műemléki épület bővítése kortárs szárnnyal: ezek igazán nagy kihívások, amelyekbe sok építésznek beletörik a foga.

Mi az idei program a felújítás terén?

Idén elég nagy falatok várnak ránk, amelyeknek kivitelezhetősége nagyban függ a támogatások mértékétől és a kiérkező önkéntesektől is. Egy nagy szerkezeti probléma a dél-keleti sarok több szinten áthúzódó repedése, amit csak bontással fogunk tudni orvosolni. Az északi homlokzat stabilizálása a másik hasonlóan nagy feladat. A keleti tömb helyreállítása még nagyobb, és a (nagyméretű) jelentős omlásnak köszönhetően még kevésbé kalkulálható kimenetelű vállalása lesz a projektnek. A zanglai palotán kívül a téli expedíción a közelben talált korai freskók megmentésére is szervezünk egy mentőexpedíciót, ami az egész kinti tevékenységünknek egy kisebb “elit önkéntes alakulattal” végrehajtandó vállalása lesz.

A három “kalandor” első lépései a befagyott folyón

Néha csak ilyen keskeny ösvényeken lehetett közlekedni

Tapasztalataitok szerint, ha egy egyszerű turista szeretne ellátogatni erre a vidékre, mi a középút egy hosszú, minimalista utazás és egy szervezett, felső kategóriás expedíció között?

A legjobban működő út mindig az adott ember függvénye. Zangla környezetéből adódik, hogy gyorsan szinte lehetetlen oda kijutni, ezért szinte mindenki rá lesz kényszerítve egy kis lelassulásra. Az egyszerű turistának is jót szokott tenni, ha kint bele tud csöppenni egy kis önkénteskedésbe, más emberként megy haza, ha úgy érezte, nem csak egy egyszerű utazáson vett részt. Mindenki kicsit kénytelen alakítani a saját előzetes elképzelésein, a Himalája formálja azokat. Aki túra-mániás, az a távolságok és szintkülönbségek miatt fog néha hatékonyabb módszerhez folyamodni, aki pedig kényelem-párti, az meg a tájnak nem fog tudni ellenállni, vagy a látnivalók közvetlen környezete fogja rákényszeríteni a testmozgásra.

Kinek az ötlete volt blogot vezetni az expedícióról? Mit vártak ettől a kommunikációs formától?

A blogot Földes András újságíró önállóan, tőlünk függetlenül indította el még 2008-ban, amikor egy másik Csomához köthető feladatra kapott megbízást a Kitchen Budapest (Kibu) nevű médialabortól. Akkor egy művészeti projekt keretében született kinetikus imamalmot kellett az indiai helyreállítás helyszínére juttatnia, és ennek az útnak volt a terméke a blog. Az akkori nagy látogatottság és siker miatt gondoltuk most, hogy itt az ideje újraéleszteni, mivel a legutóbbi téli expedíción szintén szerepet kapott András. Ezúttal, mint tapasztalt magashegyi túlélőgép, a téli Himalája-átkelés sikeréért felelt. A blogtól természetesen azt vártuk, hogy egy fiatalabb generációnak is legyen alkalma rajta keresztül belecsöppenni egy kicsit a kinti kalandokba, és egy sokkal személyesebb képet fessen a kinti életről, mint a néha formális keretek között mozgó honlapunk, vagy a rólunk született cikkek, interjúk.

Az illusztrációk forrása: a Csoma’s Room Foundation Picasa-albumai és a Csoma szobája blog

Címkék: , , , , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!